Sokat foglalkoztunk már a kamupártokkal, most is megérnek egy misét. Eddig ugyanis arról folyt a szó, mennyi közpénzt markoltak fel, most az kezd kiderülni, mire költötték. Mármint papíron, mert a gyakorlatban mindannyian tudjuk, hogy zsebre vágták és kész. De van egy sajátos bája a számlázási módszereiknek. Esküszöm, ez a hungarikum, nem a matyóhímzés.

Így az elején sajnos újból tisztáznunk kell, miért jó a NER-nek a kamupártok léte, illetve miért volt jó.

A közvélekedéssel ellentétben a magyarországi választásokat nem különböző embercsoportok szavazata dönti el, akik mintegy „tömbként” voksolnának a kormánypártok jelöltjeire. Ez a legenda hat éve tartja magát, mikor nem söpörte el az ellenzéki szavazók tömege a Fidesz-kormányt és felelősöket, bűnbakokat kellett találni – talált is a vesztes oldal néhány pártja, azóta is talál. Változó, mikor és kik a felelősök, de a politikacsinálók soha, ők nem szoktak tévedni, nem úgy vannak összerakva, ugye. Ezt az akkori ellenzék a kormánypárttól tanulta, ugyanis ők skatulyázták így előbb a szavazókat csoportokba, kategóriákba, és mondták ki hol ezekről, hol azokról, hogy ők az állam ellenségei, most nem adnék listát, mert holnapig tartana összeírni, de a filozófusokkal kezdték és most tartanak valahol a közösségi oldalak felhasználóinál. Mindegy is, sem a kormány, sem az ellenzék nem ismeri fel, mennyire káros a bűnbakképzés, mennyire improduktív teljes embercsoportokat magukra haragítani, ez valami turáni átok lehet – maradjunk a tényeknél, Magyarországon nem azért nyer a Fidesz, mert az összes elvetemült pomogács rájuk szavazott.

De akkor hogy csinálják?

Egy összetett módszerrel, aminek három fő eleme van, éspedig részint a választási matematika kifinomult alkalmazása, részint a választókerületek átrajzolása (angolul: gerrymandering), részint pedig – finomhangolásként – a kamupártok használata. Ezek hasznára jó példa Kunhalmi Ágnes esete, aki 2014-ben a budapesti 15-ös választókörzetben 20592 szavazatot kapott. Ezzel szemben fideszes ellenfele 20648-at. A különbség csupán 56 szavazat volt. Ugyanitt egy bizonyos Mészáros Norbert, az SMS nevű párt jelöltje 316 voksot vitt el.

SMS párt? Igen, Seres Mária Szövetségesei, mára persze nem léteznek, de az a fontos a történetben, hogy ilyen esetekben, mikor billeg a léc, bevethetőek a kamupártok. Produktívabb a használatuk, mintha „véletlenül” találnának 316 fideszes voksot. Akkor kilógna a lóláb. De nyugodtan mondhatjuk, hogy 2014-ben, mikor egy képviselői helyen múlott a kétharmad, ez volt az az egy hely.

Mostanáig ezért is tűrte a magyar választási rendszer a kamupártokat (ne tessék őket összetéveszteni a kis pártokkal, ugyanis azok, ha valódi pártok, elszámolnak), viszont nem is túl régen sikerült úgy módosítani a választási törvényt, hogy már nehezebben lehet ilyen vállalkozásba fogni. Igaz, ha sikerül, sokkal jövedelmezőbb lesz.

Mi az üzlet a kamupártban?

Az, hogy a 2013-ban elfogadott, most is hatályos LXXXVII. törvény értelmében a központi költségvetés támogatja a választási kampányt, komoly pénzekkel, az igaz, el kell velük számolni, de ez Hunniában, a „lepapírozás” hazájában nem lehet probléma. Hogy a Szabad Európa idevágó írását idézzem:

„A törvény értelmében az egyéni képviselőjelöltek fejenként egymillió forintot kapnak a Magyar Államkincstártól a kampányköltségeikre. Ezt a pénzt felhasználhatják saját maguk, de dönthetnek úgy is, hogy átutalják az egymillió forintot az őket jelölő pártnak, ilyenkor az átadott támogatás felhasználásáról a pártnak kell tételes elszámolást készítenie.”

Arról már Gulyás Márton és a Partizán „Rablópártok” című filmje számolt be kiválóan tavalyelőtt tavasszal, hogyan jött össze a sosem volt és sosem hallott pártok jelöltjeinek a szükséges mennyiségű ajánlás – segítek: csalással – én is írtam róla annak idején, de a filmet is nagyon ajánlanám, itt megtekinthető:

Akkor most nézzük, mennyi közpénzt kaptak és kik?

 Itt eltérnék az íráshoz használt forrásomtól, a Transparency International Magyarország ez ügyben született, kiváló tanulmányától, melyre egyébként a Szabad Európa is támaszkodott, ugyanis nekem ebben az egy tekintetben egy picivel pontosabb forrásaim vannak. Ezek szerint a párttámogatások a következőképpen oszlottak meg:

 Ennyivel kellett volna tehát elszámolni, pontos könyvelés alapján. Illetve esetenként többel, ugyanis a jelöltek lemondtak a támogatásukról a pártkassza javára, így történhetett, hogy a Medete párt hivatalosan 154 114 962 forintot kapott (mint párt), de végül 193 millió forintból gazdálkodott. Az én listám ugyanis a pártalapú támogatásokat tartalmazza, a TI Magyarország pedig azzal foglalkozott, mennyivel voltak képesek egyáltalán elszámolni ezek a gittegyletek, ennek köszönhetőek az eltérések.

 A tanulmány azzal sem foglalkozik, hiszen nem is tárgya, hogy ezek között a pártok között miféle összefonódások voltak, ennek szintén magam jártam utána – egy, szinte rejtői epizódot elmesélnék azért.

 Az úgy volt, hogy indult a 2018-as választásokon a Magyarországon Élő Dolgozó és Tanuló Emberek Pártja. Ami egy ferencvárosi kerékpárgumi-üzletbe volt bejegyezve, mert hova máshova jegyezzenek be egy kormányzásra hivatott pártot? Ők a Családok Pártjával működtek együtt, mondhatni koalícióban, mely viszont egy kisboltban funkcionált az iratok szerint, majd a szép közreműködésbe belépett harmadiknak az Összefogás Párt is, így aztán együtt több, mint hatszáz milliót markolhattak fel – a botrány akkor tört ki, mikor kiderült, hogy nem pártcsaládról, hanem teljesen valódi családról van szó, a család különböző tagjai nevén futottak a különböző mozgalmak.

Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet – és hatszáz milla a zsebben.

Mindezek után nézzük, kik, hogyan és mennyivel számoltak el.

 De előtte említsük meg, hogy ezeket az adatokat a TI Magyarország két év pereskedéssel sikerült kiimádkozza a hatóságokból és mondjunk nekik köszönetet a kitartásukért.

 Közös vonása ügyfeleinknek, mint azt Mikola Bálint, a TI-Magyarország projektmenedzsere a Szabad Európának elmondta, hogy:

„A kamupártok elszámolásában visszatérő elem az, hogy nagyon kevés, vagy éppen egyetlen cégnek számlázzák ki az egész kampányköltésüket. Még arra sem figyeltek, hogy a különböző tevékenységekről külön számlát állítsanak ki, sok esetben egyetlen kézzel írott számlára állították ki a teljes állami támogatás összegét.”

 Tipikusan ilyen módszert látunk a Családok Pártjánál, akik két nappal a választások előtt a párt teljes költségvetési támogatását, azaz 49,2 millió forintot fizették ki egyetlen cégnek, az Acryl World Magyarország Kft.-nek. A cég egyébként műanyag termékek fröccsöntésével foglalkozik. Volt valami a dologban: a választás is olcsó csalás, bazári holmi volt, PVC-ből.

 Tekintsük az Iránytű Pártot. Nekik – egyéb kiadásaik mellett – az Uránusz Holding 2015 Kft. „élelmiszerre és ételosztás”-ra állított ki 35 346 235 forint összegű számlát, tételesen 10 tonna csirkemellről, 4665 kilogramm csirkefarhátról, ezres nagyságrendben combról, májról, zúzáról, továbbá sertéskarajról, csülökről, oldalasról, illetve 28 ezer darab tojásról. Ezeket természetesen soha senki szét nem osztotta, mivel soha kiszállításra sem kerültek, csak számlára: az áruk meg zsebbe. A cég jelenleg kényszertörlés alatt áll.

 Az Összefogás Párt – tetszenek emlékezni, az egyik a három grácia közül, a bicikligumi-üzletből – 61,6 milliót fizetett ki a Zuxon Web Solution Kft.-nek. A kézzel írt számlán szereplő összeg mellett a „választási kampányhoz köthető tevékenységek elvégzése” szerepel. Szepessy Zsolt elnök az Összefogás Pártot a választások után kevesebb mint három hónappal feloszlatta.

 A Kell az Összefogás Párt elvileg egy NGNT Fruit 2013 Kft. nevű céget bízott meg a kampánya lebonyolításával, 53,3 millió forintért. Ezt tavaly februárban törölték, így képtelenség kideríteni, miféle tevékenységet végzett el a megbízásból, gyaníthatóan semmit, hiszen tőlük kampányfilmeket, reklámajándékokat rendeltek (ezeket senki sem látta) viszont a cég profilja, mint neve is mutatja, gyümölcs-nagykereskedelem. A tulajdonosa érdekes: Bodea Dorul Florentin úr ugyanis már 2010-ben 42 nem működő magyarországi céget birtokolt, későbbi tevékenységét áthelyezte Szlovákiába, lakhelye szerint egyaránt él Tirgu Jiuban, Vajdahunyadon, valamint Románia és Szlovákia más településein, nem is él szerintem, hanem valósággal elterül a Kárpát-medencében, mint egy tájegység.

 Az emlegetett Medete Párt 162,5 millió forintot bízott kampánycélokból az Antares Product Kft.-re, melynek tulajdonosa az ukrajnai címmel nyilvántartott Bohush Herhei és a cégadatok szerint a világon mindennel is foglalkozik. Azonban mást is mondanak azok a fránya cégadatok: azt ugyanis, hogy az Antares Productnak 2018-ban összesen 59 933 000 forint nettó bevétele volt. Százmillió pedig úszik a Nagy Ismeretlenben...

Folytathatnánk, volna mivel. Mindenkinek felhívnám a figyelmét: ezek az összegek nem a teljes, felvett támogatást jelentik, ezek azt mutatják, mennyiről tudtak egyáltalán valami számlát mutatni.

Meg azt is, mifélék ezek a számlák.

Összegezve: a kamupárt-üzletet a rendszer bátorításával és az általa biztosított törvényi háttérrel hozták létre 2013-ban, élt mostanáig és nyugodtan nevezhetjük államilag támogatott sikkasztásnak és rablásnak.

Mely az új törvényi szabályozás értelmében megnehezül ugyan (sokkal több képviselőjelölt kell egy országos listához) de sokkal jövedelmezőbb is lesz annak, aki képes venni az akadályt.

 Erre jelenleg kizárólag doktor Gődényt látom alkalmasnak, aki egyébként érintett volt a kamupárt-ügyben is a Közös Nevező 2018 Párt révén, tőle csak azért nincs most számla, mert – meg sem próbáltak elszámolni.

Kérem, nagy üzlet ez, ne legyünk kicsinyesek.  

Ügyes, ügyes.

Szele Tamás