Kérem, mivel világrengető fontosságú dolgok zajlanak a pesti utcán, oly fontosak, hogy azok súlyát szerény személyem talán fel sem bírja mérni, úgy gondolom, foglalkozzon velük az, akinek egyrészt lángból van a lelke, másrészt, aki avatottnak érzi tollát e célra. Én a magam részéről maradok ma a bohókás, színes kis témáknál, mint például a közelgő atomháború.

Ez távolról sem annyira lényeges, mint egy pár perces beszéd, ám úgy érzem, mindennapi életünkre meglehetős befolyást gyakorolna, éspedig oly módon, hogy igen gyorsan véget vetne annak, míg ezzel szemben a magyar belpolitika jóval lassabban öl. Igaz, az is elég biztosan. De hagyjuk most Magyarországot, várnak minket a Sárga-tenger kies partjai, Kína, Korea.

Elmondhatjuk, hogy az észak-koreai válság már eldőlt. Lejátszottnak tekinthető a póker szabályai szerint, még akkor is, ha Kim Dzsongunnak nem kellett megmutatnia a lapjait. A diplomácia ugyanis olyan kártyajáték, ahol ez nem kötelező. A héten még folyt némi ide-oda üzengetés Washington és Phenjan között, azonban pénteken Kim Dzsongun bejelentette, miszerint felfüggeszti nukleáris kísérleteit és rakétatesztjeit, továbbá bezárja nukleáris kísérleti telepét. Észak-Korea egyben csatlakozik a globális nukleáris leszerelési folyamathoz. Nem fog nukleáris fegyvert és azzal kapcsolatos műszaki ismereteket átadni más országoknak - tette hozzá a vezető, aki a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága plenáris ülésén beszélt. A fórumot azért tartották, hogy megvitassák az ország új politikáját, amely a gazdaság megerősítésére összpontosít. Elmondta, hogy országa sohasem fog nukleáris fegyvert bevetni, ha nem éri nukleáris fenyegetés vagy provokáció.

Fogadjunk, hogy senki sem veszi észre ennek a hírnek a legfontosabb mondatát. Azt, ami arról szól: Észak-Koreának lesz új politikája, melynek révén erősíteni fogják a gazdaságot. Rá is fér, kétségtelenül – és ez a kis információ világítja meg, mire is volt jó ez az egész monstre cirkuszi előadás.

Erre.

Kim Dzsongun továbbra sem lett a demokrácia bajnoka, de vélhetően van annyi esze, sőt, tavaly és tavalyelőtt is volt, hogy tudja, ha államának polgárai éhen haldosnak, az nem vezet semmi jóra. Márpedig ennek csak egy nagyon nagyszabású gazdaságfejlesztés vethet véget. Azonban, amilyen jó híre neki volt, akkor sem kapott volna komoly segélyt vagy támogatást erre a célra, ha – pestiesen szólva – Kocsis Zoltán és Ránki Dezső lett volna a négy kezese, mert félő volt, hogy nukleáris és egyéb fegyverkezésre költi. Hiszen a nemzetközi segélyszállítmányok is azért akadoztak, mert kiderült, hogy el-eladogatják őket jó pénzért, mely jó pénzt aztán Phenjan egész pontosan arra fordította, amire neki tetszett.

Akkor hogyan szerezzen pénzt, támogatást, hitelt? Még a zálogcédulák is zálogban voltak, ellenben ismerhette azt az angol közmondást, miszerint things have to get worse before they get better, a dolgoknak sokat kell romlaniuk, mielőtt jobbra fordulnának. Vállalta a Főgonosz szerepét, nem is volt nehéz, hiszen mindenkinek ellenszenves volt amúgy is, és tavaly elkezdte fenyegetni a világot. A világ frászt kapott, elvégre komoly atomarzenált sejtett egy diktátor kezében: ezt látszottak bizonyítani a rakétakísérletek és a nukleáris tesztek is. Hogy aztán valójában mennyi és miféle nukleáris fegyvere volt, azt talán sosem fogjuk megtudni: valamije kellett legyen, hiszen kétségtelen, hogy bemutatott néhány szó szerint hatalmas durranást, de hogy most mije van és mennyi, azt nem tudjuk.

Aztán, mikor a világ már úgy látta, hogy a következő szilvesztert mindenképpen a bunkerben tölti, aki megmarad, év végén bejelentette, hogy ipiapacs, nem ér a neve, vissza az egész. A világ fellélegzett – ennek a megszelídülésnek lesz a teljes lezárása a Trump-Kim Dzsongun találkozó a közeljövőben. Nukleáris fenyegetésnek vége, ki az a bolond, akinek nem éri meg, hogy a nyugalomért cserébe támogassa a világ az észak-koreai gazdaság fejlesztését? Ráadásul még humanitárius cél is ez, megszűnik majd ott az éhezés, a nyomor. Mindenki nyer, senki sem veszít. Kína is jól jár, mert gazdagodik a térségben egy erős szövetségessel, mely már most is majdnem tökéletesen a befolyása alatt áll, sőt, az sem lehetetlen, hogy ezt az egész vakmerő cselt Pekingben főzték ki a kis szomszéd kedvéért. Egyedül Trump elnök veszít, mármint a tekintélyét, ugyanis a ravasz kelet-ázsiai politikusok végig az orránál fogva vezették, de ez sem különösebb gond, ugyanis tekintve szellemi képességeit, nem valószínű, hogy erre ő valaha is rájön.

No, ha mindenki jól járt, mi mégis a baj?

Az, hogy a receptet el lehet lopni.

Abszurd, de minél rosszabb híre van egy országnak, minél szélsőségesebb rendszer, autokratikusabb diktátor uralkodik benne, annál sikeresebben hitetheti el a világgal, hogy képes és hajlandó is beindítani a harmadik világháborút. Latorállamok előnyben – már, ha van nukleáris fegyverük.

Iránnak például nagyon is lehet.

És lám csak, mi történt tegnap?

„Teherán készen áll az urándúsításra, ha Washington felmondja a 2015-ben kötött többhatalmi atomalkut - hangsúlyozta Mohamed Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter New Yorkban újságíróknak az MTI tudósítása szerint.

Az iráni diplomácia vezetője elmondta: Iránnak nem áll szándékában atombombát készíteni, de ha az Egyesült Államok - Donald Trump elnök ígéretéhez híven - felmondja az atomalkut, akkor erőteljes urándúsításba kezd.

Donald Trump május 12-éig adott határidőt az atomalku aláíróinak, hogy javítsák ki az Iránnal kötött megállapodásban általa szörnyűséges hiányosságoknak minősített részeket. Ezt kérte az amerikai kongresszustól is. Trump több és gyakoribb nemzetközi ellenőrzést szeretne az iráni atomerőművekben, továbbá nem ért egyet azzal, hogy Teherán csak 2025-ig korlátozza nukleáris tevékenységét.

Irán vitatott atomprogramjáról több mint 10 éven át tartó tárgyalásokat követően sikerült megállapodni. Irán azt vállalta, hogy korlátozza nukleáris tevékenységét, cserébe pedig a nemzetközi közösség feloldotta az országgal szemben bevezetett szankciókat.” (Index) (https://index.hu/kulfold/2018/04/22/iran_az_atomprogramja_felporgetesevel_fenyegeti_trumpot/)

Ez meg micsoda? Ez bizony annak a kezdete lehet, amit Kim Dzsongun most fejez be. És Teherán kezében a nukleáris fegyverek legalább akkora veszélyt jelenthetnek, mint Phenjanéban. Úgy látszik tehát, hogy az atomzsarolás bevonul a diplomácia eszköztárába.

Más ez a mostani hidegháború, mint a régi volt: a régiben két oldallal, és kevés atom-nagyhatalommal kellett számolni, a mostaniban minden sarki fűszeresnek lesz atombombája és mindegyik azt kiabálja majd, hogy nem fél használni. Aztán majd jó sokba fog kerülni, míg összevásárolgatják tőlük.

Míg valamelyik kellőképpen zavaros fejű politikus zsarolási kísérlete kudarcot nem vall, és el nem süti a kis pukkantóját. Elvégre a politikusok nem az egyetemi tanárok és a Grál-lovagok közül kerülnek ki. Ismerek olyant, amelyik annyira hülye, hogy azt is elhiszi, amit ő maga beszél.

Egyszóval, izgalmas idők jönnek, remélhetőleg sok tőkemozgással, de a világméretű konfliktus állandó kockázatával.

Atompóker, atomblöff.

Vagy atomfull.

Szele Tamás