Kérem, az egész ország Hódmezővásárhelyről beszél, óvodától egyetemig, kocsmától minisztériumig, tízmillió szakértő elemez, szét fogunk durranni a fene sok észtől, ami háborgat minket, elméletek sokasága születik – nos, épp ezért én itt és most nem fogom elemezni, mi történt, miért történt, hogyan történt. Úgyis jobban tudja azt nálam mindenki. Egymásnál is jobban tudja mindenki.

Egyáltalán, most van az, hogy mindenki mindent jobban tud, vágyak és remények kergetik egymást a lila, alkonyati ködben és egyre őrültebben néz ki az egész. No, de ha magát a választást nem is elemezzük, mivel fogunk foglalkozni?

A reakciókkal.

Még a hivatásos politikusok is kapkodnak fűhöz-fához, olajozott ménkűhöz, lehozzák a csillagot az égről, megint visszaviszik, elveiket kerék alá teszik, onnan is kiveszik... nem mondok neveket, nem mondok pártokat, de van, aki úgy beszélt eddig, hogy a Jobbikkal sosem áll szóba, most meg úgy fogalmaz, hogy nem tudja, változik-e az álláspontja. Megint mások már be is jelentették, hogy kezdenék a Jobbikkal az egyeztető tárgyalásokat, hirtelen úgy megnőtt az ázsiója a szélsőjobb cukigárdának, hogy most kéne bevezetni a tőzsdére, míg lehet – az árfolyama még jó ideig magasan marad, ugyanis az összes közeledési kísérletet azzal utasították el, miszerint „semmilyen tárgyalás nem képzelhető el a Jobbik és az MSZP között, a szocialisták már nem képviselnek erőt, s mivel könnyen lehet, hogy ki fognak esni a parlamentből, a rájuk adott szavazatok elvesznek, de a Jobbik más pártokkal sem készül tárgyalni a választásokig.” Ezt mondta Dúró Dóra ifiasszony, amit, ha helyesen értelmezünk, érdekes következtetésekre juthatunk.

Mert ugyanis a választások április nyolcadikán lesznek, sem nem előbb, sem nem később. Ha a Jobbik eddig a terminusig nem tárgyal senkivel, az azt jelenti, hogy egyrészt semmiféle hivatalos összefogás nincs, ámde mindenféle összefogás elképzelhető helyi szinten, mint láthattuk is. Az ellenzéki pártok majd visszaléptetik jelöltjeiket a Jobbik javára, a Jobbik nem tárgyal és nem léptet vissza senkit. Aztán majd, ha ezen az úton-módon mondjuk megkétszerezte a képviselői számát (sokkal többre nem számíthat), na, majd akkor tárgyal. Ő dönti el, kivel.

Ismervén pedig a magyar kormányalakításokra jellemző magas erkölcsiséget, feltehetőleg a legerősebbel. Amely várhatóan – ha csak másként nem történik, de ez már Szent Expeditus csodája lenne – a mostani kormánykoalíció lészen. Ne érveljünk azzal, hogy évek óta marják, ölik egymást, ahol érik: a sértést csak mi, emberek, választók jegyezzük meg, a politikusnak ez nem lényeges. És hát emlékezzünk, 1998-ban a Fidesz szent esküvést tett, hogy bárkivel hajlandó koalíciót kötni, kivéve a kisgazdákat, és lám, be is tartotta. Ja, nem: pont velük léptek koalícióra, bableves fogyasztása keretében. A Jobbik sem jellemgrófok kaszinója, a Fidesz sem az: valószínűleg érik már az összeborulásuk, egy kétharmad vagy háromnegyed érdekében. Ami mindenkinek kellemetes lenne, mármint az érintett pártok vezetőségében, bárki másnak földi Pokol.

No, de aki össze akar fogni ingatag feltevések reményében, az össze is fog.

A sokkhatás elérte magát Kelemen Annácskát is, aki a hódmezővásárhelyi eredmények hatására visszalépett, mondván: „Tegnapi hódmezővásárhelyi eredményt figyelembe vettem, ezért úgy döntöttem, visszalépek a jelöltségtől. Mert, aki esélytelen, és nem lép vissza az a valódi prostituált! Április 8-an mindnyájunknak el kell menni!” Hát kérem, a hölgy elképzelhető, hogy sosem fogja meghatározni a kvantumállandó fogalmát, és tenzoralgebrában, valamint politológiában is gyenge, de el kell ismernünk illetékességét abban a kérdésben, hogy ki mikor megy el és ki is a valódi kurva. Ha ő így látja, így látja – nagy kár, hogy ez a kérdés nem ágyban, párnák között dől el, de erősen remélem, bármily kormány is alakul, alkalmazza majd szaktanácsadónak ilyen kérdésekben.

Ha már prostitúcióról van szó, ne feledkezzünk meg a kormánymédia véres csillagáról, a Magyar Idők Iggy Popjáról, Bayer Zsoltról, aki nemes vagy inkább nemtelen egyszerűséggel – miután egy jegyzetben beismerte a hódmezővásárhelyi vereséget – békemenetet hirdetett.

Békemenetet. Hat éve nem járt ez a cirkusz a városunkban! De idézzük pontosan, a Magyar Időkből:

„Reményt kaptak, elhiszik, hogy erősek lettek és a mi álmunk szertefoszlott. Mutassuk meg, hogy vagyunk egy páran! – ezekkel a szavakkal hirdette meg Bayer Zsolt a következő békemenetet, amely március 15-én lesz. Gyülekező 12 órától a Bem szobornál, majd átvonulnak a Kossuth térre, ahol közösen hallgatják meg Orbán Viktor ünnepi beszédét. Bencsik András hozzátette: 2012-ben is ez volt a válasz, hinnünk kell a szeretet és az összefogás erejében. Amit létrehoztunk, meg kell védeni!”

Kérem, miután felkeltünk a szőnyegről, ahol mintegy húsz percig fetrengve röhögtünk, töprengjünk el: milyen fantasztikus szerencse és véletlen, hogy a miniszterelnök március 15-én történetesen nem a Múzeumkertben tartja szokásos tudatmódosító szeánszát, hanem – lássunk csodát – a Kossuth téren. Persze ennek nem lehet köze a tervezett békemenethez, ugyanis két nappal a bayeri bejelentés előtt közölték a hivatalos program- és helyszínváltozást. Szóval csak nagyon szerencsés egybeesés, szégyellje magát, aki rosszra gondol. Jelesül arra, hogy ez a menet mindenképpen megszervezésre került volna, Hódmezővásárhely most csak a hívó szó és a véres kard szerepét tölti be. És persze, hogy nem azért került a beszéd a Kossuth térre, hogy a menet veterán legionáriusainak kevesebbet kelljen caplatni, kevesebben álljanak ki a sorból menet közben. Dehogy is. Ez, kérem rosszhiszemű rágalom.

Csak nehogy megzavarják a hömpölygő békeaktivisták menetoszlopát a Jobbik hívei – uraim, okos lenne rendőri biztosítást kérni (különben az az ilyen rendezvényeknél kötelező is). Egyébként sosem hittem volna, hogy megérem azt a szép, tavaszi napot, amikor a Békemenetet majd a Készenléti Rendőrség falanxa védelmezi a Jobbiktól.

No, de ha lúd, legyen kövér! És mit szóljon a pesti oldal, amely szinte semmit nem kap abból a szép békemenetből? (Tulajdonképpen a budai se sokat, az egészben csak a Duna közepéről lehetne zavartalanul gyönyörködni). Sebaj, polgártársak, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is szervez egy békemenetet, íme bizonyság Isten előtt! (https://www.facebook.com/events/186314945433269/?active_tab=discussion)

Esküszöm, gyönyörű egy március tizenötödikénk lesz. A Bem tér és a Kossuth tér között a CÖF, valahol Pesten, de a központban a Kétfarkúak – kihagyni tilos, akkora lesz a show! - az Andrássy úton pedig, mint arról már beszámoltam, végestelen-végig fogják hurcolni a világ leghosszabb magyar nemzeti zászlaját. (http://huppa.hu/szele-tamas-sej-a-mi-lobogonkat/)

Most az elszórt pártmajálisokat meg sem említem, annyi lesz belőlük, mint a nyű, vagy, tekintettel a pártok érzékenységére, mint pofon a búcsúban, fűszál a réten.

Hogy aztán miképpen lehet majd egyáltalán közlekedni azon a napon a városban, hogyan jutnak el a jó polgárok egyáltalán a rendezvényekre, azt senki se kérdezze, mert senki nem is tudja, de ha ezt a BKV képes megoldani, akkor négy dimenzióban fognak járni a viszonylatok és Einstein irányítja őket, Hawkinggal váltásban.

Nekem is volna egy szerény javaslatom, ha már ekkora a láz és a kapkodás: a választásokra való tekintettel emeljük be nemzeti címerünkbe a Közlekedő Edényeket, valahová a hármashalom elé, kettőskereszt alá, ott van még egy kis hely nekik - annak jelképeként, hogy nemzetünk az államalapítás óta állandóan cseberből vederbe került, és most sem lesz másként.

Hát kérem, jelen helyzetben egy biztos: választásra készül az ország, ennek jegyében csapásokat osztunk és kapunk, az élet pedig nem habostorta.

A béke- és osztályharc zavartalanul folyik.

És mindenki határozott, céltudatos léptekkel menetel a gumiszoba felé.

Szele Tamás