Kérem, ha egy mondatban kéne összefoglalnom a tegnapi napot – erős a kísértés, hogy így legyek túl a dolgon, röviden, pontosan – akkor azt mondanám, Orbán-nap volt. O-day, még ha a miniszterelnök nem is örült ennek feltétlenül, legalábbis nem minden pillanata volt számára kéjmámor. Na, mielőtt elkezdjük sajnálni szegényt, lássuk az ő nagy napját.

Az első ügyet tulajdonképpen én előre láttam: tegnapi írásomban említettem, hogy kampányidőszak alatt heti három kormánybotrány van beütemezve, Orbán Ráhel lehallgatási ügyével megvan a második (az első a „gyémántos” pénzmosogatás volt), úgy kalkulálok, hogy a harmadik szombaton, a késő délelőtti vagy kora délutáni órákban várható. Hogy ez kinek az érdeke? Mindenkinek: az ellenzéknek azért, mert botrány, a kormánypártnak azért, mert folyamatosan róluk van szó. És ez a lehallgatósdi is kellemetlenül hasonlít az elődjére: kínos dolgok derültek nyilvánosságra, Orbán Ráhel állítólag azt mondta valakinek egy magánbeszélgetés keretében, miszerint „arról egyeztet a Magyar Turizmus Zrt. legalább egy munkatársával, hogy van valaki, aki sok pénzt szeretne keresni a magyar államból, és ha van ellentételezés, az még jó is lehet.” Mindannyian tudjuk, hogy így megy ez, az uszodában is mindenki belepisil a medencébe, de a trambulinról azért mégsem illik, Ráhel is meggondolhatta volna, mit fecseg, hol fecseg, kivel. No, de aztán újabb ismétlődő motívummal találkozunk: ha az én lányom bukik le ilyen dumával (nincs lányom), és én miniszterelnök vagyok (nem vagyok, hála az Égnek), ráadásul jogi végzettségű, én simán letagadtam volna, aztán bizonyítási eljárást követelek, tisztázni akarom a felvétel körülményeit, szakértői véleményt kérek, szóval magam mozdulok rá az ügyre, nem adom ki bérmunkába, főleg nem pancseroknak. A minielnök kiadta: olyan cáfolatot írt a történetről az Origo főszerkesztője, hogy az már kész beismerés. (http://www.origo.hu/itthon/20180329-ne-hazudj-juhasz-peter-velemenycikk.html)

„A tények a következőek: Orbán Ráhel találkozott egy évfolyamtársával és egy szakkollégista társával. Tudod, ők évek óta barátok és szoktak beszélgetni, közösen kávézni, hiszen a barátok ezt teszik.” - írja. Hát ezért a kiállásért sem fog Becsületrendet kapni, de még trafikot sem: megint a cáfolatból tudtuk meg, hogy az állítások lényegében véve igazak. Ha én kormány lennék, keresnék pár okos embert is támogatónak, de úgy látszik, arrafelé nincs kiből válogatni, ez is főszerkesztő lett, pedig hát ezekkel a csodálatos kvalitásokkal több keresnivalója lenne az időjárásjelentés körül – azt ugyanis csak ki kell másolni a helyéről, bele a lapba.

De hagyjuk a trópusokat és figurákat, lássuk, mi öröme volt még a kormány első emberének? Ez a napja is jól kezdődött, nem is folytatódott sokkal kellemesebben: a Nemzeti Választási Bizottság megbüntette. Egész komoly összegre mérték meg – lássuk a határozatot, illetve az idevágó részét! (http://www.valasztas.hu/hatarozat-megjelenito/-/hatarozat/605-2018-nvb-hatarozat-)

„A Nemzeti Választási Bizottság a Komárom-Esztergom Megye 03. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottság (a továbbiakban: OEVB) 43/2018. (III. 25.) számú határozatát megváltoztatja és megállapítja, hogy Orbán Viktor és Czunyiné dr. Bertalan Judit képviselőjelöltek megsértették a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény (a továbbiakban: Ve.) 2. § (1) bekezdés c) és e) pontjában foglalt alapelveket, valamint a Ve. 208. §-ára tekintettel a választásra irányadónak tekintett, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 24. § (3) bekezdését azzal, hogy kampányidőszakban egy óvodában tettek látogatást és arról egy internetes közösségi oldalon videofelvételt tettek közzé.

A Nemzeti Választási Bizottság a jogsértőket eltiltja a további jogsértéstől és felszólítja őket a határozat szerinti felvétel eltávolítására a közösségi oldalról.

A Nemzeti Választási Bizottság Orbán Viktor és Czunyiné dr. Bertalan Judit képviselőjelölteket fejenként 345.000 Ft, azaz háromszáznegyvenötezer forint bírság megfizetésére kötelezi.”

Ne tessenek röhögni. Nagy pénz ez annak a szegény embernek. Mondom, hogy ne tessenek már annyira röhögni! Gondoljanak inkább bele: vagyonbevallása szerint Orbán Viktornak mindösszesen 993 ezer forint megtakarítása van, ez a tétel annak több, mint a harmada. Meg kell húzza a nadrágszíjat, mert ha erre még rájön egy keményebb gázszámla is, oda minden vagyona. És hideg idők járnak mostanában, beeshet. Javasolnám, hogy rendezzünk röhögés helyett inkább gyűjtést a szegény, sínylődő kormányfőnek, sőt, ha elegendő pénz összegyűl, abból kapjon június körül nyaralási segélyt is: így majd kinyaralhatja a segélyünket.

Sokan örülnénk ennek.

De kemény fából faragták ezt az embert. Nem adja fel, míg akad egy kerék, mint tovább mehet még, mi tovább forog még. Interjút adott a Szolnok Televíziónak, melyet természetesen emiatt többen néznek világszerte, mint a CNN-t. Ja, nem. De igen nagy okosságokat hallhattunk tőle, olyan rövid, velős mélybölcs röpkéket, hogy Csuang-ce sírva könyörög a receptért, Arisztotelész pedig visszaadta az ipart, és elment hajóácsnak Pireuszba. Idézzük! (https://magyaridok.hu/belfold/orban-viktor-sokkal-tobben-biznak-es-hisznek-a-jovoben-2946523/)

„Az országot sokkal erősebbnek látom, mint amilyen volt négy, de különösen nyolc éve, és ez biztató a jövőre nézve. Most is azt gondolom, hogy nehéz nyomásokkal és nyomásgyakorlással teli évek állnak előttünk, jó lenne ha erős kormányunk lenne ismét.”

Hát nyomás, az volt, jó uram. Nyolc éven át, kíméletlenül. A legtöbben világosan éreztük, hogy ez egy valódi lidércnyomás.

„Az erő az emberek kezében van, nekem kell összegyűjtenem.”

Hát igen, a pénzt már összegyűjtötte, most már csak az erőnk maradt. Adózni is kell belőle, tessék mondani?

„A döntő kérdés most az, hogy lesz-e értelme. Mi értelme fejleszteni az országot, ha elveszíti a magyar és keresztény jellegét? Mi a saját hazánkat akarjuk fejleszteni, ezért először meg kell védeni.”

Aranybul van ennek a szája, aj, be szépen mondja! Oszt kitől, tessék mondani? Ja, tudom: egymástól, jobb híján. Ugyanis külső ellenség se közel, se távol, a jónép már akkor kihívja a yardot, ha meglát egy fejkendős asszonyt kilépni a fodrásztól, aki azért kapja fel a kendőt, hogy szét ne ázzon a vadonatúj frizurája. Az már migránsgyanús. Arra mér kijön a készültség, kocsival – elég baj, hogy kijön, de ha utasítást kap a rendőr, mennie kell. (https://mno.hu/belfold/migransfrasz-fejkendoje-miatt-igazoltattak-egy-csongradi-not-2456715)

„Kell egy jövő amelyben és amelyért érdemes dolgozni.”

Hát kéne. De nem érzi, uram, hogy abból a jövőből, melyért és melyben érdemes dolgozni, sok minden kimaradna, mely önnek kedves? Például ön, személy szerint. Nem, nem érzi – ehelyett inkább megosztja velünk, miszerint kedvenc politikai filozófusa Rocky Balboa, aki szerint „mindig a végén van vége”. Való igaz, kevés dolog van, aminek az elején lenne a közepe, a közepén a vége és a végén az eleje, én magam ilyent csak pesti villamosban láttam, de azt sikerült megjavítani.

Nos, ennyi mindent adott nekünk tegnap a mi kis miniszterelnökünk – és ez neki egy rossz napja volt.

Mikor jó napja van, az még rosszabb. De hát mind tudjuk ezt.

Vigyük viszont tovább Rocky Balboa maximáját.

És sose feledjük: lehet, hogy mindig a végén van vége.

De a végén mindig vége van.

Szele Tamás