Forgókínpad

Valaki jár...

2017. december 03. - Szele Tamás

Rabojszáj és felebarátaim, bajban vagyunk. Bajban vagyunk, mert nem tudunk mihez kezdeni egymással. Ha erről van szó, nem is hiszem, hogy egymással kéne kezdenünk bármit is. De hát mit mondana erről Löw rabbi, e néven reb Yehuda? Valószínűleg semmit. Valószínűleg egyszerűen közénk vágná, ami a keze ügyébe akad.

 

És csak remélhetnénk, hogy nem gólemet.

 

Reb Yehuda ben Löw hatalmas bölcs volt, a Teremtés titkainak tudója, látta a Múltat, a Jövőt, időnként a Jelent is, csak az unalmas volt, de minden erejével segíteni akart minden emberen. A bolond Rudolf császárnak megmutatta a múltat, a még bolondabb John Dee-nek a jövendőt... egyik sem bírta ki. Hát, erő kell ehhez.

 

Már, hogy elviseld.

 

Hanem rabojszáj és felebarátaim, miért hozom ezt szóba?

Tegnap kapott Prima Primissma díjat Kányádi Sándor, többek között.

Hát, mint egy Nostradamus, bronz karosszékemben ülve elnéztem, ki mit szól hozzá. Mondjuk lefogadnám három piramisba, hogy a Nostradamusnak nem volt bronz karosszéke, mert törte volna a fenekét. De belenéztem a reflexiókba, az oculuson keresztül. Ezt ma úgy hívják, hogy ránéztem a Facebookra.

Az egyik fajta reakció érthető is volt. Ez szélsőjobbról érkezett, és azt mondta, nemes egyszerűséggel, hogy „büdös zsidó”. Ez érthető, ezt nem kell magyarázni, ugyanis Kányádi Sándor az erdélyi zsidó kultúra egyik legcsodálatosabb, leghívebb tolmácsolója. Nem ritka ez mifelénk: de kevés embernek lehet annyira hálás a halódó jiddis nyelvi kultúra, mint neki. Hát, rabojszáj, azt mondanám, igen szent és derék ember kapott díjat.

 

A másik fajta reakció érdekes volt. Közölték, hogy Kányádi – és minden erdélyi, partiumi ember - „nettó spekuláns, és magyarul (is) beszélő román”.

 

Felebarátaim és rabojszáj, ezt ti komolyan gondoltátok?

Ezt utoljára én Ceausescutól hallottam. Mármint, hogy magyarul beszélő román volnék. Beszélek én kínai nyelven is, mongolul is, ángliusul meg főleg, a burkus nyelv sem idegen éntőlem, s mikor Itália földjén jártam, bizony jókat beszélgettem a taljánokkal is. Merthogy ezeknek én magam mind beszélem a nyelvét. Persze, románul is tudok, ha ez nektek gyalázat, akkor is.

 

Csak éppen partiumi születésű magyar neológ zsidó vagyok.

Hát miféle emberek vagytok ti, felebarátaim és rabojszáj, hogy tinéktek már a jóindulat is vétek? Miféle ördög bújt a hátsó feletekbe? Milyen Istenről beszéltek, bolondok?

 

Itt az Isten, lássátok!

valaki jár a fák hegyén
ki gyújtja s oltja csillagod
csak az nem fél kit a remény
már végképp magára hagyott

én félek még reménykedem
ez a megtartó irgalom
a gondviselő félelem
kísért eddigi utamon

valaki jár a fák hegyén
vajon amikor zuhanok
meggyújt-e akkor még az én
tüzemnél egy új csillagot

vagy engem is egyetlenegy
sötétlő maggá összenyom
s nem villantja föl lelkemet
egy megszülető csillagon

valaki jár a fák hegyén
mondják úr minden porszemen
mondják hogy maga a remény
mondják maga a félelem”

 

Felebarátaim - aki ebben nem látja Istent, az fordítsa le románra.

 

Az a baj, hogy úgy is működik...

Minden nyelven működik.

Nekem zsidó. Neked lehet református. Katolikus. Ortodox. Másnak lehet buddhista, megint másnak csak emberi.

 

Felebarátaim és rabojszáj, biztos, hogy egy nettó spekulánsról és egy magyarul is beszélő románról beszéltek?

 

Felebarátaim és rabojszáj, mi tart engem vissza attól, hogy mint partiumi születésű zsidó embernek, meglegyen rólatok a véleményem?

 

Voltaképpen semmi.

 

Szégyelljétek magatokat.

 

Gólem reggel megy, még kell kicsit gyúrni az agyagot.

 

 

 

Szele Tamás