Még mindig ukrán krízis, még mindig furcsa háború. Szavak és gesztusok háborúja zajlik, de ne panaszkodjunk, addig jó, míg nem lőnek. A beígért orosz hadgyakorlat viszont megkezdődött, szóval a helyzet továbbra is komoly: de mindenekelőtt lássuk, mit gondol Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin Ukrajnáról, ugyanis nagyon szépen, tételesen megfogalmazta.

Az igaz, hogy nem most, hanem még tavaly július 12-én közölte nézeteit a Kreml honlapján, de nincs okunk azt feltételezni, hogy azóta változott a véleménye. Hosszú, sőt, nyugodtan mondhatjuk, kimerítő írásban ment végig az ukrán történelmen, majd levonta a végkövetkeztetést:

„Tiszteljük az ukrán nyelvet és hagyományokat. Tiszteletben tartjuk az ukránok azon vágyát, hogy országuk szabad, biztonságos és virágzó legyen.

Meggyőződésem, hogy Ukrajna valódi szuverenitása csak Oroszországgal partnerségben lehetséges. Szellemi, emberi és civilizációs kötelékeink évszázadok alatt alakultak ki, és ugyanazokból a forrásokból erednek, közös megpróbáltatások, eredmények és győzelmek által edződtek meg. Rokonságunk nemzedékről nemzedékre szállt. A modern Oroszországban és Ukrajnában élő emberek szívében és emlékezetében, a családjaink millióit összekötő vérségi kötelékekben. Együtt mindig is sokszor erősebbek és sikeresebbek voltunk és leszünk. Mert mi egy nép vagyunk.

Ma ezeket a szavakat egyesek ellenségesen fogadhatják. Sokféleképpen lehet értelmezni őket. Mégis, sokan meg fognak hallgatni engem. És egy dolgot fogok mondani: Oroszország soha nem volt és nem is lesz „Ukrajna-ellenes”. És hogy Ukrajna milyen lesz – ezt a polgároknak kell eldönteniük.”

Azonban, ha a polgárok esetleg rosszul döntenek, eldöntik helyettük az orosz fegyveres erők, mint már annyiszor a történelem folyamán, akár ukránok, akár magyarok, akár mások esetében. Mindenesetre örvendetes, hogy sikerült ráakadni a Kreml alapvetésére a kérdésben: a céljuk tehát Ukrajna „partnersége”, nyilván az Orosz Föderáció keretein belül. Ahogy Belarusszal is – ahonnét pocsék hír is érkezett, jobb is – csak ott már csak kevés ellenállás tapasztalható. De lássuk a tényeket.

A kevés belarusz ellenálló komoly borsot tört Lukasenka és Putyin orra alá, ugyanis az IT Café szerint:

„Belorusz „hacktivisták” hétfőn több nyilvános fórumon is bejelentették, hogy zsarolóvírussal fertőzték meg az ország vasúti hálózatának informatikai rendszereit, és a feloldásért cserébe követeléseket támasztottak.

A magukat Cyber Partisans néven emlegető csoport az általuk „Peklo” (Pokol) címkével ellátott kampány részeként a támadással azt követeli, hogy Alexandr Lukasenko elnök azonnal állítsa le az – esetlegesen – ukrajnai invázióra készülő orosz csapatok támogatását, illetve 50, többségében egészségügyi ellátásra szoruló politikai fogoly szabadon bocsátását kívánják elérni.

Közleményeik szerint szervereket, adatbázisokat és munkaállomásokat titkosítottak, backupokat semmisítettek meg. Azt is közölték, hogy a céljuk a lassítás és a zavarkeltés, nem pedig katasztrófák előidézése, ezért az automatizálási és a biztonsági rendszerekhez nem nyúltak hozzá.” (Forrás: Dajkó Pál/IT Café)

Ez volt a jobb hír Fehéroroszországból, annyit még hozzá kell tenni, hogy a bejelentés időpontjában több belorusz vasúti szolgáltatás, pl. az online jegyvásárlás nem működött, hogy aztán a katonai teherszállítást mennyiben képesek befolyásolni, arról egyelőre nincsenek adataink.

Azért volt ez jó hír, mert – legyen rokonszenves az embernek bármelyik oldal is – mindenképpen jó, ha a háború nehezen vagy késve indul el. Akkor mondom a rosszat.

Egy világ mozdult meg tavaly májusban Roman Protaszevics (ukránul Raman Prataszevics) fehérorosz ellenzéki újságíró és barátnője, Szofia Sapega miatt, akiknek elfogása érdekében Lukasenka hatóságai képesek voltak eltéríteni és hamis bombariadó miatt földre kényszeríteni egy civil utasszállító gépet. Mindenki tiltakozott, aztán nagy lett a csend, annyit lehetett tudni, hogy a párt a legszigorúbb körülmények között tartották fogva (természetesen egymástól elkülönítve), Protaszevicset például először a minszki SIZO előzetes letartóztatási központ 1. számú fogdájában. Sokáig folyt a vita, Romant orosz részről megvádolták még azzal is, hogy háborús bűncselekményekben vett részt, aztán nagy lett körülöttük a csend.

Mostanáig. Roman Protaszevics ugyanis előkerült tegnap, a minszki állami tévében, és a 444 szerint kiderült, hogy átállt.

„Raman Prataszevics váratlanul újra megjelent a rezsim tévéjének fő híreiben. Jelenleg a kormánypárti »Jogi védelmi rendszer« alkalmazottja, bár még mindig házi őrizetben van. Az új Raman szerint a Nyugat háborút provokál, és a gép eltérítését megszervezték.”

Van az a kínzás, amitől megtörik a gerinc. Nem mindenkié törik meg, az igaz: akad, aki inkább belehal, az is egy opció, de ezek szerint Roman a másikat választotta.

Ellenben az már katonai szempontból is fontos hír, miszerint az orosz hadsereg január 25-én közölte: hadgyakorlatokat indított mintegy hatezer katona és legalább hatvan vadászgép részvételével az Ukrajnához közeli Rosztov és Krasznodar térségében, valamint a Moszkva által elcsatolt Krím félszigeten. Ne feledjük azonban: a térségben tartózkodó orosz erők létszáma a legóvatosabb becslés szerint is százezer fő fölött van, ehhez képest ez a hatezres demonstráció nem támadás, csak enyhe, kocsmai izomdagasztás.

Azt már ma jelenti a TASZSZ hírügynökség, hogy:

„Az orosz Fekete-tengeri Flotta több mint 20 hadihajója és hajója indult el szevasztopoli és novorosszijszki haditengerészeti bázisáról a fekete-tengeri vizeken zajló gyakorlatokra – jelentette szerdán a flotta sajtóosztálya.

A hadgyakorlaton a kombinált fegyverzetű munkacsoportok, haditengerészeti csapásmérő és kétéltű támadócsoportok gyakorlatain fregattok, őrhajók, rakétakorvettek és rakétahajók, kétéltű támadóhajók, kisebb tengeralattjáró-elhárító hajók, valamint aknaszedő hajók vesznek részt.”

A gyakorlat az orosz haditengerészet főparancsnoka, Nyikolaj Jevmenov admirális általános parancsnoksága alatt zajlik a közlemény szerint. Ennek fényében nem kicsit hat groteszkül az, amit Gennagyij Kuzmin Oroszország ENSZ-nagykövet-helyettese jelentett be tegnap:

„Egy mesterségesen felkorbácsolt fantomfenyegetésre hivatkozva, amely állítólag Oroszországból ered, a nyugati országok továbbra is elárasztják Ukrajnát fegyverekkel, katonai tanácsadóikat biztosítják, és általában véve engednek Ukrajna provokációinak ahelyett, hogy rávennék őket a minszki megállapodások végrehajtására, amelyeket az ENSZ Biztonsági Tanácsa jóváhagyott”

Fantomfenyegetés? Bizonyára... hiszen hol találunk a környéken egyáltalán orosz haderőt? Ja, csak a földön, a vízen meg a levegőben. Százezerszám. Aztán egy részüket később ukrán ellenfeleikkel együtt sajnos a föld alatt.

Az Egyesült Államok embargókkal fenyegeti Moszkvát, de ennek támogatása nem egyértelmű, a republikánus párt trumpista jobbszárnya például kifejezetten Moszkvát támogatja. A Defense One szerint:

„Hétfőn Tom Malinowski demokrata képviselő New Jersey-i irodája elkezdte fogadni azon választók telefonhívásait, akik úgy érveltek, hogy Oroszország csak békére törekszik azzal, hogy erőket vonultat fel az ukrán határon, és hogy Amerikának ki kellene maradnia a konfliktusból. Több hívó megemlítette a Fox műsorvezetőjét, Tucker Carlsont, aki azt javasolta, hogy az Egyesült Államoknak Kijev helyett Moszkvát kellene támogatnia.

„A kerületi igazgatóm azt mondta, hogy az elmúlt órában négy emberrel beszélt, akik ezzel kapcsolatban telefonáltak, de ennél sokkal több hívás érkezett. A telefon folyamatosan csörgött, miközben ő ezekkel az emberekkel beszélt” – mondta Malinowski, aki az Obama-kormányzatban a demokráciáért, emberi jogokért és munkaügyért felelős helyettes államtitkári tisztet töltött be. „Tisztában voltam vele, hogy ez Tucker Carlson rögeszméje volt az elmúlt hetekben, de ez volt az első alkalom, hogy a saját választóimat hellottam, amint a szavait szajkózzák nekem. Felvetettem a Tucker Carlson-ügyet néhány republikánus kollégámnak, akik nagyon határozottan kiállnak Ukrajna mellett. Néhányan közülük azt állítják, hogy nem tudnak arról, hogy ez történik, amit nehezen tudok elhinni” – mondta. „Nekem úgy tűnik, hogy egy csomóan közülük tagadnak, és nagyon kényelmetlenül érinti őket, ha elismerik, hogy ez a vonal létezik a pártjukban”.”

Tucker Carlsonnal mintha nekünk, magyaroknak is lenne némi tapasztalatunk az utóbbi időben. De a legfrissebb hír nem ez, hanem az, hogy egy órával ezelőtt Lavrov külügyminiszter felszólalt a Dumában. Szavainak lényege az volt, miszerint:

„Moszkva határozottan meg fog hiúsítani minden olyan kísérletet, amely Oroszországot teszi felelőssé a minszki megállapodások végrehajtásának elmaradásáért. Továbbra is határozottan meg fogjuk hiúsítani azokat a kísérleteket, amelyek Oroszországot próbálják felelőssé tenni a haladás elmaradásáért, nemhogy a konfliktus egyik oldalának állítsanak be minket, amit a nyugati államok az utóbbi időben felháborító módon próbálnak megtenni. A sikerhez itt egyetlen kulcs van: a közvetlen párbeszéd kialakítása a konfliktusban érintett felek - Kijev, Donyeck és Luhanszk - között. Továbbra is felszólítjuk az Egyesült Államokat, Franciaországot, Németországot és más nyugati kollégákat, akiknek befolyása van a kijevi rezsimre, hogy kényszerítsék a minszki megállapodások teljes körű végrehajtására.”

No, igen. Halkan megjegyezném, hogy az első és a második minszki megállapodásban részt vett ugyan Ukrajna, Oroszország, az EBESZ, a Donyecki Népköztársaság és a Luhanszki Népköztársaság, de nem vett részt a NATO semmilyen formában. Szóval ez a beszéd azt jelenti, hogy a jelenlegi helyzetet lokálisan a NATO megkerülésével, globálisan a NATO átverésével kívánja kezelni a Kreml. Nem fog sikerülni.

Egyelőre tehát ott tartunk, mint tegnap, roppant izmokat mutogatnak mindkét oldalon, hatalmas sületlenségeket mennydörögnek, de még nem lőnek.

Híradásainkat folytatjuk.

Szele Tamás