Forgókínpad

Dobbal verebet

2018. január 20. - Szele Tamás

Igen, kérem, a magyar hatóságok most dobbal fogják a verebet, verik a tamtamot irgalmatlanul, szerintem rövidesen beállítanak egy rezesbandát is, hogy nagyobb legyen a lárma – nehogy ugyanis véletlenül a titokzatos ukrán AN-2-es pilótája vagy pláne, az az azonosítatlan, feltételezett utasa, amelyik nem vietnami vagy afgán, véletlenül belesétáljon egy igazoltatásba.

Mintha kicsit sem akarnák megtalálni ezeket az embereket. Tegnapi írásomban (http://huppa.hu/szele-tamas-ejszakai-repules/) már levezettem, hogy erősen valószínű, miszerint egy fedett titkosszolgálati akció tanúi voltuk, melynek részei voltak a szerteszét szaladó vietnami és afgán menekülők is, mármint azért, hogy tereljék el a határvadászok figyelmét arról, hogy a pilóta és még valaki kényelmesen beszállnak egy terepjáróba és elhajtanak. A művelet – ha így zajlott, de nagyon úgy néz ki, hogy ez a helyzet – teljes sikerrel járt, az összes utas megvan, a pilóta viszont nincs sehol, és az a személy sem, aki miatt az egész teadélutánt rendezhették. Persze, ez egyelőre csak egy feltételezett, hipotetikus személy, de ha nem tételezzük fel a létezését, még nagyobb a baj: akkor ugyanis semmi értelme az egész légiparádénak. Tizenegy menekülőért senki sem ad fel, hagy el a méregdrága repülőgépet, ami ráadásul elég jó állapotban van.

Itt maradtunk el tegnap, lássuk, azóta mennyivel lettünk okosabbak?

Nem sokkal.

Inkább részletekkel gazdagodtunk, melyek ismeretében a kémfilm egyre jobban hasonlít egy abszurd vígjátékra.

Hogy az elején kezdjem, az ukrán és a magyar hatóságok elismerték, hogy a berepülés ténye megtörtént. Ennek nagyon sok értelme van, ugyanis, ha nem történt volna meg, akkor most nem is beszélnénk róla, és az az Ancsa is elég nagy tárgyi bizonyíték. De lássuk a hivatalos ukrán bejelentést. (http://huppa.hu/fejlemenyek-az-egbol-pottyant-migransok-ugyeben/)

Az Ukrán Állami Határőrszolgálat megerősítette, hogy Ukrajnában szállt fel az a tizenegy migránst szállító repülőgép, amelyet még hétfő este találtak meg a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kállósemjén határában – tette közzé oldalán a www.karpathir.com.

Tényleg megtörtént az eset, a repülőgép az ukrán-magyar határtól távol eső régióban szállt fel” – nyilatkozta az Ukrinform hírügynökségnek Oleg Szlobodjan, az Ukrán Állami Határőrszolgálat szóvivője a kárpátaljai magyar hírportál tudósítása szerint. A szóvivő elmondta, az ukrán határőrségnél észlelték a Magyarország felé tartó An-2-es típusú repülőgépet, ám szavai szerint nem rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyekkel meg tudnának állítani egy, az ukrán légteret átszelő légi járművet. Oleg Szlobodjan kiemelte, a magyar hatóságokkal szorosan együttműködve dolgoznak az ügy részleteinek felderítésén, a repülőgép tulajdonosának – aki avdijivkai (Donyeck megye) lakcímen van bejelentve – adatait már átadták az illetékes hatóságoknak. Hozzátette: vizsgálják, hogy a tulajdonosnak lehetett-e köze a nem éppen hétköznapi embercsempészéshez, valamint azt is, hogy az illetékes szervek miért nem reagáltak kellően a határőrség riasztására.”


Kérem, ez olyan, mintha megkérdezték volna az ukránoktól, hogy „Sto eto?” és ők azt válaszolták volna: „Da. Eto sto.” Az, hogy nem rendelkeztek megfelelő eszközzel a gép megállításához, csak részben igaz: sugárhajtású vadászt tényleg nem érdemes az AN-2 ellen küldeni, de azért az elmúlt évek során többször is kiderült, hogy Ukrajnának bizony vannak légvédelmi fegyverrendszerei. Az megint más kérdés, hogy ilyen célpontra a rakéta is pazarlás lett volna, és hát kár lett volna a szerencsétlen, átvert utasokért - bár a kérdés soha nem úgy vetődik fel ilyen esetben, hogy ki van a fedélzeten, hanem úgy, hogy ki lehet. Mindegy, nem lőttek, drága a rakéta.


A szétszaladt menekülők viszont, akiket mind egy szálig elfogtak, egészen érdekesen viselkedtek. Kérem, fogalmuk sem volt, hogy hol vannak. A kilenc vietnami, amint észlelte, hogy mintha rossz helyen lennének és a környezet sem túl barátságos, érdekes módon a templomkertben kötött ki – ezt talán úgy magyaráznám, hogy Vietnam hosszú ideig volt francia gyarmat, a lakosság nagy része máig keresztény és hát a templom az európai kultúrákban hagyományosan menedék, asylum.


Afganisztán viszont sosem volt gyarmat, csak mindig szerették volna, hogy az legyen, ám nem jött össze: az afgánok tehát elindultak a buszmegálló felé, és útközben afelől tudakozódtak, hogy miképpen juthatnának el Magyarországra... mindezt egy Kállósemjén méretű településen. A feltűnés elkerülése végett. Nyilván mindenkit elfogtak, és egy fő kivételével, aki menedékért folyamodott, a maradék tízet már át is adták az ukrán hatóságoknak.


Mondhatni, fénysebességgel zajlott a kitoloncolás. Pedig lehet, hogy tudtak volna érdekeset mesélni, olyasmiről, hogy hányan voltak a pilótafülkében, kik voltak, hova lettek... de nem fognak, kérem, mert már bottal ütjük a nyomukat. Nagyon hamar meg kellett tőlük szabadulni, tán azért, nehogy eljárjon a szájuk.


Magát a gépet pedig szétszedik, hogy nyom se maradjon. Illetve, hivatalosan nem azért szedik szét, hanem ellenkezőleg, lefoglalják, mint bizonyítékot, de ahhoz szét kell szedni, akkor is, ha ezzel megsemmisülnek az értékes nyomok. Világos, mint a vakablak. Ahogy a szon.hu írja:


Az AN-2-esen szerdán reggel kezdtek el dolgozni a Nyír Air Service Kft. szakemberei: ahhoz, hogy a gépet a rendőrség, valamint a katasztrófavédelem felügyeletével a nyíregyházi repülőtérre szállíthassák, el kell távolítani a két szárnyát.

- Tizenhat méter széles, így közúton nem szállítható, ezért van szükség a várhatóan két napig tartó munkálatokra – mondta lapunknak Sógor Csaba rendőr alezredes, a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi-technikai osztályának vezetője. Sokakban felmerült a kérdés: miért kell szétszedni a repülőt, miért nem lehet vele egyszerűen elrepülni Nyíregyházáig? Ez egy ukrán lajstromozású gép, ami nem rendelkezik a légügyi hatóság engedélyével, azaz legálisan nem használhatja a magyar légteret. Bűnjel, ezért lefoglaltuk és nem maradhat itt – mondta az alezredes, hozzátéve: a gépben 13-15-en férnek el, de súlytól függően ettől több utast is elbír az AN-2.”


Kérem, szabál az szabál. Legfeljebb még annyit sem fogunk tudni az esetről, amennyit kideríthetnénk.


Akkor összegezzük. Úgy tűnik, jól szervezett akció keretében az embercsempészek – vagy a fedett akció vezetői - feláldoztak tizenegy utast annak érdekében, hogy egy tizenkettedik meg a gép pilótája eltűnhessen. Van az az összeg, amennyiért érdemes ilyesmit összehozni. (Az már gazemberség volt részükről, hogy a tizenegyektől pénzt kértek, de az ingyen fuvar is gyanús lehetett volna). A magyar hatóságok akkora felhajtással és olyan nyilvánosan intézkednek, hogy ha az eltűnt két személy nem vak és süket, hát soha meg nem találják őket, de mintha nem is ez volna a fő cél. Meglehet, nem akarják ők olyan nagyon beleütni az orrukat valamibe, ami a jelek szerint ér annyit, hogy repülőgépet is áldozzanak érte.


Most akkor két dolog lehetséges.


Ha véletlenül csoda történik, és valahogyan ennél többet is megtudunk, talán ki lehet deríteni, igazából mi történt és miért.


Valószínűbb azonban, hogy ennél több sosem kerül napvilágra, és az ügy szépen, csendben elalszik. Mármint az után, hogy a magyar kormány kiaknázta a propaganda-értékét.

 

A magyar történelem folyamán azért akadt már rejtély repülőgépekkel kapcsolatban, amire sosem találtunk megnyugtató választ.

 

Még örüljünk, hogy csak Ancsa 2-es jött és csak embereket hozott.

 

Elvégre bombázhatta volna Kassát is.

 

Illetve, az most nem a mi dolgunk lenne.

 

No, mindegy. Jó eséllyel sosem fogjuk megtudni, mi volt ez

 

Legalábbis addig nem, míg dobbal fogjuk a verebet.

 

 

Szele Tamás