Forgókínpad

Sajtókampf

2018. március 05. - Szele Tamás

Választási kampány van, kérem, letagadhatatlanul, visszavonhatatlanul, és attól tartok, most már mindörökké is fog tartani: mondjuk 2010 óta szinte folyamatos, de engedtessék meg nekem, hogy a mostanit már végletesen elfajultnak tartsam. Azok a sebek, amiket most osztanak, nem fognak begyógyulni április kilencedikén, akárki is nyerjen, ezek megmaradnak és tovább égnek majd.

No, de mit jelent ez a sajtónak? Baromi sokat, lévén, hogy a kampány legnagyobb része ilyen vagy amolyan sajtóterméken keresztül zajlik, nem kevesen keresnek is rajta, persze, az olyan ritka vén bölénynek, mint én, aki már képtelen vagyok a pártos elkötelezettségre, inkább kínos. Ugye, hazaáruló az ember indulásból a kormánypártiak számára, mert nem oda szavaz, de pártokra lebontva hazaáruló az ellenzéki oldalon is, mivel nem áll be a propagandakórusba, hanem csak úgy magától ír. Aztán a legcsúnyább tőlem, hogy ebben az időben, lumbágósan nem rohangálok vadidegen emberekhez aláírásokat gyűjteni. Az aktivistákat gyermekkorukban az asztal körül kergették, ha nem gyűjtöttem velük szignót. Mindegy, maradjunk annyiban, hogy pártszimpátiám – ha egyáltalán van – kicsit sem haladja meg a szimpátia mértékét és semmiképp sem éri a csillogó szemű lelkesedését. Ezen már csak az segítene, ha nem ismerném többnyire személyesen az egész magyar pártpolitikai bolhacirkuszt. Ez úton is kérném az összes pártot, hogy naponta és pártonként ne küldjenek egy e-mailnél többet, annyit még elviselek, de a pártonkénti négy-öt kicsit sok – mit tetszik gondolni, ha az elsőtől nem nyerítettem fel, és rohamoztam meg a Téli Palotát, a negyediktől, ami szövegében teljesen azonos az elsővel, majd kipattan belőlem a jakobinus?

Ennyit a pártokról. Most térjünk jelen írás tárgyára – de a bevezetés is elengedhetetlen volt a körülmények teljes bemutatásához.

Olyan egy hete különös jelenségre lettem figyelmes. Erősen megnőtt a kormánypárti és szélsőjobboldali kommentaktivitás az írásaim alatt, ez annyiban jó, hogy növeli az olvasottságot és a Google előbbre is teszi az írást a keresőben, annyiban viszont nem, hogy az ember állandóan kell figyelje, ki mit szólt hozzá, ugyanis a magyar jog szerint ha valaki sértőnek talál egy kommentet, azért a lap és a szerző felel. Nem ők írták, nem is értenek egyet vele, de felelnek, mert csak. Szóval, ha állandóan nem is őrzi az ember a napi anyagát, de pár óránként ránéz, gyomlál, töröl és tilt, ugyanis a bírósággal jobb a békesség. Külön csókoltatom a kedves jogalkotót ez ügyben.

Mármost van olyan, hogy beindul a húsdaráló, rendszerint akkor, amikor valami széljobb portál felkap egy írást és kiteszi céltáblának. Tavaly nyár végén-ősz elején volt egy ilyen periódusom, napi tíz-tizenkét fenyegetéssel, ugyanis egy anyagomban megírtam a vizes VB körüli korrupciógyanús ügyeket. Rám is zúdult a szittya fergeteg, még a magánéletembe is megpróbáltak beavatkozni, csak nagyon megjárták, az életveszélyes fenyegetéseket már nem is mondom, abból tizenkettő plusz áfa egy fél tucat. Most is nő az aktivitás, bár nem annyira, mint akkor: de néhány külpolitikai írásomat már betámadták vagy ötvenen. Egy szó nem volt benne Magyarországról, pártokról, választásról. Hát mi ez a hirtelen támadt érdeklődés, amely azt követeli, hogy Ablak-Zsiráf szinten lássam a világot, a nyájas kommentelővel együtt? Fel nem bírtam fogni, mitől lettem én ilyen fontos faktor. Pláne külpolitikai. Szijjártót menesztik és kell valaki a helyére? Nem vállalom, kérem, a cég mostani menedzsmentjével semmiképp.

No, néhány ismerősöm posztja alapján rájöttem. Ez is kampány.

Létezik egy „Minden szó” (http://mindenszo.hu/) című kormánypárti portál, valahol a netes sajtó peremén, a mocsárban, ami saját írást keveset közöl ugyan, de gyűjti a kormánymédia írásait, és hogy úgy mondjam, reciklálva, kikukázva megint közreadja őket. Műfajilag ilyen állat nincs, mert nem válogatás, hiszen van saját terméke is, ha nem is sok, nem híroldal, mert hírből van rajta a legkevesebb, nem tudni micsoda, de impresszuma például nincs, biztos, ami biztos, nehogy még feleljen érte valaki. Olyan rovata viszont van, hogy „liberális-agyhalál”, ami bátran megy szembe nem csak a kis honunkból már majdnem eltűnt liberalizmussal, de címében a magyar helyesírás összes szabályával is. Ezt nem írjuk kötőjellel, Pistike! No, ez a herepfedény formájú, műfajokon kívül álló világcsoda adta meg a választ a növekvő aktivitásra. Öt napja ugyanis ezt a felhívást tette közzé (http://mindenszo.hu/breking-felhivas-mindenki-menjen-kommentelni-a-balliberalis-lapok-hirei-ala-a-jovonk-mulik-rajta11/):

BRÉKING! FELHÍVÁS! Mindenki menjen kommentelni a balliberális lapok hírei alá – A jövőnk múlik rajta

A honlapokon és a Facebookon se hagyjátok magatokat!

Mutassuk meg milyen sokan vagyunk és hogy elegen vagyunk és elegünk van a balliberális hazugságokból!

Felhívunk minden nemzeti érzelmű hazafit, menjen kommentelni az alábbi honlapok hírei alá és mondja el a véleményét, szálljon vitába másokkal, érveljen, mert van mivel érvelnünk, nálunk az igazság! Nem engedhetjük meg, hogy az országromboló, gázáremelős, szemkilövetős társaság visszajöjjön és végérvényesen tönkrevágja Magyarországot!

Az alábbi fontosabb oldalakra szükségesek a kommentek”


Itt egy lista követezik, melyet nem közlök, ugyanis ez is eshet a Sajtótörvény hatálya alá, meg különben sem fogok segíteni ezeknek a slapajoknak. De folytatják:


stb. és minden balliberális, nagyobb olvasottságú szennyportál alá írjátok meg a véleményeteket a témával kapcsolatban, nyugodtan, higgadtan, érvelve! Meglesz az eredménye!

Ne csak a honlapokon, a Facebook oldalaikon is kövessük ugyanezt a módszert!

Magasba a zászlókat! Fel győzelemre!
Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!”


Ja, vagy úgy. Illetve, ha csak úgy nem. Akkor már értem, mitől lett nekem hirtelen annyi olvasóm, aki utál. Nem élvezetből olvasnak, hanem kötelességből. Persze, hogy jön a mocsokáradat, hiszen ez a feladatuk. Ráadásul, amilyen balekok, ingyen csinálják, önként, dalolva és lelkesen. Hát, ők tudják. No, ezért még csak a fejemet csóváltam meg, hanem ma reggel megláttam az új brékingjüket, mert nem képesek abbahagyni a brekegést (http://mindenszo.hu/breking-a-teljes-liberalis-ellenzeki-sajto-probalja-hazugsagokkal-megbuktatni-az-orban-kormanyt1/):


BRÉKING! – A teljes liberális, ellenzéki sajtó próbálja hazugságokkal megbuktatni az Orbán kormányt

Az alábbi sajtóknak egy szavát ne higgye el senki

Mivel az ellenzék egy töketlen, béna kacsa, még egy pártlogo-t sem mertek rátenni a Hódmezővásárhelyi választás ellenzéki jelölt szavazólapjára, inkább függetlenként sunnyogott és nyert, persze teljes liberális sajtótámogatással.

A külföldről finanszírozott sajtók és a Simicska Lajos kezében levő médiumok MINDENT megteszek, hogy ezt a kormányt megbuktassák, hogy Magyarország bevándorló ország legyen.

Az ellenzéki jelölt képviselők meg vidáman tapsolnak a hatalmas média támogatáshoz.
Van az a képviselőnként 50-60 millió Ft, amiért elárulják saját hazájukat.

A külföldi cégek kifizetési listáján levő médiumok és a Simicska média minden nap hazudni fog!

EGY MAGYAR SE HIGGYE EL EGYETLEN SZAVUKAT SEM!

Ezek hamisítottak videót (HVG) 2014-ben, hazudtak az ELIOS “ügyről”, amit ma már a Tungsram cáfol, de valahogy azt nem hozták le.
Ezek a hazugok vagdosnak össze videókat és hagynak ki egy-egy beszédből részleteket (Bayer Zsolt), vagy két komplett ECHO Tv-s interjút összevágva próbálják azt igazságként eladni.

Az alábbi sajtók egyetlen szavát se higgyétek el!!
Mind Simicskához, a DK-hoz, a Jobbikhoz és külföldi cégekhez tartoznak, ők pénzelik őket!
Megkapták azokat a súlyos százmilliókat, milliárdokat, amiért hazudni kell nekik, reggel, délben, meg este:”


Itt még hosszabb lista következik, benne most már jobbik-irányultságú médiumokkal is, szóval pláne nem közlöm.


Íme az agymosodák listája. És még sokan mások.
Ha ezeknek hisztek, győz az ellenzék és bevándorló országgá válunk.
Ez ilyen egyszerű!”


De jó lenne, kicsi fiam, ha ilyen egyszerű lenne. Az, hogy kifélék-mifélék vagytok, azt sejtem: elszabadult hajóágyú a ti nevetek, mert ha erre a Fidesz központi utasítást adott, nagyobb a baj náluk, mint hittem. Ez csak saját, nagyon alulról, zsigerekből jövő kezdeményezés lehet. Amit esetleg – nagyon esetleg – nem tilt le a pártközpont. Mármost azt értem, hogy igen ravasznak hiszitek magatokat, mert úgy gondoljátok, impresszum híján jogilag nem lehet ellenetek fellépni, csakhogy bizony lehet, bár nem mondom meg, hogyan, legyen egy kis fejtörőtök a mai napra. Hátha beindulnak a rozsdás fogaskerekek a homlokcsontotok mögött, bár van egy olyan érzésem, hogy nem indulnak azok már el soha.


Ami a kommentháborút illeti, szegény kis fiacskáim, annál nagyobb hülyeséget ki sem találhattatok volna. Ugyanis az a komment csak akkor marad ott, ha én ott hagyom és lefogadhatjátok egy vak lóba, hogy nem hagyom. Sőt, magát a kommentelőt is kitiltom a felületről, mert semmi szükség a provokátorra. Ez nekem pontosan két kattintásomba kerül, szóval nem fáradság, nagyon szívesen, nektek meg ott vérzik el a bandátok java a verbális csatatéren, és vissza sem jöhetnek, ha meggyógyultak. Szóval, ennek sok értelme nincs. Ne gyertek azzal, hogy nem vállalom a vitát és ez nem demokratikus: nagyon ócska szöveg ez, ugyanis demokratikus ügyekről csak demokratákkal vagyok hajlandó vitatkozni, ti pedig kicsit sem vagytok azok.


Különben sem állok szóba olyanokkal, akik nyíltan és nyilvánosan hazugnak és bérencnek neveznek. Illetve, mikor szóba állok, akkor már baj van. Mármint ők vannak bajban.


Annyit viszont szeretnék megjegyezni, hogy például ez az írás a sajtótörvény hatálya alá esik, ezért is kellett benne betartanom néhány előírást: a „Minden szó” mikor esik bármiféle szabályozás hatálya alá?


Előbb esik ez villamos, mint hatály alá, amondó vagyok.



Szele Tamás