Ki hogy kezdi a napot kérem, ki hogy ébred. A legtöbben kávéval, mások féldecivel, akad aki pezsgővel, lehet még narancslével és bögre tejjel is, én ma a magam részéről egy kiadós káromkodással, mert elromlott az amúgy is rossz tévém: eddig a képernyő felső felén még volt kép, most már ott sincs, de sebaj, jött a vigasz hamar.

Amekkorát káromkodtam ébredéskor az absztrakt műalkotás láttán – két sötét téglalap között vakító, változó színű világos csík a képernyőn, a magyar média jelképe is lehetne, ennyit lát a valóságból az ember, ennyiből próbálja kikövetkeztetni a tényeket – akkora homéroszi röhögés tört ki belőlem, amikor megláttam a Magyar Nemzetben, a vezércikk helyén a Médianéző Központ tanulmányát arról, hogy „a magyar sajtópiac kiegyensúlyozott”. Én ezeket a srácokat félreismertem eddig, ezeknek kiváló, angolos, abszurd humoruk van, ezeknek szkeccseket kéne írni, sír utánuk a szórakoztatóipar! Újjáéleszthetnék a pesti kabarét ezekkel az ötleteikkel, végre valami, ami nem stand-up.

Szóval eredetileg ez a Médianéző Központ a Nézőpont Intézet egyik leányvállalata, aminek a meghatározás szerint az lenne a dolga, hogy:

„A Médianéző Központ küldetése a magyar és nemzetközi médiavilág hazai adattrösztjének megteremtése. A Központ nem titkolt célja, hogy megtörje a hazai és nemzetközi médiaviszonyok eddigi értelmezésmonopóliumát és adatok mentén megismerje, majd a nyilvánosság számára érthető módon elemezze a média világának működését.

Munkatársaink egyrészt vizsgálják a médiapiac dinamikáját, annak mind tartalomszolgáltató, mind -fogyasztói oldalát, valamint tulajdonosi szerkezetét is. Munkánk során olyan adatalapú összefüggéseket tárunk fel, amelyekkel a média világának és annak a szélesebb nyilvánosságra gyakorolt hatásának hátterét világítjuk meg.

A Médianéző Központ másrészt a média valamennyi felületének (print, RTV, online, social media) tartalmi elemzését végzi. Hírelemzőink a megjelenések tartalmának és mennyiségi szempontjainak feltárásával, valamint azok fogyasztási adatainak ismeretében megbízható értékelést adnak a közvélemény számára megjelenő hírek, napirendi témák súlyáról és a közvéleményre gyakorolt potenciális hatásairól.

A média világának ezen intézményi és tartalmi szempontjainak összekapcsolásával a Médianéző Központ olyan komplex összefüggéseket világít meg és foglal elemzésekbe, amelyek biztosítják mind az üzenetek küldő, mind annak fogadó oldalának, valamint egymást és a legszélesebb nyilvánosságot érintő befolyásának megismerését.”

Erre mondaná Petőfi, hogy mi szép, mi szép, mi szép az ő feladatuk, újságot olvasnak egész nap, elemzik, aztán jelentést írnak róla. Éppen, mint a Brettschneider detektív, bár az a Svejkben van. Azért nem csak ennyi a dolguk, mert például ők osztják a „Jótollú magyar újságíró” sajtódíjat, idén Szentesi Zöldi László kapta tőlük, mondjuk csodálkoztam is volna, ha a Tóta W.-nek adják. Olyan elemzőik vannak, mint például Rotyis Bálint (illetve a névsor szerint ő az egyetlen munkatársuk jelenleg, de nem volt ez mindig így), aki időnként a tévéképernyőkön is felbukkan, szóval szerteágazó feladatköre van az intézménynek, valódi ezermesterek. Afféle Alapjogokért Központ lehet ez kicsiben, annak sincs behatárolva a hatásköre, nem mondják meg, hogy pontosan mi a dolga, mert minden hozzájuk tartozik, és néhány egyéb feladat is a mindenen kívül. De a bemutatás után lássuk, mire jutottak az elemzésben?

„A magyar sajtópiac kiegyensúlyozott, nagyságrendileg ugyanannyian tájékozódnak konzervatív, mint balliberális forrásokból – derül ki a Médianéző Központ legújabb elemzéséből. A tanulmány átfogó képet ad a magyar sajtópiac helyzetéről, rámutatva arra, hogy 2010 óta folyamatosan növekszik a balliberális médiumok száma, s hogy Magyarország legjelentősebb médiavállalkozásai kormányhoz való viszonyuktól függetlenül nyereségesek.”

És nem szakadt le a födém. Az első gondolatom az volt, hogy „ha nyereséges, öcsém, műveld és végy belőle sarokházat!”, mert se nekem, sem más független kollégának nem sikerül meggazdagodni belőle. Sarokház? Másfél lepusztult szobát sem vesz az ember abból, amit ezzel keres. De ne intézzük el ennyivel, olvassuk szépen végig, lehet, hogy a Médianéző (micsoda süket egy név) ismeri a Titkot, amit mi nem, és megtudjuk, hogyan lehet Magyarországon sajtó útján pénzt keresni.

„A magyar médiumok a kormányhoz való hozzáállásuktól és politikai hovatartozásuktól függetlenül az ország egész területén bárki számára könnyen hozzáférhetőek.”

Valóban: a sajtó egy nyilvános műfaj. Ugyanis ha nem volna nyilvános, akkor senki se olvasná, csak azok, akik írják. Sikerült feltalálni a spanyolviaszt, de semmi sem foghatja vissza a fékezhetetlen elmék szárnyalását, következik a meleg víz feltalálása!

„A Médianéző Központ azt is vizsgálta, hogy politikailag mennyire kiegyensúlyozott a médiapiac. A magyar felnőtt lakosság 95 százaléka, vagyis 7,7 millió fő rendszeres médiafogyasztó, a médiába vetett bizalom az uniós átlagnak megfelelő. A magyar médiapiac kiegyensúlyozott: nagyságrendileg ugyanannyian tájékozódnak konzervatív, mint balliberális forrásokból, előbbi 84 százalékot, azaz 6,8 millió, utóbbi 83 százalékot, vagyis 6,7 millió embert jelent. Azok száma, akik egyaránt tájékozódnak mindkét oldal médiumaiból majdnem hatmillió fő, azaz a választópolgárok legalább 75 százalékához garantáltan mindegyik politikai oldal nézete eljut.”

(Kép: Magyar Nemzet)

Mint a mellékelt ábra mutatja, ez nem sikerült teljesen. Ez a meleg víz inkább csak langyos, „alkuképes” ahogy az ingatlanhirdetésekben írnák, ha akarom, hideg, ha akarom, meleg, de nem forró, az biztos. Szóval, azt mondja, hogy a kizárólag „közszolgálati és konzervatív” (vagyis KESMA) médiát fogyasztók, akik „balliberális” médiára rá sem néznek, számarányukat tekintve mindösszesen 4,6 százalékát teszik ki a közönségnek. Ez rossz hír jobboldalon és ha belegondolunk, rossz hír baloldalon is, mivel jobbról tökéletesen felesleges volt ezek szerint létrehozni a KESMA nevű hatalmas mélytengeri polipszörnyet, a kutya sem olvassa, akárhány példányban is nyomják a képünkbe, baloldalon viszont megdőlni látszik egy csúf, önfelmentő legenda, mely szerint „a kizárólag kormánymédiát fogyasztó, valódi hírektől elzárt vidéki tömegek” választják meg újra és újra a Fideszt. Most megvan a kizárólag kormánymédiát fogyasztók létszáma: egészen pontosan 371 993 fő, míg a magyar választópolgárok összesen 7 933 815-en vannak, majdnem nyolcmillióan, tehát mégsem ez dönt mindig, valami más is el lehet cseszve. Még akkor is, ha átlagosan csak ötmillióan szoktak szavazni.

A kizárólag „balliberális” médiát fogyasztók száma sem igazán veri az egeket, 6.9 százaléknyi, vagyis 557 989 fő, de álljon már meg a verekedés, ebben a felmérésben nem is létezik független sajtó, hiszen hittétel az a jobboldalon, hogy olyasmi nincs és sohasem volt. Ők úgy számolnak, hogy ami nem kormánypárti, az balliberális, ami nem KESMA, az ellenség. Ilyenformán a Fürge Ujjak vagy a Magyar Konyha épp úgy nem létezik független lapként, mint mondjuk a Huppa vagy más, párthoz nem köthető orgánum, ami nem orbánum. Így viszont sajnos ez a szám lehet reális, de ez nem baj.

Bolond ugyanis az a sajtómunkás, aki azt hiszi: ő a Messiás, csak az ő szava lehet igaz és hiteles, és vétkezik, aki mást olvas. Igenis tessék mást, egyebet is olvasni, az ellenkező oldalt is, tájékozott legyen az olvasó, nem téríteni akarunk! Lám, ez a kiváló kabarétréfa is a Magyar Nemzetben jelent meg, ha nem olvasnánk, most nem volna min röhögni.

És a számok is ezt mutatják: a legtöbb olvasó mindenevő, 43,5 százalékuk, vagyis 3 517 755 fő olvas jobbról, olvas balról (olvas középről is, csak azt Médianézőéknél nem számolják, ezért hamis minden eredményük), csak éppen egyvalamit nem fogyaszt. Hát igen, elvtársak, valljuk be, ha kínos is. Közmédiát. Azoknak az aránya, akik viszont csak a közmédiából tájékozódnak, összesen 1,6 százalék, 129 389 fő. Olyanok akadnak, akik olvasnak jobbról-balról-középről és belenéznek a közmédiába is, 29,8 százalékkal az övék a második legnépesebb csoport, 2 409 865 fő, de hát erőltetettnek tűnik ez a kategória, még a felállítása is, ha a közmédia fogyasztóinak nettó számát nézem.

Leszögezhetjük tehát: minden fillér, amit a médiapiac elfoglalására költenek, minden vörös cent, amit a KESMA és a közmédia kap: ablakon kidobott pénz. Az olvasók igényeit nem szolgálja ez a vízfejű óriás, az érdeklődők számát tekintve a ráfordított összeg tizede is sok volna, annak is pont ugyanannyi lenne az eredménye. Tekintve pedig, hogy azt még a Médianéző is el kell ismerje, miszerint a KESMA orgánumainak száma a közmédia nélkül körülbelül 476 (nem pontos a szám, inkább becslés, de közeli), míg szerintük a „balliberális” médiumok összesen 48-an vannak, valami nagy, generális baj lehet. Tízszeres túlerő sem képes szabad szemmel látható eredményt produkálni? Ott tartunk, mint amikor nem ment a hetvenes években a moszkvai diplomata-kupleráj, és Brezsnyev maga elé hívatta a műintézet igazgatóját:

- Stritzigov elvtárs, miért nem megy a kupleráj?

- Fogalmam sincs, Brezsnyev elvtárs. Az épületet már felújítottuk, nem használt, kifestettünk, nem használt, vettünk új bútorokat, zongorát, szerződtettünk új zongoristát: nem használt.

- Nem lehet, hogy a kurvákat kéne lecserélni?

- Kizárt dolog, Brezsnyev elvtárs, velük semmi baj. Mindegyik 1917 óta párttag!

Szóval, mivel esetünkben sem lehet baj a rosszlányokkal, minden egyébről meg már gondoskodtak, mindent lecseréltek, egy megoldást látok: talán az olvasókat kéne még lecserélni, de az meg nem megoldható, szóval marad minden a régiben, míg meg nem szűnik a nyilvánosház.

A végére azért még hagytam egy poént: a Médianéző elégedetlen a magyar Médiahatósággal is. Mi ennek az oka? Az, hogy:

„A Médianéző Központ a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanács határozatainak vizsgálatából egyértelműen megállapítja, hogy a magyar médiahatóság gyakrabban és súlyosabban bünteti a konzervatív médiát, mint a balliberálist. A független médiahatóság által 2012 és 2020 között szankcionált esetek több mint kétharmada volt jobboldali, míg egyharmadánál kevesebb volt balliberális médiumhoz köthető, a kiszabott pénzbüntetések 66 százalékát, vagyis 357 millió forintot konzervatív, míg csupán 34 százalékát, azaz 183 millió forintot kellett balliberális médiumnak befizetnie.”

Összeesküvés ez, nem egyéb, le a Médiahatósággal! Mondjuk ennek a függetlensége is a humor kategóriájába tartozik, valójában kormányoldalról nagyot, különlegeset kell alkotni ahhoz, hogy büntessenek, de ha ennek ellenére is így áll a helyzet, nem lehetséges, miszerint a „konzervatív” média ennyivel többször vétkezik?

Nem, az nem lehet igaz. Ja, bocsánat: de.

Végső soron megállapíthatjuk azt, amivel kezdtük: a Médianézőnek kifejezetten kellemes, fanyar, angolos és abszurd humora van. Ezt a tanulmányt, ezekkel a számokkal és mutatókkal úgy kezdeni, hogy „a magyar sajtópiac kiegyensúlyozott” a lehető legjobb vicc, kár, hogy nem tudunk rajta őszintén röhögni.

A kormánymédiának meg komolyan tanácsolom: mivel minden egyebet kipróbáltak már, próbálkozzanak meg az olvasók lecserélésével.

Hogy az lehetetlen? Miért, a többi, amit műveltek, lehetséges volt?

Hallgassanak egy tapasztalt ember szavára, itt már más nem segít.

Esetleg még a piócás ember.

Szele Tamás