Forgókínpad

Forgókínpad

Ős patkány és üres leves

2017. december 19. - Szele Tamás

Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli.” (József Attila)

Márpedig hörpöli, kérem, még tósztot is mond hozzá. És büszke magára az a részeg, veri a mellét féltéglával. No, de miről van szó? A szociális helyzetről, hogy ilyen nagyképű legyek, és nemkülönben a szociális munka helyzetéről. Ami ma, Magyarországon egyszerűen kétségbeejtő.

Akkor kezdjük az elején. Minden despotizmus alaptétele, hogy polgárai számára a létező világok legjobbikát teremtette meg, tehát, akinek valami baja van, az vagy hazudik, mert idegen ügynök, vagy nem normális. A nagy Szovjetunióban a tartósan problémás egyedeket el is zárták mindenféle helyekre, gulágokra vagy elmegyógyintézetekbe, különben ez Kínában is szokás, ott „továbbképzésnek” hívják manapság (régebben átnevelő tábornak). Nálunk, kapacitás híján, le se tojják őket. Ez még elviselhető, ha az a probléma elvi jellegű, de mi van, ha anyagi?

Mi van, ha az a fő bajod, hogy munkanélküli vagy, szegény vagy, beteg vagy, öreg vagy, gyerek vagy, hajléktalan vagy? Ez nem elvi, hanem nagyon is gyakorlati kérdés. Akkor is az állam ellensége vagy?

Akkor is, sőt, főleg akkor. Mert ez a mai magyar állam sem nem tudja, sem nem akarja kezelni. Ez a főispánok kézcsókos világa, amin kívül nincs is élet, csak hanyatló Nyugat és mesés Kelet. Ez a rémálom nem tűri az objektív valóságot. Az állam jószerével semmiféle szociális programot nem finanszíroz, ha mégis, az olyan, mint az elhíresült csibeosztás – látszatintézkedés, hiszen a naposcsibékhez vagy nem is adtak tápot, vagy felnőtt csirkék tápját adták, két napon belül írmagjuk sem maradt ott, ahol osztották. No, de tétel kipipálva, istenadta szája ne sírjon, a gondoskodás megtörtént róluk.

Rendben, hát majd segítenek a civilek.

Ha tudnak.

Egyrészt, a civil mozgalmak nagyon nem milliárdosokból állnak, akármit is mondjon a kormánypropaganda, másrészt ők sem bírnak mindenkin segíteni. Nem is bírhatnak. Azt már hozzá sem teszem, hogy közöttük sem kapott tudományos alapú szociális képzést mindenki, de ezt nem is lehetne elvárni. Harmadrészt, ha egy vörös centet elfogadnak külföldről, már álcivilek, ámde, ha el nem fogadják, még tán zsömlét sem bírnak osztani.

Nem szeretném a problémakört csakis és kizárólag az ételosztásokra leszűkíteni, mert a gond sokkal összetettebb – pénz kéne, munka kéne, iskola kéne, ruha kéne, áram kéne, fedél kéne, emberi méltóság kéne, orvos kéne, gyógyszer kéne – de így, Karácsony előtt épp az ételosztásokon mutatkozik meg, miképpen is viszonyul a magyar állam azokhoz, akik bármire is rászorulnak.

A pécsi gulyásosztást a Fidelitas próbálta bejgliosztással megzavarni, csak hát az nem zavarás, sikerült belőni az öngólt, ámde mit is mondtak a bejgli mellé? Nem azt, hogy „Kellemes ünnepeket, jó étvágyat”, hanem azt, hogy:

Ha elfogadják ezt az ebédet, ezt a gulyást, akkor mi lesz majd a következő kérés ettől a szervezettől, Soros György szervezetétől. Ki tudja, hogy a következő kérés nem az lesz-e, hogy fogadjanak be migránsokat vagy szavazzák meg azt, hogy Magyarországon betelepíthessék korlát nélkül a bevándorlókat.”

Haver, aki a mínusz kevésben sorba áll a gulyásért, az nem fog neked politikai kérdésekkel foglalkozni. Az örül, ha nem fagy meg és jóllakhat. Mocskos, cinikus, belpolitikai demagógia bármely szociális tevékenységgel foglalkozó civil szervezetet politikai célokkal vádolni, még ha a miniszterelnökünk paranoiás is.

Aztán lássuk, mit mondott Papp László polgármester Debrecenben. És mit tromfolt rá Kósa Lajos! (http://www.dehir.hu/debrecen/debrecen-ellenall-az-alcivilek-politizalasanak/2017/12/18/)

Papp László közölte, nem akarja kockáztatni Debrecen nyugalmát álszervezetek tevékenysége miatt, ezért azt kéri tőlük, hogy hagyjanak fel a működésükkel, a debreceni önkormányzat nem hiszi el, hogy karitatív munkát végeznek, ugyanis Debrecen meg tudja oldani a helyi szociális problémákat. A polgármester aláhúzta, Debrecen nyugalma a legfontosabb, ehhez képest Soros György érdekei ezredrangúnak számítanak.

Kósa Lajos hangsúlyozta, elkezdődött azoknak a civil szervezeteknek a szervezése, melyek látszólag a szegények támogatásával foglalkoznak, de később más szerepet kapnak a migránspolitikában.” (Dehir.hu)

Tetszik érteni? Aki ételt oszt, a Haza ellensége, aki elfogadja, az is. Öntudatos magyar ember megfagy, éhen hal, de nem eszik egy falatot sem, ha azt civil adja. Csak az önkormányzattól, az államtól vagy az egyháztól fogad el ételt.

Hát, ha csak az ételosztásból sikerült ekkora demagógiát összehozni, a többi bajt már nem is említem. Még a végén kiderül, hogy leérettségizni is hazaárulás.

Elmondható tehát, hogy a jelek szerint valóban tilos ételt osztani Karácsonykor, ott gátolják, ahol lehet. Merthogy az ételosztó civileket bizonyára a Soros finanszírozza, mondja a kormány.

Mármost, ha az ételosztást a Soros finanszírozza, akkor a szegénységet és a hajléktalanságot bizonyára a kormány, különben nem volna köztük érdekellentét.

Létezik egy kiváló, torokszorongató, drámai erejű munka a Nagy Magyar Nyomorról. L. Ritók Nóra írta, az a címe: „Láthatatlan Magyarország”. Aki abba csak beleolvas, sír vagy káromkodik, kardja után kotorászik vagy segíteni indul, olyan plasztikusan mutatja be a mélyszegénységet, amiről az illetékesek vagy nem vesznek tudomást, vagy büntetik. (Mint a munkanélküliséget, közmunkával). Radikális szociális munkások Ferencz Norbert kezdeményezésére ezt a kötetet küldik el döntéshozó és befolyásos közszereplőknek. Mottójuk: „reményünk kifejezése, hogy a valóság időigényes megismerését kiváltandó adjuk a kezükbe”. Mint nyilatkozatuk írja:

Akárhogyan is, szociális szakemberekként felelősségünk, hogy felhívjuk a döntéshozók figyelmét, melyek azok a kritikus pontok, amelyeken feltétlen, azonnali szociálpolitikai beavatkozás szükséges.

Szociális munkásokként a hétköznapi mókuskerék jellegű harcainkon felülemelkedve ez a karácsonyi- társadalompolitikai akció a tudatosságnövelés technikájával igyekszik az érintetteket (ez esetben befolyásos közszereplőket) megszólítva, őket bevonva a vidéki Magyarország nélkülözésére és kilátástalanságára - valamint az ezek ellen küzdő, a szegényeket támogató szakemberek mindennapos küzdelmeire - ráirányítani a figyelmet.”

Hát lássuk a címzettek névsorát.

Orbán Viktor, miniszterelnök
Balog Zoltán. EMMI miniszter
Lázár János, miniszterelnökséget vezető miniszter
Czibere Károly, szociális ügyekért felelős államtitkár
Rétvári Bence, EMMI miniszter helyettes
Schneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke
Nyitrai Imre, szociális ügyekért felelős helyettes államtitkár
Novák Katalin, család és ifjúságügyért felelős államtitkár
Dr. Hekáné Dr. Szondi Ildikó, szegedi önkormányzati képviselő
Szirbik Imre, Szentes polgármestere
Demján Sándor, Magyarország 2. leggazdagabb embere, vállalkozó, üzletember VOSZ elnöke
Rogán Antal, a miniszterelnök kabinetfőnöke
Kövér László, az Országgyűlés elnöke
Szijjártó Péter, külgazdasági és külügyminiszter
Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke, egykori miniszterelnök

Érdekes lenne majd megtudni, egy-két válasznál több érkezik-e.

Megköszönik-e az ajándékot.

Nem tartok sok köszönettől, sajnos.

Mi lesz? Semmi. Az ős patkány tovább terjeszti a kórt, a részeg tovább hörböli a szegények levesét.

De nem tarthat ez sem örökké.

Azt ne tessék hinni.

 

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása