Az úgy volt, hogy a Hobbitnak már egy napja vége volt, legalábbis ahogy én Tolkienben olvastam. Mondjuk abszolút nem értem, hogy került Tölgyfapajzsos Thorin ügyeibe Angmar Boszorkánykirálya, aki nem is boszorkány, hanem necromancer, az a lényeg, hogy az utolsó részbe háromszor sikerült…

Nem a cseresznyefa, az egy másik mese. A lócitrom. Úgy is, mint a politikai vélemény kifejezésének eszköze. Azé a véleményé, melynek szabadságáért Washington harcolt, Franklin és Madison megírta a Függetlenségi Nyilatkozatot, Paul Revere a tengerbe hajigálta a teabálákat Bostonban és egyéb érdekes…

Azt hiszem, a világ vezetői alapos tévedésben élnek, ha azt hiszik, hogy az atomfegyverekkel fenyegetőző Észak-Koreát mindenféle kereskedelmi, gazdasági és politikai embargókkal elvághatják a bevételi forrásaitól – sőt, talán a nukleáris fegyverek nem is a legfontosabb elemei ennek a konfliktusnak.…

Ó, csendes éj, szentséges éj, mikor csak a csillagszórók sziporkázása világítja meg a lelkünkbe lopózó megnyugvást és békességet, valamint a szeretet hullámain... na, megy ez nekem. Szívmelengető kis karácsonyi izét kell ilyenkor írni, nem baj, ha giccses, ma nem jó a szokásos módszer, ma nem…

Van abban némi tragikomikus, hogy a hanyag befektetők rövidesen újra a pénzüknél lehetnek – mármint azok, akik elfelejtették a bitcoin-számlájuk jelszavát. Banális hibának gondolná az ember, de egész komoly összeget érint: hogy pontosak legyünk, tizenhárom ezer milliárd, vagyis tizenhárom billió…

Szubjektív lesz ez a megemlékezés, nagyon szubjektív, de hiszen innen meg sem mondhatom, mi történhetett Bukarestben azon a fagyos, huszonnyolc évvel ezelőtti napon, elképzeléseim vannak, de ezek nem többek spekulációnál. Hanem azt az érzést sosem felejtem el... Most van az évfordulója. Én akkor…

Hát, egyszer már ezt is meg kell írni. Ugye, ott van a tévé, rendszerint háttérben megy, halkan mondja a magáét, mesél, mint a fonóban, még bele is lehet aludni – nálam többnyire a DOQ vagy a History Channel zsolozsmázgat, mert szeretem én elvben a történelmet. Csak ez nem történelem, hanem…

  Száncsengő, száncsengő, itt a Télapó... Hacsek, szegény barátom, mit ivott? Tulajdonképpen mindent, de hogy jön ez ide? Magának nem áll jól ez a karácsonyozás, mondta már a rabbi is... Magának se. Az tény, de nem is vagyok egy személyben háromkirályok plusz jászol…

„Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,a meg nem gondolt gondolat,belezabál, amit kifőztünk,s emberből emberbe szalad.Miatta nem tudja a részeg,ha kedvét pezsgőbe öli,hogy iszonyodó kis szegényeküres levesét hörpöli.” (József Attila) Márpedig hörpöli, kérem, még tósztot is mond hozzá. És büszke magára…

Kérem szépen, újból stíluselemzés következik, magvas gondolatok esszenciáját hüvelyezzük ki, nem szem elől tévesztve azt a fentebb stílt, azt a helikoni szóhasználatot sem, mely valósággal belengi a felszólalók bájdalát. Mint olyan és gyanánt, kérem. Túlzás nélkül mondhatom, Semjén és Kövér egymásra…