Forgókínpad

Forgókínpad

Egy erkölcsös éjszaka

2020. december 02. - Szele Tamás

Rossz idők járnak manapság a Fideszre, meglehetősen rosszak, egymás után pukkannak szét a hatalmasra fújt, rettentőnek hazudott léghajóik. Szombat a Harag Napja volt a magyar sajtóban, Demeter Szilárd miatt, hétfő már a Röhej Napja, Szájer József brüsszeli kalandjának okából. Amin nem lehet nem vigyorogni – elég csak elképzelni a jelenetet.

szajer_mem2.jpg

(Képünk mém, illusztráció, nem a helyszínen készült)

Kezdjünk egy rövid és teljesen felesleges kitérővel: tegnap páran figyelmeztettek, mert szerintük Szájer nem az ereszcsatornába kapaszkodott, nem is az esőcsatornába, ugyanis azok vízszintesek, hanem a lefolyóba, mert a bádogos szaknyelv így hívja azt, ami függőleges. Miután minden szőrszálat megfelelően széthasogattunk, jelezném: 1. a „lefolyó” a köznyelvben többnyire nem az esőcsatorna lefolyóját jelenti, 2. a brüsszeli ügyészség nyilatkozatának magyar fordításában szerepelt az „esőcsatorna” kifejezés.

Mármost írhatok én szakmailag pontosan „lefolyót”, csak az az átlagember számára egy lyuk, ami a konyhai mosogató vagy a kézmosó alján van, esetleg egy másik lyuk, ami az utcáról vezeti le az esővizet, és nem fogják érteni, miről beszélek. Sőt, ez az értelmezés vezethet sajtóperhez is – a magyar sajtóperek időnként kifejezések miatt indulnak – mert Szájer mondhatja, hogy ő nem lefolyóba kapaszkodott, hanem csatornába, ez legkorábban másodfokon dőlne el, bár amilyen fontos kérdésről van szó, eljuthatna akár a Kúriáig is... szóval, maradjunk a csatornánál, akkor is, ha bádogostechnikai szempontból az lefolyó.

Akkor térjünk vissza az eseményekhez. Egy ország röhögte el magát, mikor maga elé képzelte a menekülést, de ezt később részletezzük. Mi történt?

Az történt, hogy Szájer József múlt pénteken részt vett egy társas összejövetelen, melyre – most figyeljünk – nem volt meghívva. A házigazda, bizonyos David Manzheley azt mondta, nem is tudott arról, hogy politikusok is vannak a vendégei között. Az egyetemista eredetileg csak 10 vendéget hívott meg a korlátozások miatt, arra kérve a barátait, csak olyanok jöjjenek, akik már átestek a koronavírus-fertőzésen, hogy nagyobb biztonságban legyenek. Viszont végül összesen huszonöten jelentek meg, mert sokan hozták a szexpartira a barátaikat is.

Hol volt az összejövetel?

Manzheley lakásán, ami a Le Detour nevű melegbár fölött található, igaz, az utcában fekszik a brüsszeli rendőr-főkapitányság is. Szóval, mikor a rendőrök ezért vagy amazért megérkeztek feloszlatni a járványügyi intézkedések miatt tiltott rendezvényt, csak át kellett sétáljanak az úton. Nem kopogtak, egyenesen a résztvevőkre törték az ajtót, amit a házigazda sérelmezett is, sőt, olyant mondott, miszerint:

Nagyon gorombán viselkedtek, sértegettek minket. Mégis hogyan tudtuk volna odaadni az igazolványainkat olyan gyorsan, amikor alsónadrág sem volt rajtunk?”

A vendégek között találtatott Szájer József és egy vagy két lengyel politikus is a Jog és Igazságosság Pártja részéről. Habár Szájer elsőre nem találtatott, ugyanis mikor este fél tíz körül tört az ajtó, ő gyorsan kimászott az ablakon, kis hátizsákjával a vállán, mint egy fordított Mikulás, és leereszkedett az esőcsatornán (melynek hivatalos neve lefolyó). Eközben megsérült a keze, a sebesülésre lett figyelmes egy járókelő, aki értesítette a rendőröket, miszerint valaki vérzik és menekül... akkor állították elő.

Szájernél személyi iratok nem voltak, ellenben extasy annál inkább akadt a zsákjában, szépen elvitték haza, ott bemutatta a diplomata-útlevelét, egyúttal közölte is, hogy élni kíván mentelmi jogával. Ekkor ismertették előtte, miszerint a járványügyi előírások megszegése és kábítószer-birtoklás miatt eljárás indítanak ellene, és kérni fogják mentelmi jogának felfüggesztését. Másnap pedig lemondott uniós képviselői székéről – a mentelmi jog ettől még ez év december 31-ig megilleti – azzal az indoklással, hogy:

Egy ideje a napi politikai küzdelemben való részvétel egyre nagyobb lelki megterhelést jelent számomra, márpedig akik a küzdőtéren vannak, azoknak harcrakész állapotban kell lenniük. Harminc éve szolgálom Magyarországot hivatásos politikusként. Ennek túlnyomó részében az európai terepen dolgoztam. Feladataimat igyekeztem lelkiismeretesen ellátni, a magyar emberek, a választóim érdekeit képviselni. (…) A jövőben a gyakorlati politikusi tevékenység helyett a távlatosabb, szellemi területen kívánom folytatni a rendszerváltoztatáskor megkezdett munkát. Új feladataimat az eddigi elkötelezettséggel és elszántsággal fogom teljesíteni. A konkrétumokról később adok tájékoztatást.”

Ezt a lemondó nyilatkozatot akkor, tehát szombaton mindenki félreértette, hiszen nem volt tudomásunk a brüsszeli eseményekről, elhangzott mindenféle délibábos vélemény, lelkiismeret-furdalástól ravasz uniós sakkhúzásokig sok mindent képzeltük, nem értettük, mi lelte Szájert, míg meg nem tudtuk, hogy a brüsszeli rendőrség lelte, egy esőcsatornán (jó, lefolyón) vagy annak a tövében.

Így már természetesen más optikát kapott a döntés, és a méltósággal távozó konzervatív államférfi helyére egy menekülő pojáca került, aki még az ekit is magával vitte a buliból. Nem ez az első ilyen jellegű botrány a kormánypárt háza táján, de ez a legröhejesebb. Már Borkai pucér alfelén is hangosan röhögött az egész ország (Tőkés családi ügyein inkább elszörnyedtünk, Kaletától megijedtünk), ha most lennének valamiféle választások, ez a kis kaland legalább mínusz egymillió szavazatot jelentene a Fidesznek. Miért is?

Azért, mert egy konzervatív nem bukhat bele szexbotrányba. Egy liberális politikussal megeshet, csak mivel a liberálisok alapvetően lazábban kezelik a magánélet kérdését, a törvényekkel Szájer – ha liberális lenne – így is szembe került volna, ám saját téziseivel, alapelveivel nem. Most azonban a borivó és vizet prédikáló álszent szerepe jutott neki is, pártjának is. Tegnaptól nem szónokolhat egyetlen fideszes főmufti sem keresztény erkölcsiségről, bomlasztó „genderideológiáról”, konzervatív értékekről anélkül, hogy ne röhögjék ki és idézzék elébe a Borkai-Kaleta-Szájer háromság viselt dolgait. Ezek az emberek a szőnyeget húzták ki a pártjuk alól, az elvi alapokat ásták alá.

Mi történhetett valójában?

A kormánymédia egyelőre lagymatag módon, de egyre erősödő hangon bizonygatja, hogy „Szegény Szájert az uniós vétó miatt levadászták az álnok nyugati, sorosista titkosszolgálatok!”

Vagy, vagy sem. Vannak banánhéjak is, a brüsszeli ügyészség kifejezetten jelezte, miszerint a szomszédok tettek panaszt a rendőrségen a hangos vigalom miatt. De – mondják a kormányoldalon – miért csak magyar és lengyel politikus érintett az ügyben? Véletlenül, mondhatnánk erre, ilyen a banánhéjak természete. Abba a buliba még a házigazda sem tudta, ki jött el, simán lehet, hogy a politikusokról sem tudott (ő állítja is, hogy így volt), de azért ne feledjük: bárki is hívta meg Szájert és bármilyen szándékkal, emberünk maga ment oda, senki sem kényszerítette járvány idején a partyzásra. És az extasyt sem a dzsinnek pakolták a zsákjába. A dolog úgy eshetett, hogy mikor meghallotta: törik az ajtót, felmérte, miszerint konzervatív politikusként ez a lebukás az ő végét jelentheti. De bízott a mentelmi jogában, szökni próbált, mint egy Casanova az Ólombörtönből, a vicces anyag meg végig nála lehetett, elfelejthette eldobni vagy alkalma nem volt rá. Végső soron mindegy is: ez a vonat elment, ez a szökés nem sikerült.

Akkor most mi lesz?

Most az lesz, hogy perceken belül elkezd majd ömleni a propaganda Magyarországon a kormánymédiából és olyan gyönyörű titkosszolgálati teóriákat hallunk majd, mint még eddig soha. Gyorsan előveszik a naftalinból Georg Spöttlét, Nógrádi mestert és a többi avatott „biztonságpolitikai szakértőt”, aztán majd ők megmondják a tutit.

Lehetett ez egyáltalán titkosszolgálati akció? Lehetett akár, de akkor nem Szájer megbuktatása volt a célja, hanem egy erős üzenet küldése Budapestnek arról, hogy ne az erő pozíciójából politizáljon uniós szinten – főleg ott, ahol mindenki erősebb nála. Bár inkább azt mondanám, hogy ez ostoba véletlenek sorozata volt.

Jelent ez változást Magyarország uniós politikájában? Igen és nem. A Fidesz uniós képviselőcsoportját már a jóval kevésbé diplomatikus habitusú Deutsch Tamás vezeti, Szájer szép napjai már korábban véget értek. Azt most hagyjuk is, hogy jelenleg Deutsch kizárását fontolgatják a Néppártból, tekintsük inkább azt, mit kapott a Fidesz Szájertől?

Nagyon sok mindent. Szájer gyakorlatilag 1990 óta dolgozott az uniós integráción, harminc év alatt olyan gyakorlatot szerzett, olyan kapcsolatrendszert épített ki Brüsszelben – főleg a Néppárton belül – ami kisebb tótumfaktummá tette, ő volt az az ütköző, ami tompította az Orbán Viktor intézkedései és a Néppárt európai vezetése között történő, gyakori ütközéseket. Többször tett csodát, magyarázta meg azt is, amit nem lehet, és ez egészen a Sargentini-jelentésig működött is. Az volt az a töréspont, ami után már nem sokat ért a magyarázkodás, a fortély, a diplomácia. De korábban évtizedekig elképzelhetetlen volt nélküle a magyar uniós politika.

A mostani vétóhelyzetben fegyelmezett maradt és párthű – ha megkérdezték volna, biztosan más magatartást tanácsol, csak nem kérdezte senki – így azt mondhatjuk, hogy a Fidesz uniós politikája Szájerrel azt a fékjét vesztette el, amit egy ideje már úgysem használtak.

Uniós szinten azt mondhatjuk, sok változásra nem számíthatunk, marad a vasfejű, makacs szembeszegülés, legfeljebb ezentúl még rossz modorú is lesz. Magyarországon azonban a Fidesz népszerűségének meredek zuhanása várható.

Arról van szó ugyanis, hogy a szexbotrány és a nevetségesség a legveszélyesebb a politikában, mert ezeket mindenki érti. Tapasztalatból tudom, hogy hiába írok meg a legnagyobb gondossággal egy sok száz milliárdos ügyletet, ami már nem is kétséges, hanem kétségtelenül fondorlatos sikkasztás, nem történik semmi. Azt én sem várnám, hogy vonuljon utcára a nép csak, mert írtam valamit, de mindenesetre egy-egy vizsgálat néha nem ártana – csak nincs, mert az illetékesek nem értik vagy nem akarják érteni, mi a baj ezzel vagy azzal az üzlettel. És a nagyközönség is elvész rendszerint már az első kanyarban, sokan a millió és a milliárd közötti különbséget sem kezelik helyesen.

De a szex és a nevetségesség hétköznapi dolog. Nem „nagypolitika”, nem bonyolult, jogszabályokkal és szaknyelvvel körülbástyázott tudomány, mindenki ismeri. És ezen a hétköznapi szinten lehet hatalmasat bukni, a Fidesz még hivatalosan is elismerte, hogy az önkormányzati választásokat azért nem nyerte meg teljesen, mert Borkai az Adrián csalinkázott a lányokkal. Szájer még nagyobbat fog szólni. Meg fogják magyarázni, hogyne, arra való a „titkosszolgálati” legenda, de attól még az eset megmarad annak, ami.

Esetleg lehetne rontani a helyzeten egy olyan magyarázattal, hogy Szájer nem is bulizni ment oda, semmi köze nem volt a családapának a dekadens erkölcstelenséghez, ugyan már. Ő csak azt a kis drogot vitte eladni...

És minden magyarázkodás csak ront majd a Fidesz helyzetén. Azon, amibe maguk lavírozták a pártot azzal, hogy olyan álszent ideológiát hirdettek – persze a népnek, a szavazóknak – amit ők maguk sem voltak képesek betartani, igaz, kedvük sem volt hozzá. Ez a hazugság bukik most meg a szemünk láttára, a rendszert válságba taszítva.

Mi lesz Szájerrel?

Megmondta: a távlatosabb, szellemi területen folytatja a rendszerváltoztatáskor megkezdett munkát. A Fidesz nevében megbíznám egy nagyívű ideológiai alapvetés megírásával, melynek az lehetne a címe: „Több tiszteletet Magyarországnak!”

Hatalmas siker volna.

Mármint a kabaréban.

Szék nem maradna szárazon.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása