Kérem, tisztelt Bíróság, szeretnék megjegyezni valamit ebben a kényes helyzetben.

A Tisztelt Bíróság helyzete a kényes ugyanis.

Nem a vádlotté, aki mellett tanúskodni szeretnék.

Az angolszász jog ismeri a „jellemtanú” fogalmát, ez a normann jogból származik, erre most ne térjünk ki, mert kiderülne, hogy a Tisztelt Bíróság sem az angolszász, sem a normann, sem a római jogot nem ismeri, sőt, a jogot általában sem.

Térjünk a tárgyra.

A vádlott dr. Czeglédy Csabát van szerencsém személyesen ismerni, sőt, egy rövid ideig jogi képviselőm is volt,

Személyes eszmecseréink alapján és sajtójogi, nyilvánosan közölt tanulmányainak ismeretében kijelenthetem, hogy ez az ember nem pusztán ártatlan abban, amivel vádolják, hanem ezzel szemben a magyar sajtójog egyik legavatottabb szakértője, aki soha, senkit sem károsított meg egy fillérrel sem.

Ezzel szemben elmondhatom, hogy abban az időszakban, mikor képviseletemet ellátta, tőlem sem fogadott el semmiféle ellenszolgáltatást.
Önökről, Tisztelt Bíróság pedig, amennyiben ennek az ártatlan embernek az ügyében elmarasztaló ítéletet hoznak akár első-, akár másodfokon, akár pedig a Kúrián, azt mondhatom el, hogy akinek az Isten talárt adott, nem bizonyos, hogy adott hozzá becsületet meg gerincet is: és kívánom ebben az esetben, hogy talárjukat viseljék, egyetlen ruhaként, ha egy kegyetlen és kíméletlen diktatúra majd Önöktől kíván egyszer és mindenkorra megszabadulni.

Hiszen ne feledjék: Önök is kellemetlen események és döntések tanúi. Sőt: végrehajtói is lehetnek.

Válhatnak kényelmetlenné.

Tisztelt Bíróság, azzal a bensőséges kérelemmel zárom votum separatumomat, miszerint javasolnám az ártatlan vádlott felmentését: ha nem teszik meg az Igazság és a Jog nevében, tegyék meg merő önzésből.

Bármelyik nap Önökre kerülhet a sor.

Hodie mihi, cras tibi.

Szele Tamás