Forgókínpad

Kézi szenzációk

2018. március 29. - Szele Tamás

Már vagy nyolc éve mondogatom a kollégáknak, hogy nagy kár, miszerint a szenzációkat nem lehet eltenni dunsztosüvegben a hosszú, hideg, téli estékre, mert 2010 óta olyan iramban teremnek, hogy egy heti felhozatal boldogabb időkben fél évre is elég lenne egy országos napilapnak. No, de most már nem csak teremnek.

Most már lassan utánunk is hajigálják őket. Értem én, hogy nagy idők járnak, sorsfordítóak, ha kérhetném, az én sorsomat bízzák rám, majd lefordítom én, és ha lehet, nem oroszra, értem, hogy ilyenkor minden bili kiborul, de hogy még muszáj is legyen foglalkozni a tartalmukkal... Márpedig muszáj, kérem, hírverseny van. Nem lehet lemaradni.

Kár, hogy ezek a legújabban termett szenzációk mindig kicsit sántítanak. Ennek is megvan a maga oka: mivel obskurus, közismert és nagy hatalmú emberekről szólnak, nyilvánvaló, hogy ezek titkolóznak, főleg ha pénzről, politikáról, hobbiról vagy egyáltalán bármiről van szó. Csak éppen – mostanság azt mindig megtudjuk, mi történt, de azt ritkán, hogy miképpen. Márpedig gyakran az lenne fontosabb. És valami nem stimmel, mert maguk az események reálisak, egy idő után többnyire még az érintettek sem tagadják őket, csak a részletek vesznek a ködbe. Hogy úgy mondjam: igaz is, szenzáció is, de hogyan történt?

Vegyük például a pénzmosós-gyémántos ügyet. Sehol egy név, egy adat, egy pontos információ. Tudunk névről, csak éppen – a rendőrségi cáfolatból. Tulajdonképpen azt is a rendőrségi cáfolatból tudjuk, hogy az ügy valódi: mert van mit cáfolni, ugyebár. Az alaphír elindult a Magyar Nemzettől – épp úgy, mint korábban Kósa mesébe illő államkötvényes története – minden sajtótermék felkapta, és ízlése, pártállása, valamint indulatai alapján pertraktálta. Egész gyémánthegyek sejlettek fel a homályban, amiket ide-oda hurcolnak a zsebükben a rosszfiúk, annak dacára, hogy gyémánttal ipari méretekben illegálisan kereskedni lehetetlen. Jó, hát mondjuk a dolognak ez a része lehet túlzás – az eredeti forrásban amúgy is csak egy mondat utal erre – de a hawala már csak igaz lehet. Lehet, meg az sincs kizárva, hogy nem, az iszlám bankrendszer természete miatt ezt valószínűleg sosem fogjuk megtudni. Mondhatnánk, hogy akkor tulajdonképpen nincs is hír, mert a hat alapkérdés közül, ami hírré teszi a hírt (Ki? Mikor? Hol? Mit? Hogyan? Miért?) csak egyre tudunk választ adni, nevezetesen arra, hogy „mit?”. Pénzt, kérem, sok pénzt. Valaki, valamikor, valahonnét valahová, valahogyan sok pénzt juttatott el. Ja, a miértet is tudjuk: azért, hogy átmossa.

Hát, ha nem lenne választási kampány, ezt minden szerkesztőnek vissza kéne küldenie a szerzőhöz, avval, hogy hiányos benne az információ. A Kósa-ügyben már valamivel többet tudunk, a Magyar Idők Bécsben szervezett Soros-hálózata meg egyenesen kabaré: ott ugyanis azt tudjuk biztosan, hogy előbb voltak meg a válaszok a kérdésekre, mint maga az írás, a tényeket akarták, ha kell, kisbaltával is a válaszokhoz faragni. Nem is ment.

És hát valahogy nagyon futószalagon jönnek ezek a szenzációk. Heti három, se több, se kevesebb, esetleg a finisben lesz öt is. Ezüsttálcán felszolgálva a soványka alapanyag a sajtó egészének, ők aztán csinálnak belőle azt, ami nekik tetszik. Van, aki felfújtat, van, aki bécsi szeletet, mert olyan lapos lesz, amit kihoz belőle. Kár, hogy maga az alap kissé nyers, éretlen – így senki jól nem lakik vele, csak az indulatok felkorbácsolására alkalmas.

De akkor sem lehet elintézni a dolgot – a kormánymédia mintájára – azzal, hogy ezek humbugok. Mert nem azok: reális, megtörtént, le nem tagadott és le nem tagadható események, amiket azonban nem jártak körül a történetek felfedezői eléggé. Értem én, kampány van: de ebben a szakmában épp az lenne a szép, hogy tudatosan nem tévedünk, inkább kétszer mérünk, egyszer vágunk.

Meg hát próbáljuk összefüggéseiben látni a dolgokat. Esetleg nem csak a magyarországi szempontok szerint. Netán felülemelkedünk még a Kárpát-medencén is, felülről másképp néznek ki a dolgok. Mert ha csak azt vetjük össze, hogy 1. van egy pénzmosásos történetünk, melyben esetleg kormánypolitikusok is érdekeltek, uniós támogatások lenyúlása révén, ám 2. Szlovákiában kormányválság tört ki a helyi politikusok olasz maffiakapcsolatai miatt, és 3. a Szlovákiában válságot okozó Ndrangheta-csoport éppenséggel történetesen 68 millió eurónyi uniós agrártámogatás elsíbolásában volt érdekelt, mi több, 4. tegnap letartóztattak Budapesten egy szélsőjobboldali német fegyverkereskedőt és propagandistát, akit két éve még a Parlamentben is fogadtak volt (a Jobbikot látogatta meg), valamint 5. kiderült, hogy Bassár el-Asszad fontosabb pénzmosásait is nálunk végezhette Atiya Khoury, akkor hirtelen megváltozik a kép.

Eddig öt csápot láttunk a víz fölé emelkedni, felülről már látszik, hogy ez egy kéz. Méghozzá elég mocskos kéz. Így már inkább tűnik úgy, hogy a politika vált a bűnözés játszóterévé, mint úgy, hogy a politikusok bűnözők és hülyék. Persze, azok is: de nem ők mozgatják a csibészeket, hanem a csibészek őket. Ha napi bontásban olvassuk a híreket, egyenként és indulattal, akkor politikai erőknek fogjuk tulajdonítani a gazdasági és bűnügyi folyamatokat – és csodálkozunk majd, hogy egy esetleges vezetőcsere után sem változik meg semmi.

Hogyan is változna, futóhomokból nem lesz humusz, azon csak a bogáncs terem meg, maximum bukfencet vethetünk belé.

Mint látjuk, az elemzés – információhiány esetén – messzebb visz, mint az indulat, de azért egyelőre ez is spekuláció, amire nincs bizonyíték. Azonban mégis az az érzésem, a jelek arra mutatnak, hogy fordítva ülünk mi a bilin: nem a politika irányítja a gazdasági bűnözést, hanem ellenkezőleg, és azok a nevetséges sikkasztások, álberuházások, sertéstelepek és egyéb csecsebecsék, amiken joggal fel szoktunk háborodni, pusztán melléktermékei egy egész Uniót behálózó pénzügyi bűnszövetségnek. Ezek csak a jéghegy csúcsai, víz fölé nyúló ujjak, maga a kéz és a test mélyebben van és sokkal nagyobb.

Akkor tehát szenzációk a mostani hírek vagy nem azok?

Feltétlenül szenzációk (bár nem lehet véletlen, hogy pont most borulnak ránk ilyen mennyiségben), de nem szabad rájuk indulattal reagálni. Itt már messze nem a kis tyúktrágyás magyar belpolitikáról van szó.

Hanem sokkal többről. Pénzről, rengeteg pénzről, ez mozgatja azokat a politikusokat is, akiket most a fél ország mennybe, a másik fele pokolba meneszt, és igen: az ellenfeleiket is ez a pénz mozgatja.

Politikai változásoktól valódi eredmény nem várható.

Viszont a politika működésétől várhatóak további károk.

 

 

 

 

Szele Tamás