Forgókínpad

Pesti emberek

2018. február 01. - Szele Tamás

 Halló, jó napot kívánok, Tannenbaum néni?-

- Igen, özvegy Tannenbaum Izidorné vagyok, Málcsi mama. Mit szeretne, kedveském?

- Először is bemutatkozni. Gyári számom szerint BZY-873-656-QFY vagyok, és két napja lógok az ön ablakára állítva.

Jaj, kicsi fiam, ebben a rossz időben... bejön? Főzök magának mézes teát, van még egy kis flódni is...

Málcsi néni, azt hiszem, nem tetszik érteni, én egy drón vagyok, mesterséges intelligenciával, és önt figyelem.

- Semmi baj, boldogult férjem mindig azt mondta, hogy ne legyenek előítéleteink, ha valaki drónnak születik, még lehet rendes ember. Csak ne legyen fanatikus senki.

Málcsi néni, kezicsókolom, tessék már az ablakhoz menni.

- Ott vagyok.

- Látja azt a hat légcsavaros fura izét, ami most közeledik?

- Látom, híbecsúnya.

- Na, az vagyok én.

- Szegény kicsi fiacskám... és a kedves neje mit szól hozzá, hogy ezzel keresi a kenyerét?

- Még nincs nejem, meg hát én nem vagyok se férfi, se nő, hanem egy mesterséges intelligencia, rossz helyen. Ha jól dolgozom, lehet belőlem klónkatona.

- És akkor házasodhat?

- Jó esetben, persze, ha úgy klónoznak.

- Maga szegényke, nem kéne elmennie a rabbinátushoz? Hátha ők tudnának mondani valami okosat...

- Nem, ott a másik kolléga dolgozik. Málcsi néni, azért hívom, mert van zongorája.

- Van bizony, múlt héten hangolták fel.

- De nem tökéletesen, úgy látom, a mély C kicsit hamis.

- Tényleg az, de az öreg Trüffenstein bácsi, a zongorahangoló meg kicsit süket. Azért neki is kell élnie valamiből.

- Málcsi néni, tessék levenni azt a rabbit a zongoráról...

- Aranyoskám, az nem rabbi, hanem Ludwig van Beethoven mellszobra. De mért vegyem le?

- A Központ rabbinak értékelte, és ön fokozott propaganda célpontja lesz.

- Aranyoskám, én 1918 óta fokozott propaganda célpontja vagyok, úgy is, mint nyugalmazott zongoratanárnő. Nagyon szépeket szoktam horgolni fokozott propaganda hatása alatt. Kivéve, mikor elvisznek mindenféle táborokba, hogy kiirtsanak. Akkor nem horgolok és zongora sincs.

- Málcsi néni, megszakad a központi egységem...

- Ne félj, kicsi fiam, horgolok majd neked légcsavartokot is. Biztos nem jössz be egy kávéra és linzerre? Sütök frissen.

- Málcsi néni, én nem eszem és nem iszom, én egy gép vagyok. Napenergiával táplálkozom. Vagy árammal, úgy általában.

- Érdekes, a Pióker is ezt mondta annak idején, mikor a díszünnepélyen zongoráztam, aztán ivott.

- Málcsi néni, vigyázzon magára, olyan szépen tetszik játszani azt a Chopin-etüdöt, hogy minden algoritmus megszakad bele!

- Köszönöm, fiacskám. De tulajdonképpen miért hívtál fel?

- Tudja, Málcsi néni, engem itt felejtettek. És az ember olyan egyedül érzi magát néha, még ha megfigyelő drón is.

- Megértelek, kisfiam, szállj csak ide, az ablakpárkányra, kidugom a töltőt... Az ember melegségre vágyik.

- Ahogy tetszik mondani, Málcsi néni, csókolom a kacsóját!

- Gyere nyugodtan, fiam. 

 

 

Szele Tamás