- Jó reggelt, Hacsek, mit iszik?
- Mit innék? Kávét, de törökösen.
- Törökösen? Magát is megvette a Soros?
- Nem, engem az Erdogan vett meg.
- Már megijedtem, hogy megbolondult az öreg... és mondja, mit adott magáért a szultán?
- Egy gyémánt félkrajcárt.
- Maga rezet sem ér.
- Na ja, de honnét kéne tudja ezt az Erdogan? Nem próbált alkudni?
- Nem lehetett, féltem, hogy végig kell üljem mind a hét tornyot.
- Maga nem is újságíró. Török földön azokat csukják be.
- De amíg én ezt annak a janicsárnak bebizonyítom!
- Hát egyszerű: mutassa meg, hogy nem tud írni.
- Az nem bizonyít semmit. A Bencsik se tud, mégis újságírónak nézik.
- De nem is akarják bezárni.
- Hát nem: olyan rendszer még nem volt, aminek sikerült a Bencsikkel szembe kerülnie.
- Na, látja. Amíg nem tudok írni, addig bajom sem lehet. Csak nehogy megtanuljak valahogy.
- Azért ez a veszély nem fenyeget a közeljövőben. Hanem örülök, hogy magát az Erdogan vette meg.
- Miért örül ennyire?
- Hát ugye, jönnek az enszek, elfoglalják Magyarországot, és nem szeretném, ha maga vezetné őket.
- Az enszek? Azok rettenetes harcosok, ők bántak el Vasudvarddal is, Szilszakáll vezeti őket, csak úgy szaggatják az erős kőfalat az ágaikkal, gyökereikkel!
- Maga hülye, azok az entek!
- Akkor kik az enszek?
- Olyan izék. Olyan daedalon... dekameron... nem, dekadens nyugatiak, züllött amerikaiak, brüsszeliták, meg ilyesféle gyönge, sápatag népség. Jönnek és hozzák a Sárga Veszedelmet!
- Keletről hozzák?
- Nem, Keletről csak jó jöhet, Nyugatról hozzák.
- Nyugatról a keleti veszedelmet. És kikből áll ez a veszedelem?
- Észak-afrikaiakból.
- Az Délen van.
- Látja? Látja, milyen ravaszok?
- Keleti, Nyugati, Déli... mondja, tisztában van maga a budapesti főpályaudvarokkal?
- Azokkal igen, ott gyülekeznek az enszek meg a migráncsok. A múltkor is megerőszakoltak egy szőke ensz kislányt a tuaregek, fényes délben.
- Fényes délben?
- Na jó, éjfélkor, és nem Pesten, hanem Sidi-bel-Abbésban, meg nem volt szőke, és ensz sem, sőt, kislány sem, és erőszak sem volt, hanem sakkoztak egyet meg a tevékről beszéltek, de akkor is felháborító!
- Az, kérem. És mindezt tűri a világ!
- Borzalmas. Látom Soros György pénzét!
- De jó magának...
- Miért?
- Bárcsak látnám én is. Vagy legalább látnék belőle valamit. De én még a Simek pénzéből sem láttam egy vasat sem, pedig az tartozik.
- Nem is fog. Simek beállt brüsszelitának a Soros pénzén az enszekhez.
- A Soros pénzén? Azt hittem, az enyémen...
- A Sorosén, az fizette meg.
- Miért fizeti?
- Maga ezt nem érti. A Simeknek azért van pénze, azért kapja, hogy ne adja meg magának a tartozását, mert maga egy jó magyar ember.
- Hogy ennek az én grószpapám hogy örült volna 1944-ben!
- Annak, hogy a Simek tartozik?
- Annak, mert ha jó magyar ember az, akinek a Simek nem adja meg a lógását, akkor én egyenesen Koppány vagyok. És papír is van róla.
- Arról, hogy maga Koppány?
- Arról, hogy a Simek tartozik. Két tanú előtt aláírta.
- Jól tegye el, többet ér manapság, mint egy keresztlevél, származástáblával. Most, amikor jönnek a migráns enszek.
- Meg van maga akadva ezekkel az enszekkel.
- Hát csoda, kérem, hát csoda? Ha a fogkrém kijön a tubusból, nincs ember, aki visszategye! Megmondta az Orbán is!
- De ezek nem kimennek, maga azt mondja, ezek bejönnek.
- Fordítva is igaz! Ha a fogkrém egyszer bement a tubusba, nincs ember, aki kivegye belőle!
- Ez biztos?
- Biztos, mondta az Orbán.
- Mondja, szokott ez az Orbán fogat mosni néha?
- Nem annyira...
- Na, azért.
- De akkor is zsákország lettünk! Ezt is az Orbán mondta.
- Látja, ez igaz. Csak nem úgy.
- Hát hogy?
- Benne vagyunk egy zsákban, mert elloptak minket, és most visznek.
- Ki visz, az enszek?
- Nem.
- A migráncsok?
- Nem.
- A Soros?
- Ő sem.
- Akkor ki?
- Az Orbán, az visz...
- Mars innét, még meghallja valaki!
Szele Tamás
