Forgókínpad

Shaka, a zulu

2018. március 07. - Szele Tamás

Elszorul a torok és felháborodik a szív: ilyen borzalmas és merném állítani, undorító bűncselekményről Kuba kudarcba fulladt kongói hadjárata óta nem érkezett hír. És akkor is csak nyugati forrásokból, Guevarától eltkintve. Tekintsük tehát előbb a tényeket: brutális támadás áldozata lett a dél-afrikai Durbanban egy triatlonista. Mhlengi Gwalát kerékpározás közben támadta meg három ismeretlen, majd az út menti bozótba rángatták, ahol egy láncfűrésszel megpróbálták amputálni a lábait.

Igen, láncfűrésszel.

A helyi rendőrség szóvivőjének szerda reggeli tájékoztatása szerint kedden, délután negyed négy körül támadták meg a sportolót. „Gyilkossági kísérlet miatt indítottak nyomozást az umbiloi rendőrkapitányságon, miután Gwalát a három elkövető megtámadta, a bozótba rángatta és megpróbálta levágni a lábait, amitől sérüléseket szerzett.” Mondjuk az ember elég nehezen marad életben a végtagjai nélkül, főleg, mert kivérzik. A sportoló stábjának tagja, Sue de la Porte arról számolt be, hogy Gwala megpróbálta a támadóknak felajánlani a telefonját és a nála levő pénzt, de ők továbbra is lefogva tartották a földön és megpróbálták megcsonkítani.

Az esetről elsőként a riói olimpián bronzérmet szerző Henri Schoeman számolt be a Twitteren.

Egy barátomat hárman megtámadták miközben Durban területén biciklizett. Aztán megpróbálták levágni a lábait egy lánfűrésszel. A penge túl tompa volt, csak félig ment át az egyiken és csak belekezdett a másikba. Rosszul vagyok! Mennyire vagyunk biztonságban Dél-Afrika útjain?” – írta Schoeman.


Miután leküzdöttük a hányingert, nézzük meg, mi is történhetett. Hangsúlyoznám, csakis néprajzi ismereteimre támaszkodom. És személyes tapasztalataimra, részben. Tehát: Afrika egy viszonylag nagy hely, melyet a Szaharától délre fekete bőrű emberek laknak. Ezek általában pontosan olyanok, mint a fehér bőrű emberek, jók, rosszak, csibészek és kedvesek, én nagyon kedvelem őket. Főleg a szudániakat, az egyik törzs be is fogadott, mivel Ahmed Al-amin Osman barátom édesapja volt a törzsfőnök. Egy ilyen törzset ne úgy tessék elképzelni, hogy lándzsákkal öljük az antilopot a szavannán, hanem úgy, hogy az Oxfordban végzett törzsfőnök bácsi rád adja a törzs rituális jelvényeit, megpuszil háromszor, és onnantól kezdve te is fekete ember vagy. Nagyon jókat dumálgattunk az öreg Dzsamillal, mellesleg.

Szóval ilyen alapon én is fekete vagyok, csak kicsit sápadtra sikerültem, Dzsamil bácsi mondta, hogy ad pár feleséget, de hát változott a helyzet Szudánban, nekik is menekülniük kellett, ezt megúsztam. De hát Afrika gyönyörű és az emberek jók.


Vagy nem.

Akár swahili, akár mandinka emberrel beszéltem – igaz, többnyire iskolázottakkal és angolul, mind borzadtak két dologtól. A zuluktól és egyes animista vallásoktól. Nos. Tegyünk különbséget.


Van az, amit vudunak vagy santeriának neveznek, ez Beninből származik és Elefántcsontpartról. Lényege, hogy vannak ősi istenek, Shango, Oya, Jemanjé, akit „Jimandzsénak” ejtünk, és velük nagy vedelések és orgiák útján lehet kapcsolatba lépni, plusz a papaloa vagy a mamaloa állandóan vonalban van velük. Ez az ember máján kívül szinte semminek nem árt.

A loák persze ismernek veszélyesebb játékokat is, ha bajba kerül egy-egy képzettebb loa, lazán képes hipnózisra, szuggesztióra, úgy megy át egy igazoltatáson, mint kés a vajon, de hát ezt Houdini is tudta. Meg hát a karibi térségben felfedezték a tetrodotixin előnyeit, amiből aztán a zombik legendája lett: annyi igaz belőle, hogy ha eltalálják az adagot, és azt nagyon nehéz, a megmérgezett ember egy ideig elveszíti az önkontrollját. A többi: mese.


De sajnos van ott lent, messze Délen valami más is. Valami rosszabb.


Végül is az senkit sem zavarna, ha elmegyünk egy candombléra, iszunk sok rumot és a szép lányokkal táncolunk. Esetleg nem is csak táncolunk, bízzuk ezt a lányokra.


De sajnos van ott egy veszélyesebb, animista, ősibb vallás is, ami az emberáldozatban hisz. Pontosabban azt hiszik ezek a – nevezzük őket nevükön – zuluk, hogy ha megeszik valakinek az érintett testrészeit, akkor attól erősebbek, okosabbak vagy bátrabbak lesznek. Ernesto „Che” Guevara a valódi naplójában borzadva írta, hogy a kongói kommunista gerillák bizony erre vetemedtek.

A zulu törzsszövetség egyes tagjai szintén hajlamosak erre. Kevés nagyobb szörnyeteget ismerek, mint Shaka, a zulu: Donald Morris történetíró feljegyzései szerint Saka elrendelte, hogy a gyászidőszak alatt, a rákövetkező évben semmilyen terményt nem vethetnek, tejet – ami akkoriban a zuluk fő tápláléka volt – nem fogyaszthatnak, és minden várandós asszonyt, férjével együtt meg kell ölni. Lemészárolták azokat is, akik nem tűntek a gyász által mélyen érintve, bár a mészárlások nemcsak rájuk korlátozódtak. Leölték a teheneket, hogy borjaik érezzék, milyen egy anya elvesztése.

Leöltek minden nőt, mert nők voltak.

Aztán ezzel elsakkozgattak egy darabig, a végén jött a Coldstream Gárdaezred nevű vándorcirkusz, és bemutatta nekik a Gatling géppuska nevű attrakciót. Ezzel vége is lett a rémuralomnak. Hát persze, aki angol vagy búr a kezükbe került, azt megették, míg tehették: persze, hiszen nem vetettek, nem is arattak lemészárolták még a nőnemű állatokat is, maradt az emberhús.


Persze, egymást is megették.


Aztán a britek szépen, alaposan úgy pocsékká verték őket, hogy hírmondó is alig maradt belőlük. A briteket meg a búrok, a búrokat meg a britek, szóval a végén mire nem értek oda a császári németek, már senki sem maradt a sakktáblán.

Száz szónak is egy a vége: ez egy animisztikus gyilkossági kísérlet volt. Hiszen a sporttársnak a lába kellett, nem a pénze.


Nem vagyok a Strategic Air Command tábornoka, és nem áll módomban az érintett terület szeretett megérintése napalmmal, talán nem is lenne helyénvaló, de az sem elfogadható, hogy egyszerű, kétkezi emberevők garázdálkodjanak nyílt utca során.

Tisztelem és mindenki hitét, de nem lehetne inkább a vuduban hinni? Ahhoz csak inni kell és csajozni.

Vagy a rastafariban. Az egészen egyszerűen egy sajtóhiba. Valaki elírta: nem Rastafari volt Hailé Szelasszié neve, hanem Ras Tafari Makkonnen, királyok király, Júda oroszlánja, és a többi.

De hát a rastafari sem bánt senkit.


Mielőbbi felgyógyulást a sporttársnak!

És én azért elgondolkodnék azon a Coldstream Gárdaezreden.


A britek nagyon komoly eredményeket értek el a thugokkal szemben is.







Szele Tamás