Jó reggelt, kérem, hát hogy vagyunk ebben a háborús világban? Mert háború zajlik, minden fronton, kifele, befele, magunkkal és másokkal – furcsa háború, de háború. Mi vagyunk benne az ágyútöltelék, esetleg még lehetünk hadifoglyok vagy ismeretlen katonák is, másra nem vagyunk alkalmasok. No, akkor reggeli mellé tegyük le a fegyvert, nézzük meg a hadijelentéseket.

Az a baj ezzel a mostani világháborúval, hogy tényleg egyszerre zajlik mindenhol és mindenki harcol benne mindenkivel – szép is lenne, ha csak a frontvonalakon esnének harci cselekmények, de erről szó sincs. Lövészárok már minden, a lovardától a tanteremig, Trump elnök épp a minap jelentette be, hogy megoldotta az iskolai lövöldözések problémáját: fel akarja fegyverezni az összes amerikai tanerőt, mely kiváló ötlet, az NRA (Nemzeti Fegyverszövetség) meg vígan tapsikol hozzá. Mondjuk paraszti logika szerint, ha egy helyiségben egy forrásból lövöldöznek, elég nagy a sebesülés vagy a halál esélye, míg azonban ha két forrásból jön az áldás, pont kétszer akkora – már amennyiben az összes tanerő nem Wild Bill Hickock-kaliberű pisztolyhős. Mert ha de, akkor csípőből kilövik, célzás nélkül a stukkert a lövöldöző kezéből, de az az érzésem, az ilyen képességű emberek igen ritkán születnek, és ha mégis megteszik, valahogy nem tanárnak mennek, hanem bérgyilkosnak, mely szintén tisztes, polgári foglalkozás. No, száz szónak is egy a vége, a trumpi megoldás csak két dologra lesz jó. Az egyik, hogy az elmebeteg lövöldözők ezentúl először a tanárokra nyitnak tüzet – hiszen azoknál lehet fegyver. A másik, hogy a fegyverlobbi, mely különben épp eléggé megrogyott anyagilag a kormányzati intézkedések miatt, pontosan egymillió kézifegyvert adhat el pluszban, most a hozzájuk való lőszert nem is számolom.

De hogy a viharba rogyhatott meg az amerikai fegyverpiac, pont fegyverviselés-párti vezetés idején? Nos, épp azért, mert most nem kell tartani a fegyverviselés szigorításától. Obama nagyon sokat kísérletezett a szigorítással, betiltással, vitték is a lőfegyvereket, mint a cukrot, mert mi van, ha holnaptól nem lehet majd megvenni őket? Ha Hillary Clinton győzött volna, még inkább növekszik a kereslet, hiszen a demokrata jelöltről is tudjuk, hogy nem épp egy John Wayne – no, de Trump elnöksége alatt semmitől sem kell tartani, ma is van stukker a boltban, holnap is lesz, senki sem siet betárazni, feltölteni az arzenált. Mennek is lefelé a fegyvergyárak részvényei, mint a Hajnalcsillag. No, a tanárok felfegyverzése ezt a gondot hívatott megoldani: másra nem jó. Ja, hogy a fegyverlobbin és Trumpon kívül senki sem ezt akarja, hanem a szabályok komoly szigorítását követeli mindenki, ideértve a tanárokat is? Kit érdekel? Az üzlet a legfontosabb, annak mennie kell.

Aztán még hol van háború? Szíriában, épp most fogadta el az ENSZ Biztonsági Tanácsa a harmincnapos tűzszünet kihirdetését követelő határozatot, hogy a segélyszállítmányok eljuthassanak az ostromlott Kelet-Ghoutába. Amely határozatot aztán a hadviselő felek vagy elfogadják, vagy nem, de ahogy az asszadista és orosz csapatokat ismerem, inkább nem – a Biztonsági Tanács pedig mehet jeget aszalni, reális erő és hatalom híján. Mindeközben kurd földön tovább dübörög az Olajág-hadművelet, a népirtás zavartalanul folyik, Burmában pedig buldózerekkel törlik el a kiirtott vagy kiürített rohingya falvaknak még a nyomait is, nehogy véletlenül legyen hova visszamenjenek a földönfutók.

A cyberfronton a helyzet változatlan, vagyis reménytelen: ez az a bizonyos, legaszimmetrikusabb háború, amitől a biztonsági szakértők úgy tartanak, mivelhogy ez mindenhol zajlik és sehol. Már egy éve harcol Észak-Korea a világ összes számítógép-rendszerével (Oroszország régebben kezdte), a WannaCry és a NoPetya vírusok elég sok bankszámlát megcsapoltak, és érdemben, mint kiderült, nem a különböző titkosszolgálatok tettek ellenük, hanem a Microsoft és a Facebook. Az megint más kérdés, hogy a Facebook közben akkora harakirire készül, hogy a világ teljes informatikai és üzleti rendszere összedőlhet miatta, fő, hogy Zuckerberg kolléga lelkiismerete tiszta legyen. Ki fogják önteni a fürdővízzel együtt a gyereket is, a hamis hírekkel együtt a valódiakat is, hiszen ha egyáltalán nem lesz hír, beláthatjuk, hogy hamis hír sem lesz a közösségi oldalon.

De vissza a zsarolóvírusok világába: hát a titkosszolgálatok semmit sem adtak az ellenük vívott harcba? Dehogynem: magukat a vírusokat, ugyanis mindkét világméretű fertőzést egy, az NSA-től lopott, Eternalblue nevű cyberfegyver segítségével fejlesztették. Igazán nem mondhatjuk, hogy nem vesznek részt a harcban. Nélkülük tán nem is volna. Közben Észak-Korea egyre vadabbul bányássza a bitcoint, így félő, hogy nincs a világnak az az embargója, ami gazdaságilag elszigetelhetné a kicsiny ám annál veszélyesebb diktatúrát: hiszen a bitcoin-forgalom még akkor is ellenőrizhetetlen, ha mostanság úgy ingadozik a kryptovaluta árfolyama, mint középparaszt a kocsma előtt.

A helyzet komolyságát érzékelteti, miszerint pár napja Bayer Zsolt és Bogár László az Echo TV-ben külön műsort szenteltek a mesterséges intelligenciának, és merőben helytelenítik azt. Mint kívülállók, a természetestől is idegenkednek.

No, már itthon is vagyunk! Kis honunkban választási kampány folyik, farkas farkasnak embere, nem is részletezném mélyebben, ugyanis ha valamelyik hadviselő felet megemlítem, megsértődik, nála jobban csak azok sértődnek meg, akiket nem említek meg, szóval sajtómunkás legyen a talpán, aki meg tudja őrizni a függetlenségét ebben a bolhacirkuszban. Egy biztos pontot mondhatunk, és ez a kormány állandó, megbízható monomániája, mely szerint Stop Soros. Tuzson Bencét elragadta a harci düh, medvebőrt öltött magára és mint viking berserker kiáltotta a világ szemébe, vérben forgó buzogánnyal vasvillatekintetében, hogy a Soros-birodalom megtámadta Magyarországot, oly módon, hogy nem örvendezik annak, miszerint törvényt akarnak róla hozni, az ő megkérdezése nélkül. „Ez durván sérti szuverenitásunkat, Magyarország nem fog meghátrálni a kérdésben” - hangsúlyozta Tuzson Bence a kormany.hu-nak.

Hát, sorosista tankokat sehol sem látok dübörögni széles e nyóckerben, sőt, máshol sem, de jó felkészülni az offenzívára: márt nyergel is a huszárság! Tegnap adták át a 3,2 milliárd forintból felújított Nemzeti Lovardát, magam is azon a nézeten vagyok, hogy soha jobbkor nem jöhetett volna ez a felújítás, kellett ez nekünk, mint egy falat kenyér. Paripa nélkül félkarú óriás a nemzet, mely kancsalul festett egekbe néz és vulkán felett hajózik. Nyitóbeszédében meg is állapította a miniszterelnök:

„Azért jöttünk ide, hogy néhány évtized múlva azt mondhassák az emberek, amikor visszatekintenek erre a hideg februári napra: lehet, ez volt a pillanat, amikor a magyar újra lovas nemzetté nyilvánította magát.”

Valóban sorsdöntő a pillanat: a dróntámadások, ötödik generásiós vadászgépek és a cyberhadviselés korának mi adjuk a huszárságot, mely nélkül semmire sem mennének ebben a furcsa, csendes de állandó világháborúban.

Huj.

Huj.

Hajrá.

Hát, kérem, néha nem árt körülnézni, ugyanis a választási kampányon kívül is van egy világ.

És lesz is még.

Azt meg, hogy nálunk mi lesz, inkább meg sem jósolom.

Vasárnap van, inkább pihenjen mindenki, míg még lehet.

Szele Tamás