Forgókínpad

Béke porainkra

2018. január 28. - Szele Tamás

Sokat temettük már a független sajtót és annak szabadságát az elmúlt nyolc év folyamán (tetszenek látni, most az én kezembe került ez az elkoptatott szlogen, de hát bizony nyolc éve ül a nyakunkon a Fidesz), azonban most jött el az a pillanat, mikor már kész a szemfödél, szegezik ránk a koporsót, és a temetés napja is ki van tűzve. Ez hosszú írás lesz, de tessenek végigolvasni, érdemes.

Már csak azért is érdemes, mert le merném fogadni, hogy fél éven belül kevés ilyen írást látnak majd, akár tőlem, akár mástól. Nem lesz, és majd a gyáva sajtót tetszenek szidni, arról tudomást sem véve, hogy már nincs is. No, vágjunk a média résébe, essünk neki.

Tegnap jelent meg a Népszavában (http://nepszava.hu/cikk/1151315-kozos-karamba-terelnek-az-ujsagirokat), hogy kormányhoz közeli sajtókörök szakmai kamara felállításán dolgoznak – ennek bevezetésére a választások után kerülne sor, miután a Parlament meghozott egy támogató törvényt is. Mondjuk irigylem azt a magabiztosságot, amivel bizonyosak benne, hogy a mostani koalíció nyeri a választásokat, de lássuk be: még mindig erre van sajnos a legnagyobb esély, ezen a pályán az ellenzék legfeljebb egymást verheti meg, és amint látom, nem is akar válogatottat kiállítani – pedig hát ez bajnoki meccs volna, nem a BLSZ 2, nem kiesésre kéne játszani.

Mindegy.

Most nem erről van szó.

Lássuk, mivel foglalkozna az a bizonyos sajtókamara.

...elsősorban az érdekvédelem lenne a cél, ezért „a szakma megosztottsága és kiszolgáltatottsága miatt” olyan törvényjavaslatokat kezdeményeznének, amelyek – állításuk szerint - javítanák az újságírók helyzetét.

Az elképzelések között szerepel, hogy csak olyan kiadó nevezhetné magát országos médiumnak, amely tagja a kamarának, elfogadja a szervezet etikai és szakmai előírásait, valamint vállalja, hogy csak kamaratagokat alkalmaz. Az újságírók csak bejelentve – tehát nem számlásként – dolgozhatnának és egy bizonyos bérszintnél nem kereshetnének kevesebbet. Az is felmerült, hogy a kamaratagok - más nyugat-európai országokhoz hasonlóan - nyugdíjkedvezményt vagy akár kedvezményes utazási lehetőséget kapjanak.

Ahhoz, hogy valaki kamarataggá váljon meg kellene felelnie több elvárásnak is, így például előírhatnák, hogy csak bizonyos képzettség vagy tapasztalat megléte esetén léphet be valaki, és el kellene fogadnia a szakmai és etikai szabályokat. A legfontosabb érv a tagság mellett természetesen az lenne, hogy licenc nélkül nem lehetne a nagyobb médiumoknál dolgozni. "Fel akarunk lépni az ellen, hogy a kiadók fillérekért alkalmazzák az újságírókat, valamint, hogy megfelelő képességek hiányában dolgozzon valaki ebben a szakmában" – fogalmazott egyik forrásunk. A kiadókat akár adókedvezménnyel, vagy különadó kivetésével is ösztönözhetnék arra, hogy elfogadják a kamara szabályait.

Úgy tudjuk, a szabályozás nem vonatkozna a kisebb médiumokra, tehát továbbra is lehetne blogokat, de akár nagyobb újságokat is működtetni kamarai tagság nélkül. A különbség az lenne, hogy a nagyobb újságok más minősítéssel rendelkeznének, így pedig „az olvasó tudná, hogy milyen lappal van dolga”. "Ha van egy kórház, amelyik azzal hirdeti magát, hogy diplomás orvosai vannak, míg egy másik azzal, hogy nála nincsenek diplomások, akkor nem kérdés, hol kezeltetem magam" – érvelt egyik forrásunk a tervek mellett.” (Népszava)


Mi ebben a rossz? - tetszenének kérdezni. Az egész. Lássuk sorban, apróra. Egyrészt, maga a külön törvényi szabályozás. Egy – vagy több – törvényt hoznának külön a sajtókamara kedvéért, holott a mostani médiatörvény is kimondja, miszerint „Magyarországon a médiaszolgáltatások szabadon nyújthatók, a sajtótermékek szabadon közzétehetők, az információk és a vélemények a tömegkommunikációs eszközök útján szabadon továbbíthatók, a nyilvános vételre szánt magyarországi és külföldi médiaszolgáltatások szabadon elérhetők.” Márpedig ez sarkalatos törvény, csak kétharmaddal lehet megváltoztatni, szóval a sajtó számára is van tétje a választásoknak, no, de szerintem az sincs kizárva, hogy inkább hoznak pár ellentmondó, diszharmonikus törvényt, és utána le se tojják magát a médiatörvényt, ha teszem azt, nem lesz meg a kétharmad.


Azt mondja: „Az újságírók csak bejelentve – tehát nem számlásként – dolgozhatnának és egy bizonyos bérszintnél nem kereshetnének kevesebbet. Az is felmerült, hogy a kamaratagok - más nyugat-európai országokhoz hasonlóan - nyugdíjkedvezményt vagy akár kedvezményes utazási lehetőséget kapjanak.” Itt a csali, kérem, itt a méz, de hol a madzag? Megvan az is: „Ahhoz, hogy valaki kamarataggá váljon meg kellene felelnie több elvárásnak is, így például előírhatnák, hogy csak bizonyos képzettség vagy tapasztalat megléte esetén léphet be valaki, és el kellene fogadnia a szakmai és etikai szabályokat. A legfontosabb érv a tagság mellett természetesen az lenne, hogy licenc nélkül nem lehetne a nagyobb médiumoknál dolgozni. A kiadókat akár adókedvezménnyel, vagy különadó kivetésével is ösztönözhetnék arra, hogy elfogadják a kamara szabályait.” Mit jelent ez?


Azt jelenti, kérném tisztelettel, hogy ha engem itt el tetszenek olvasni átlagos napon olyan öt-hatezren, jó napon tízszer ennyien, akkor hiába teljesítettem egymagam úgy, mint a teljes Magyar Hírlap (vagy tízszer úgy), mégsem illetnek meg azok a jogok, amelyek az említett lapnak akár a gyakornokát is. Már persze, ha nem vagyok kamarai tag, de nem leszek. Ugyebár, nem kötelező, csakhogy ha egy „kisebb” médiumnál – fentebb jeleztem, hogy a sajtókamarai logika szerint nem a méret a lényeg, lehet az ember tízszer nagyobb egy kormánylapnál, az sem számít – dolgozom, az nem minősül országosnak. Nagy ügy, mondhatná a laikus – de tényleg az, mondja a profi. Ugyanis az egészen biztosan várható, hogy, mint a HVG is nagyon helyesen rávilágít (http://hvg.hu/itthon/20180127_Legalabb_ez_is_vilagos_a_Fidesz_eltiporja_a_kritikus_sajtot_ha_nagyot_nyer_aprilisban), sajtótájékoztatókra, más helyekre csak kamarai tagokat engednek be, sőt, a kormányhű szervek és szervezetek is csak velük állnak majd szóba.


De kit érdekelnek ezek? Mindenkit: egész szakmai műfajok kerülhetnek kormánybefolyás alá, mint a bűnügy, a sport vagy a külpolitika. A nem kamarai tagoknak marad a belpolitika, abból is annyi információ, amennyit vagy nyilvánosan közöl az MTI, és az kisebb a hangya nemi szervénél is, vagy amennyit a még létező nem kormánypárti politikai szervezetek adnak, rendszerint nagyon elfogultan.


De menjünk tovább. Eddig is félig vakon repültünk, ugyanis én személy szerint nem járok kormányinfóra, hiszen előre le tudnám írni, miket fognak nekem ott hazudni, ugyanezért nem interjúvolok minisztereket, inkább dolgozom az eseményekből és hivatalos nyilatkozatokból, fontosabb az elemzés ebben a helyzetben, mint az, hogy ki mit állít. No, akkor fordítják a másodikat a présen. Az engem és másokat alkalmazó kiadót választás elé állítják: vagy belép a kamarába és kap adókedvezményt, vagy nem lép be, és akkor különadóval sújtják. Nincs olyan magyar munkaadó, amelyik vállalná a különadót, jobb, ha tudomásul vesszük – és ha mégis lesz, úgy megvámolják, hogy pár hónap alatt nem lesz, mert csődbe megy.


De tegyük fel, mégsem lép be, gyémántbányára bukkanunk a nyóckerben és fizetjük a sápot, harácsot, különadót. Akkor még mindig követelhetik tőle X. vagy Y. elbocsátását, különben ellentmond a kamara által a jövőben meghatározandó szakmai és etikai feltételeknek. Nekem például nincs diplomám, jártam egyetemre, de sosem fejeztem be, nem is vizsgáztam, viszont harminc éve írok újságot, elvben a tapasztalatom meglenne... de mondjuk az én esetemben biztos, hogy ragaszkodnának egy diplomához. Tehát elvennék jó esetben az én licencemet, rosszabb esetben a kiadóét is.


Így lehet tehát embereket kiszorítani a pályáról, lapokat megszüntetni, míg szemünket forgatva szakmai érdekvédelemre hivatkozunk.

Blogot persze nem volna tilos írni, netes lapot sem, a „kisebb” kategóriában, csak éppen lehetetlen volna. Tegyük fel, írok egy erősen kormányellenes anyagot valahova.

És írok, mert én egy olyan vagyok.

Ha az illető netes orgánum szervere, tárhely-szolgáltatója Magyarországon van, úgy a Sajtókamara követelheti, miszerint azonnal vegyék le akár az egész orgánumot is, mert megsértettem valamelyik, általuk hozott dogmát. És a szolgáltató leveszi, mert nem akarja becsukni a boltot. Most fog jönni pár okos ember, és azt a tanácsot adja, hogy tartsuk a lapokat külföldi tárhelyen. Nagyon jó ötlet: így meg a civiltörvény hatálya alá esnénk, már a domain-nevünk alapján is, és azonnal minősülnénk külföldről támogatott szervezetnek.

Azt már meg sem kérdezem, kik vezetnék a Sajtókamarát, mert gondolom: elsősorban a javaslattal előálló Szöllősi úr, a Nemzeti Sporttól, de gondolom, szükség lesz majd egy jól fizetett irányító testületre is, olyan szellemi és jellembéli óriásokkal, mint Bayer, Stefka, Bencsik és még sokan, túl sokan mások. Képzelhető, mennyi jóra számíthatunk ezektől.

Különben volt már Magyarországon Sajtókamara. 1938-ban. Igen érdekes intézkedéseket hozott, lássuk rögtön a legelsők egyikét! 

A sajtókamarának, úgyszintén a színművészeti és filmművészeti kamarának tagja csak magyar állampolgár lehet. A tagság egyéb feltételeit a m. kir. minisztérium rendeletben állapítja meg. A sajtókamara, úgyszintén a színművészeti és filmművészeti kamara tagjaiul zsidók csak olyan arányban vehetők fel, hogy számuk a kamara összes tagjai számának húsz százalékát ne haladja meg.”

Ja bizony. És ennek a törvény útján történő megalapításakor is a szakmai érdekvédelemre hivatkoztak.

Akkor összegezzük. Ha nyer a mostani kormány, és nyer, törvénnyel, korbáccsal, kaláccsal és árulók bevetésével megszünteti a független magyar sajtó maradékát is.

Az ellenzék pártjai nem fognak kiállni érte, részint, mert nem sikerült a független lapokat – igen kevesen vagyunk már – befolyásuk alá vonni, tehát számukra nem vagyunk hasznosak, részint pedig, mert a mára kialakított saját blogszférájukat nem éri bántódás.

Az olvasók veszítenek, ahogy a szakma is, de senki sem fog kiállni értünk, egyrészt, mert törvényi szabályozással kéne szembeszállni, másrészt, mert bizonyos méretek alatt a tüntetésekkel a kormány nem foglalkozik, harmadrészt, mert az olvasónak van más, jobb dolga is, és negyedrészt, mert az elnyomó intézkedéseket valószínűleg több lépcsőben fogják bevezetni, nem egyszerre.

És egy nem túl szép napon arra tetszenek majd ébredni, hogy az egész országban kizárólag kormánymédiumok léteznek, a teljes tömegtájékoztatás a kormány kezében van, azt tetszenek megtudni, amit elmondanak maguknak.

Azon a napon fogják végleg, de legalábbis évtizedekre eltemetni a független magyar sajtót és a sajtószabadságot. A hivatalos ellenzék cinkos közreműködésével.

Nyugodtan tessenek majd melléjük fektetni a Magyar Szabadságot is, úgy általában: aki uralja az információt, uralja az elméket is. Szabad sajtó nélkül rabszolgák leszünk egy ország méretű ültetvényen.

Én szóltam.

Béke porainkra.

És sorainkra. 

 

 

 

Szele Tamás