És most nem a Kárpát-medence pillanatnyi időjárására gondolok. Annál sokkal fontosabb dologra. A tegnap bemutatott új orosz fegyverrendszerek egy csapásra hozhatják vissza a hidegháború legrosszabb időszakát, a kölcsönös fenyegetettség és a kétpólusú világrendszer korát – az egyik pólus Oroszország lenne, a másik mindenki más a bolygón.

Ne tessék legyinteni, hogy azok az idők már elmúltak, mert elmúltak ugyan csak visszajöttek. Illetve, most jönnek, a hidegháború a nyakunkon van, rendszerváltás ide vagy oda, illetve, egy új, kétpólusú világban erősen kérdéses, hogy Magyarország melyik oldalon állna – azt tetszik mondani, a demokráciák oldalán? Pont annyira állna ott, amennyire a politikai rendszer ma errefelé demokráciának nevezhető: sokkal valószínűbb, hogy beállnánk a keleti tömbbe, tábori pincsikutyának, mert másra amúgy sem lennénk jók. De lássuk, miről van szó.

„Moszkva, 2018. március 1., csütörtök (MTI) - Az ellenség által felderíthetetlen és elfoghatatlan, manőverező nukleáris fegyverek kifejlesztéséről számolt be Vlagyimir Putyin orosz elnök a csütörtökön Moszkvában elmondott évértékelő beszédében, amelyben egyben meghirdette következő - remélt - elnöki ciklusának nagyszabású gazdasági célkitűzéseit.

Az általa egyedülállóként jellemzett új fegyverrendszerek kifejlesztését Putyin azzal indokolta, hogy az Egyesült Államok többszöri figyelmeztetés ellenére kilépett a Moszkva által a hadászati paritás alapjának tekintett, 1972-ben megkötött rakétavédelmi (ABM) szerződésből. „Velünk senki sem akart tárgyalni, ránk senki sem hallgatott” - jelentette ki a parlament két háza és az orosz politikai élet meghatározó személyiségei előtt az elnök, miközben az új fegyverrendszerek működését óriásképernyőkön mutatták be.

Az orosz elnök egyebek között egy nukleáris meghajtású, „korlátlan hatótávolságú” manőverező repülőgép, egy nagysebességű, nukleáris robbanótöltet hordozására alkalmas víz alatti drón, egy Kinzsal (Tőr) névre elkeresztelt, légi indítású, több mint 2 ezer kilométeres hatótávolságú hiperszonikus (10+ Mach sebességgel haladó) rakéta és a Szarmat típusú új, több robbanótöltet szállítására alkalmas interkontinentális ballisztikus nehézrakéta kifejlesztéséről tett bejelentést. Sikerekről számolt be a lézerfegyverek kifejlesztése terén is.Mint mondta, Oroszország kikísérletezte és elkezdte az Avantgard kódnevű, új elveken alapuló hadfelszereléssel ellátott, manőverező robotrepülőgép-blokkot indító hadászati rakétarendszer sorozatgyártását. Az irányítható, új kompozit anyagok felhasználásával megépített blokk Putyin szerint a sűrű légrétegekben 1600-2000 fokos „tűzgolyóvá” felhevülve, a hangsebesség több mint hússzorosával, meteoritként halad a célja felé, „gyakorlatilag a plazmaképződés körülményei között”.

Reményét fejezte ki, hogy az elhangzottak bebizonyították: a rakétavédelmi rendszerek stratégiailag semmit sem érnek, pénzügyi szempontból pedig pazarlóak. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy Oroszország senkit sem fenyeget, és katonai erejének növekedése a béke garanciája.” (MTI)

Az orosz békeszeretetet már nagyon sokszor hangsúlyozták és a világ sok országába vitték már el ők a békét, most épp Szíriában pacifikálják Kelet-Gútát, olyan eredménnyel, hogy a civil lakosság tömegével pusztul bele ebbe a nagy békeszeretetbe. De ez megint mellékszál, mindenki tudja: hanem lássuk, mi a csoda ez a három fegyver?

Az első egy „nukleáris robbanófejjel is felszerelhető robotrepülőgép, ami gyakorlatilag korlátlan hatótávolságát annak köszönheti, hogy start után egy kis atomreaktor hajtja tovább, miközben alacsonyan manőverezve halad akár az egész Földet is megkerülve célja felé, Putyin szerint megállíthatatlanul. Az elnök szavai szerint a cirkálórakétát alacsony utazómagasságra tervezték, és röppályáján kiszámíthatatlanul cikázik, ezért a jelenlegi, sőt a közeljövőben rendszerbe álló felderítő-elhárító rendszerekkel is képtelenség lesz érzékelni és megsemmisíteni.” (Index)

Álljon meg itt egy kicsit a verekedés. Atommeghajtású robotrepülőgép? Hogy működhet? Mi hajtja? Tekintve a megadott paramétereket, csakis egy nukleáris torlósugárhajtómű. Az viszont nem újdonság, sőt, bár eddig azért nem alkalmazták, mert olyan mértékben szennyezi el a környezetet, hogy a nyomvonala szó szerint gyilkol, mi több, éjjel világít is. Hogy működik? Mint minden torlósugárhajtómű, ez is egy áramvonalas kályhacső, elöl bemegy a hideg levegő, a reaktor hatalmas hőjétől felhevül, kitágul, előre nem tud kitörni, hát csak hátra mehet, és ezzel hajtja a repülő eszközt.

Az ötlet nem új, annyira nem az, hogy az amerikaiak „Project Pluto” néven már kísérleteztek is vele 1957 és 1964 között. Feladták a fejlesztést, főleg műszaki és anyagi okok miatt, bár ha megépül, nem csak a célbajuttatott robbanófejekkel gyilkolt volna, a hajtómű puszta lökéshulláma is végzett volna az alatta levőkkel, illetve a fedetlen reaktorból a levegőbe jutó sugárzás tovább fokozta volna a hatást. Voltak olyan tervek is, hogy ezt a „másodlagos lehetőséget” kihasználva a gép feladata teljesítése után az idők végezetéig repked az ellenséges terület felett így téve ott lehetetlenné az életet.

Hát ezt az Avantgard már tudja, ugyanis az Avantgard meg is épült, állítólag működik is.

Van pár gyenge pontja az elgondolásnak, rögtön az első, hogy mérhetetlenül drága, az amerikaiak 260 millió akkori dollár után hagyták abba a fejlesztést (csak cementből annyira volt szükségük a tervezett kifutóhoz és támaszponthoz, hogy külön bányát vettek az építkezéshez). Másrészt, nehezen irányítható, de hiszen épp az a cél, hogy ne legyen kiszámítható a mozgása: viszont akkor semmi garancia arra, hogy eljut a célponthoz. Bár ezt lehet, hogy megoldották, ne becsüljük le az orosz haditechnikát. A szennyezés is szempont: ezt aztán nem lehet saját vagy baráti területről indítani. Hacsak nem akarjuk magunkat is kiirtani.

A hiperszonikus űrrepülőgép-rakétáról esett a legkevesebb szó, meglehet, ez az, aminek még „finomhangolásra” van szüksége, azonban a nukleáris torpedó komoly veszélyt jelenthet. Lényegében véve robot-tengeralattjáró, csak aljasul gyors, a tenger fenekén lopakodik, így nehéz is észlelni, és száz megatonnás töltetével nem csak tengerparti városokat törölhet el a föld színéről, de a robbanás lökéshulláma által keltett tsunami az egész partvidéket átrendezi. No, meg okozhat földrengéseket is, ha már. Tessék belegondolni: a hiroshimai atombomba 16 kilotonnás volt, a valaha felrobbantott legnagyobb kísérleti töltet, a Cár-bomba ötven megatonnás. És ez utóbbi szó szerint elfújt egy 55 kilométerre fekvő falut is.

Csakhogy erről a nukleáris torpedóról már régóta szó van, nem volt ennek sem titok a fejlesztése, a szakirodalomban emlegették a lehetőségét – egyszóval, az orosz csodafegyverek nem újak. És nem is váratlan csodák. Putyin görcsösen ismételgeti, miszerint „a rakétaelhárító rendszerek feleslegessé váltak, fenntartásuk lopás az amerikai adófizetők zsebéből” de azért ő maga nem szereli le a saját rakétarendszereit. Márpedig, ha a kezében a csodafegyver, minek az a sok ócskaság? Vagy az orosz adófizetők zsebéből szabad lopni?

Emlékeztet ez a történet engem valamire. Nem egyszerűen az előző hidegháborúra, hanem annak a végére. A csillagháborús tervre (SDI). Ez nyerte meg végül is a hidegháborút: nagyon leegyszerűsítve arról volt szó, hogy Reagan elnök Teller Ede tanácsára bejelentette: bolygóméretű védelmi (és nem csak védelmi) rendszert telepítenek a légkörön túlra. Ez ellen az akkori Szovjetunió kézzel-lábbal tiltakozott, ami nem sokat használt, így belekezdtek a saját csillagháborús programjukba (ennek lett volna része a Buran űrsikló is), csak éppen annyira drága volt, hogy belerokkant a gazdaság és – részben ennek köszönhetően – összeomlott az egész világrendszer is.

Az amerikaiak mindeközben a világon semmit nem telepítettek az űrbe, a földön fejlesztgettek ezt-azt, például a Patriot rendszert, de nem voltak bolondok kihajigálni a pénzüket a légkörön túlra. Viszont minden fórumon, állandóan a csillagháborús tervet emlegették.

Hát ez a mostani bejelentés is erre hasonlít. Nem kizárt – mint láthatjuk – hogy ezek a fegyverek léteznek, az sem, hogy közülük egyesek már rendszerbe is álltak, és ez már egy új hidegháborús korszak eljövetelét jelenti. Az viszont kizárt, hogy az orosz gazdaság képes volna ezeknek a tömeges előállítására, amint Putyin állítja. Egy is elég, tetszenének mondani, csakhogy nem így van: pusztításhoz valóban elég egy, de nyertes háborúhoz nem.

Habár az a Putyin-beszéd óta diplomáciai szempontból mindegy is, hogy mennyi ilyen fegyver van és mi igaz ebből az egészből. Putyin be akarja állítani újból a kétpólusú világrendszert, a kölcsönös fenyegetés korát, ugyanis ez Oroszország számára kedvező körülményeket teremtene – igaz, a régi világbirodalmat csak sorozatos, lokális háborúkkal lehet majd visszaállítani, ahhoz kevés a fenyegetés.

Mi is volt ennek a kölcsönös fenyegetésnek a neve angolul?

„Mutual assured destruction”

Rövidítve, közkeletűen: MAD.

Mad, mint Max.

Őrület – de készüljünk fel az új hidegháborúra.

Elkezdődött.

Szele Tamás