Van, amikor az ember ül, néz maga elé, és nem érti, hogy került ide. Illetve tudja, hogyne, hiszen nem amnéziás, csak azt nem érti, mitől változott meg ez a hely ennyire. Hirtelen a víz felfelé folyik, a fekete fehér, a lovak csicsergnek a pagony ágain és Vona Gábor a demokrácia bajnoka lesz, akit illő anyagilag támogatni.

Vegyük a kérdést magát. Ugyebár, történt, hogy az Állami Számvevőszék kicsit megmérte a Jobbik kasszáját. Éspedig azért, mert igen kreatívan könyveltek. Hát, ez azért előfordult már a legjobb családokban is, én például emlékszem valami székház-ügyre is – nincs magyar parlamenti vagy azon kívüli párt, ami kiállna egy rendes rovancsot.

Csúnya dolog volt ez a kormány részéről?

Elég csúnya, de ha következetesek akartak volna lenni, saját magukat is meg kellett volna bírságolják. Mondjuk azon nagyon röhögtem volna. Ellenben most azt mondja boldog és boldogtalan, hogy adjuk össze a bírság summáját a Jobbiknak, a demokrácia védelmében.

A minek a védelmében, kérem szépen?

Ezt én jól hallottam?

Jól. Már össze is jött pár millió forint. Afelől nem tudok bizonyosat, hogy kilencmillió vagy tizennyolc, pontos forrásaim nincsenek, de lesz ez még több is.

Tehát, mivel nem szeretjük a kormányt, a demokrácia védelmében pénzt adunk egy olyan pártnak, amely deklaráltan nem demokratikus. Amely súlyosan vétkes emberi jogok sokszoros megsértésében, amely paramilitáris szervezetet hozott létre, amelynek a holdudvara teljesen ártatlan, szegény roma embereket gyilkolt az éji homályban, és amelynek máig áttekinthetetlen kapcsolatai vannak részint a kormánypárttal, részint Moszkva identitárius köreivel.

Hát tényleg, így kell megvédeni a demokráciát. Sehogy másképp. Egyáltalán, miről is van szó?

Szerintem súlyos fogalmi zavarral küszködünk.

Nekünk rosszul tettek fel egy csomó kérdést, és most próbálunk helyes választ adni rájuk. Egy épelméjű országban fel sem merülne az a kérdés, hogy Vona és Orbán között kelljen választani, ugyanis részemről mindkettő annyira elfogadhatatlan, hogy akkor már inkább Mujkó, Mátyás király bolondja.

Volna olyan jó, ha nem jobb, mint a két fentemlített úriember.

De a gond nem itt van. Ez már az ítélet, kérem, Virág elvtárs, ez már a konklúzió. A hibát ott követtük el, hogy 2010-ben hagytuk megváltoztatni az Alkotmányt, hagytuk felrúgni a demokrácia alapvető játékszabályait. Persze, hogy mióta van tizenegyes a sakkban, lehetséges mandinerről rebetlit mondani, és mindig előkerül az ötödik ász.

Egy épelméjű országban úgy a kormányt, mind a Jobbikot meghempergetnék kátrányban és tollban, aztán kikergetnék a városból. Ugyan lehet, mellé csapnának pár egyéb politikust is.

Nem tetszik észrevenni, hogy minket a rosszul feltett kérdésekkel, a rosszul felállított játékszabályokkal manipulálnak? Ha ez sport lenne, már régen diszkvalifikáltak volna mindenkit. Persze, hogy hamisan kártyáznak, csak okos ember nem ül le játszani olyanokkal, akiknek egy pakliból öt, sőt hat ász is jut.

Kérem, tehát adjunk pénzt a Jobbiknak, hogy minden eddiginél őrültebb legyen a világ? Persze, hogy adjunk. Meg oltsuk petróleummal a tüzet, együnk rántott malomkövet és menjünk fejjel a falnak. A Föld lapos, négyszögletű, elefántok tartják a hátukon, azok pedig A-tuinon, az ősteknősbéka hátán állnak, mely a Kozmoszban vágtat sehonnét sehova.

Kapjunk már a fejünkhöz. Két zsivány közül nem lehet választani. De nem is kell. Ha lenne igazság a Földön, minden fillért, ami a Jobbikhoz most befolyik, a romagyilkosságok túlélő áldozatai között kéne szétosztani.

Na, de nincs.

Hacsek, minket hülyének néznek.

Az a nagyobb baj, hogy megy is.

Tényleg ilyen hülyék vagyunk?

Hol az a kátrány és az a toll?

Szele Tamás