Forgókínpad

Egyperces

2017. december 09. - Szele Tamás

Hogy azt az oltáron bicikliző Abszolútum rakja belé keresztbe a háziáldást...
Az előbb verik az ajtót. Mein Gott, már partraszálltak? Mindegy, kézbe a jatagánt, másik kézbe a pizsamanadrág korcát, mert csúszik le, így áll ki a síkra egy skót hős. Termem kapujában két marcona.
- Jónapot, a statikusoktól jöttünk.
- Persze, tessenek parancsolni (jatagánt próbálom moplinak álcázni, sajnos nem megy).
- Ez a maga ajtaja?
- Nem, kérem, ez az Oroszlánszívű Richárd király ajtaja, csak elhunyt és rám hagyta.
- Jó akkor ezt most el kell vinni. Statikai szempontból.
(Mégis elő a jatagánt, csak sokat levon a fenyegetésből, hogy balkézzel a gatyámat tartom.)
- Muszáj? Tél van.
- Nem, igazából nem muszáj. Alá fogjuk dúcolni. Ide jön két gerenda, középre egy...
- Kiváló. És hogy lehet kimenni majd?
- Kimenni? Uram ez egy komoly statikai probléma. Senki sem jön-megy.
- Sürgős?
- Nagyon. Négy héten belül felhívjuk. Adja meg a telefonszámát.
- Akkor sürgős lehet.
- Majd hívjuk. Tudja, hogy maga egy rendes ember?
- Miért?
- Eddig mindenki más elküldött minket a kurva anyánkba.
- Az összes szomszéd?
- Bizony.
- Uraim, sosem késő. További jó munkát.

 

 

 

Szele Tamás