- Jó reggelt, Hacsek, hol volt, hogy hála Istennek jó ideje nem láttam?

- Hát csak itt, Bajorországban, szokás szerint.

- Magának szokása Bajorországba járni?

- Tudja, a fiamat kísértem, az Izidorkát, ő a miniszterelnöki hivatal alportásának a titkára, mondta, hogy bekerülhetek a küldöttségbe, ha szól pár jó szót az érdekemben. Ki is vittek, mint kutyamosó-helyettest.

- És milyen volt?

- Egy élmény, kérem, egy élmény. Főleg, hogy a miniszterelnöki delegáció nem vitt kutyát, nem volt mit mosni.

- Hol jártak, mondja, az Oktoberfesten?

- Maga olyan hülye helyből, mint más nekifutásból. Oktoberfest januárban? Mi, kérem, a seeoni kolostorban voltunk.

- Na, azt se hittem volna, hogy maga egyszer kolostorba vonul.

- Nem is én vonultam, hanem az Orbán Viktor.

- És végleges a döntése?

- Maga szerencsétlen, nem marad ott!

- Látja, emiatt tényleg szerencsétlenek vagyunk.

- Maga vizesnyolcas, a kolostorban a Keresztényszociális Unió szövetségi parlamenti képviselőinek háromnapos tanácskozását tartották!

- És Orbán mióta tagja a Bundestagnak?

- Nem tagja, ő csak vendég volt.

- Kár, azt hittem, átigazolt. Esetleg megvette a Hertha.

- Dehogy vette, nem vette azt meg senki, pedig nagyon értékes államférfi.

- Értékes? Honnan veszi?

- Ő maga mondta.

- Az mindjárt más. És hogy mondta?

- Idézem: „Továbbra is tekintsenek engem Bajorország végvári kapitányának. Bajorország déli határa a szerb-magyar határnál van, és amikor mi azt a határt védjük, akkor azzal védjük Bajorországot is!”

- Nocsak, Csinom Palkó, Csinom Janó, csontos kalabérom...

- Szép selymes lódingom...

- Lóding a hátsó felébe, mit játszunk, két kuruc beszélget?

- Hát jobb, mintha két labanc beszélgetne a vonaton.

- De tényleg, hogy volt képes ilyent mondani a miniszterelnök? Még nem látott térképet?

- Kellett lásson. De ha a bajor határ Szerbiánál van, akkor mi is Bajorországhoz tartozunk!

- Bizony, bizony, másként nem lehet, Bár én jobban szeretnék hindu lenni.

- Hindu?

- Igen, át akarok járni hétvégenként Párizsba.

- Párizsba?

- Hogyne. Hát nem tudja, hogy Franciaország és India határos?

- De közöttük az út nem nagyon mulatságos.

- Én vagyok a hülye, hogy leállok magával trécselni... és mondja, nagyon meg van szorulva most az Orbán?

- Nincs az egyáltalán, miért lennének anyagi gondjai?

- Kaptam tőle egy levelet, amiben pénzt lejmolt.

- Ja, hát az más, az a Soros elleni harcra kell. És küldött neki?

- Elküldtem a grósztata Békekölcsön-kötvényeit, azoknak az értékét a mindenkori magyar állam garantálja.

- Akkor ki van segítve a kormányfőnk alaposan.

- Ja, annyit még üzentem neki, hogy ne egyszerre költse el ezt a szép summát. És ne cukorra vagy csokira.

- Hanem?

- Gyógyszerre.

- Mintha maga kissé pikírt volna, kérem... különben ha már politikusokról beszélünk, hallotta, mi lett a Kossuth Lajossal?

- Mi lett volna? Utoljára Turinban látták, mint remetét.

- Ahogy maga téved, kérem, ahogy maga téved! Kitették az Orczy-kertbe, törpének.

- Hova?

- Na, szóval. Ugye, Kossuth szobra kint állt a róla elnevezett téren, a Parlament előtt, és az Országházra mutatott. Körülötte álltak a mellékalakok, mindez bronzból.

- Igen, ott állt bizony.

- Na, de rendezték a teret, és rájöttek, hogy ezen a téren semmi szükség egy Kossuth-szoborra, ha már róla van elnevezve, tettek a helyére Tiszát, Andrássyt, Nagy Imrét is csak a sarokig engedték be, onnan nézheti merengve, mi lett ebből az egészből.

- Értem. Így lett a Kossuth térből Andrássy út és Tisza tér.

- Nem lett, mert azok már vannak, de Kossuth tényleg nincs most ott, mert minek lenne. Elvitték a szobrot, azt mondták, hogy restaurálás után, Esztergomban, a Prímás-sziget csúcsán állítják majd fel.

- És nem oda vitték?

- Nem, hanem kitették az Orczy-kertbe, az Átlátszó találta meg. Kossuth most ugyanazzal a lendülettel nem az Országházra, hanem egy kazánházra mutat.

- Országház, kazánház, ganzegál... várjon, van még Orczy-kert?

- Van, csak zárva tartják és az a neve, hogy Ludovica Campus. Az most a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kertje.

- Hát, szerintem Kossuthnak egész életében az volt az álma, hogy egyszer ludovikás lehessen.

- Az bizony, semmi egyéb. Inkább örüljünk, hogy nem a Lajta monitorra telepítették, akkor még tengerész is lenne. József Attilát is beletették a Dunába.

- Hát, ha már kolostorba nem vonulhatott Orbán módjára... és mondja, üzent valamit?

- Igen. Kossuth Lajos azt üzente, kivitték az Orczy-kertbe. Nincsen hozzá semmi kedve, nem lesz ő ott kerti törpe.

- Éljen a magyar szabadság?

- Éljen a haza...

Szele Tamás