Kicsit abszurd körképet adni valamiről, ami voltaképpen még nincs is – mert új kormányról május nyolcadika előtt nem beszélhetünk. Addig jó nekünk. De akkor mindenképpen alakul valami, mondjuk afelől nem kell sokat aggodalmaskodjunk, kit kér fel Áder a kormányalakításra, de az izgalmas kérdés, kikből alakul majd meg ez a testület, ide, a hátunkra.

Egyelőre annyi biztos, hogy a nemzetgazdaságot továbbra is Varga Mihály irányítja, már amennyiben itt és most beszélhetünk ilyesmiről: nemzetről beszélhetünk, persze, sőt, kötelező is, de gazdaságról? Inkább annak valamiféle karikatúrájáról, paródiájáról, főleg idén, ugyanis így, a választások után elérte az ország az éves hiánycél kétharmadát. Összehasonlítási alapul: az államháztartás központi alrendszere 871,9 milliárd forint hiánnyal zárta az első negyedévet. A január-márciusi deficit az egész évi előirányzat 64,1 százaléka. Tavaly az első negyedévben 198,1 milliárd forint hiánnyal zárt az államháztartás központi alrendszere.

Ezt kéne kézben tartania a nemzetgazdasági minisztériumnak – hát, Varga Mihály sem szeretnék most lenni, az is biztos.

És még, és még? Kiket tisztelhetünk majd kormánytagokként?

Személyes nézetem az, hogy Szijjártó marad a Kükümnél. Ilyen érdekes neve is csak nálunk lehet a Külügynek, olyan, mint egy óvodai szakkifejezés: „Óvó néni, elestem, bevertem a küküm...” Marad, ugyanis nem létezik sem közel, sem távol ember, aki képes lenne nyomdokaiba lépni, egy utódnak éveket kéne dolgoznia, míg ennyire sikerül blamálnia magát, komoly munkával kéne leamortizálnia a nemzetközi hírnevét: száz szónak is egy a vége, Szijjártó marad, Szijjártó mindenkit pótol, de őt nem pótolja senki.

Hanem a többi néma csönd, szótlan bámulás a kristálygömbbe, meddő találgatás. Egyelőre azt tudjuk, ki nem lesz miniszter.

Elsőként az bizonyosodott be, hogy Lázár János nem lesz az, ahogy ő fogalmazott, „A Miniszterelnökséget befejeztem, a kormányon kívül is van élet”. Van, páran tapasztaljuk is. Lázárt kedvelni sosem sikerült nekem, nem is nagyon volt kit, de érteni annál inkább: őt világos indokok hajtották, nem pillanatnyi érzelemkitörések, még az ellenségei sem nevezhették volna dühöngő őrültnek, ellentétben más honi politikusokkal – ja, hogy nem volt jó ember? Persze, hogy nem volt az. Miniszter volt, nem ember. No, mindegy, ő kiszállt, és csak azt a sejtést hagyta maga után, hogy ahol egy Lázár nem harcol a hatalmi pozícióért, ott lehet, hogy nagy a baj.

Ott lehet, hogy nem is érdemes.

A tegnapi nap híre, miszerint Balog Zoltán is elkerül az EMMI éléről, éspedig egy alapítványt fog vezetni, történetesen azt, amit most is vezet. A távozását bejelentő interjú (az Origóban, hol máshol?) a politikai kötéltánc valóságos csodája, briliáns kis mutatvány, vastapsot neki – Balog, egyedül a kupolában, védőháló nélkül elmagyarázza, miért volt jó úgy eddig minden, ahogy volt, és miért lesz jó, hogy másképpen lesz. Világszám! (http://www.origo.hu/itthon/20180423-balog-zoltan-interju.html)

„A jövőt illetően két hosszabb beszélgetésem volt a miniszterelnökkel a választások után. Azt mondta, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma, ebben a struktúrában és összeállításban marad. Nekem ezzel kapcsolatban voltak változtatási javaslataim, amiket ő nem fogadott el. Felajánlotta, hogy válasszak. Vagy ebben a formában folytathatom a munkát, vagy van számomra más ajánlata is.”

Magyarul: Öcsi, ne mozgolódj, minden marad, ha nem tetszik, takaríthatod az udvart! Vagy nem.

„Én az elmúlt hat évben beletettem a minisztériumi munkába, amit tudok, így ezt nem akarom folytatni. A másik feladat, amit fölvázolt, nagyon izgalmasnak tűnik számomra. Nem kerültem a nyilvánosságot, de ebből az elmúlt évben kicsit sok volt, és itt az idő, hogy olyan munkát végezzek, mely kevesebb napi szintű kitettséget jelent a nyilvánosságnak, s több intellektuális lehetőséget, kihívást nyújt. Arra az alapítványi munkára kért fel, mely a mi kormányzatunk szellemi, jogi hátterét alapozza meg abban a küzdelemben, melyet Európában folytatunk.”

Nocsak. Akkor ő lesz a főideológus és a Központi Bizottság elnöke. Meg a propagandaminiszter, Rogán helyett, aki ezzel szemben mehet a Miniszterelnökséget vezetni, sötét rosál, matt három lépésben. De mi ennek a státusnak a neve? Hivatalosan Balog mostantól teljes munkaidőben vezeti a Polgári Magyarországért Alapítványt, a Fidesz pártalapítványát. Amit eddig is vezetett papíron, csak most tényleg vezetni fogja, úttörő becsszóra.

Jelezném, hogy a „küzdelmünk Európában” kifejezés is elég borzasztó, de csak két betű választja el attól, hogy „küzdelmünk Európával”. Hogy is fog ez kinézni, kérem?

„Nem egyszerűen az a célunk, hogy megvédjük magunkat, hanem az, hogy megerősítsük a szellemi alapjait annak az iránynak, melyet mi nemcsak Magyarország számára, hanem Európa számára is kívánatosnak tartunk. Ez alapvetően keresztény-kulturális beágyazottságot, megalapozottságot igényel, ezért is kínált meg ezzel a lehetőséggel a miniszterelnök. Offenzívak leszünk. Lehet, hogy még nem kormányoznak, de számos helyen már jelen vannak azok az erők, azok a polgárok és gondolatok, melyek szövetségeseink lehetnek. Gondoljunk csak Olaszországra vagy Ausztriára, és persze a lengyelekre.”

Mondom én: ezek az Unió belső felbomlasztására játszanak.

Míg nagy baj nem lesz belőle.

És lesz.

Hát, ettől már kissé gondok felhőzik tekintetem, de térjünk vissza a kormányalakításhoz. Ki lesz az emberminiszter? Nem tudni, csak remélhetjük, hogy nem a tegnaptól szabad vegyértékként lebegő Mészáros Lőrinc, aki lemondott a felcsúti polgármesterségről. Bár, ő is volna annyira alkalmatlan erre a feladatra, mint bárki más.

És mit mond a miniszterelnök? A volt és eljövendő?

Sokat nem, olyasmiket emleget, hogy kicsi kormánya lesz, kicsi, de fürge és játékos – jogos, kérem, kormányban nem a méret a lényeg.

Különben a miniszterelnök most épp a Valósággal folytat reménytelen küzdelmet, mikor nem Európát üti, egyelőre a meccs érdekesen áll, csupa meglepő ütéskombinációt mutat be ez a lepkesúlyú bajnok, mint azt tegnapi, a Hungexpón, a XI. Szakma sztár fesztivál megnyitóján elhangzott beszédéből is láthatjuk:

„Magyarországon nem a szakképzett munkaerő hiányzik, hanem a nemzet gyarapodásához szükséges erő, ezt kell megerősíteni, ami hatalmas feladat.”

És a szakértelem bolsevista trükk. Miniszterelnökünk fájóan alábecsüli a szakértelmet a nemzet gyarapításához szükséges képességekkel szemben. Ez hiba, jó uram, nagy hiba, gondoljon bele: ha legközelebb elromlik egy villásdugója otthon, szakértelem híján képes lesz csavarhúzó és fázisceruza helyett azzal a szerszámával megjavítani, amivel a nemzetet gyarapítja?

Azért tessék megpróbálni, érdekes kísérlet lesz.

De előtte szóljon a sajtónak is.

Gennyesre keresnénk magunkat a felvétellel.

Hát kérem, egyelőre itt tartunk kormányalakítás ügyében.

Kicsi lesz, játékos, harcol majd Európával és gyarapítja a nemzetet. Meg szerződést köt a magyar nőkkel.

Kormányozni nem fog.

Az nem a kormány dolga nálunk.

Az a miniszterelnöké.

Szele Tamás