Forgókínpad

Oswald a Ligetben

2018. április 26. - Szele Tamás

Akkor kezdjünk neki. Ez egy bonyolult írás lesz, előre szólok, hogy tessék tényleg elolvasni, ugyanis társadalmi rendszerünk jelen, és főleg eljövendő állapotát látják majd benne. El kell olvasni. Végig. Akinek nincs kedve, ideje, türelme vagy intelligencia-hányadosa hozzá, hagyja abba. Most.

Maradtunk páran? Akkor beszéljünk arról, kinek van joga fiatal hölgyeket lecsapni a Ligetben.

Vagy bárkit.

A magyar törvények szerint úgy általában senkinek. Társadalmunk jelen állapotában a Valton Security embereinek. Lecsaphatnak akárkit, ha a jelen helyzetet tekintjük: de lássuk a hírt.

Legyünk pontosak és szakszerűek. Tehát: mintegy huszonnégy órával ezelőtt a Ligetvédők bejelentett tüntetésen demonstráltak az építési terület bejáratánál, amikor egyszer csak a Valton Security nevű, több szálon is a Fideszhez köthető biztonsági cég emberei rájuk rontottak és brutális erőszakkal szétverték a tüntetésüket. Ezt úgy tessenek elképzelni, hogy mintegy tíz-húsz ember volt jelen a helyszínen, a legnagyobb békességben, rendőri biztosítás mellett, a kérdéses terület egyik kijáratánál – a másikat nem is blokkolhatták volna az elsővel egy időben - mikor is a Valton Security emberei elhagyták az általuk védett területet, és kegyetlenül megverték, akit csak előtaláltak.

De hát nem volt rendőri biztosítás?

Dehogynem volt.

A verés előtt és után. Közben a rendőrség tisztelt munkatársai átmenetileg egészségügyi sétára vonultak az ózondús lombok alatt, terápiás célzattal. Fültanúk szerint ez egyeztetett volt a Valton Security embereinek támadásával, de én, mint újságíró, ezt csak elmondhatom, mármint, hogy erre tanúk vannak, nem állíthatom.

Mi lett az eredmény?

Az eredmény az lett, hogy egy megtermett valtonos hős szakszerű alsókaros tarkóütéssel – Istenem, utoljára a délszláv háborúban láttam ilyent! – úgy a földre küldte a negyven kiló körüli Antal Nikoletta Henriettát, hogy agyrázkódással vitték kórházba, tíz napig nyakmerevítőt kell hordania, a fél teste tele van zúzódással és ezt egyetlen rendőr sem látta, tehát nem is tanúsíthatja.

További eredmény, hogy egy másik demonstrálót egy teherautó platójáról tarkón rúgtak, ezzel egy időben, és egy valtonos hőstől el kellett venni egy kést is. Más valtonos munkavállalók egyebek mellett a nyakánál fogva fogtak le egy férfit, akit később még hátulról hátba is rúgtak, így ettől a földön terült el. Ámde Magyarország jogállam, a rendőrség nyomozást indított.

Garázdaság ügyében.

Egy embert hallgattak ki ez idő szerint.

Ez egy nagyon sokoldalú ember lehet, isteni képességekkel felruházva, mert ha mindenhol nem is, de egyszerre több helyen jelen volt.

Egy időben.

Aztán, mikor már csak sebesültek maradtak a helyszínen, rendőri erőink visszatértek és meglepődésüknek adtak hangot.

Nos, körülbelül ennyi a hír. Mielőtt véleményt alkotnak, lássunk képet is.

Itt egy teljes felvétel, otthonosan antiszemita beütésekkel:

És itt a jelenet, ahol a harcnak művésze szakszerűen leüt egy fiatal nőt.

https://www.facebook.com/gabor.breyer/videos/1756298417764634/

Továbbá itt rúgják fejbe egy teherautó platójáról azt a demonstrálót, akinek az ügyében ezek szerint nem indult vizsgálat.

https://coub.com/view/16z3s8

A kés elvételéről nincs mozgóképünk, azt tessék elhinni a szemtanúknak. Csak öten mondják, de ha nem tetszik, felőlem ne tessék.

Hát akkor eddig a tények. Elemezzünk.

Mit volt szerencsétlenségünk láthatni? Azt, hogy magyar felségterületen, a magyar rendőrség jól időzített távollétében – az idevágó jogszabály alapján nem hagyhatták volna el a rendőri alakulatok az általuk biztosított területet – esetleg karhatalmunk cinkos szemhunyása mellett egy magánhadsereg brutálisan bántalmaz törvényesen, bejelentetten demonstráló magyar állampolgárokat.

Konkrétan a földig veri őket.

Van némi tapasztalatom a rendőri szervek működésében, így pontosan tudom, hogy a rendőr ugyanolyan ember, mint bármelyikünk, csak neki feltétlenül engedelmeskednie kell a parancsnak. Ha pedig a parancs úgy szól, hogy az összes jelenlévő karhatalmi személy távozzon, annak okából, hogy ne lehessen szemtanúja egy barbár verésnek, akkor nekik távozniuk kell.

Akkor is, ha nem tetszik nekik.

Akkor is, ha ez a törvény megsértése: esetünkben a parancsmegtagadás súlyosabb következményekkel járt volna a rendőrök számára.

A nyomozás már más kérdés. Nem kétlem, miszerint a verekedő biztonságit Lee Harvey Oswaldnak hívják, mert eddig a történelem folyamán egyedül ő tudta megoldani, hogy egyszerre és egy időben három helyről támadjon, mellyel sok gondot vett le az FBI nyakáról, amint korai és váratlan elhunytával is. Igen, csak Oswald lehetett képes egyszerre leütni egy lányt, ezzel egy időben tarkón rúgni egy teherautó platójáról egy másik tüntetőt, valamint egy harmadik helyen kést is rántani.

Ez az Oswald minimum halhatatlan.

És ha valaki elhiszi, hogy nem volt közreműködés a rendőri vezetés és a Valton Security irányítói között, az gyorsan induljon el Párizsba, mert eladó az Eiffel-torony.

Mocskos, pocsék, embertelen világ köszöntött ránk – még férfiatlan is. Nem férfi, aki ilyent tesz egy nővel.

Akármelyik nővel.

És nem magyar, nem polgár, aki így esik a polgártársainak.

Az se, aki kerékpárról zsidózik bele a kamerába, büszkén és aljasul.

Polgártársaim: ilyen világ jön.

Ti szavaztátok meg.

Tudom, hogy nem így akartátok, de ez most ilyen, holnap még ilyenebb lesz.

Az eset fejleményeit figyelemmel kísérjük és folyamatosan tudósítunk róluk.

Jobb lenne, ha nem volna miről.

Ne feledjétek, mielőtt elfordultok a brutalitástól, azzal, hogy titeket nem érint – titeket még nem érint.

Hodie mihi, cras tibi, mondja a latin, ma nekem, holnap neked jut ebből.

Ne hagyjuk.

 

 

Szele Tamás

Kapkodó sorokban

Kérem, kedves mindenki, tegnap megint csúcsra járt az elmebaj kis hazánkban, nem is lehet az eseményekről koherensen, áttekinthetően beszámolni, inkább csak kapkodó sorokban: úgy foglalhatnánk össze az eseményeket, hogy ebben az országban a tüntetésekhez a jelek szerint mindenki ért, a kormányalapításhoz senki és közlekedni lehetetlen.

Mindezt így, reggelire. Akkor kezdjük is. Mondjuk kezdjük a roppant okos, fékezhetetlen agyvelejű Bencsik Andrással, aki aggódik. Félti a Parlamentet az ellenzéki csürhétől, amely véleménye szerint minimum porig rombolná az épületet nyolcadikán, az Országgyűlés megalakításának napján, ha hagyják ott demonstrálni, a képviselőket pedig bizonyára a romok üszkein sütné meg vacsorára. Azért nem ebédre, mert – ez fontos lesz – a demonstráció délután kezdődik. Épp ennek okából kéri az Echo TV-n keresztül, hogy vezényeljenek ki fegyveres karhatalmat a tüntetők ellen.

bencsik.jpg

Nekem nagyon nem tetszik, hogy május 8-án, a Parlament alakulásakor ott akarnak tüntetni a Kossuth téren. Erősen bízom benne, hogy a rendőrség, ha kell, a katonaság meg tudja védeni a Parlamentet ettől a... elnézést, de azt kell mondanom, ettől a csürhétől.”

Hát, ahogy a közismert internetes mém mondja, „ez is egy opció” lenne, de nem az. Egyfelől, ha annyi ötezresem volna, ahányszor én a Kossuth térről tudósítottam, ellenzéki tüntetések alkalmából, most éppen valami komolyabb IT-vállalkozás megvásárlásával foglalatoskodnék, nem Bencsiket elemezném, és tessék nekem elhinni: soha, senki nem támadta meg a Parlamentet. Az 2006-ban került szóba, és a másik oldal szerette volna. De nekik sem jött össze. Másfelől katonai erőről Magyarország határain belül nemigen beszélhetünk, ha mégis bevetnék őket, Isten óvja az Országházat – a védelmező katonaságtól. Kiállt az ezer tüntetést, ostromot, mindent, de a honvédség védelmét nem biztos, hogy kibírná.

Másfelől azonban Bencsik mester aggodalma tárgytalan. Van egy érdekes kis szerszám, a legtöbb embernek van, óra a neve, javasolnám a kiérdemesült munkásőrnek, hogy vessen egy pillantást arra. A rendőrség valóban lezárja a teret – 06:00-tól 14:00-g. A tüntetés 17:00-kor kezdődik. Akkor már nincs is miért karhatalom legyen a téren, illetve van, mert az ekkora rendezvényeket kötelező jelleggel a Készenléti Rendőrség biztosítja, de hogy a Parlament alakuló ülését ez a demonstráció nem fogja megzavarni, az hétszentség. Bencsik nem ismeri az órát – nem az egyetlen dolog, amit nem ismer.

Most jön csak a feketeleves. A kormányalakítás. Amit ne tessék összekeverni az Országgyűlés alakuló ülésével, az viszonylag egyszerű dolog, odamegy mindenki, akit megválasztottak így vagy úgy, és az az alakulás. A kormány összetétele már más tészta. Egyelőre részint tudjuk – biztos forrásokból – kik nem lesznek a tagjai az új kormánynak, vagyis nem lesz benne Lázár, Balog, Seszták, Kósa, Fazekas.

Ez bizonyos.

Másrészt van egy kormánynévsorunk bizonytalan, ám kormányközeli forrásból – jó kérdés, hogy ha még nincs is kormány, mihez áll közel a Magyar Idők? Valamihez biztosan, már a teljes idegösszeomlást kivéve, mert ők hideg fejű elemzők, melyre még ki fogok térni. Na, akkor lássuk az ő listájukat. (https://magyaridok.hu/belfold/a-figyelo-nyilvanossagra-hozta-az-uj-kormany-tagjainak-nevsorat-3037924/)

A Fidesz frakcióvezetője Kocsis Máté lesz. A Figyelő birtokába jutott információk alapján Gulyás Gergely kancelláriaminiszterként folytatja politikai pályafutását, Rogán Antal pedig marad továbbra is kabinetminiszter. A harmadik Orbán-kormány miniszterei közül szintén pozíciójában marad Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Pintér Sándor belügyminiszter, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, illetve Trócsányi László igazságügyminiszter is.

Simicskó István sem marad miniszter, helyét információink szerint várhatóan Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök veszi át.

Szintén miniszter lesz a korábbi felsőoktatási államtitkár, Palkovics László is. A mostani kormányban innovációs és felsőoktatási miniszterként fog dolgozni.

Sok új miniszterrel bővül ugyanakkor a kormány az elkövetkezendő négy éves ciklusra. Már biztos, hogy a 2016 óta postaügyért és a nemzeti pénzügyi szolgáltatásért felelős kormánybiztosként dolgozó Bártfai-Mager Andrea lesz a fejlesztési miniszter.

Földművelésügyi miniszternek Nagy Istvánt kérte fel Orbán Viktor.

Mint arról a Figyelő korábban már beszámolt, Kásler Miklós, Széchenyi–díjas magyar onkológus, egyetemi tanár, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója lehet Balog Zoltán utódja az EMMI élén.”

Mindehhez még tegyük hozzá a bizottsági elnököket is: a jobbikos (és listázó) Gyöngyösi Márton bejelentette, hogy pártja a nemzetbiztonsági és a vállalkozásfejlesztési bizottság elnökét adja, továbbá hét bizottsági alelnöki tisztséget kaptak. Jobbikosra bízni a nemzetbiztonságot olyan, mintha kecskére bíznánk a káposztát, Gyöngyösi mester meg még külön érdekes figurája a magyar külpolitikai életnek (nem nevezném diplomáciának) – talán neki vannak a legkomolyabb kapcsolatai az összes arab országgal. Mármint a gazdagabbakkal, természetesen.

Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője elmondta, pártja a népjóléti bizottságot vezeti, az MSZP-Párbeszédnek összesen nyolc bizottsági alelnöki posztja lesz, a Ház alelnökének pedig a posztot eddig is betöltő Hiller Istvánt jelölik. A frakciódöntés értelmében Korózs Lajos - a bizottság eddigi alelnöke - vezeti a népjóléti bizottságot. Az MSZP és a Párbeszéd egymás között állapodik meg a nyolc bizottsági alelnöki poszt elosztásáról.


Schmuck Erzsébet, az LMP képviselője arról számolt be, hogy az LMP a fenntartható fejlődés bizottságában tölti be az elnöki posztot, emellett két bizottság alelnökét adja. Varju László, a DK alelnöke pedig azt mondta, pártja vezeti az Országgyűlés költségvetési bizottságát.


Hát kérem, ennyit tudunk, aztán két lehetőség van: vagy így lesz, vagy nem. Érdekesebb a kormánylista útja: a Magyar Idők a Figyelőtől vette, a 888 a Magyar Időktől, szóval a kormánymédiában tökéletesen működik a hírátvétel, mégpedig a szó szerinti átvétel. A független sajtó is vesz át egymástól híreket, csak nálunk legalább még nem kötelező és nem is lesz az: a kormányoldal viszont belefutott egy nagyon kínos afférba ily módon.


Ugyebár, a vasárnapi tüntetés kapcsán bemutattak valahol – a forrás megállapíthatatlan, hiszen egyszerre ugrott elő az anyag minden kormánymédiumban – egy képes riportot arról, hogy valaki, illetve valakik pénzt vettek át a demonstráció alatt, és ez biztos Soros zsoldja. Az anyag szerzője természetesen a nagyképességű Jurák Kata. Képek is valának: és valóban, látszik, hogy egy ember egy másik embertől bankjegyeket kap.


Nohát. Azonban a Mérce megnézte alaposabban is a dolgokat. (https://merce.hu/2018/04/23/a-magyar-idok-egy-zaszloarust-nezett-bertuntetonek/) Persze, hogy pénzt kap: hiszen zászlóárus. A portékáért kapja a pénzt. Szó nincs bértüntetésről, arról van szó, hogy a zászló pénzbe kerül, a perec úgyszintén, a sör nemkülönben. A kormánymédia alaposan mellélőtt.


Az ám, de a központi irányításnak köszönhetően ezt nem tudta egyik kormánylap sem kikerülni, egy hajóként ment neki a flotta a jégmezőnek.


Kérem: így tetszettek járni, most jön majd a mocskolódás, a tagadás, majd a feledés: bégül pedig üres érvként vonul be a politika eszköztárába a megcáfolt és hazug vád.


Van még egy bagatell hírünk, könnyed levezetésként, miszerint három évre lezárják a Lánchidat, hivatalosan felújítás miatt, nem hivatalosan viszont egész Pest tudja, hogy Bayer Zsolt fogorvosának van szüksége egy megfelelő méretű hídra.


Egy ekkora pofához kell is.


Kérem, reggeli híreinket látták, nap közben folytatjuk további őrültségekkel és/vagy borzalmakkal, addig is maradtam tisztelettel.



Szele Tamás

Pályaválasztás

Hát kérem, Pistike keze elsült, és mi volt benne? Egy könnygázvető volt benne, Pistike talált hozzá patront, kis osztálytársával betáraztak, majd játékosan rálőttek Józsikára, akinek megsérült a keze, de a találat következtében egy csomó kis osztálytársukat kórházba kellett vinni, szerencsére már jól vannak, ugyanis a könnygázvető nem lángszóró.

Mondjuk a lángszóró kicsit (sokkal) nehezebb is. De hogy történt ez, hol és milyen alkalomból? Lássuk a hírt, pontosan, forrással. (http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/konnygazpuska_sult_el_egy_elsos_kezeben_gyorben_a_rendorsegi_bemutaton_-_negy_diakot_korhazba_vittek/2557860/)

Az egyik győri iskola kiselsősei pályaorientációs napon vettek részt szombaton a Készenléti Rendőrség központjában. Úgy tudjuk, egy elöl hagyott könnygázkilövő és könnygázpatron két kisgyerek kezébe került, az egyik betöltötte és elsütötte - négy gyermeket szállítottak kórházba.

A hír jó részével kezdjük: mind a négyüket még aznap hazaengedték a Petz-kórház sürgősségi osztályáról. Hármuknak maga a könnygáz okozott kisebb rosszullétet; a negyedik társuk karján keletkezett sebet azonban – mivel eltalálta a könnygázpatron – össze kellett varrni.

Pályaorientációs napokat minden iskolában tartanak, rendőrségi bemutatókon sokan megfordultak már. Mivel az adott iskola nem tehet semmiről, így őket nem is nevesítjük.

Az elsősöket – mintegy nyolcvan gyereket – a szombati tanítási napon pályaorientációs napra vitték el, a helyszín a Készenléti Rendőrség győri központja volt. A készenlétisek ezúttal is bemutatták a munkájukat és szemléltettek is néhány eszközt, amikkel dolgoznak. A felszerelés mellett nyilván a könnygáz használata is szóba került, s ha jól sejtjük, a patron és a kilövő így kerülhetett a gyerekek közelébe.

Vége volt az előadásnak, a többség már az előadótermen kívül volt, amikor – úgy tudjuk – az egyik kisdiák az osztálytársának odaadta a szabadon hagyott patront, az pedig betöltötte a kilövőbe. Mikor elsült, nagy riadalom támadt, főleg akkor, amikor meglátták, hogy egy harmadik gyerek keze vérzik. Isteni szerencse, hogy „csak” a kezét érte a patron, ne akarjuk elképzelni, mi történik, ha máshol találja el. Illetve azt, ha tele van még a terem.” (kisalfold.hu)

Hát kérem, tulajdonképpen semmi különös nem történt. Mondjuk nehezen érthető, hogy miért pont a készenlétiek küzdelmes életét kell megismerjék a serdületlen gyermekek, de rendben, tárjuk eléjük a teljes választékot, legyen rálátásuk a lehetőségeikre. Pistike a történtek után vagy mindenáron rendőr lesz, vagy életében nem lesz hajlandó fegyvert fogni, ez utóbbi lenne a jó megoldás, mert ez a karrier nem kezdődött a legtökéletesebben. Hogy a belső vizsgálat – a KR-nél – mit derít majd fel, azt egyelőre nem tudjuk, de hogy ebből lefokozások lesznek, az biztos. Rendben, gyerekek, nincs itt semmi látnivaló, menjünk tovább, jövő héten a kukások küzdelmes életét ismerjük meg, utána a gázszerelőkét.

konnygaz.jpg

Mondjuk a francokat nem történt semmi különös. Fegyvert lőszerrel együtt nem hagyunk kallódni, Isten számába, még a felnőttek többségének a kezébe sem szabad éles fegyvert adni, önvédelmi eszközt sem, mert képtelenek felmérni, mire képes az eszköz. A kilencvenes évek elején eljártam házibulikra az akkori Bálint György főiskola egyik évfolyamával (mostanra majdnem mind jó nevű kollégák vagy halottak), az egyik ilyen, nem is enyhén alkoholos közegben oldódó estén szóba kerültek az önvédelmi gázsprayk. Akkoriban ezeket feketén lehetett beszerezni, közepes árakon, és valódi könnygázt tartalmaztak, szó nem volt paprika-sprayről. Az egyik lány megmutatta, milyent kapott, elővette kicsiny retiküljéből: harctéri erősségű volt, mint páran meg kellett állapítsuk. A másik víg leányzó ezek után, mintegy fokozandó az est fényét, lecsapott a flakonra és körbefújt vele a szobában.

Az est másodpercek alatt ért véget, az ablak kitárult, a hideg vizes borogatások felkerültek, a leányzó elnézést kért, és valamiért őt többet nem hívták bulizni. A résztvevők nevét fedje jótékony homály. De ez a kis affér sokunknak mutatta be azokat az élvezeteket, melyekben a tudósító tömegoszlatások idején részesülhet, ha rossz helyen áll. Ilyenformán felfoghatjuk önkéntes pályaválasztási tanácsadásnak is. Csak a gázos bébi ki ne számlázza utólag.

Különben a pályaválasztási tanácsadás rázós egy dolog. Tapasztalatból tudom.

Pár éve, december elején megcsendült a telefonom, épp azon elmélkedtem, miből csináljak némi bevételt, mert átmenetileg beállt nálam a kommunizmus, és megszűnt a pénz, mint fizetőeszköz. Egy ismerős adott át egy megbízást, amit ő kapott, de annyi volt a munka vele, hogy rám is szükség volt – pályaválasztási tanácsadó kisfilmek forgatókönyvét kellett megírni. Mennyit? Sokat. Mikorra? Tegnapra. Mennyiért? Ja, annyiért igen. (Egy hét alatt kellett bemutatni a nyers változatokat, mert különben lejár a pályázat határideje, után két hónapig csiszoltuk a termékeket – írásnak nem nevezném őket).

Mit tegyen a szegény ember? Tél volt, hó esett és jöttek a németek, vagy az ünnepek, rég volt, nem emlékszem már pontosan, elfogadtam és vártam, milyen szakmák szépségeire kell rábeszélnem az ifjúságot. Hát megkaptam.

Meg én.

Hulladékfeldolgozó technikus.

Csomagolópapír-gyártó szakmunkás

Hulladékkezelő

Bérszámfejtő

Informatikai részlegvezető

Rakodó-szemétszállító

A legnagyobb gondban az utóbbival voltam. Hát hogy mondjam én jó lélekkel egy tizenéves srácnak, hogy álljon kukásnak, mert fényes karrier várja? „Most jó lenni szemetesnek?” Jó a fenét. Írtam én abba a filmecskébe mindent, régi görögöket, Jeruzsálemet és a gyehenna tüzét, rómaiakat és briteket, épp csak ősmagyarokat nem, hatodik javítás után elfogadták, de máig remélem, hogy senki sem hallgatott erre a mozgóképipari termékre, senkit sem hatottam meg.

Mentsen, hogy már nem voltam fiatal, de kellett a pénz.

Hát, körülbelül így kerülhettek az elsősök is a készenlétiekhez. A tervben valószínűleg szerepelhetett a pályaorientációs nap, hova vigyük őket? Egyáltalán, hol folyik a környéken munkához hasonló tevékenység? A mentőkhöz jobb nem vinni őket, a tűzoltók gyakran sztrájkolnak, a Postától kiszaladnak a világból, a MÁV-ot ne is említsük, gyár alig van, marad a rendőrség.

Különben a pályaorientációs tanácsadás manapság a legnagyobb felelőtlenség, ugyanis abból indul ki, mik a hiányszakmák most. Arról, hogy pár év múlva, mikor végez a gyerek, mik lesznek a hiányszakmák, fogalmunk sincs. Manapság például égető szükség van a szakmunkásokra (és kevésbé a nemzetet gyarapító szervre, miniszterelnököm!), a szoftverfejlesztőkre, a kórházi személyzetre, és általában minden munkaerő keresett, amely ért is valamihez.

Azt mondtam, keresett, nem azt, hogy meg is fizetik.

Csak keresik, de azt nagyon.

Lévén, hogy a magyar gazdaságban zajló folyamatok előreláthatatlanok, még ennek kísérletétől is leégne a delphoi jósda, a csoda tudja, pár év múlva mik lesznek a keresett szakmák.

Még az is lehet, hogy tényleg a legjobb lesz készenléti rendőrnek lenni.

Vagy nem.

De azért gyerek kezébe fegyvert továbbra sem szabad adni. Felnőttébe sem, ha nem kapott kiképzést.

No, majd a lőtereken megtanulják a fegyverforgatást, a fene enné meg azt az ötletet is.

Csak több baleset ne legyen.

Lesz.

 

 

Szele Tamás

Kormányközeli körkép

Kicsit abszurd körképet adni valamiről, ami voltaképpen még nincs is – mert új kormányról május nyolcadika előtt nem beszélhetünk. Addig jó nekünk. De akkor mindenképpen alakul valami, mondjuk afelől nem kell sokat aggodalmaskodjunk, kit kér fel Áder a kormányalakításra, de az izgalmas kérdés, kikből alakul majd meg ez a testület, ide, a hátunkra.

Egyelőre annyi biztos, hogy a nemzetgazdaságot továbbra is Varga Mihály irányítja, már amennyiben itt és most beszélhetünk ilyesmiről: nemzetről beszélhetünk, persze, sőt, kötelező is, de gazdaságról? Inkább annak valamiféle karikatúrájáról, paródiájáról, főleg idén, ugyanis így, a választások után elérte az ország az éves hiánycél kétharmadát. Összehasonlítási alapul: az államháztartás központi alrendszere 871,9 milliárd forint hiánnyal zárta az első negyedévet. A január-márciusi deficit az egész évi előirányzat 64,1 százaléka. Tavaly az első negyedévben 198,1 milliárd forint hiánnyal zárt az államháztartás központi alrendszere.

Ezt kéne kézben tartania a nemzetgazdasági minisztériumnak – hát, Varga Mihály sem szeretnék most lenni, az is biztos.

És még, és még? Kiket tisztelhetünk majd kormánytagokként?

Személyes nézetem az, hogy Szijjártó marad a Kükümnél. Ilyen érdekes neve is csak nálunk lehet a Külügynek, olyan, mint egy óvodai szakkifejezés: „Óvó néni, elestem, bevertem a küküm...” Marad, ugyanis nem létezik sem közel, sem távol ember, aki képes lenne nyomdokaiba lépni, egy utódnak éveket kéne dolgoznia, míg ennyire sikerül blamálnia magát, komoly munkával kéne leamortizálnia a nemzetközi hírnevét: száz szónak is egy a vége, Szijjártó marad, Szijjártó mindenkit pótol, de őt nem pótolja senki.

Hanem a többi néma csönd, szótlan bámulás a kristálygömbbe, meddő találgatás. Egyelőre azt tudjuk, ki nem lesz miniszter.

Elsőként az bizonyosodott be, hogy Lázár János nem lesz az, ahogy ő fogalmazott, „A Miniszterelnökséget befejeztem, a kormányon kívül is van élet”. Van, páran tapasztaljuk is. Lázárt kedvelni sosem sikerült nekem, nem is nagyon volt kit, de érteni annál inkább: őt világos indokok hajtották, nem pillanatnyi érzelemkitörések, még az ellenségei sem nevezhették volna dühöngő őrültnek, ellentétben más honi politikusokkal – ja, hogy nem volt jó ember? Persze, hogy nem volt az. Miniszter volt, nem ember. No, mindegy, ő kiszállt, és csak azt a sejtést hagyta maga után, hogy ahol egy Lázár nem harcol a hatalmi pozícióért, ott lehet, hogy nagy a baj.

Ott lehet, hogy nem is érdemes.

A tegnapi nap híre, miszerint Balog Zoltán is elkerül az EMMI éléről, éspedig egy alapítványt fog vezetni, történetesen azt, amit most is vezet. A távozását bejelentő interjú (az Origóban, hol máshol?) a politikai kötéltánc valóságos csodája, briliáns kis mutatvány, vastapsot neki – Balog, egyedül a kupolában, védőháló nélkül elmagyarázza, miért volt jó úgy eddig minden, ahogy volt, és miért lesz jó, hogy másképpen lesz. Világszám! (http://www.origo.hu/itthon/20180423-balog-zoltan-interju.html)

A jövőt illetően két hosszabb beszélgetésem volt a miniszterelnökkel a választások után. Azt mondta, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma, ebben a struktúrában és összeállításban marad. Nekem ezzel kapcsolatban voltak változtatási javaslataim, amiket ő nem fogadott el. Felajánlotta, hogy válasszak. Vagy ebben a formában folytathatom a munkát, vagy van számomra más ajánlata is.”

Magyarul: Öcsi, ne mozgolódj, minden marad, ha nem tetszik, takaríthatod az udvart! Vagy nem.

Én az elmúlt hat évben beletettem a minisztériumi munkába, amit tudok, így ezt nem akarom folytatni. A másik feladat, amit fölvázolt, nagyon izgalmasnak tűnik számomra. Nem kerültem a nyilvánosságot, de ebből az elmúlt évben kicsit sok volt, és itt az idő, hogy olyan munkát végezzek, mely kevesebb napi szintű kitettséget jelent a nyilvánosságnak, s több intellektuális lehetőséget, kihívást nyújt. Arra az alapítványi munkára kért fel, mely a mi kormányzatunk szellemi, jogi hátterét alapozza meg abban a küzdelemben, melyet Európában folytatunk.”

Nocsak. Akkor ő lesz a főideológus és a Központi Bizottság elnöke. Meg a propagandaminiszter, Rogán helyett, aki ezzel szemben mehet a Miniszterelnökséget vezetni, sötét rosál, matt három lépésben. De mi ennek a státusnak a neve? Hivatalosan Balog mostantól teljes munkaidőben vezeti a Polgári Magyarországért Alapítványt, a Fidesz pártalapítványát. Amit eddig is vezetett papíron, csak most tényleg vezetni fogja, úttörő becsszóra.

Jelezném, hogy a „küzdelmünk Európában” kifejezés is elég borzasztó, de csak két betű választja el attól, hogy „küzdelmünk Európával”. Hogy is fog ez kinézni, kérem?

Nem egyszerűen az a célunk, hogy megvédjük magunkat, hanem az, hogy megerősítsük a szellemi alapjait annak az iránynak, melyet mi nemcsak Magyarország számára, hanem Európa számára is kívánatosnak tartunk. Ez alapvetően keresztény-kulturális beágyazottságot, megalapozottságot igényel, ezért is kínált meg ezzel a lehetőséggel a miniszterelnök. Offenzívak leszünk. Lehet, hogy még nem kormányoznak, de számos helyen már jelen vannak azok az erők, azok a polgárok és gondolatok, melyek szövetségeseink lehetnek. Gondoljunk csak Olaszországra vagy Ausztriára, és persze a lengyelekre.”

Mondom én: ezek az Unió belső felbomlasztására játszanak.

Míg nagy baj nem lesz belőle.

És lesz.

Hát, ettől már kissé gondok felhőzik tekintetem, de térjünk vissza a kormányalakításhoz. Ki lesz az emberminiszter? Nem tudni, csak remélhetjük, hogy nem a tegnaptól szabad vegyértékként lebegő Mészáros Lőrinc, aki lemondott a felcsúti polgármesterségről. Bár, ő is volna annyira alkalmatlan erre a feladatra, mint bárki más.

És mit mond a miniszterelnök? A volt és eljövendő?

Sokat nem, olyasmiket emleget, hogy kicsi kormánya lesz, kicsi, de fürge és játékos – jogos, kérem, kormányban nem a méret a lényeg.

viagra.jpg

Különben a miniszterelnök most épp a Valósággal folytat reménytelen küzdelmet, mikor nem Európát üti, egyelőre a meccs érdekesen áll, csupa meglepő ütéskombinációt mutat be ez a lepkesúlyú bajnok, mint azt tegnapi, a Hungexpón, a XI. Szakma sztár fesztivál megnyitóján elhangzott beszédéből is láthatjuk:

Magyarországon nem a szakképzett munkaerő hiányzik, hanem a nemzet gyarapodásához szükséges erő, ezt kell megerősíteni, ami hatalmas feladat.

És a szakértelem bolsevista trükk. Miniszterelnökünk fájóan alábecsüli a szakértelmet a nemzet gyarapításához szükséges képességekkel szemben. Ez hiba, jó uram, nagy hiba, gondoljon bele: ha legközelebb elromlik egy villásdugója otthon, szakértelem híján képes lesz csavarhúzó és fázisceruza helyett azzal a szerszámával megjavítani, amivel a nemzetet gyarapítja?

Azért tessék megpróbálni, érdekes kísérlet lesz.

De előtte szóljon a sajtónak is.

Gennyesre keresnénk magunkat a felvétellel.

Hát kérem, egyelőre itt tartunk kormányalakítás ügyében.

Kicsi lesz, játékos, harcol majd Európával és gyarapítja a nemzetet. Meg szerződést köt a magyar nőkkel.

Kormányozni nem fog.

Az nem a kormány dolga nálunk.

Az a miniszterelnöké.

 

Szele Tamás

Termelj ügynököt!

Kérem, mérhetetlenül fontos hitvitáink közben mintha megfeledkeznénk arról a tényről, hogy az új Országgyűlés május nyolcadikán akkor is megalakul, ha ez nekünk nem tetszik. Sőt, lesz új (régi) kormányunk is, ami ugyan nagyon nem tetszik, de a legkevésbé az tetszik, hogy ezek a brigantik elsőként a „Stop Soros” törvényt szavazzák majd meg.

Nekem ugyan Soros György sem ingem, sem gatyám, sőt, még atyafiságom sem, harminc, sajtóban eltöltött év alatt egy vasat sem kaptam tőle (bár kaphattam volna, csak nem pályáztam), de mindannyian tudjuk, hogy itt kicsit sem az idős üzletemberről van szó, hanem arról, hogy mindenkit és bárkit ki lehessen nevezni ügynöknek.

Annyi lesz az ügynök, mint a nyű, a miniszterelnök már ki is szignálta a kormánysajtóra, hogy tessenek leleplezni, szakmányban, nem lennék meglepve, ha tervük is lenne, amit teljesíteni kell. Ügynöktervük – ez nem vicc, a létező román szocializmus idején például a Securitatenak valóban negyed- és féléves terv szerint kellett termelni a külföldi ügynököket, diverzánsokat és államellenes összeesküvőket, megyei bontásban, ám jaj volt a municipális (megyeszékhelyi) kapitányságnak, ha nem kerülközött időben elég ellensége a szép jövőnek. Persze, mindig találtak valakit, szerintem ha nagyon nagy lett volna a hiányuk, letartóztatnak télen pár hóembert is, csak akta legyen belőle, meg kilegyen az előírt létszám.

És gondolom, szépen fogják honorálni a magánemberek feljelentéseit is, erre jó példa Kína, az ő vidám, össznépi kísérletükről a minap írtam is. (http://huppa.hu/szele-tamas-messzi-kina/) Az már most világosan látható, hogy kétfajta ember lesz: aki feljelent és akit feljelentenek. Átfedések lehetségesek, de ritkán. Hanem, elvtársak, van itt egy kis probléma. A népi-nemzeti, patrióta vértől felbuzdult, dúlt honfikeblű, önkéntes besúgó miről ismerje fel az ügynököket?

Képzeljük el, ott áll a bús magyar a vérzivatarban, látja a bosszús Egeknek ostorait nyomorult hazánkon (nem én mondom, Berzsenyi mondja), menteni akarja a hont, minden izma megfeszül, annyira szeretne már besúgni valakit – és nem tudja, miről ismeri fel az ellenséges ügynököt.

Adjunk neki egy kis segítséget, sorvezetőt, egy kisokost. Más országokban is felmerült már ez a probléma, tekintsük rögtön példaképünket, a nagy Szovjetuniót. Kérem, ott a KGB a hetvenes években valódi kézikönyvecskét adott ki ez ügyben, az igaz, belső használatra, nem a lakosság részére, de mondjuk az Angara mentén már akkor sem volt különösebben komoly CIA-tevékenység tapasztalható, és az amerikai ügynökök nem verték össze egymást a hibrid kukorica géntérképe kedvéért, szóval akkor és ott elég volt ezt csak a szervezet tagjainak kiosztani, nálunk legyen nyilvános, ha nem is szó szerint alkalmazható, de mindenképpen, kijelöli a főcsapás irányát. Ez a megfelelő út, elvtársak, kicsit korszerűsítjük és előre!

A kézikönyvet én a Паспорта стран Европы (http://oldpass.eu4ru.com/?p=351) című orosz nyelvű oldalon találtam, illetve egy távoli FB-ismerősöm, Kerekes-Nagy Gáspár találta meg, ő is fordította le (köszönt érte!) – 2012. március 16-án került fel oda. Az oldalt egyikünk sem ismeri közelebbről, a hitelességéért teljesen nem állhatunk jót, de a nyelvezet és a fotokópiák kétségtelenné teszik: ez bizony igazi. Hát akkor nézzünk bele ebbe kis könyvecskébe, tanulságos olvasmány.

kgb_manual_ussr-1-610x863.jpg

Jelek, melyek arra mutatnak, hogy illegális külföldi hírszerzővel van dolgunk, aki hosszú ideig külföldön élt.

- Idegen nyelv ismerete (Különböző okokkal magyarázza, tanulta egyetemen, járt külföldön, stb.)
- Olyan aforizmák, közmondások, szófordulatok használata, mely nem jellemző hazánk lakosaira
- Idegen akcentussal ejti városok, cégek, ismert külföldi személyek neveit (nem Brodvej hanem Broadway stb.)
- Hibásan ejt ki orosz szavakat, főleg az idegenek számára nehezen ejthetőeket (telegramm, telefon), a helyi dialektus hiánya
- Hibákat vét az orosz betűk írásában dokumentumok kitöltésénél, levélben (у-u, T-t, и-i, B-W)
- Különösen jól ismeri a külföldi élet részleteit, viszont gyengén ismeri a mindennapi élet részleteit a SzU-ban és a helyi szokásokat.
- Jól ismeri az államunk felépítését, az állami kérdéseket, a kommunista párt és a szovjethatalom szerveit, a törvényeinket olyannyira, amennyire az egyszerű állampolgár nem szokta tudni, viszont nem ismeri azokat a rövidítéseket, amelyek közismertek, és a szovjethatalom szerveit ezzel illetik a mindennapokban.
- Külsőre: mindig jól öltözött, akkurátus, kulturált, rendkívüli módon kedves, megadja a tiszteletet másoknak - ami nem mindig jellemző a mi egyszerű munkásainkra. Udvarias, különösen a női nemmel szemben (feláll, ha bejön a szobába egy nő, találkozáskor leveszi kalapját, ritkán fog kezet nővel)
- Koktélokat tud készíteni, és „manírosan” felrázza őket.
- Igyekszik elkerülni az orvosi segítséget, magát kúrálja, mentőorvost kihívás esetén meg akarja fizetni stb.
- Hajlamos olyan ételeket fogyasztani és készíteni is tudja őket, amelyek nem jellemzőek országunkra. Különösen ritka tengeri ételeket (angolna, osztriga stb.)
- Kevés kenyér fogyasztása ebédhez, szeszes italok jéggel való fogyasztása, vagy vízzel hígítása. Kis adagokban iszik, mintegy ízlelgetve az italt.
- Telefon-automata használatakor helytelenül tárcsáz, mert a telefonoknak más a rendszere külföldön. Fizetni akar, ha valamilyen irodából, hivatalos helyről telefonál, ez külföldön gyakori.
- Megszokás alapján felteheti a lábát valahová, vagy rágyújt autóbuszban, moziban, boltokban, ami sok idegen országban elfogadott.”

Ez így majdnem tökéletes, elvtársaim. Kicsit javítani kell, de nem sokat – és használható is. Például:

- A nyelvi ügyekben: egyáltalában véve, tud helyesen írni! Rég fájó seb ez nemzetünk kebelében, mondjuk ki végre: aki helyesen ír, az ügynök! Aki nem ismeri a rezsicsökit vagy a Nemzeti Dohányboltot a 18-as karika miatt pornóüzletnek nézi: ügynök.

- Udvariasság, kedvesség? Ügynök.

- Aki a nőket egyáltalán emberszámba veszi: ügynök.

- Orvosi ellátás... itt a tézis ellenkezője igaz. Aki nem akar hálapénzt adni, hanem rábízza a költségeket a biztosítóra: ügynök.

- Étkezési tételek stimmelnek. Az itallal kapcsolatban: aki iszik és nem vedel, már gyanús.

- Dohányzás? Aki nem gyújt rá a tiltott helyeken, az az ügynök.

Hát, kérem, volna még tovább is de terjedelmi okokból nem megyünk végig az egész listán – tessenek ezt a receptet alkalmazni, a GB-nél már bevált.

Feliksz Edmundovics és Sztahanov elvtárs szelleme lengi be az arany kalásszal ékes rónaságot.

Véreim, magyarok, hirdessünk munkaversenyt!

Termeljünk ügynököt élenjáró szovjet módszerekkel!

Ide kérek egy hosszan tartó, ütemes tapsot, elvtársak.

Igen, felállva.

Köszönöm, elvtársak.

 

 

Szele Tamás

Atompóker

Kérem, mivel világrengető fontosságú dolgok zajlanak a pesti utcán, oly fontosak, hogy azok súlyát szerény személyem talán fel sem bírja mérni, úgy gondolom, foglalkozzon velük az, akinek egyrészt lángból van a lelke, másrészt, aki avatottnak érzi tollát e célra. Én a magam részéről maradok ma a bohókás, színes kis témáknál, mint például a közelgő atomháború.

Ez távolról sem annyira lényeges, mint egy pár perces beszéd, ám úgy érzem, mindennapi életünkre meglehetős befolyást gyakorolna, éspedig oly módon, hogy igen gyorsan véget vetne annak, míg ezzel szemben a magyar belpolitika jóval lassabban öl. Igaz, az is elég biztosan. De hagyjuk most Magyarországot, várnak minket a Sárga-tenger kies partjai, Kína, Korea.

Elmondhatjuk, hogy az észak-koreai válság már eldőlt. Lejátszottnak tekinthető a póker szabályai szerint, még akkor is, ha Kim Dzsongunnak nem kellett megmutatnia a lapjait. A diplomácia ugyanis olyan kártyajáték, ahol ez nem kötelező. A héten még folyt némi ide-oda üzengetés Washington és Phenjan között, azonban pénteken Kim Dzsongun bejelentette, miszerint felfüggeszti nukleáris kísérleteit és rakétatesztjeit, továbbá bezárja nukleáris kísérleti telepét. Észak-Korea egyben csatlakozik a globális nukleáris leszerelési folyamathoz. Nem fog nukleáris fegyvert és azzal kapcsolatos műszaki ismereteket átadni más országoknak - tette hozzá a vezető, aki a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága plenáris ülésén beszélt. A fórumot azért tartották, hogy megvitassák az ország új politikáját, amely a gazdaság megerősítésére összpontosít. Elmondta, hogy országa sohasem fog nukleáris fegyvert bevetni, ha nem éri nukleáris fenyegetés vagy provokáció.

Fogadjunk, hogy senki sem veszi észre ennek a hírnek a legfontosabb mondatát. Azt, ami arról szól: Észak-Koreának lesz új politikája, melynek révén erősíteni fogják a gazdaságot. Rá is fér, kétségtelenül – és ez a kis információ világítja meg, mire is volt jó ez az egész monstre cirkuszi előadás.

Erre.

Kim Dzsongun továbbra sem lett a demokrácia bajnoka, de vélhetően van annyi esze, sőt, tavaly és tavalyelőtt is volt, hogy tudja, ha államának polgárai éhen haldosnak, az nem vezet semmi jóra. Márpedig ennek csak egy nagyon nagyszabású gazdaságfejlesztés vethet véget. Azonban, amilyen jó híre neki volt, akkor sem kapott volna komoly segélyt vagy támogatást erre a célra, ha – pestiesen szólva – Kocsis Zoltán és Ránki Dezső lett volna a négy kezese, mert félő volt, hogy nukleáris és egyéb fegyverkezésre költi. Hiszen a nemzetközi segélyszállítmányok is azért akadoztak, mert kiderült, hogy el-eladogatják őket jó pénzért, mely jó pénzt aztán Phenjan egész pontosan arra fordította, amire neki tetszett.

Akkor hogyan szerezzen pénzt, támogatást, hitelt? Még a zálogcédulák is zálogban voltak, ellenben ismerhette azt az angol közmondást, miszerint things have to get worse before they get better, a dolgoknak sokat kell romlaniuk, mielőtt jobbra fordulnának. Vállalta a Főgonosz szerepét, nem is volt nehéz, hiszen mindenkinek ellenszenves volt amúgy is, és tavaly elkezdte fenyegetni a világot. A világ frászt kapott, elvégre komoly atomarzenált sejtett egy diktátor kezében: ezt látszottak bizonyítani a rakétakísérletek és a nukleáris tesztek is. Hogy aztán valójában mennyi és miféle nukleáris fegyvere volt, azt talán sosem fogjuk megtudni: valamije kellett legyen, hiszen kétségtelen, hogy bemutatott néhány szó szerint hatalmas durranást, de hogy most mije van és mennyi, azt nem tudjuk.

kim_dzsongun_atom.jpg

Aztán, mikor a világ már úgy látta, hogy a következő szilvesztert mindenképpen a bunkerben tölti, aki megmarad, év végén bejelentette, hogy ipiapacs, nem ér a neve, vissza az egész. A világ fellélegzett – ennek a megszelídülésnek lesz a teljes lezárása a Trump-Kim Dzsongun találkozó a közeljövőben. Nukleáris fenyegetésnek vége, ki az a bolond, akinek nem éri meg, hogy a nyugalomért cserébe támogassa a világ az észak-koreai gazdaság fejlesztését? Ráadásul még humanitárius cél is ez, megszűnik majd ott az éhezés, a nyomor. Mindenki nyer, senki sem veszít. Kína is jól jár, mert gazdagodik a térségben egy erős szövetségessel, mely már most is majdnem tökéletesen a befolyása alatt áll, sőt, az sem lehetetlen, hogy ezt az egész vakmerő cselt Pekingben főzték ki a kis szomszéd kedvéért. Egyedül Trump elnök veszít, mármint a tekintélyét, ugyanis a ravasz kelet-ázsiai politikusok végig az orránál fogva vezették, de ez sem különösebb gond, ugyanis tekintve szellemi képességeit, nem valószínű, hogy erre ő valaha is rájön.

No, ha mindenki jól járt, mi mégis a baj?

Az, hogy a receptet el lehet lopni.

Abszurd, de minél rosszabb híre van egy országnak, minél szélsőségesebb rendszer, autokratikusabb diktátor uralkodik benne, annál sikeresebben hitetheti el a világgal, hogy képes és hajlandó is beindítani a harmadik világháborút. Latorállamok előnyben – már, ha van nukleáris fegyverük.

Iránnak például nagyon is lehet.

És lám csak, mi történt tegnap?

Teherán készen áll az urándúsításra, ha Washington felmondja a 2015-ben kötött többhatalmi atomalkut - hangsúlyozta Mohamed Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter New Yorkban újságíróknak az MTI tudósítása szerint.

Az iráni diplomácia vezetője elmondta: Iránnak nem áll szándékában atombombát készíteni, de ha az Egyesült Államok - Donald Trump elnök ígéretéhez híven - felmondja az atomalkut, akkor erőteljes urándúsításba kezd.

Donald Trump május 12-éig adott határidőt az atomalku aláíróinak, hogy javítsák ki az Iránnal kötött megállapodásban általa szörnyűséges hiányosságoknak minősített részeket. Ezt kérte az amerikai kongresszustól is. Trump több és gyakoribb nemzetközi ellenőrzést szeretne az iráni atomerőművekben, továbbá nem ért egyet azzal, hogy Teherán csak 2025-ig korlátozza nukleáris tevékenységét.

Irán vitatott atomprogramjáról több mint 10 éven át tartó tárgyalásokat követően sikerült megállapodni. Irán azt vállalta, hogy korlátozza nukleáris tevékenységét, cserébe pedig a nemzetközi közösség feloldotta az országgal szemben bevezetett szankciókat.” (Index) (https://index.hu/kulfold/2018/04/22/iran_az_atomprogramja_felporgetesevel_fenyegeti_trumpot/)


Ez meg micsoda? Ez bizony annak a kezdete lehet, amit Kim Dzsongun most fejez be. És Teherán kezében a nukleáris fegyverek legalább akkora veszélyt jelenthetnek, mint Phenjanéban. Úgy látszik tehát, hogy az atomzsarolás bevonul a diplomácia eszköztárába.


Más ez a mostani hidegháború, mint a régi volt: a régiben két oldallal, és kevés atom-nagyhatalommal kellett számolni, a mostaniban minden sarki fűszeresnek lesz atombombája és mindegyik azt kiabálja majd, hogy nem fél használni. Aztán majd jó sokba fog kerülni, míg összevásárolgatják tőlük.


Míg valamelyik kellőképpen zavaros fejű politikus zsarolási kísérlete kudarcot nem vall, és el nem süti a kis pukkantóját. Elvégre a politikusok nem az egyetemi tanárok és a Grál-lovagok közül kerülnek ki. Ismerek olyant, amelyik annyira hülye, hogy azt is elhiszi, amit ő maga beszél.


Egyszóval, izgalmas idők jönnek, remélhetőleg sok tőkemozgással, de a világméretű konfliktus állandó kockázatával.


Atompóker, atomblöff.


Vagy atomfull.



Szele Tamás

...et impera

Nyilván a „divide” szó hiányzik a címből, ami latinul „megosztást” jelent, ezt illenék tudni, csak már nem vagyok benne biztos, hogy mennyire illenék. Amióta helyesen írni sem illik a világhálón, hogy ne frusztráljuk azokat, akik nem tudnak (nem vicc: már vágták a fejemhez ezt a „demokratikus” érvet), nincsenek elvárásaim. De hagyjuk is, most inkább gondolkodjunk, azért van a fejünk. Arról, hogy mit is akar Orbán Viktor.

Ezt is illik tudni elvileg: kormánypártiak szerint a javunkat, ellenzékiek szerint a javainkat, ezen belül van annyi frakció, hogy a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története a sarokban könnyezik, mert szégyelli magát, de lényegében véve, és elnagyoltan fogalmazva ez a két fő álláspont különböztethető meg a magyar társadalmon belül.

Én ezzel nem értek egyet, ugyanis a vagyonosodás mellett – mely szintén fontos szempont – a hatalom érdekli ezt az embert legfőképp, és a saját rendszere. Hogy mondjam: persze, hogy nem halmoz monstre bankbetétet, ha bármit elvehet bármikor, bárkitől.

Ő az Ember, Aki Király Akar Lenni, és ebben kicsit sem zavarja, hogy nincs monarchia – rossz a hasonlat, de Caius Iulius Caesart sem zavarta a köztársaság ténye, mindent megtett a rendszer felszámolásáért, az utódainak már csak egymást kellett agyonverni, hogy Augustus beülhessen a császárságba.

Ja, tetszene mondani, csak Caesar tehetséges ember volt.

Tényleg az volt, kiválóan írt, de minden irodalmi adottságán túltett szarkavarási tálentuma. Abban alkotott igazán nagyot: római kortársai közül csak Marcus Tullius Cicero volt hozzá mérhető intrikus, ám Cicero kevésbé érdeklődött az abszolút hatalom és inkább a politikai cselszövények iránt.

Mármost Orbán Viktor jelenleg mindkettőjük tanítványa kíván lenni (bár kicsit sem sikerül). Az bizonyos, hogy olvashatta a De bello Gallicot, ugyanis az egyik módszere – nincs neki sok – onnét való.

Igen, persze, a divide et impera elvére gondolok. Ha Caesar tengelyt akart akasztani egy terület népességével, először összebarátkozott annak egy jól elkülöníthető részével, ha lehet, olyanokkal, akiknek sérelmei voltak – aztán jól megvédte őket, végül pedig a megvédettek és a megtámadottak együtt mentek a rabszolgapiacra. És béke lett, római béke, amint előtte a háború is római volt.

Na, akkor csak eljutottunk oda, hogy mit is akar Orbán Viktor a nőktől.

Tulajdonképpen az égvilágon semmit, azon kívül, hogy szüljenek.

Ennek érdekében elképzelhetőnek tartom, hogy be akarja vezetni a fogamzásgátlás és az abortusz tilalmát is.

De kizárólag a hölgyek saját kérésére.

Mármost ezt tán csak nem fogják kérni?

Hej, dehogynem – csak kevesen, és főleg nem azok, akik érintettek az ügyben. De fogják. Orbán ugyanis most elemében van. Tematizál. A közbeszédet, közhangulatot tematizálja. Megint ő mondja meg, miről legyen szó. Például a választási törvényről nagyon ne legyen szó, a paksi beruházásról főleg ne, hanem vegyük elő a női jogokat.

Melyek a mai társadalom alapkérdései az egész bolygón mindenfelé, csakhogy nem azon a módon, ahogy azt Orbán kezeli. Hanem igazából.

Ugyanis miről van szó? Orbán elővesz egy problémát. Legyen az akármilyen, csak érintsen egy körülhatárolható társadalmi csoportot. Ezek most a hölgyek. Láthatóan különböznek a férfiaktól, hála Istennek. Senkit sem érdekel, hogy mint egységes társadalmi csoport, szervezet, nem körülírhatóak, ahogy a férfiak sem: azért is komplex a jogaikat érintő vita, mert nem lehet beskatulyázni egy teljes biológiai nemet társadalmi osztályként.

Ez még kisebb méretekben sem megy: a szocializmus alapeszméje főként ott volt hibás, hogy a kizsákmányolt munkásság egész egyszerűen annyiféle volt és a fejlettebb országokban oly kevéssé volt kizsákmányolva, hogy csak legyintettek a forradalmi eszmékre – főleg a szovjet eredmények ismeretében.

Tehát ott tartunk, hogy Orbán célkeresztbe vesz egy embercsoportot és elkezdi őket emlegetni. Hogy nekik gondjaik vannak. Vannak bizony, de azért kínos, hogy pont ez a fickó veszi elő azokat. Itt jön a következő lépés: a konzultáció. Ez nem kis részben a hivatalos ellenzék közreműködésének köszönhető majd: a magyar ellenzéki politikusoknak ugyanis vetekszik az intelligenciája az ugróegérével. Ha Orbán mond valamit – és mindig mond, erre épül a rendszer! - ők azonnal az ellenkezőjét mondják. Kialakul egy közéleti vita, amely azonban nem közvita. Orbán gondosan ügyel arra, hogy keveset mondjon, azt is rejtelmesen: elmondanak mindent helyette az ellenfelei. Esetleg tüntetnek is. Na, akkor jöhet a felháborodás és a konzultáció.

Mert szépen, demokratikusan, aljas módon megfogalmazott kérdésekkel, de kikéri majd a kedves mindenki véleményét. Azonban a fortélyhoz kellenek még a kollaboránsok. Ugyebár, a közéleti vita és az esetleges demonstrációk következtében kialakul majd legalább két tábor a női jogok kérdésében, ha ki nem alakulna, kialakítják: az egyik természetesen kormánypárti, a másik ellenzéki. És most következik a Nagy Trükk!

Orbán fogadja a kormánypárti tábor képviselőit, tárgyal velük és meg is egyeznek, könnyű lesz mondjuk abortusz- vagy fogamzásgátlás-ügyben megegyezni Budaházy Eddával vagy a „Három királyfi, három királylány” alapítvánnyal, hiszen a saját zsoldosai. No, akkor már nem lehet azt sem mondani, hogy nem hallgatott meg érveket az érdekeltek részéről. Hogy ezek nem az érdekelteket képviselik? Az lehet, de akkor már nem a kérdésről folyik a vita, hanem arról, kik a legitim képviselői egy mesterségesen létrehozott társadalmi kategóriának – mert hát a biológiai nem mégsem nevezhető politikai állásfoglalásnak.

Aztán kicsit megmanipulálja a konzultáció eredményeit, nagyon nem kell, ugyanis a magyar választópolgárok többsége meghőköl a többszörösen összetett mondatoktól, és az első választ karikázza be, ami eszébe jut, végül pedig megszületik a Döntés. Ami majdnem az lesz, amit Orbán javasolt, azért csak majdnem, hogy mondhassa: hallgatott a kritikus hangokra is, mert demokrata. Lásd még: „ne mi nyerjük a legtöbbet”. De a lényeg szempontjából minden úgy történik majd, ahogy ő akarja.

Mit lehet tenni ez ellen a módszer ellen?

Sokat nem. A tematizálás már megtörtént, a vélemények – jogosan! - már viharzanak, már arról beszélünk, amiről ő akarja. És ki fognak alakulni vélemény függvényében a táborok is, tulajdonképpen a kormánypárti részük készen is áll, tele vagyunk kis, jobboldali nőszövetségekkel, melyeket korábban hoztak létre, tagságuk nemleges vagy minimális, de léteznek és lehet voksuk is az ügyben.

A tüntetés, mint módszer egy alkalommal hatásos volt: a netadót le lehetett venni így a tábláról, illetve azt sem levették, csak elhalasztották. A demonstráció igenis lehet hasznos, főleg azért is, mert ebben a mostani kérdésben így vagy úgy, de mindenki érdekelt. Ha félmillió ember tiltakozik, azt már nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Persze, ennek is van gyenge pontja, a szervezés, a provokációk... de ezek a gyengeségek kezelhetőek.

Jó, akkor tüntessünk ez ügyben, én is azt mondom. Ahogy elhangzik az „abortusz” vagy „fogamzásgátlás” szó. Elég ez?

Nem lesz elég. Szükség lesz még valamire, éspedig a várható konzultáció teljes bojkottjára. Ugyanis csak azt lehet meghamisítani, ami van, azt, ami nincs: képtelenség. Tehát: bármit mondjon bármely politikus, bármit kérjenek: ne válaszoljon senki. Így is válaszol majd pár fanatikus, így is mondhatják majd, amit a kvótanépszavazás után, miszerint csak a beérkezett eredményeket értékelik – de ha drámaian kevés válasz fut be és ezzel párhuzamosan tömegek tüntetnek, a fontos merény kifordulhat medribül.

Egyelőre még csak közeleg a vihar, még csak tornyosulnak a fekete fellegek, de aki látott már ilyent, tudja, mi lesz belőle – és azt is tudja, hogy ki fog törni.

Nem árt fedélről, de legalábbis esernyőről gondoskodni.

Ha ügyesek vagyunk, mi szorítjuk defenzívába az offenzív kormányt.

Ehhez csak az kell, hogy végre már egyszer ne fogadjuk el a rosszul feltett kérdést, ne válaszoljunk rá, ne játsszunk a meghamisított játékszabályok szerint!

Ne játsszunk ezekkel egyáltalán.

Csalnak ugyanis. Hamiskártyások.

Ha nem oszlunk meg, nem győzhetnek.

Nem divide et impera.

Helyette: e pluribus unum!

 

 

Szele Tamás

Hacsek és a hálózatok

 

                                                                                                                       

Jónapot, Hacsek, hogy néz ki? Mióta pipázik? 

- Dehogy pipázok, nem látja, hogy nem ég?

 - Pláne, akkor minek fityeg a szájában? És miért van magánál az a nagyító?

 - Megkért a miniszterelnök, és én most oknyomozok.

 - Mit csinál?

 - Oknyomozok. A sajtó munkatársa akarok lenni.

 - És azt így kell?

 - Így, olvastam a Sherlock Holmesban. Ok még nincs, de nyomozás már van.

 - És hogy kerül ide a miniszterelnök?

 - Kérem, reggel hallgatom a Kossuth Rádiót, megszólal benne a miniszterelnök, és okosakat mond.

 - Képzelem...

 - Aki miniszterelnök, az csak okosakat mondhat. Most is azt mondta, többek között, ebben az interjúban, hogy „Van itt valami vita, valami listázásról. A sajtó munkásait kifejezetten biztatom arra, hogy segítség az embereket a tények megismerésében. Fedjenek fel minél több hálózatot, hozzák felszínre mindazt, ami a mélyben van. És egyébként, ha valaki nem szégyell pénzt elfogadni külföldiektől, akkor ne is szégyellje azt bevallani sem.”

 - Erre fel maga?

 - Erre fel én elkezdtem hálózatokat keresni, hogy jól felfedjem őket, hátha felvesznek a Pesti Srácokhoz vagy a 888-hoz sajtómunkatársnak.

 - A 888-hoz? Oda maga nem elég faszagyerek, ott csupa szép és okos ember dolgozik... na, és jutott valamire? Mert ha már a kormánysajtót engedi rá ez az ember az országra, annyi hálózat kell itt legyen, mint a nyű.

 - Van is, kérem, rengeteg. Itt, a kávéházban kezdtem az oknyomozást. Pár perc alatt felfedeztem az elektromos hálózatot, az internetet, a víz- és csatornahálózatot, a gázhálózatot, járnak a buszok a ház előtt, tehát van itt közlekedési hálózat meg úthálózat is, az előbb bejött a postás és kihozta a számlákat, szóval postai hálózat is van... mindent átszőnek ezek az átkozott hálózatok és én mindegyiket fel is fogom tárni!

 - Csak tárja, Hacsek, csak tárja, szerintem a miniszterelnök útmutatásainak szellemében kezdje rögtön a csatornahálózattal.

 - Miért pont azzal?

 - Hát nem azt mondta, hogy „hozzák felszínre mindazt, ami a mélyben van”? Hozza, de puszta kézzel ám.

 - Látom, maga nem hisz a hálózatok veszélyeiben.

 - Nem én. Mindig mondta nekem Ármin bácsi...

 - Stop. Jól emlékszem, hogy a maga Ármin nagybácsija Manhattanben él?

 - Igen, pontosan.

 - Mikor volt utoljára Magyarországon?

 - Maga hülye? Tavaly, itt kávéztunk hárman, magával. Ő fizetett.

 - Akkor a kávést is le kell leplezni, mert pénzt fogadott el egy külfölditől.

 - Na és? Mi meg kávét fogadtunk el tőle.

 - Magunkat is le fogom leplezni. Mindenkit le fogok leplezni!

 - Mondja, magának gyakran vannak ilyen rohamai?

 - Milyenek?

 - Ilyen leleplezősök... mikor kifordul a szeme, habzik a szája és mindenkit leleplez.

 - Nahát... észre sem vettem.

 - Látja, ilyen adottságokkal maga nem csak oknyomozó, de még politikus is lehetne.

 - Az lenne csak az igazi. De egyelőre elég, ha leleplezek minden hálózatot.

 - Nagyító helyett használjon inkább fázisceruzát. Nagyon tud rázni...

 - Menjen maga a fenébe, maga listaszökevény, mindjárt beprotezsálom a Figyelőbe, aztán nézheti magát!

 - Most miért haragszik rám? Van, amiben még egyet is értek a miniszterelnökkel.

 - Na, egyet mondjon, maga sorosbérenc.

 - Nézze, itt mondja, éppen ugyanebben az interjúban. „Inkább az agyközpontját szeretném átalakítani a kormányzásnak, amit Miniszterelnökségnek neveznek. Itt más típusú vezetést szeretnék.” Hát látja, ezt aláírom. Én is egészen, teljesen és tökéletesen más típusú vezetést szeretnék látni a Miniszterelnökségen. Legelőször az agyközpontját alakítanám át.

 - Ne mondja, és hogyan?

 - Szóba jöhet az elektrosokk, a lobotómia vagy a kisbalta, de kezdetnek lehet, hogy elég volna a hideg vizes lepedő, a kényszerzubbony és az erős nyugtató.

- Maga velejéig romlott flaszterbetyár, maga mordályégető genderfilozófus, maga sötétben merengő, romkocsmalakó bölcsész, hogy beszél erről az áldott jó emberről?

 - Milyen emberről? Én a Miniszterelnökség agyközpontjáról beszélek, ahogy ő is. És igenis becsülöm, hogy férfiasan belátja: át kell alakítani azt az idegi gócot, kezelésre szorul.

 - Na, látja, ez a kulcsszó. A férfiasság. Ez az, amit annyira szeretek benne.

 - Szereti?

 - Na jó, inkább tisztelem. Mint a géfodor.

 - Ha maga mondja... de tényleg, hallotta, mit mondott a nőkről?

 - Nem figyeltem végig a beszédet, mit?

 - „Átfogó megállapodást akarok kötni a magyar nőkkel. Mondják el, mi pedig értsük meg, mit akarnak. A gyerekvállalás a legszemélyesebb, de a közösségnek is fontos ügy. A legszemélyesebb közügy. Meg kell hallgatni, meg kell érteni őket, és nem 4, hanem 30 évre megállapodást kötni a magyar jövőről, hogy a kormány részéről mit tudunk nekik nyújtani.”

 - Látja! Látja! Figyel rájuk! Foglalkozik velük!

 - Én is attól tartok, hogy foglalkozni akar... és irigylem az önbizalmát.

 - Miért?

 - Hát hány éves?

 - Nemsokára lesz ötvenöt.

 - A legszebb férfikor. Csak honnét veszi, hogy még harminc évig képes lesz foglalkozni? Ráadásul az összes magyar nővel? Nekem néha még a Simekné is sok.

 - A Simeknek is.

 - És Anikó asszony tud a miniszterelnök szándékairól? Hogy meg akarja érteni mindegyik magyar nőt?

 - Maga szerencsétlen, ez nem azt jelenti!

 - Én is így védekeznék, ezt mondanám. Hogy az egész csak félreértés.

 - Ilyen romlott, perverz alakot, mint maga eddig csak a tükörben láttam. Most hova megy?

 - Hagyom magát szorgosan hálózgatni, hátha felveszik keresztespóknak a kormánymédiába, addig én átszaladok a Simeknéhez, Simek most a hivatalban van. Megpróbálom megérteni, mielőtt a miniszterelnök beelőz.

 - Mars ki!

 - Hasonló jókat, Hacsek.

 

 

holmes.jpg

Szele Tamás

Ilyen ez a popszakma

Kérem, én csak annyit mondok, hogy a Kim Dzsongunnak jobban tele van a naptárja, mint a Mick Jaggernek és a Lady GaGának együttvéve. Hónapokkal előre le van kötve, szerintem lesz még neki isztambuli turnéja is, bár erről biztosat nem tudunk – viszont otthon is komoly fellépések várnak rá. Hiába, ilyen ez a popszakma, a feltörekvő ifjú sztárnak meg kell küzdenie a toplistás helyért.

Az első nagy koncertet otthon adja a világpolitika Johnny Rottenje, éspedig Hszi Csin-ping társaságában – igen, a kínai elnök rövidesen Phenjanba látogat. Ezt ugyan felfoghatjuk az udvariasság jeleként – és a Távol-Keleten az udvariasság rengeteg mindent jelent vagy jelenthet – hiszen Kim Dzsongun járt előbb Pekingben, illik visszaadni a vizitet, csak hát örökös kínai elnökök nem szoktak elmászkálni otthonról, ha és amennyiben nincs rá nyomós okuk. Ezek szerint viszont van. Hogy mikor indul, azt még biztosan nem tudni, illetve nem kötik az orrunkra, de az kétségtelennek tekinthető, hogy vonattal megy majd: ugyanis Kim is a nagypapa legszebb, páncélozott, vasár- és ünnepi vasárujával, vagyis szerelvényével látogatta meg a kínai fővárost, illik megmutatni, hogy Hszi mestert sem a gólya költötte, neki is van kisvonatja! Mondjuk arról sem szólnak a hírnökök, miről fognak tárgyalni ezek a jóravaló, derék fiatalemberek Phenjanban, de az mond valamit, miszerint Hszi Csin-ping a látogatást a kínai hadiflotta parádéján jelentette be – hát igen, igen, azok a vitatott vizek a Sárga-tengeren, melyeknek kérdésében Amerika Japán mellett áll... azok a tengerek, szigetek lehetnek a kulcsai a kínai-észak-koreai közeledésnek.

hszi_flotta2.jpg

Márpedig Kim Dzsongunnak lesz egy fellépése a hillbilly koronázatlan királyával, Donald Trumppal is. Ennek ügyében járt a minap Phenjanban a CIA impresszáriója, bocsánat, igazgatója, bocsánat, most már az Egyesült Államok külügyminisztere, Mike Pompeo. Kérem, ebben a popszakmában akkora a pezsgés, hogy egyszerűen belezavarodik az ember, sosem tudni, éppen ki játszik kivel és milyen hangszeren. Pompeo volt tehát a béke angyala, ami azért is nagyon érdekes, mert korábban mintha az észak-koreai válság egyszerűsített megoldását szorgalmazta volna: azzal a javaslattal élt, hogy egyszerűen likvidálják Kim Dzsongunt. Ilyent a CIA igazgatója mondhat, de nem mondhat egy amerikai külügyminiszter, tehát kinevezése óta nem mondta, csak de. Világos, ugyebár?

Ne tessék félni, én sem értem. Nos, az a lényeg, hogy Trump elnöknek szándékosan vagy kevésbé szándékosan, de sikerült pont ezt a kedves, empatikus, diplomáciai érzékkel bőven megáldott urat küldeni, hogy előkészítse az Egyesült Államok és Észak-Korea csúcstalálkozóját, Kim Dzsongun személyesen fogadta, és valószínűnek találom, hogy a korábbiak okából a kebelére is ölelte (mikor tanulja már meg a Nyugat, hogy Kelet-Ázsiában nem viselkedünk úgy, mint elefánt a porcelánboltban? Valószínűleg soha.). De hát Kim Dzsongun is látta a Keresztapát, amiben elhangzik a legendás mondat: „Nothing personal, it's just business.” (Ne vedd személyeskedésnek, ez csak üzlet.) Mindenképpen, Pompeo phenjani látogatása hatalmas buli lehetett, utána csak annyit bírt nyilatkozni a sajtónak, hogy minden simán ment, a találkozóra hamarosan sor kerül.

Sőt, sikerült elkapnia a kínai balettet is!

Hát igen. A kínai balett-társulat úgy került Phenjanba, hogy meghívták őket fellépni, és ha már mentek, elkísérte őket Song Tao is, aki nagy rajongója a művészeteknek, és mellesleg a Kínai Kommunista Párt Külügyi Bizottságának elnöke is. De bizonyos vagyok abban, hogy most csak a balettező lányokat gardírozta, és semmiképen sem akarta felügyelni a Kim Dzsongun-Pompeo találkozót. Ő csak odacseppent, merő egy véletlenségből. Az élet kiszámíthatatlan, kérem. Pompeónak meg lehetne annyi esze, hogy értsen abból, ha Észak-Korea fővárosában kínai balettel várják.

No, de Trump elnök sem tétlenkedik, veszettül pengeti a bendzsót, most éppen cimborájával, Abe Sindzóval próbálnak Floridában. Pontosabban tárgyalnak. Ezek a tárgyalások azért fontosak, mert egyfelől Amerika érdekei a Sárga-tengeren pont ellentétesek Kínáéval (itt szó van a hajózási útvonalak ellenőrzéséről is), másfelől viszont Japán érdekei egybevágnak Amerikáéval, tehát a fesztivál úgy fog kinézni, hogy fellép Kína, akit Észak-Korea kísér, és fellép az Egyesül Államok, akit meg Japán. Az már más kérdés, hogy a környülállások miatt Észak-Koreáé a kulcsszerep a buliban, de végső soron kínai–amerikai érdekellentétek ütköznek, némi nukleáris kísérettel. De mit mond a két sztár fellépés előtt a sajtónak?

Trump kifejtette: mindent megtesz azért, hogy tárgyalásai az észak-koreai vezetővel világraszóló sikert hozzanak, de ha úgy látja, hogy eleve nem lehetnek ereményesek, akkor el sem megy a találkozóra. Hát ez jól kezdődik... A japán kormányfő szintén kifejezte meggyőződését, hogy fenn kell tartani a nyomásgyakorlást Észak-Koreára. Abe Sindzo bátorítónak mondta, hogy Donald Trump a Kim Dzsong Unnal folytatandó megbeszéléseken felveti majd az Észak-Korea által elrabolt japán állampolgárok ügyét. Trump elnök megerősítette, hogy nem csupán ezt, hanem az Észak-Koreában fogva tartott három amerikai ügyét is szóba hozza majd az észak-koreai vezetőnek. Észak-Korea már korábban elismerte, hogy az 1970-es-80-as években elrabolt 13 japán állampolgárt. Japán szerint azonban az elrabolt - és remények szerint még életben lévő - japán állampolgárok száma 17.

Srácok, ez már death metal, keményen nyomjátok! És hol lesz a buli?

Nem tudjuk, hol lesz, annyit tudunk, hogy öt helyszín is szóba került, de egyik sem az Egyesült Államok területén fekszik.

Az igazi az lenne, ha Pekingben tartanák a találkozót, akkor már nem csak a lóláb lógna ki, hanem kiesne az egész ló is.

Szóval, nagy buli várható a csendes-óceáni térségben, a gitárkirályok már hangolnak, cibálják a drótokat keményen.

Időközben Recep Tayyip Erdogan török elnök bejelentette, miszerint június 24-én előrehozott elnök- és parlamenti választást tartanak Törökországban a végrehajtó elnöki rendszer bevezetése érdekében. Hát, az biztos, hogy én már tizedikétől nem fogok tudni aludni, olyan izgatott leszek – mi van, ha valaki mást választanak meg? Különben erre a választásra azért van szükség, mert igaz ugyan, hogy Törökország már egy éve megnépszavazta a prezidenciális rendszert, melyben nincs miniszterelnök, viszont az államfő nagyon széles végrehajtó jogköröket kap – csak az az államfő eszerint a rendszer szerint még nincs megválasztva. Azt eredetileg 2019 novemberére tervezték, most sürgős lett, előre hozta a padisah. Hogyne, hiszen így az államfő hatáskörébe kerül a rendkívüli állapot bevezetése, feloldása és esetleges meghosszabbítása is – kívánhat török politikus ennél többet az életben? Esetleg még a Topkapi Sarayit hétvégi háznak.

Hatalmas produkció várható, Erdogan a szimfonikus rock mestere, aki bármikor képes nagy tömegeket mozgatni, most is Verdit fogják előadni, kedves közönségünk, igen, jól tetszenek sejteni: a Nabuccot, abból is a Rabszolga-kórust, harckocsikra és vegyi fegyverekre hangszerelve.

Valami csodaszép lesz. Ja, nem.

Hát, kérem, egyelőre ilyenek a zenei élet hírei, kérem, mi nem politizálunk, azt pláne nem mondanám, hogy ez az egész már nem olyan, mint egy hidegháború, hanem az is, csak most nem ideológiák miatt feszülnek egymásnak a hatalmak, hanem gazdasági és politikai érdekek okából, főként pedig azért, mert lassan de biztosan autokratikus rendszer alakul ki minden olyan országban, amit világpolitikai tényezőnek tekinthetünk.

Igen, ez van, nehéz idők jönnek.

Ilyen ez a popszakma.

 

 

Szele Tamás

Manyika időgépe

Manyika jobb, ha vigyáz magára, akárkinek is dolgozik, Manyikának ugyanis a nyomában vagyok. Hogy kicsoda Manyika? Manyika az, aki hülyének nézi magát, kedves olvasó, aki elárasztja hazug szamárságokkal a magyar nyelvű közösségi oldalakat és aki tönkreteheti – zavarmentes üzemelése esetén – a teljes honi online sajtót. Állítsuk meg Manyikát!

Miről is beszélek? Kérem, már magam is röstellem lassan, hogy minden második nap ezzel foglalkozom, de mentsen, hogy a szakma érdekében teszem. Ugyebár, a választási kampány alatt volt, ami volt, minden sajtótermék felkapott a legszilajabb musztángjára, és az elszaladt vele. A választás eredménye sem töltötte el egyértelmű elégedettséggel az országot, sőt, mintha ennek az ellenkezőjét tapasztalnám, de aki azt várta, hogy a sajtóban enyhül a kampány, az tévedett. Illetve, a valódi sajtóban, ami valódi hírekkel foglalkozik enyhült, vagyis most már az aktuális eseményekről tudósítunk, de ott van a Homályzóna, az Ismeretlen Tartomány, ahol semmi jelentősége a tényeknek.

Az online álhírlapok.

Ilyenek voltak mindig is, még emlékszem a legendás mindenegyben.com szárnyalására, vagy avilagtitkai.com-ra, ők sem haltak még ki, de új rablói vannak a Nyárnak: hír-TV.com (köze nincs a csatornához), magyarnep.blogspot.hu (ez a szerény „magyar nép hangja” címmel fungál), otpercpiheno.hu és még sokan mások. Ők jelentik állandóan, hogy Orbán Viktor kórházba került, míg közben a fél ország látja, mert nyilvánosan szerepel, ők írnak hamis levelet ugyancsak Orbánnak Törőcsik Mari nevében, ők számolnak be a legvadabb baromságokról, amikről fél szemmel, hat mérföldről is látható, hogy egy vak hang nem sok, annyi sem igaz belőlük: igen, őket tetszenek osztani, kedves ellenzéki olvasótábor, ugyanis kellemesen hangzanak a hazugságaik.

Régóta mondom, hogy erről a politikai elitről teljesen felesleges hazugságokat kitalálni, még a túlzások is értelmetlenek, elintézik ők maguk helyettünk, velük kapcsolatban bőven elég, ha a tényekkel foglalkozunk, tán még sok is. De imádni tetszenek a felkiáltójeles címeket és a bombasztikus hazugságokat, terjed is ez a sok hülyeség, mint egy járvány, a valódi sajtó szégyenére és kárára. Hogy mi lesz a kár? Azt is elmagyarázom később.

Tegnap este épp merengtem a net fölött, bús düledékeiden, Sajtó romvára megállék, mikor szemet szúrt egy újabb bicskanyitogatóan nagy hülyeség. Ezt tán csak nem hiszik el? De, elhitték, osztották is, vitték, mint a cukrot.

Arról volt benne szó, miszerint „Orbán Viktor nem kíván az országban lenni a szombati tüntetéskor, ezért újra elhagyja Magyarországot! Legyen kedves ossza már meg, aki szerint a miniszterelnöknek igenis itthon kellene lennie!” (http://magyarnep.blogspot.hu/2018/04/orban-viktor-fel-megtudtuk-mit-tervez.html) Hát az odáig igaz, hogy ez a kormányfő különös előszeretettel tartózkodik házon, sőt, Házon kívül, mikor kellemetlen események zajlanak a Kossuth téren, de ki is állítja ezt? Ja, a „nép hangja”. Lássuk tovább, a primitív álpolitikai rizsa nélkül, csak a lényeget? „Eközben Orbán Viktor sietve elhagyja újra Magyarországot és most Svájcba fog utazni. Erről ez a fénykép tanúskodik:” és lám, adott egy kép, amin Orbán látható, feltehetően egy személyszállító gép fedélzetén.

kamuhir_orban.png

Akkorát vágtam az asztalra, hogy hasadt. Ennyire hülyék vagyunk? Fog utazni vagy nem fog utazni, mindegy, de miféle bizonyíték ez? Milyen nap van? Kedd! Mikor fog utazni? Szombaton! Ezek belefotóztak a jövőbe, négy nappal előre?

A kicsi kutya farkát nem érdekli, megy vagy marad, mellesleg az eseményekre ennek nincs is nagy hatása, legfeljebb az ő privát lelki csipkéire, felőlem ott egye meg a fene, ahol van – sokkal fontosabb az, hogy az olvasók nem veszik észre a képtelenséget, nem veszik észre, hogy napokkal előre nem lehet fotózni, nem lehet bizonyíték egy kép valamiről, ami még meg sem történt! Elnézést a kurziválásért, fettel szedésért, de hátha így leesik, hogy se én, se más nem képes hétfőn vagy kedden lefotózni egy szombati eseményt.

Mi a franc ez, időgépe van a „nép hangjának”? Fluxuskondenzátorral? Főszerkesztő Marty McFly? Vissza a jövőbe? Előre a múltba? Mi ez a szamárság?

Kormánypárti olvasóim ne legyintgessenek, hogy ilyen az ellenzéki sajtó, mert egyrészt nem ilyen, másrészt addig örüljenek, míg az orruk alá nem dugom az Origót vagy még inkább a Minden szót, mert az hasonló propagandaértékű dolgokat termel, futószalagon.

Hogy térjünk vissza a botránykőhöz, hát miképpen lehetett ezt az abszurditást elhinni? És még osztani is?

Na jó, ennek már fele se tréfa. Nyomozzunk. Ki követi el ezeket az álhírlapokat? Ugyanaz az ingyenes szerkesztőmotor hajtja meg az összeset, impresszum sehol, az elérhetőségük egy nem létező alapítvány mailcíme, szignót eddig egyet fedeztem fel, bizonyos Dorah Nagyét, viszont tekintve az oldalak igazságtartalmát, ez is valószínű, hogy álnév. De akkor ki üríti ránk ezt a rengeteg trágyát?

A véletlen segített.

Vaktában navigálgattam az oldalakon, rovatokat próbáltam megnyitni, csak azok nem voltak feltöltve, mikor elém ugrott a blogger felülete. Belépni persze nem tudtam, de valószínűleg megnyithatta a rovatokat, és nem töltött fel semmit, csak nem is zárta be. Így legalább látjuk, kivel van dolgunk.

Ez a valaki munkanévnek a „Manyo”-t használja, beceneve Manyika. A „magyar nép hangja” esetében ez így néz ki:

kamuhir_manyika.jpg

Míg a hir-tv.com esetében így:

kamuhir_manyika.jpg

Vagyis egyformán. Az URL arra utal, hogy vagy van Manyikának köze a szegedi Rádió 88-hoz, vagy velük is visszaél – de szorul már körülötte a hurok. Már rátaláltam a nyomaira. Meglesz ez a hölgy (ha ugyan hölgy).

Mármost akkor beszéljünk arról, miért fontos őt kézre keríteni.

Elsősorban is elvi okokból: sajtóban hazudni pedig nem szabad. Megeshet tévedés, félreértés, dezinformációt is kaphat az ember, de a szándékos, manipulatív hazugság tilos. Ugyanis a teljes sajtó hitelét rombolja. Értem, hogy míg a hír-tv.com egy oldalán harminc hirdetést számoltam meg, ami azért, tekintetbe véve a forgalmat, szép pénzt hozhat, a „nép hangján” egyenesen negyvenkettőt, ráadásul ugyanazokat, de ez csak annyit jelent, miszerint a közölt tartalom felesleges is, csak azért van ott, hogy a hirdetéseket hordozza. Viszont akkor ez nem sajtó, hanem átverés.

Sajnos azonban gonoszabbat sejtek én a bokorban. Lehet, hogy így, választási kampány alatt, után Orbán Viktor húzónév, és hozza a kattintást, ha marhaságokat írnak róla és kamarazenekara többi tagjáról, de ez az álhírhullám nagyon hasznos is neki. Közismert tény, hogy a maradék független, online sajtót is megpróbálja a megnyert választások után a kormány vagy megszerezni, vagy bedarálni, erre utalhatnak Rogán Antal minapi szavai is: „határozott fellépésre lehet szükség a közösségi oldalak felhasználóinak védelmében”, tehát készülnek az online sajtó törvényi szabályozására. Mármint, majd úgy szabályozzák meg, hogy csak nekik legyen, sajátjuk.

Tökéletes hivatkozási alap lenne egy ilyen törvényjavaslat benyújtásához a világhálón terjedő álhírhullám, ami már a kormány lábait nyaldossa. Két perc alatt megy majd át a törvény, hála Manyika szorgos munkájának.

Szóval nem csak szimpla átveréssel, szélhámossággal van dolgunk, amit Manyika azzal keres, csak hab a tortán. Az a borravalója. Manyika leginkább jól fizetett kormányalkalmazott lehet, most már csak azt nehéz eldönteni, hogy a magyar kormányé vagy inkább a digitális terepen otthonosabban mozgó orosz szervek embere, aki átmenetileg ránk dolgozik.

Manyika a precedensteremtő, Manyika az, akit előreküldenek kötekedni, hogy aztán jöhessen a verekedés.

Manyika a provokátor.

Manyikát lehet, hogy igazából Szásenykának hívják, de ha tényleg Manyika, az nem jobb fikarcnyival sem.

Állítsuk meg Manyikát, a szabad és független sajtó érdekében!

 

 

 

Szele Tamás