Forgókínpad

Forgókínpad

Kacsaröpte Magyarországon

2022. augusztus 06. - Szele Tamás

Kövér kacsamadarat láttam, végigrepülte a fél magyar sajtót, ideje lelőnöm. Még a végén elhiszi valaki – illetve, épp ez a dologgal a baj, hogy a nagyközönség jelentős része már hiszi, annak dacára, hogy a legtöbben el sem olvasták. El lehet hinni bármit olvasás nélkül is manapság, ahogy pocskondiázni is lehet – naponta látom, velem is megesik.

kacsa1.jpg

Kezdjük ott, hogy aki nem tud oroszul, de mégis valamiért óhatatlan szükségét érzi annak, hogy megtudja, mit írtak a tegnapelőtti moszkvai kormánylapok, az nyugodtan nézze meg az Origo mai, felső, pirossal szedett szalagcímét. Ez naponta többször is változhat, de a két napos késést megbízhatóan tartja, órát lehet hozzá igazítani, elmondhatjuk tehát, hogy a kormánypárti újságírásnak az igazmondás és a tények tisztelete lehet, hogy nem erős oldala, ellenben rend van náluk, fegyelem és tisztelik a határidőket. Igaz, Mussolini Olaszországában sem késtek a vonatok. Ezer egyéb baj volt: ám a vonatok pontosan jártak. Már persze, amikor egyáltalán jártak. De térjünk vissza az Origóhoz.

Általában – bár nem mindig – a moszkvai főcímekből lesz náluk is főcím, az említett késéssel, ma reggel nem így történt, ismeretlen hírt harsogtak világgá a jajveres betűk:

Lázadás tört ki Zelenszkij ellen Ukrajnában”

Nofene – dörmögtem magam elé – erről nekem tudnom kéne, lassan egyebet sem olvasok, mint orosz és ukrán sajtót. Meg persze magyart: ebben a mostani háborúban a nyugati médiumok nem szerepelnek a legfényesebben, pár kivételtől eltekintve, még annyira sem hazai számukra a pálya, mint Afganisztán volt, marad az érintett országok médiája, a magyar meg a vérnyomásom kedvéért fontos, nehogy lemenjen. Szóval, miféle lázadás ez?

A The Washington Post értesülései szerint Ukrajna nagyvárosainak polgármesterei fellázadtak Volodimir Zelenszkij ellen, mivel az ukrán elnök önkényesen dönt a nyugati hatalmaktól érkezett pénzügyi támogatásról, emellett pedig gyakorlatilag katonai diktatúrát vezetett be az országban, vagyis a különböző katonai szervek döntenek olyan ügyekben, amelyek korábban civil szervekhez tartoztak, az utasítások pedig egyenesen Kijevből érkeznek.

A neves amerikai lapot szemlézve a Lenta arról ír, hogy az ukrán polgármesterek attól tartanak, hogy Zelenszkij felhagy a korábbi ígéretével, miszerint decentralizálja a hatalmat. Szerintük Kijev minden áron irányítani akarja a döntéshozás összes ágát, ők döntenek a pénzek elosztásáról, eközben pedig a kormány szándékosan gyengíti a politikai ellenfeleit.

Emellett szintén feszültséget szül, hogy a hadsereg minden tekintetben a civil döntéshozók fölé került, a katonai adminisztráció pedig egyenesen Kijevből kapja az anyagi forrásokat, vagyis Zelenszkij politikai céljait szolgálják.

NEMRÉG AZZAL KAPCSOLATBAN IS ÉRKEZTEK HÍREK, HOGY AZ UKRÁN TITKOSSZOLGÁLATON (SBU) BELÜL IS SZAKADÁS TAPASZTALHATÓ.

Állítólag nagymértékben kirekesztik azokat a tiszteket, akik valamilyen oroszok által elfoglalt területről menekültek el. Őket azzal vádolják, hogy az ellenség kezére hagytak jutni titkosított dokumentumokat, ezzel pedig árulást követtek el.”

Jogi szakzsargonban ezt „hírnek látszó tárgynak” kéne minősíteni, mert a megtévesztésig hasonlít egy hírre, csak mégsem az, ugyanis a hír alapkövetelménye, hogy helytálló legyen. Márpedig, ha lenne ilyen lázadás, akkor zengene tőle orosz nyelven nem csak a TASZSZ és a RIA Novosztyi, de túloldalról a Meduza és a Novaja Gazeta Europa is, ukránul pedig ezzel volna tele az Ukrinformtól az Unianig minden. De egy szó sem esik róla pont az érintett körökben. Mi dolog ez?

Lássuk akkor a forrásokat, éspedig lássuk előbb a Lentát, ami orosz, most már nagyon kormánypárti hírügynökség. Mit írnak ők, tegnapi dátummal?

A WP szerint szakadás van Zelenszkij ukrán elnök és a nagyvárosok polgármesterei között

A nyugati országok több milliárd dolláros segélyei közepette szakadás van Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és az ország városainak polgármesterei között. Erről a The Washington Post számolt be.

A cikk szerzője szerint a nagyvárosok, köztük Dnyipro polgármesterei aggódnak amiatt, hogy Zelenszkij kormánya kész feladni a hatalom decentralizálására vonatkozó terveit. Úgy vélik, hogy Kijev így próbálja megőrizni a Nyugat pénzügyi támogatásának ellenőrzését, és gyengíteni politikai ellenfeleit.

A polgármesterek emellett elégedetlenek voltak a katonai közigazgatás létrehozásával, amelynek hatásköre meghaladja a polgári hatóságokét, és amely közvetlenül Kijevtől kap finanszírozást.”

Az írás többi része a Washington Post-anyagban található interjú rövid összefoglalója, amit az Origo már át sem vett, mert minek. Azért a szakadás még nem lázadás, azt elhiszem, méghozzá készséggel, hogy háború idején forráshiány alakul ki, a kettős közigazgatás sem egy leányálom, de „katonai diktatúráról” vagy az SBU ügyeiről a Lenta egy betű nem sok, annyit sem ír. Még ők sem!

Ez már Budapesten került a „hírbe”.

Akkor lássuk az ősforrást, a Washington Postot. Náluk hogy néz ki ez a történet?

Csernyihiv, Ukrajna – Az ukrán politikusok között az orosz megszállás óta nem hivatalos megállapodás született: Tegyék félre a régi nézeteltéréseket, és alakítsanak egységes frontot Moszkva ellen.

Ez figyelemre méltó változás egy olyan országban, amelyet politikai harcok, korrupció és orosz befolyás sújt, mióta 1991-ben kikiáltotta függetlenségét a felbomló Szovjetuniótól.

Most azonban, hogy a háború egyre csak dúl, és a nemzetközi segélyek milliárdjai özönlenek, a központi kormány és a helyi vezetők között repedések és háború előtti feszültségek kezdenek felszínre törni.

A legutóbbi súrlódások Volodimir Zelenszkij elnök, a rendkívül népszerű háborús vezető és az ukrán polgármesterek között, akik megpróbálják megvédeni vagy újjáépíteni elpusztult városaikat és falvaikat, aláhúzzák Ukrajna növekvő belső kihívásait, ahogy közeledik a hat hónapja tartó háború.

Polgármesterek és elemzők a The Washington Postnak elmondták, hogy Zelenszkij kormánya a jelek szerint megpróbálja háttérbe szorítani a polgármestereket, hogy megőrizze a helyreállítási segélyek feletti ellenőrzést, és hogy gyengítse a jövőbeni politikai riválisokat. (…) Miközben a világ siet Ukrajna megsegítésére, a központi kormány a fő csatornája annak a több tízmilliárd dolláros segélynek, amelyet országok és ügynökségek ígértek a lerombolt városok újjáépítésére. Emellett regionális katonai közigazgatásokat hozott létre, amelyek hatalma gyakran felülmúlja a civil helyi kormányokét, és amelyeket közvetlenül Kijev finanszíroz.

Ez frusztrációhoz vezetett a polgármesterek körében, akik szerint a regionális vezetők a központi kormányzati tisztviselőknél jobb helyzetben vannak ahhoz, hogy gyorsan megkapják és irányítsák a pénzeszközöket, és hogy tudják, mire van szükségük a választóiknak. A romok közepette a polgármesterek megpróbálnak saját nemzetközi partnerségeket létrehozni olyan országokkal vagy városokkal, amelyek hajlandóak finanszírozni az újjáépítési programokat.”

Ja, kérem, szó nincs „lázadásról”. Pénzről van szó, helyezkedésről, a háború utáni állapotokra és az újjáépítésre való felkészülésről, meg arról, hogy az ukrán belpolitika is csak belpolitika, minden kurta magának kapar, ha tud. Azt nem hinném – bár ez puszta vélemény – hogy Zelenszkij politikai manipulációkat végez a támogatásokkal, azt viszont nem zárom ki, hogy ha sikerül is megvédenie Ukrajnát, nemzeti hős lehet belőle, de újabb ciklusban elnök nem okvetlenül lesz. A második világháborúban esélytelenül, hősiesen harcoló és győztes Churchillt sem választották újra, Clement Attlee követte a miniszterelnöki székben. Ezt az elégedetlenséget nyugodtan el lehet tenni háború utánra, akkor majd elővehetik, egyelőre, míg rakéták zuhognak az ukrán városokra, nincs túl nagy jelentősége a dolognak.

Tehát lázadás nincs, csak pár hivatalnok elégedetlen, katonai diktatúrát az Origón kívül senki sem emleget, se a Lenta, se a Washington Post, se a Post interjúalanya, Borisz Filatov dnyiprói polgármester – és az SBU sem kerül elő a forrásokban.

Mi történt itt?

Az, hogy a Washington Post írt egy anyagot interjúkkal alátámasztva egy szerinte érdekes kérdésről. Érdekesnek érdekes is, csak épp jelenleg nem fontos.

Ezt átvette a Lenta, meghúzta belőle, ami neki nem tetszett – például a Moszkva elleni egységfrontot – és így lett belőle egy kissé bomlasztó, de látszólag független forrásra támaszkodó propaganda-írás.

Ezt olvasta valaki az Origónál, de úgy érezhette, kevés a sava-borsa, a magyar olvasó ennyitől nem vadul meg eléggé, nem tudnak ezek az oroszok magyarosan fűszerezni. Meghúzta az anyag legnagyobb részét – a Lenta hivatkozását a Washington Postra azért benne hagyta, ahogy a hivatkozást is a Lentára – kitalálta, hogy a „szakadás” szó túl enyhe kifejezés az olvasóknak, a „repedések” és „feszültségek”, amit az ősforrás használ pláne limonádéba valók, nagy lendületet vett és kitalált egy lázadást, beleírt egy katonai diktatúrát és egy titkosszolgálati cselszövényt, amik a forrásokban sehol sem szerepelnek, meghúzta az egészet gondosan 18 sorra, hogy olvassák is el, hátradőlt és úgy gondolta: megcselekedte amit megkövetelt a haza. Vagy inkább a Rogyina. De megcselekedte.

Ezt a rebelliót, diktatúrát, kémügyet a világ sajtója nem ismeri, hiszen magyar találmány – de nálunk bejárta a teljes kormánymédiát. Furát fogok mondani: még a Pesti Srácok járt el a legkorrektebb módon, mikor legalább idézőjelbe tették a lázadást a címben, amit ők leadtak:

Lázadás” tört ki Zelenszkij ellen Ukrajnában

A Magyar Nemzet már nem volt ennyire körültekintő, ők úgy tettek, mintha a Washington Postból dolgoznának eleve, csak onnan is az Origo címe köszön vissza, kissé mutálódva:

Belső lázadással kell szembenéznie Volodimir Zelenszkijnek?”

És szárnyal a kacsamadár a Mediaworks vidéki napilapjaiban is, lassan Magyarország minden sarkában tudnak már az ukrajnai lázadásról – amiről Ukrajnában viszont nem tud senki.

Technikai-sajtóetikai szempontból egyedül a Washington Post nem hibázott. Ők megírták, amit megtudtak, és nem kétlem, hogy igazat mondanak.

A Lenta már manipulált, húzott, de még mindig nem hazudott: annyira ugyanis nem volt nekik fontos az ügy. Ha fontos lett volna, hazudnak, mint a vízfolyás, nem féltem őket.

A nagy fordulat az Origónál következett be, akkor alakult át a már manipulált hír „hírnek látszó tárggyá”, akkor kerültek bele a népmesei elemek. Csodálom, hogy tulipánt nem hímeztek rá. Onnan pedig szállt az ének szájról szájra, lapról lapra.

Én nem mondom meg, hogy ez micsoda, mert utálok pereskedni.

Mondja meg, döntse el az olvasó.

De annyit segítek, hogy minden, csak nem igazság és nem újságírás.

Hanem akkor?

Na, az.

Elég randa dolog.

Azzal büntetném a géniuszt, aki kitalálta a nem létező lázadást, hogy legyen köteles megírni a történetét.

Mondjuk hat kötetben.

Megérdemelné.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása