Forgókínpad

Hacsek a kampányban

2018. február 14. - Szele Tamás

 - Jó reggelt, Hacsek, hol volt, hogy hála Istennek, már egy ideje nem láttam?

- Ne is kérdezze, Sajókám, kampányoltam.

- És melyik pártnak?

- Én, kérem, mindegyiknek, mert én, kérem, demokrata vagyok. Én nem különböztetem meg egymástól hátrányosan a pártokat.

- Fárasztó lehet.

- Az, a fene egye meg.

- Mondja, hogy jutott eszébe ez a marhaság?

- Az úgy volt, hogy minden reggel átnézem a postámat. És mikor azok a kedves, okos pártvezetők elkezdtek kedves barátjuknak hívni, annyira meghatódtam, hogy elmentem mindegyiknek a gyűlésére.

- Na, és melyiknek van igaza?

- Ki vagyok én, hogy ilyen okos emberek dolgaiban döntsek? Mindegyiknek, kérem, nem sérthetem meg őket azzal, hogy valamelyiknek nem hiszek.

- És ha mondjuk egyiknek se hinne?

- Akkor mindegyik megvetne, árulónak hívna és én azt nem élném túl.

- Maga az ideális választópolgár.

- Az vagyok, kérem, csak ne kéne állandóan kiirtanom magamat...

- Ember, ne legyen öngyilkos! Az élet szép, magának magyarázzam?

- Nekem ugyan magyarázhatja... Nem elég az, hogy magammal verekszem, lassan már ökölcsatákat vívok, mert az egyik okos szerint Soros-bérenc vagyok, a másik okos szerint brüsszelita, a harmadik szerint meg álruhás fidesznyik? Az lesz a vége, hogy körbeállunk hárman, velem meg magammal és agyonverjük egymást, a Haza üdvéért.

- Ez maga a tudathasadás, azonnal hagyja abba!

- Nem lehet. Az egész azzal kezdődött, hogy megtörtem az érvek súlya alatt még tavaly, és elhatároztam: többé nem fanyalgok, nem finnyáskodok, jó leszek, elhiszem, amit nekem az okos politikusok mondanak és szépen engedelmeskedem.

- És mit ivott akkor?

- Abszintot, vodkával.

- Látszik a döntésen.

- Na, de ha demokrata vagyok, nem részesíthetek előnyben egy politikust, mindegyiket tisztelnem kell, mindegyiknek engedelmeskedem!

- Ez naponta hány óráját foglalja le?

- Olyan harmincat.

- És ki verte ki a fogát?

- A Simek. Hozzá járok kampányolni.

- Meg is értem. Ha hozzám járna, már a harmadik protézisét venné.

- Hát lehet, hogy kicsit unhatja, mert reggel elvtársnak szólítom, délben nemzettársnak, este büdös zsidónak, éjjel, ha eszembe jut valami, és átszaladok, csak rágyújtom a házat, nem is ébresztem fel.

- Magával tényleg nagy baj van... nem gondolja, hogy ez már betegség?

- Nem, kérem, ezt a Haza követeli így és a Haza nem lehet beteg. Meg ellenzékben sem lehet.

- Mondja, beszélt maga ezzel a Hazával személyesen is?

- Nem, mindig hívni szokott.

- Telefonon?

- Nem, e-mailt küld a politikusaival. És mindig sürget. Mindig most kell mennem, vagy soha. Mert őt meg kell védenem.

- Töröktől, tatártól, némettől?

- Magamtól.

- És megy?

- Látja: úgy elláttam a bajomat az előbb is, hogy alig állok a lábamon.

- És mi lesz, ha ne adj' Isten győz?

- Elképzelni sem merem. Tiszta lesz az ég, zöld ág virít majd a föld ormain, én huszonhat éves leszek, magas és szőke, és végre leszámolhatok azzal a mocskos magammal.

- Hát, még szerencse, hogy pont akkor fog győzni, amikor megint huszonhat éves lesz.

- Azt mondja, nem lehetek újra fiatal?

- Maximum szőke lehet, ha befesteti a haját.

- De nekem azt ígérték!

- Ígérni baromi sok mindent lehet, főleg barmoknak, mint maga.

- Akkor nekem hazudnak?

- Igen, szegény barátom, hazudnak, mint a vízfolyás.

- De mindegyik?

- Kivétel nélkül.

- Akkor ok nélkül gyújtottam rá a bérházat a Simekre és lőttem lábon magamat egy mérgezett kötéllel?

- Pontosan így van.

- Én felkötöm magam...

- Ne tegye.

- Miért?

- A történtek után felköti magát a Simek. Minek fáradna?

 

 

 

Szele Tamás