Forgókínpad

Jakutföld, láda fos

2018. január 18. - Szele Tamás

Kérem, nagyot ment tegnap a hírpiac, az értő elméjű tudósító hatalmas röhögésekkel kezdte délelőtt Kerényi Imre nyári táborának kapcsán, ez átcsapott némi aggodalomba, mert Gulyás Márton újabb freskókkal látott el egy középületet, majd átadta a helyét az elemi felháborodásnak a „Stop Soros” törvény kapcsán, ami nem egyszerűen stupid: az maga a lánc, amit ránk vernek egy életre.

Akkor menjünk sorjában. Azt mindannyian tudjuk, miszerint az érdemes Kerényi Imrére nem volna bölcs dolog nagyobb és/vagy költségesebb dolgok vezetését bízni, mint csatahajók, intézmények vagy arató-cséplőgépek, mert félő, hogy kárt tenne velük a környezetében, esetleg ennenmagában. Ha nála vannak az iratai, lemehet a sarokra tejért és kenyérért (a pénzt kiszámolva kell neki odaadni, nehogy becsapják), de iratok nélkül ne menjen ki a házból, mert eltéved, sosem talál haza és a végén Abesszíniában köt ki, ahol mixernő lesz. Kisebb dolgokat, babaházat, bélyegalbumot rá lehet bízni, de például kutyaólat már nem, mert a kutya haraphat is.

A mostani ötlete az, hogy méregdrága nyári tábort szervez a honi elit 16 év körüli gyermekeinek. Egyfelől, nem találom egészségesnek ezt a társadalmi homogenitást, jobb lenne, ha kicsit sokszínűbb volna a közösség, de ez semmiség ahhoz képest, ahogy Kerényi a mai 16 évesek világát elképzeli. Azt mondja a babérköszörűs rendező, miszerint:

A táborozók alapfelszereléséhez tartozna egy görög peplon, egy római tunika, egy puhafából készült rövid római kard, egy cserkészzsinórral ellátott napkalap

Programpont, hogy az ifjak római centuriák mintájára masíroznak és hadi versenyt rendeznek, a lányok pedig népi körtáncot, úgynevezett leánykarikázót lejtenek, és szobrokat utánozva megismerik az ókori ruhaviseletet.

A gyerekek karénekeket és színpadi jeleneteket tanulnak, a tábor végén pedig „énekelnek, táncolnak, alakoskodnak” szüleik előtt.

Angyalként ezt éneklik majd: „Született világ megváltója”, ördögként pedig így csúfolódnak: „Bíró, pandur, lakatos, tiéd lesz egy láda fos”.

Az első foglalkozáson a diákok megtanulnak egy egyszerű menettáncot és egy leánykarikázót, ezt folyamatosan gyakorolják, s a harmadik nap kirándulásán, valamint a tizennegyedik nap gálaműsorában elő is adják e műsorszámot.”


Izgalmas egy pihenés lesz a srácoknak. Megnézem én azt a mai, majdnem felnőtt, ráadásul tehetős családból származó kamaszt, aki fakarddal fog masírozni, lepedőbe öltözve, míg a lányok karikáznak. Kerényi különben úgy érvel, hogy ennyit megér a trónörökös. Hát, reményeim szerint Magyarország egyelőre még köztárssaság, de ha monarchiává is alakítják Kerényi rendezői koncepciója szerint, így akkor is maximum Caligulákat lehetne nevelni. De különben: marhaság, a srácok majd megérkeznek, lepakolnak, kimennek a kocsmába, előszedik a cuccot, amit hoztak, elkezdik tolni és két hétig le fogják tojni, mit pampog a Kerényi. Elvégre nem lehet felpofozni a trónörökösöket.


Gulyás mester szabadtéri tárlatáról annyit, hogy más, hírszegényebb napokon akár szalagcím is lehetne, hiszen a performance roppant látványos volt, de ebben a speciális esetben nem mondhatunk mást: délutánra a kormány ellopta előle a showt. Ezért sincs igazuk azoknak, akik kollaborációval vádolják: aki kollaboráns, az jobban értesült lett volna, és egy nappal korábbra időzíti a nyilvános dekorációt.


És elértünk a valódi hírhez. A „Stop Soros” nevű förmedvényhez.


Úgy látom, nem igazán érti a kedves nagyérdemű, mi is ezzel a baj. Akkor lássuk, mit mond ez a törvénytervezetnek csúfolt valami?


Az illegális migrációban részt vevő, azt támogató szervezeteket adatszolgáltatásra köteleznék. Bíróságnak kell kiadniuk az adatokat, és transzparens lesz az adatbázis. Hogy mi számát az illegális migráció támogatásának, az egyelőre nincs meghatározva. Ha például valaki ad Szerbiában egy menekültnek egy telefont, amin van egy térkép, az már ilyen tevékenységnek számíthat.

A nyilvántartásba vételen túl annak a szervezetnek, amelyik több pénzt kap külföldről, mint Magyarországról, magyar állampolgároktól, a külföldről kapott támogatásának 25 százalékát lesz köteles illetékként befizetni. A pénzt a NAV fogja beszedni. Ha nem teljesítik az elvárásokat a szervezetek, akkor az ügyészségnek kell akcióba lépnie. Ha az ügyészség jogosulatlan tevékenységet vél felfedezni, akkor bírósághoz fordulnak.

Létrehozzák az idegenrendészeti távoltartás intézményét: az érintett külföldi állampolgárokat Magyarországról távol tartanák, a magyarokat pedig a schengeni határ 8 kilométeres körzetétől tartanák távol bizonyos esetekben.” (Index)


Most jön Lencsi baba, az ő tágra nyílt szemecskéivel, és megkérdi ártatlanul, hogy ez miért baj, hiszen ez csak a Soros-ügynökökre vonatkozik.


Hát csak azért, mert mindenki és bárki lehet Soros vagy a Vatikán ügynöke, ha rámondjuk.


Éberség, elvtársak, éberség: ez vonatkozik magánszemélyekre is. A könyvelés transzparenciájával nincs semmi baj, azt a jobb társaságok eddig is közzétették, kéretlenül, és nem szokták elrulettozni a támogatásokat, főleg, mert én nem vagyok a vezetőség tagja, de hogy is van ez avval a huszonöt százalékkal? Mert mi van, ha nem Soros György küldi a pénzt egy civil szervezetnek, hanem Kovács Pista küldi egy magánszemélynek?


Lám, erre mondtam az előbb, elvtársak, hogy éberség: ha valaki rendszeresen pénzt kap külföldről, adja magát az ügynökgyanú. Tehát, ha Kovács Pista halálra dolgozza magát mondjuk a manchesteri Tescóban, mint árufeltöltő, munka után második műszakban villanyt szerel és költséghatékonysági okokból a kikötőben alszik egy mentőcsónakban, hogy hazaküldhesse a pénzt a családnak, akkor egyfelől az a család ügynökgyanús lehet, de másfelől, és ez a fontosabb, a küldött pénz negyedét el lehet szedni.


Hogy aztán ennek az lesz a vége, miszerint Kovács Pista beruházza egyheti bérét egy claymore nevű pallosba, kifeni, hazajön és megmutatja legalább egy illetékesnek, hol lakik a skótok Istene, az más kérdés, és ha valaki tiltakozni mer, az már bizonyíték arra, hogy ügynök.


Az idegenrendészeti távoltartás még bájosabb. Ugyebár, szervezetek mozgását igen nehéz korlátozni, mivel ezek fogalmak és a legritkább esetben szoktak közlekedni. Ellenben magánszemélyek mozgását lehetséges ellenőrizni. Mondjuk, dr. X., kiváló barátom, aki minden szabad idejében rászorulókat ápol, és nagyon büszke is vagyok arra, hogy barátomnak mondhatom, többet nem mehet a határsávba. Már ez is égbekiáltó aljasság, de vigyük tovább a gondolatot.


Honnét tudjuk, hogy egy magánszemély tagja valamiféle szervezetnek? Ha nincs a kezünkben a szervezet névsora, és nincs, sőt, ilyen civileknél többnyire névsor sincs, akkor csak vélelmezhetjük, mondjuk lakossági bejelentés vagy nyomozati tevékenység alapján. Aki sokat szidja a kormányt a sarki kocsmában, azt majd besúgja a szemfüles Brettschneider detektív, és utána korlátozzák a mozgását.


Na bumm, tetszik mondani, legfeljebb nem megy a határsávba.


Igen ám, csak sajnos a határátkelő is a határsáv része. Valósággal benne fekszik, földrajzilag, mint olyan, ugyanis ha nem így lenne, nem határátkelőnek hívják. Tehát, ha nem közelíthetem meg a határsávot, nem léphetem a határt sem át, maximum légi úton, de úgy sem, mert a légikikötők is határállomásnak számítanak jogi szempontból. Magyarul: aki sokat pofázik, többet nem utazhat.


Ez, kérem, fényesen mutatja, hogy pártunk és kormányunk igen sokat tanult Rákosi elvtárstól, aki pedig Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa volt.


Mi lesz ebből? Az, hogy végre értelmet nyer a szögesdrót a határon: nagy biztonsággal fog MINKET bent tartani.


Még van egy hírecske tegnapról, miszerint Jakutföldön mínusz hatvanhét fokot mértek.


Nálunk pedig a Richter-skála szerint tízes erősségű zsarnokságot.


Én cserélnék a jakutokkal, ha lehetne.


Jég hátán még csak megélünk valahogy.


De rabságban, zsarnokságban, pokolban nem.


Bíró, pandúr, lakatos – miénk lesz a láda fos.







Szele Tamás