Forgókínpad

Forgókínpad

Tévedések és ferdítések

2020. október 22. - Szele Tamás

Ma kicsit rendet kell raknunk, ugyanis megint kezdenek összekeveredni a dolgok, minek következtében semmi sem az, aminek látszik, a kávéscsésze is lehet kandúrmacska vagy marmonkanna, attól függ, ki minek hiszi vagy akarja hinni. Ékes példáját fogom bemutatni annak, hogyan változik a valóság ebben a mai világban szinte bármivé.

fiok_felfuggesztve.jpg

Szükség és igény esetén, természetesen, de Hunniában mindig van szükség és igény mellébeszélésre, ilyen igényben még sosem szenvedtünk szükséget vérzivataros évszázadaink folyamán. Minden másban annál inkább.

Itt van ez az SZFE-ügy, több, mint ötven napja tart. Lassan odáig jutunk, hogy majdnem mindenki belelátta a magáét, már majdnem mindennek beöltöztették, ráadtak már mindenféle jelmezt, csak arra figyelnek a legkevesebben, ami valóban történik, amit a srácok művelnek, ugyanis az igaz lenne, és nem annyira érdekes, mint a mindenféle színes fantazmagóriák. A kormánymédia például a tomboló anarchista forradalmárok szerepét osztaná rájuk. Jártam náluk, két dolgot nem láttam: tombolást és anarchizmust. De a rágalomgyár működik, elindítani könnyű volt, megállítani már nehezebb. Mert miket beszél Horváth József a Pesti Srcáokban, aki ez idő szerint az Alapjogokért Központ nevű szervezet biztonságpolitikai tanácsadója, az 1989-es régebbi idők szerint meg a BM III/III-4-b. alosztály tisztje volt, vagyis nagyjából ugyanazt a munkakört látja el ma is, mint akkor? (Még mondja valaki, hogy nincs Magyarországon semmi, ami örök. Egyéb sincs, mint állandóság.)

Komoly titkosszolgálati offenzíva zajlik évek óta Magyarországon, a kormány megbuktatására irányuló törekvések hátterében pedig külföldi érdekcsoportok állnak. Horváth József biztonságpolitikai szakértő a PestiSrácok.hu-nak azt mondta: ezekre a destabilizációs törekvésekre 2022-ig egészen biztosan számítani kell majd, az Orbán-kormány migrációellenes politikája számos üzleti kör érdekét sérti. Ezért is tapasztalhattuk meg az utóbbi években, hogy nemcsak tüntetéseket generálnak, hanem a már jól ismert módszerekkel – így például a lejáratás, dezinformálás – nemzetközi megítélésünket is negatívan befolyásolják. Ehhez a médiamanipulációs eszközök teljes tárházát felhasználják, természetesen a hazai ellenzéki pártok lelkes támogatásával, amelyek a hatalom megszerzése érdekében még azzal sem törődnek, hogy tevékenységükkel nemcsak a magyar állampolgárok számára jelentenek biztonsági kockázatot, hanem az ország demokratikus rendjére is.”

Ez Horváthnak már régi beakadása, mármint az, hogy ami demokratikusnak tűnik, az antidemokratikus és vice versa, én még azt is lenyelem, hogy az írás későbbi részében azt mondja, a szakmájukat gyakorolni kívánó újságírók alkotják a támadóerőt, ugyanis az egy dolog, miszerint minden vagyok én, csak támadó erő nem, attól még az ápolt világában, mely koponyáján belül helyezkedik el, még zajlik az a polgárháború, aminek a valóságban semmi nyoma. Ezt a rögeszméjét kifejtette szeptember 25-én is a Kossuth rádióban, akkor azt mondta:

Hibrid polgárháborús helyzetek kialakításáról kell beszélni lassan. (…) Arról szólnak ezek a próbálkozások, hogy egy demokratikusan megválasztott kormányt hogy lehet olyan eszközökkel megbuktatni, amelyek antidemokratikusak, de a demokrácia látszatát keltik.”

Rendes, következetes paranoia, fix rögeszmével, Freud is csettintene rá, mert szép példány. Azt én elhiszem, hogy a titkosszolgálat világában állandó a háború és aki ennyi ideig élt benne, el sem bírja képzelni a békét, de attól még annyira nincs harci helyzet, hogy a Magyar Narancs megkeresésére, miszerint milyen módon „foglalnák vissza” az egyetemet, azt válaszolták, hogy semmilyen módon.

Az ORFK válaszában azt közölte, hogy az egyetem elfoglalása nem veszélyezteti a közbiztonságot és a közrendet, ezért nem állt fenn a törvényi feltétele, hogy fellépjenek a diákokkal szemben. (…) Az egyetemfoglalás elmúlt több mint ötven napján nem jutott olyan információ a rendőrség tudomására, ami azt jelezte volna, hogy a diákok veszélyeztetik a közrendet és a közbiztonságot, így nem volt szükség rá, hogy intézkedjenek a törvény rendelkezésének megfelelően, részrehajlás nélkül.”

Magyarul: ahol nincs rendbontás, márpedig itt nem volt, intézkedni sem kell. Főhet most már Szarka kancellár feje. De nem ebben fő, hanem a helyzet függvényében, a pillanatnyi szituációhoz alkalmazkodva ő is rablómeséket ad elő.

Történt pedig tegnap, hogy végigsöpört a sajtón a hír: eltűnt az SZFE honlapja! Mint a HVG írta:

Felfüggesztették az Színház- és Filmművészeti Egyetem honlapját, már órák óta eltűnt minden tartalom róla, kezdve a dolgozók névsorától egészen a szervezeti felépítésig. Azt egyelőre nem tudni, technikai hibáról van-e szó, vagy valaki egyszerűen törölte az egészet, de nehéz nem arra gondolni, hogy köze van a már több mint ötven napja tartó egyetemfoglaláshoz, amivel az egyetem hallgatói és oktatói a kormány által szorgalmazott modellváltással és az új vezetéssel szembeni nemtetszésüket fejezik ki.”

Mikor megláttam, nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek, mert a hír igaz ugyan, csak nem így. Ma reggelre viszont eldőlt a kérdés, röhögök kínomban, ugyanis megszólalt a gondos atyafi, Szarka kancellár is, és közölte az Indexszel:

Az egyetem honlapja informatikai támadás miatt vált elérhetetlenné, kijavításán pedig már dolgoznak.

A kancellár beszámolt arról is, hogy már szeptember elején is hasonló támadás érte az SZFE honlapját, amelyet akkor sikerült elhárítani.”

Legalább tudná, miről beszél, bár mondjuk a sajtószakma sem nézett utána alaposan a hírnek. Igen, az SZFE honlapját felfüggesztették. Valószínűleg vagy karbantartják, vagy a szolgáltató szüneteltette, de nem egészen úgy történtek a dolgok, ahogy azt jobbról-balról láttatni akarják velünk. Én szeptember utolsó hetében, október első napjaiban kezdtem anyagot gyűjteni egy, a német ZDF számára készülő tudósításhoz, és dátumra pontosan meg tudom mondani: már október negyedikén is tele volt kellemetlen és vírusos reklámmal az oldal, de akkor még sok türelemmel be tudtam lépni a felületére, ötödikétől képtelenség volt, mindent elleptek az ál-Telekom reklámok (tudják: az „Ön nyert egy iPhone-t” típusúak, amikkel adatot halásznak és nincs közük az általuk említett cégekhez) és egyéb hasonló termények.

Ez akkor szokott megtörténni egy oldallal, politikától függetlenül, ha egy ideig nem frissítik, nem tartják karban, ha „magára marad”. És el is hiszem, hogy a rendszergazdáknak most volt jobb, fontosabb dolguk is, mint a karbantartás. A hackerek – akik jelen esetben nem politikai, hanem bűnözési céllal támadtak, anyagi érdekből, bármit megtámadnak, ha annak elég nagy a látogatottsága – több lépésben nyúlták le az oldalt, ötödike lehetett a fordulópont, onnantól lett teljesen az övék. Most pedig vagy a rendszergazdák kaptak a fejükhöz, vagy a tárhely-szolgáltató észlelte a gyanús tevékenységet, de mindenképpen felfüggesztették az oldalt.

Rendben lesz az, csak ki kell pucolni, ganajozni a tárhelyet.

Ehhez képest mit állít Szarka kancellár?

A kancellár – mivel fogalma sincs a korábbi állapotokról – azt állítja, hogy „támadás érte a honlapot”, mégpedig kétszer, egyszer szeptemberben, egyszer most, azt sejtetvén, miszerint titkos hatalmak folyamatosan ostromolják az online felületet. Hát nem. Egy támadás volt, a szeptemberi, csak az nem politikai, hanem adathalászati-üzleti jellegű, még azt is megkockáztatom, hogy nem élő ember művelte, hanem bot. Mármint robot. Csak kancellár úr nem méltóztatott ránézni a honlapra sem.

De hogyan került ez a hír most a címlapokra?

Annak egyszerű a pszichológiája. Ahogy én is, a többi kolléga is próbálhatta nyitogatni az oldalt, persze egy idő után nem nyílt nekik sem, ahogy nekem sem, ilyenkor legyint egyet az ember és hagyja a fenébe a dolgot, megszerzi a keresett információt máshonnan. Viszont valaki megláthatta tegnap a „honlap fel van függesztve” feliratot, és meglehet, kissé újonc még az illető az informatikában, nem értette, azt hitte: politikai támadás történt és gyorsan megírta. A napos szerkesztő is annyit érthetett az ilyesmihez, mint egy napos csibe, kitette vezető hírnek, aztán átvette mindenki, már eldönthetetlen, honnét indult. Ezt interpretálta aztán az információhiányos Szarka a maga módján, szóval egy kutyaközönséges, hétköznapi hackelésből így lett két egymásnak ellentmondó, átpolitizált teória-verzió.

Különben is, sírva kérdem, mi a jó fenének hackelték volna meg saját magukat a diákok a legpocsékabb reklám-adathalász trükkökkel?

Hogy azonban a tényekkel is foglalkozzunk: az SZFE-n az az újság, miszerint holnap október 23-i megemlékezést tartanak, az eseményről ők maguk azt írják:

Demonstrációnkhoz tegnap óta több más egyetem alulról szerveződő hallgatói is csatlakoztak a Titkos Egyetem összefogásában: ők koordinálják a sétát, mely a Műegyetem rakpartról indul; a menet a Szabadság hídon át – a Március 15-e tértől a tiszteletadás jegyében némán - vonul majd az Urániáig, ahol mi, az SZFE hallgatói megemlékezést rendezünk, többek közt egy szimfonikus- és egy ötvenhattagú cigányzenekar közreműködésével.”

16 órakor kezdődik a séta tehát a Műegyetem rakparton, aki úgy érzi, csatlakozzon hozzájuk – ez a hír legalább pontos és igaz, nem mindenféle interpretációja elméleteknek és félreértett vagy kevéssé ismert eseményeknek.

Ne tessék már mindenfélének beöltöztetni a hallgatók mozgalmát, nem próbabábu az.

Fogadjuk el annak, ami. Tekintsük a csorbult egyetemi autonómiát velük együtt kollektív társadalmi felelősségnek.

Ja, csak ha így tennénk, akkor értenénk, mi zajlik, nem értelmeznénk.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása