Forgókínpad

Hacsek és a gyémánt

2018. március 28. - Szele Tamás

 

 

Jó reggelt, Hacsek, hol járt, hogy hála Istennek nem láttam pár hétig?

- Amerikából jöttem, kérem.

- Mestersége címere?

- Mesterségem címere rózsaszín balfácán lila kudarcmezőben.

- Mondjuk ezt tudhattam volna, kivéve a színeket. Most megint mit sikerült eltolnia?

- Nem vettek fel.

- Hova jelentkezett? Ahogy magát ismerem, Hollywoodba.

- Á, dehogy. A tanúvédelmi programba.

- Hát mire lenne maga tanú? Mit tud maga?

- Én, kérem, végzett, nagy gyakorlattal rendelkező hamis tanú vagyok, legalább nyolc pert döntöttem már el, sikkasztások és adócsalások a specialitásom!

- Az igaz, elismerem, hogy szakember, a Simeknek sem kellett ülnie... és hol végzett?

- Sopronkőhidán. Harmaddal!

- De felvág arra a harmadra...

- Van olyan az a szakmában, mint a vörös diploma, Sajókám.

- És mi volt a diplomamunkája?

- Egy kedves, régimódi olajbarnítási ügy.

- Talán olajszőkítési, nem?

- Nem, kérem, pont azt tanúsítottam, hogy a Tiszamenti Olajkombinátban a Tisza a szőke, nem az olaj! Még most is elfutja a könny a szememet, azok a boldog, szép napok... egy reményteljes pálya kezdete...

- Na, csak azt ne mondja, hogy maga volt szépreményű ifjú is. Maga negyvenöt évesen született, itt, az asztal mellett. Szemüvegben. Isiásszal.

- Pedig voltam, és kiváló szakmai referenciáim vannak.

- Nem kellett maga a jenkiknek sem.

- Nem, ugyanis nekik tanú kellett, nem hamis tanú. Azt mondták, ha tudok valamit, szívesen megvédenek, de ha nem, védjen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara.

- Még átkozódnak is... de hát hogy jutott eszébe ez a marhaság?

- Gondoltam, hátha leesik egy kis gyémánt nekem is.

- De hát a tanúvédelemben maga nem gyémántot kap, hanem teljes ellátást és új személyazonosságot!

- Ahogy most állok, ezekkel is tudnék kezdeni valamit.

- Mondjuk kap egy új személyit, más névre – mire jó az magának?

- Pártot alapítok. Maga meg aláír nekem.

- Azt már lekéste, mármint az alapítást, és én magának még egy születésnapi anzixot sem írok alá, mert abból is váltó lesz.

- Hát látja, ilyen az én formám. Pedig úgy szerettem volna olajsejkekkel üzletelni.

- Meg van maga akadva ezzel az olajjal, nem volt elég a szőkítés?

- Barnítás. Nem, szeretnék egyszer valódi olajat is látni. Állítólag a földből bányásszák.

- Na, azért tényleg jobban teszi, ha Amerikába megy, nálunk erre esélye sincs.

- Meg arra gondoltam, ha ügyesen forgolódok, rossz híremet költöm, hátha felvesznek a Soros-hálózatba.

- De hát az nem létezik!

- Attól még bekerülhetek.

- Hogy?

- Beleír a Bayer. Azt mondja majd, Bécsben látott. Aztán, ha mindenki tudja rólam, hogy hálózati személy vagyok, az olajsejkek is szóba állnak velem, és én leszek a gyémántfutárjuk.

- Gyémántfutár?

- Az bizony, ideadják a gyémántot, amit el kéne vinni egyiktől a másikhoz, én meg elfutok vele úgy, hogy bottal üthetik a nyomomat.

- Maga őrült, magának akkor elvágják a torkát fültől fülig.

- Ha megtalálnak. De ki keresne engem pont itt, a Külső-Lótüdő utcában?

- Magával szóbaállni is kész életveszély, még jó, hogy nem sikerült a terve.

- És maga ennek örül... Hát mondja, milyen ember maga, sajnálja tőlem a gyémántot is?

- Sajnálom bizony, de magát féltem, nem élte volna túl, ha bekerül a bandába. Hát nem jobb a békesség itt, Pesten?

- De nagyra van ezzel a Pesttel... miért, ezt túl fogom élni?

- Hát, mond valamit.

- Inkább gondolkodjunk, milyen üzletbe fogjunk, ha már ez nem jött be.

- Na, tudja mit? Aláírni tud?

- Azt tudok a legjobban. Kinek a nevét?

- Akárkinek.

- Az a specialitásom, kérem. Miért?

- Maga aláírja ezt az ajánlóívet nekem.

- És?

- Én meg eladom az ajánlását az összes pártnak, darabja ezer forint, aztán felezünk.

- Az mennyi lesz?

- Jó esetben két és fél év felfüggesztve, közokirat hamisításáért, ha nincs rossz napja a bírónak.

- Pénzben mennyi?

- Magának olyan tízezer, nekem negyven.

- Az nagyon kevés.

- Ajánlásonként, Hacsek, ajánlásonként!

- Az már mindjárt más. És miért kap maga négyszer annyit, mint én?

- Mert ez egy kockázati befektetés.

- Hogyhogy?

- Maga kockáztat, aláírja az íveket, ahány nevet ki tud találni, annyival, én addig befekszem ide a fotelbe és alszom egyet.

- Mars ki!

 

 

Szele Tamás