Nehéz lesz ezt a hírt úgy megírni, hogy a reális lehetőségek talaján maradjon az ember, jobbra Szkülla, balra Kharübdisz, középen billeg a sajtómunkás egy vékony kötélen, de próbáljunk meg azért legalább gondolkodni a dolgon. Mert biztosat állítani jelen információink birtokában nem is nagyon lehetne, olyan keveset tudunk.

És le merem fogadni, hogy sokkal többet egyhamar nem is fogunk kideríteni. A sajtó már felkapta a hírt, beszámolt róla a Kibic, a Telex és a Média1, mire ezt az írást befejezem, biztos több helyen is megjelenik majd. Persze mindenhol az első magyar nyelvű közlésből, a Kibicből dolgoznak, ők meg a Times of Israelből, tehát nagyjából sikerült végigkövetni az információ útját és hitelesnek tűnik. De miről van szó? Az eredetit idézném:

„Egy izraeli technológiai cég készen áll arra, hogy a közösségi média tevékenységének feltérképezésére és nyomon követésére szolgáló szoftvert adjon el Magyarországnak – mondta a The Times of Israel héber nyelvű testvéroldalának, a Zman Yisraelnek a cég egyik magas rangú tisztviselője.

Az Avnon Group, egy high-tech konglomerátum, amelynek székhelye Tel-Aviv Kfar Saba külvárosában található, olyan technológiát fog Budapestnek biztosítani, amely lehetővé teszi a kormány számára az online diskurzusok nyomon követését, valamint a közvélemény elemzését és megértését – mondta a magas rangú tisztviselő.

Az Avnon Group a tisztviselő szerint nem tudja, hogy a magyar kormány milyen konkrét célra kéri a szoftvert a közvélemény nyomon követésére irányuló általános érdeklődésen túl.

A tisztviselő azonban feltételezte, hogy a magyar kormány érdeklődése a technológia iránt a növekvő társadalmi és politikai feszültségekből fakad Magyarországon Oroszország ukrajnai inváziója és az ukrán menekültek tízezreinek az országba való – részben illegális – érkezése miatt.

Magyarországot az elmúlt években egyre több kritika érte az emberi jogok megsértése miatt, különösen az LMBTQ-emberek és a nők, valamint az ország roma kisebbsége ellen. Budapestet azzal is vádolták, hogy az izraeli NSO Group nagy teljesítményű Pegasus szoftverét használja újságírók, politikusok és emberi jogi aktivisták telefonjainak feltörésére és megfigyelésére.

(…)

Az Avnon Csoport 1990-ben alakult, és tanácsadó testületében két volt IDF tábornok, egy volt rendőrfőnök és a Moszad kémügynökség egykori vezetője is helyet kapott. A cég fejlett fegyvereket fejleszt, gyárt és forgalmaz, beleértve a cybereszközöket is.”

Ennyit tudunk, ezt a keveset cicomázza mindenki a maga ízlése szerint. A hír tényleg megérdemel egy kis gondolkodást, és most tegyük félre azt a vonalat, ami a Pegasus ügyében zsákutcába vitte a sajtó tényfeltáró kísérleteit, ne tekintsük, ki rendelte meg és mennyiért. Azt tekintsük, mire jó ez a valami, aminek egyelőre a nevét sem ismerjük.

Eddig is elemezték sokan a közösségi médiát, csak eddig a legolcsóbb eszközt használták rá. Ezt az eszközt Gizikének vagy Gézukának hívják, és közepes bérű alkalmazott, akinek az a dolga, hogy állandóan a közösségi oldalakon lógjon, figyelje az online lapokban megjelenő írásokat és a kialakuló vitákat, majd jelentse munkaadójának, amit megtudott. Előnye, hogy olcsó az üzemeltetése, hátránya, hogy hamar kimerül és a munkája sosem tökéletes. Nagy mennyiségben alkalmazva lehet hasznos, de értékelni a felgyűlő adatokat csak a legegyszerűbb esetekben képes.

A mostani szoftver természetesen sokoldalúbb kell legyen, de azt nem tudjuk róla, mi a fő célja: az online diskurzusok nyomon követése, vagy a közvélemény elemzése és megértése (inkább: érthetővé tétele az illetékesek számára)? Ne tévedjünk el, ez nem egy Pegasus-kaliberű kémprogram, nem jó arra, hogy ha Pista bácsi, Mari néni leírja, miszerint O1G, akkor egy órán belül nála legyen a nagy fekete autó. Ez arra jó, hogy észleli – megfelelő beállítás esetén – hogy naponta adott embercsoporton, társadalmi rétegen, Facebook-közösségen belül hányan írják le, példánknál maradva, hogy O1G és milyen kontextusban teszik azt. De lehet szó bármiről, mondjuk az orosz–ukrán viszonyról vagy a cukor áráról is. Aztán legfeljebb a megfigyelés – ahogyan a legtöbb – nem derít ki semmi különöset és a célszemély vagy célcsoport meg sem tudja, hogy figyelték egy ideig. Persze, ha van eredmény, az nagyon is kiderül.

Mármost feltevődik a kérdés: szabad-e bármely kormánynak ilyen eszközökkel élnie? Bizony szabad, sőt, a legtöbb él is. Mindegy, hogy humán alkalmazottakkal vagy szoftverrel elemzik a közhangulatot, az még egyetlen kormánynak sem ártott meg, ha tisztában volt a tényekkel és a közvéleménnyel. Még tán az sem nagy tragédia, ha látják a nyilvános vitákat, sőt: hiszen azért nyilvánosak, hogy mindenki tudhasson róluk, épeszű ember közösségi oldalra nem posztol titkokat, de minek is tenné?

A probléma nem azzal van tehát, hogy a kormány tudhatja azt, amit mindenki tud. A probléma azzal van, hogy mihez kezd vele?

Ez az, ami már kormányfüggő. Létezik olyan állam a világon, akár több is, amelyik a közhangulat romlása vagy javulása esetén vizsgálatot indít, és megkeresi, mit rontott el, hol, mikor, aztán gyorsan kijavítja. De olyan államok is vannak, ahol a kormány „nem képes tévedni”, tehát minden gond csakis az ármánynak és a setét, gonosz démonok aknamunkájának tulajdonítható, ők azonnal nekilátnak démont űzni.

Vegyünk erre egy már lejátszódott forgatókönyvet: a Borkai-ügyet. Abban a helyzetben nem mérte fel a kormány a virálisan terjedő videó politikai súlyát, jelentőségét, későn reagált, így komoly pozíciókat veszített az önkormányzati választásokon. Ezt egy akkor futó ilyen monitorozó program megelőzhette volna, már amennyiben tekintetbe veszik az általa mutatott értékeket, de gyanús, hogy inkább a szőnyeg alá söpörték volna, mert azonnali cselekvéssel járt volna a reakció. Ha manapság törne ki egy ilyen szexbotrány, a terjedése hasonlóan virális volna, de már követhető lenne, igaz, az ősforrás Borkai esetében is megvolt, csak máig nem tudnak vele érdemben mit kezdeni, lehet, hogy nem is akarnak. És ha már egyszer kint van a videó, azt visszadugni a forrásába nem lehet, maximum a forrást törölni, viszont mindenki emlékezni fog arra, hogy volt egy ilyen, csak eltűnt. Aztán elő fog kerülni, mert mindig akadnak páran, akik le is mentették. A helyes reakció az ilyen botrányra talán az azonnali politikai irányvonal-váltás és az érintett példás szankcionálása lenne, de valamennyi kárt így is okoz a dolog.

Igen ám, csak ez munkával és áldozatokkal jár. Ha egy ilyen monitoring program a jövőben adott célcsoportnál fokozódó elégedetlenséget jelez, akkor vagy ki kell deríteni, mi okozza ezt és orvosolni a problémát (drága és fárasztó), vagy valamilyen módon befolyásolni kell a mutatókat. Ha teszem azt, a „Csipkés női fehérneműk rajongói” csoportban hirtelen adott ügyek kapcsán, vagy csak általában megnő a kormányt bíráló megosztások és hozzászólások száma, akkor azt úgy lehet befolyásolni, ha odaöntenek kétszer annyi kormányt pártoló megosztást és hozzászólást. A szoftver érzékelni fogja, megbillen a mérleg és már mást mutat a nyelve. Az elégedetlenség nem múlt el egyáltalán, de sikerült eltakarni. Már nem riasztóak a mutatók.

A másik felhasználási területe a befolyó információknak olyasmi, mint a Cambridge Analytica esetében volt: a vélemények manipulálása Big Data-elemzések segítségével. Ez ma már kicsit – vagy sokkal – nehezebb volna, mint akkoriban, de még így is lehetséges: kedvenc példám a szenvedélyes horgász, aki választás előtt minden nap kap valami hírt Áder János csodás fogásairól, és egyre rokonszenvesebb neki ez az ember is, a pártja is, ha sok a horgász – és sokan vannak – az így előkészített választói csoportnak már elég csak egy-két pozitív gesztust tenni, és nagyjából megszerezték a szimpátiájukat. Nyilván nem testületileg, lesz horgász, akinek független marad a politikai véleménye, lesz, aki már máshová kötelezte el magát: de sok szavazat nyerhető az apolitikus tömegből még így is.

Ehhez azonban a monitorozó szoftver használata nem elég: értékelni kell a befolyó adatokat, megtalálni a fontos célcsoportokat, és megfelelő módon megcélozni őket üzenetekkel, gesztusokkal. A szoftver csak az adatgyűjtésben és a célzásban segít. De pártpolitikai célokra sajnos igenis használható. Ezt ugyan elvileg szabályozzák, de elvileg nálunk mindent szabályoznak, csak a gyakorlat mutat mást.

Szóval akkor kell nekünk félni ettől a monitoring-rendszertől?

Tulajdonképpen nem, illetve nem kell tőle jobban tartani, mint eddig a Gizike-Gézuka típusú humán operátori elemzésektől, bár sokkal hatékonyabb, hozzájuk képest gőzeke. Ez nem Pegasus, nem Candiru, nem Predator, hanem – ha jól értem, és ez korántsem biztos – olyan elemző szoftver, ami csak segíti az eddig is működő rendszereket. De mondom, nagyon keveset tudunk a dologról, az sem biztos, hogy jól értelmezem ezt a pár nyilvánosságra került mondatot.

Ha az, aminek nézem, akkor két eset lehetséges.

Amennyiben jól használják, arra, amire való (bár erre kevés esélyt látok), akkor leginkább észre sem fogjuk venni a működését.

Ha azonban rosszul használják, és én ezt találom valószínűbbnek, azt abból fogjuk észrevenni, hogy egyrészt minden elégedetlen posztra, megosztásra, kommentre jut majd kétszer annyi elégedett és durván vitatkozó, másrészt a 2026-os választási kampányban hirtelen rengeteg kormánypárti influencer fogja keresni a kegyeinket. Ők már idén a választások csodafegyverei voltak, hiszen olcsóbban és hatásosabban dolgoztak a korábbi, hagyományos kormánymédiánál és propagandánál, azért is vannak most leépítések a kormánylapoknál: 2026-ban az lehet a különbség, hogy a szoftver segítségével alaposabban feltérképezett választói rétegek célzott, targetált üzeneteket kaphatnak, adott területekre kiképzett (majdnem azt írtam: célfejlesztésű) influencerektől.

Száz szónak is egy a vége: megijedni nem kell, odafigyelni viszont érdemes.

Attól azért nem tartok, hogy a kormány a legkorszerűbb technika segítségével megismerné a valódi közvéleményt.

Még ha meg is ismernék, van ellene egy csodaszerük.

Nem vennék tudomásul.

Szele Tamás