Forgókínpad

Forgókínpad

Ilyen ez a popszakma

2018. április 19. - Szele Tamás

Kérem, én csak annyit mondok, hogy a Kim Dzsongunnak jobban tele van a naptárja, mint a Mick Jaggernek és a Lady GaGának együttvéve. Hónapokkal előre le van kötve, szerintem lesz még neki isztambuli turnéja is, bár erről biztosat nem tudunk – viszont otthon is komoly fellépések várnak rá. Hiába, ilyen ez a popszakma, a feltörekvő ifjú sztárnak meg kell küzdenie a toplistás helyért.

Az első nagy koncertet otthon adja a világpolitika Johnny Rottenje, éspedig Hszi Csin-ping társaságában – igen, a kínai elnök rövidesen Phenjanba látogat. Ezt ugyan felfoghatjuk az udvariasság jeleként – és a Távol-Keleten az udvariasság rengeteg mindent jelent vagy jelenthet – hiszen Kim Dzsongun járt előbb Pekingben, illik visszaadni a vizitet, csak hát örökös kínai elnökök nem szoktak elmászkálni otthonról, ha és amennyiben nincs rá nyomós okuk. Ezek szerint viszont van. Hogy mikor indul, azt még biztosan nem tudni, illetve nem kötik az orrunkra, de az kétségtelennek tekinthető, hogy vonattal megy majd: ugyanis Kim is a nagypapa legszebb, páncélozott, vasár- és ünnepi vasárujával, vagyis szerelvényével látogatta meg a kínai fővárost, illik megmutatni, hogy Hszi mestert sem a gólya költötte, neki is van kisvonatja! Mondjuk arról sem szólnak a hírnökök, miről fognak tárgyalni ezek a jóravaló, derék fiatalemberek Phenjanban, de az mond valamit, miszerint Hszi Csin-ping a látogatást a kínai hadiflotta parádéján jelentette be – hát igen, igen, azok a vitatott vizek a Sárga-tengeren, melyeknek kérdésében Amerika Japán mellett áll... azok a tengerek, szigetek lehetnek a kulcsai a kínai-észak-koreai közeledésnek.

hszi_flotta2.jpg

Márpedig Kim Dzsongunnak lesz egy fellépése a hillbilly koronázatlan királyával, Donald Trumppal is. Ennek ügyében járt a minap Phenjanban a CIA impresszáriója, bocsánat, igazgatója, bocsánat, most már az Egyesült Államok külügyminisztere, Mike Pompeo. Kérem, ebben a popszakmában akkora a pezsgés, hogy egyszerűen belezavarodik az ember, sosem tudni, éppen ki játszik kivel és milyen hangszeren. Pompeo volt tehát a béke angyala, ami azért is nagyon érdekes, mert korábban mintha az észak-koreai válság egyszerűsített megoldását szorgalmazta volna: azzal a javaslattal élt, hogy egyszerűen likvidálják Kim Dzsongunt. Ilyent a CIA igazgatója mondhat, de nem mondhat egy amerikai külügyminiszter, tehát kinevezése óta nem mondta, csak de. Világos, ugyebár?

Ne tessék félni, én sem értem. Nos, az a lényeg, hogy Trump elnöknek szándékosan vagy kevésbé szándékosan, de sikerült pont ezt a kedves, empatikus, diplomáciai érzékkel bőven megáldott urat küldeni, hogy előkészítse az Egyesült Államok és Észak-Korea csúcstalálkozóját, Kim Dzsongun személyesen fogadta, és valószínűnek találom, hogy a korábbiak okából a kebelére is ölelte (mikor tanulja már meg a Nyugat, hogy Kelet-Ázsiában nem viselkedünk úgy, mint elefánt a porcelánboltban? Valószínűleg soha.). De hát Kim Dzsongun is látta a Keresztapát, amiben elhangzik a legendás mondat: „Nothing personal, it's just business.” (Ne vedd személyeskedésnek, ez csak üzlet.) Mindenképpen, Pompeo phenjani látogatása hatalmas buli lehetett, utána csak annyit bírt nyilatkozni a sajtónak, hogy minden simán ment, a találkozóra hamarosan sor kerül.

Sőt, sikerült elkapnia a kínai balettet is!

Hát igen. A kínai balett-társulat úgy került Phenjanba, hogy meghívták őket fellépni, és ha már mentek, elkísérte őket Song Tao is, aki nagy rajongója a művészeteknek, és mellesleg a Kínai Kommunista Párt Külügyi Bizottságának elnöke is. De bizonyos vagyok abban, hogy most csak a balettező lányokat gardírozta, és semmiképen sem akarta felügyelni a Kim Dzsongun-Pompeo találkozót. Ő csak odacseppent, merő egy véletlenségből. Az élet kiszámíthatatlan, kérem. Pompeónak meg lehetne annyi esze, hogy értsen abból, ha Észak-Korea fővárosában kínai balettel várják.

No, de Trump elnök sem tétlenkedik, veszettül pengeti a bendzsót, most éppen cimborájával, Abe Sindzóval próbálnak Floridában. Pontosabban tárgyalnak. Ezek a tárgyalások azért fontosak, mert egyfelől Amerika érdekei a Sárga-tengeren pont ellentétesek Kínáéval (itt szó van a hajózási útvonalak ellenőrzéséről is), másfelől viszont Japán érdekei egybevágnak Amerikáéval, tehát a fesztivál úgy fog kinézni, hogy fellép Kína, akit Észak-Korea kísér, és fellép az Egyesül Államok, akit meg Japán. Az már más kérdés, hogy a környülállások miatt Észak-Koreáé a kulcsszerep a buliban, de végső soron kínai–amerikai érdekellentétek ütköznek, némi nukleáris kísérettel. De mit mond a két sztár fellépés előtt a sajtónak?

Trump kifejtette: mindent megtesz azért, hogy tárgyalásai az észak-koreai vezetővel világraszóló sikert hozzanak, de ha úgy látja, hogy eleve nem lehetnek ereményesek, akkor el sem megy a találkozóra. Hát ez jól kezdődik... A japán kormányfő szintén kifejezte meggyőződését, hogy fenn kell tartani a nyomásgyakorlást Észak-Koreára. Abe Sindzo bátorítónak mondta, hogy Donald Trump a Kim Dzsong Unnal folytatandó megbeszéléseken felveti majd az Észak-Korea által elrabolt japán állampolgárok ügyét. Trump elnök megerősítette, hogy nem csupán ezt, hanem az Észak-Koreában fogva tartott három amerikai ügyét is szóba hozza majd az észak-koreai vezetőnek. Észak-Korea már korábban elismerte, hogy az 1970-es-80-as években elrabolt 13 japán állampolgárt. Japán szerint azonban az elrabolt - és remények szerint még életben lévő - japán állampolgárok száma 17.

Srácok, ez már death metal, keményen nyomjátok! És hol lesz a buli?

Nem tudjuk, hol lesz, annyit tudunk, hogy öt helyszín is szóba került, de egyik sem az Egyesült Államok területén fekszik.

Az igazi az lenne, ha Pekingben tartanák a találkozót, akkor már nem csak a lóláb lógna ki, hanem kiesne az egész ló is.

Szóval, nagy buli várható a csendes-óceáni térségben, a gitárkirályok már hangolnak, cibálják a drótokat keményen.

Időközben Recep Tayyip Erdogan török elnök bejelentette, miszerint június 24-én előrehozott elnök- és parlamenti választást tartanak Törökországban a végrehajtó elnöki rendszer bevezetése érdekében. Hát, az biztos, hogy én már tizedikétől nem fogok tudni aludni, olyan izgatott leszek – mi van, ha valaki mást választanak meg? Különben erre a választásra azért van szükség, mert igaz ugyan, hogy Törökország már egy éve megnépszavazta a prezidenciális rendszert, melyben nincs miniszterelnök, viszont az államfő nagyon széles végrehajtó jogköröket kap – csak az az államfő eszerint a rendszer szerint még nincs megválasztva. Azt eredetileg 2019 novemberére tervezték, most sürgős lett, előre hozta a padisah. Hogyne, hiszen így az államfő hatáskörébe kerül a rendkívüli állapot bevezetése, feloldása és esetleges meghosszabbítása is – kívánhat török politikus ennél többet az életben? Esetleg még a Topkapi Sarayit hétvégi háznak.

Hatalmas produkció várható, Erdogan a szimfonikus rock mestere, aki bármikor képes nagy tömegeket mozgatni, most is Verdit fogják előadni, kedves közönségünk, igen, jól tetszenek sejteni: a Nabuccot, abból is a Rabszolga-kórust, harckocsikra és vegyi fegyverekre hangszerelve.

Valami csodaszép lesz. Ja, nem.

Hát, kérem, egyelőre ilyenek a zenei élet hírei, kérem, mi nem politizálunk, azt pláne nem mondanám, hogy ez az egész már nem olyan, mint egy hidegháború, hanem az is, csak most nem ideológiák miatt feszülnek egymásnak a hatalmak, hanem gazdasági és politikai érdekek okából, főként pedig azért, mert lassan de biztosan autokratikus rendszer alakul ki minden olyan országban, amit világpolitikai tényezőnek tekinthetünk.

Igen, ez van, nehéz idők jönnek.

Ilyen ez a popszakma.

 

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása