Aki tegnap felhőtlenül ünnepelte a két Korea közötti enyhülés megkezdődését, elhamarkodottan tette – várható volt, hogy az amúgy is kétséges közeledés negatív következményekkel is jár majd. Illetve: esetleges negatív következményekkel. Egyszóval, tegnap volt a lakoma a béketárgyalásokon, ma jön utána a feketeleves.

Éspedig egy nagyon nagy feketeleves. Ugyebár, Észak olimpiai részvétele ellen senkinek sem lehet kifogása, amint a tárgyalások újraindulása ellen sem – tulajdonképpen senki nem is kifogásol semmit ezekben az ügyekben. Az Egyesült Államok viszont, mely ellen nem enyhült a háborús fenyegetés, csak Dél-Korea ellen, most egy nagyon sajátos válaszlépésre készül. (http://huppa.hu/a-verzo-orr-strategia/)

„Washington azt fontolgatja, hogy célzott csapásokat mér észak-koreai célpontokra, és abban bízik, hogy emiatt nem robban ki háború a Koreai-félszigeten – jelentette a The Wall Street Journal című amerikai napilapra hivatkozva kedden az Axios című hírportál.A lap úgy tudja, hogy bennfentesek „vérző orr” stratégiának nevezik az elképzelést, mert terveik szerint ennek úgy kellene hatnia, mintha „behúznának” egyet Észak-Koreának. “Egy kísérleti atomrobbantásra vagy rakétakísérletre célzott csapással reagálni, hogy Phenjannak „eleredjen az orra vére”, és felfogják, milyen drágán megfizethetnek azért, ahogy viselkednek” – írja a The Wall Street Journal.

Az Axios szerint viszont nagy a kockázata annak, hogy támadás esetén Phenjan teljes erejével vág majd vissza. Ráadásul mindez akkor kerül napirendre, mikor a két Korea két év után végre újra hajlandó volt szóba állni egymással, és a februári téli olimpiával kapcsolatban meg is állapodtak arról, hogy Phenjan delegációt küld a megmérettetésre, amit az Axios az enyhülés jeleként értékel.”

Hát igen, van, amikor a háború zavarja meg az egyensúlyt, van, amikor a béke, bár ez a stratégia letagadhatatlanul trumpi. Miről is van szó? Az Egyesült Államok valóban nem örül annak, hogy Dél-Korea esetleg eltávolodhat tőle bizonyos szempontból, mármint abból, hogy Észak Déllel békülne (látszólag), de Washingtonnal esze ágában sincs. Nyilvánvaló, hogy ez az északi lépés pont azt a célt szolgálja, miszerint Dél-Koreát kiszakítsa korábbi szövetségi rendszeréből (kizárólag egy átmeneti béke érdekében), aztán, ha majd jól összeveszett az Egyesült Államokkal és nem számíthat többé a segítségére, le is lehet akár rohanni. Igazi ázsiai politikai húzás volt – de hát ezt Washingtonnak is látnia kellett volna.

Vagy kellene.

A „vérző orr” alkalmazása különben is nagyon sok problémát okozhat. Tavaly decemberben tömegek ünnepelték volna a kemény csapást, de most, mikor ugyanezek a tömegek annak örülnek, hogy a mindenki által félt háború egyelőre elmarad, már nem lenne népszerű még Délen sem. Aztán meg, ha belátható időn belül történnének ezek a csapások, érdekes módon nem Észak-Korea veszélyeztetné a téli olimpiai játékok biztonságát, hanem maga az Egyesült Államok.

Akkor most hogy is van ez? „Néha fel kell égetnünk egy falut ahhoz, hogy felszabadítsuk”, mondta egy névtelen, de legendássá vált tiszt egy azóta elfeledett hadművelet során a vietnami háborúban, majd kattintgatni kezdte az öngyújtóját. A mondat azért lett szállóige, mert egy tudósító előtt hangzott el... nos, a vietnami háborúnak csak annyi köze van Koreához, hogy tökéletesen elhibázott taktikai-stratégiai döntések sorozata volt, és ha most alkalmazzák a „vérző orr” taktikáját, az is hatalmas hiba lesz.

Pont, mint amikor felégetjük a falut, hogy felszabadítsuk.

Szövegértési gondjai is lehetnek egyeseknek, ugyanis azt a hírt, miszerint Észak és Dél között helyreállítják a katonai forródrótot, páran úgy értelmezték, miszerint a két ország szövetségre lép. Dehogy lép, ez csak azt jelenti, hogy egyáltalán szóba állnak egymással, például egyeztetik a járőrözések időpontját, útvonalát, ebből következően nem fogják egymást lelövöldözni a határon, ha véletlenül találkoznak. Szó nincs szövetségről, egyeztetésekről van szó.

Egyáltalán, gondoljuk már végig: az, aminek tanúi vagyunk, nem több egy átmeneti enyhülésnél. Rövid, forró béke a hideg háború szünetében. Tarthat akár sokáig is, fejlődhet gyümölcsöző együttműködéssé is – de nem lesz örök. Amíg a két Korea nem egyesül, valódi béke sem lesz, és mivel mindkét fél úgy gondolja, hogy ez az egyesülés kizárólag az ő vezetésével történhet, hát belátható időn belül nem várható nagy összeborulás.

Az Egyesült Államok reakciója gyerekesen agresszív: megfontoltabb lépés lett volna kibocsátani egy jegyzéket, mely üdvözli az enyhülést, ámde felhívja a figyelmet a közeledés hátulütőire és az északi diplomácia álnok voltára.

Magyarul, szólni kellett volna: „Látlak!”

Na, de nem látták...

Amerikának jelen pillanatban nem érdeke egy általános béke a félszigeten, Kínának nem érdeke, továbbmegyek: Észak-Koreának sem érdeke, nekik egy pusztító, hódító háború az érdekük – egy csendes, nyugodt felkészülési periódus után.

A valódi béke egyedül Dél-Koreának érdeke.

Kicsit egyedül van ezzel.

Egyet mondok: keserű lesz még ez a koreai feketeleves, nagyon keserű.

Szele Tamás