Kérem, a tegnapi a közösségi oldalak és úgy általában az internet napja volt, akárki akármit is mondjon. Csak épp nem a szó legjobb értelmében, de nyugodtan mondhatjuk, hogy Kínától Malmőig és Nevadáig egységbe forrt a nép, és közös, mennydörgő hangon kiáltott mindenféle szalonképtelen, trágár dolgokat az ég felé, melyen a Világvége felhői látszottak tornyosulni.

Na persze nem jött el a digitális Apokalipszis, sőt, de elég ideges lett mindenki, ráadásul nem is ugyanazokért a dolgokért húztuk fel magunkat. Hogy távolról kezdjem, Kínában a Hszi Csin-ping által bevezetett változásoknak köszönhetően – melyek abban állnak, hogy a mostani elnök élete végéig abszolút hatalmat kap, és gyakorlatilag ő a császár – érdekes tilalmak léptek életbe. Már tegnapelőtt betiltották Micimackót, tegnap pedig egy csomó közkeletű kifejezést irtott ki a köznyelvből a Weibo. A Weibo a kínai Facebook és Twitter, jobban mondva annak megfelelője, ahogy Oroszországban a V Kontaktye, ugyanis ezek a kevéssé demokratikus államok tiltják a világ legnagyobb közösségi oldalainak használatát polgáraik számára, és honi termékekkel elégítik ki az igényt – a Weibónak elvben háromszáz millió felhasználója van, a gyakorlatban lesz az kétszer ennyi is. De mi a baj például Micimackóval? Csak annyi, hogy Kínában nagyon népszerű műfaj a karikatúra, rengetegen űzik is, igen magas fokon, művészien – és Hszi Csin-pinget már jó ideje Micimackóként ábrázolták, kissé mackós testalkata miatt. Hanem a hírek nyomán megjelentek az első olyan rajzok, amiken Micimackó egy „Hatalom” feliratú mézesbödönt szorongat, és nagyon ragaszkodik hozzá - az éber kínai cenzúra pedig azonnal megértette az üzenetet és betiltotta a macit, mindenestől. Ez aztán egyszerre vonatkozott a nyomtatott és az online sajtóra is, de izgalmasabbak a nyelvi újítások.

Az ugyanis a helyzet, hogy hatszázmillió felhasználó közül néhánynak biztos lett volna véleménye Hszi elnök önkényuralmáról, ezért aztán letiltották azokat a kifejezéseket, amik egy ilyen, esetleg lesújtó véleményben szerepelhetnének. Csak hát ennek kicsit furcsa lett az eredménye. Tilos ugyanis használni a „tízezer év”, a „nem értek egyet”, a „Hszi Ce-tung”, a „szégyentelen”, az „élethosszig tartó”, a „személyi kultusz”, az „emigrálni” és a „halhatatlanság” kifejezéseket. Márpedig ezek nélkül elég nehéz kínai irodalmi nyelven egyáltalán beszélni. Sőt, éltetni sem lehet Hszi elnököt, ha valaki netán örül a fordulatnak, mert nem írhatja le a hagyományos kifejezést: „tízezer évig éljen”. Mi több, betiltották egy időre a latin „N” betű használatát is, senki sem érti, miért, de aztán ezt visszavonták, a többi tilalom maradt, szóval most a kínaiak elég tekervényesen kommunikálhatnak egymás között. És bizonyos, hogy káromkodnak, átkozódnak emiatt, szóval Hszi elnök remekül megválasztotta első népszerűség-növelő intézkedését.

Azt csak futólag érdemes megemlíteni, hogy a szintén nagyon demokratikus Szaúd-Arábiában Issa al-Nukheifi emberi jogi aktivista hat év börtönt kapott kormánykritikus Twitter-posztjai miatt, ez arrafelé természetes. Hogy a világ nagyobb részén meg természetellenes, az más kérdés. Sajnos ez egy darabig még így marad, Szaúd-Arábia demokratizálódási folyamata körülbelül akkor lép a látható eredmények fázisába, mikor az országban elterjednek a tűlevelű erdők és a jegesmedvék, ami nem várható egyhamar.

A német-orosz viszony viszont elhidegülni látszik, ugyanis kiderült, hogy az APT28, közkeletűbb nevén „Fancy Bear” orosz állami hackercsoport – mely hiperaktivitásáról ismert és a világon mindenbe belenyúlt már, az amerikai és francia elnökválasztásoktól a német parlament adatbázisáig, sőt, tavaly ők indítottak támadást a magyar Honvédelmi Minisztérium ellen is – szóval a Tarka Macik már jó éve kémkednek a német államigazgatási adatok között. (Mondjuk ismerve a hazánk és az orosz állam viszonyát, azt nem értem, nálunk miért kémkedtek: elég lett volna telefonon ideszólni, megkapnak minden adatot...) Hát, ettől nem fog közeledni egymáshoz Német- és Oroszország, sőt.

Azonban ezek még csak a kis, színes hírek, a nagy szenzáció a Facebook részleges összeomlása volt az egész világon. Tegnap, magyar idő szerint 13:00 után valamivel a világ összes felhasználója azt tapasztalta, hogy nem tud bejegyzést írni a saját oldalára, ha asztali gépet használ, ellenben okostelefonról vagy tabletről minden további nélkül képes erre. Csak hát az nem minden felhasználónak van. A meglévő posztokhoz viszont hozzá lehetett szólni – rövid idő alatt ki is alakult a közepes lincshangulat.

Jellemzőek voltak a reakciók.

Az első gondolata Magyarországon mindenkinek a politikai manipuláció volt: az ellenzékiek biztosak voltak abban, hogy csak nekik tiltották le a posztolás lehetőségét, amint a kormánypártiak is ugyanezt hitték, csak az első csoport a magyar kormányra és annak szerveire gyanakodott, a második Soros György (vagy már nem is ő, hanem az illuminátusok?) sátáni mágusaira. Alig lehetett megnyugtatni a Duna–Tisza köze népét, hogy az egész bolygón ez a helyzet, és nehezen képzelhető, miszerint a magyar kormány Nevadában és Tromsőben is letiltja a megosztásokat, arról nem is szólva, hogy ez műszakilag lehetetlen volna.

Mondhatnánk, hogy ez magyar betegség, mi csak magunkat látjuk – mondhatnánk, de az üzemzavar idején benéztem a downdetector.com (http://downdetector.com/status/facebook) nevű fórumra, ahol is az egész világ összegyűlt káromkodni, az amerikaiak Trumpot sejtették a háttérben, a svédek az orosz hírszerzést, a guatemalaiak a kommunista gerillákat, Ecuadorban megint más politikai erőket, Nigériából egyes hangok neokolonializmust emlegettek, szóval előkerítette mindenki a maga mumusát. Azért becsületére váljék a közönségnek, hogy csak körülbelül minden tizedik megszólaló gyanakodott a politikára, a legtöbben szimpla rendszerhibára gondoltak.

Aztán pár óra múlva elmúlt a gond, tessék továbbmenni, nem történt semmi, nincs itt semmi látnivaló. Csak éppen azt nem tudjuk, mi okozta a hibát. Ugyanis egyetlen szó magyarázat, nem sok, annyi sem jelent meg ennek kapcsán. De sehol sem.

Marad a spekuláció. Három lehetőség van. A nemzetközi fórumon több verzió is elterjedt, az egyik az, hogy vezették a spamszűrést (végül is, ha nincs poszt, nincs spam sem, szentigaz), a másik szerint egy új arcfelismerő rendszert teszteltek, a harmadik az új moderálási alapelvek bevezetését tételezte fel, melyek minden sajtóterméket, hírt kiszórnának.

Egyik vonzóbb ötlet, mint a másik.

Én személy szerint – de ez szubjektív vélemény - vagy az arcfelismerési rendszer tesztjére tippelek, ez ugyanis megmagyarázná, miért maradtak használhatóak az olyan eszközök, amiken van kamera, és miért vált használhatatlanná minden, amin nincs (ellenben ez jogi problémákat vet fel, ugyanis a közösségi oldal milyen jogon kapcsolja be a telefonunk, tabletünk kameráját az engedélyünk nélkül?) vagy valami olyan hibára, ami Android operációs rendszeren nem jelentkezett de minden máson igen.

Lehet, hogy sosem fogjuk megtudni, mi történt, az is lehet, hogy délre megmagyarázzák – végső soron az sincs kizárva, hogy csak egy alkalmazott szúrt el valamit, de az ekkora, világméretű sikert aratott.

Elvégre a Facebook egy hatalmas vállalat, náluk mindenre van egy alkalmatlan ember.

Azonban az nagyon szépen jellemezte a planéta állapotát, hogy igen sokaknak először a politika jutott eszébe az üzemzavarról.

Ha én állami vezető volnék, eltöprengenék, hogy is veszítettem el ennyire a polgárok bizalmát.

Illetve bocsánat: ha én állami vezető volnék, egyáltalán nem gondolkodnék, hiszen ha használnám a fejemet, már nem is lennék állami vezető...

Még jó, hogy nem vagyok és nem is leszek.

Ezek voltak Digitália tegnapi hírei, várjuk a mai botrányokat.

Szele Tamás