Hát kérem, ez egy szubjektív beszámoló lesz. Történt ugyanis, hogy ma összeült a Kossuth téren Magyarország legjobban fizetett énekkara, amely összesen két számot ismer, a Himnuszt és a Szózatot, miből kifolyólag környülállásokkal kell szembenéznünk. Egyelőre egy dolgot tapasztalt az önök szerény krónikása mindegyik fél részéről: következetlen káoszt.

Ugye, a nap azzal kezdődött, hogy a Készenléti Rendőrség kiürítette a teret, itt csak egy mozzanatot emelnék ki: Galgóczy Péter zaklatását, ugyanis ha van velejéig becsületes, őszinte ember ebben a magyar politikai katyvaszban, ő az – és hát fizikai adottságai nem egészen azonosak a gyorslábú Akhilleszével, sőt. Kerekes székben él: más dolog engem kivinni esetleg egy tüntetésről a 187 centimmel, 80 kilómmal és kissé harcias természetemmel, és megint más őt. De bizony elbántak ővele: szeretném felhívni az intézkedő úriember figyelmét arra az apróságra, hogy amennyiben kezdenek leszáradni a kiálló testrészei, felesleges orvosokat zavarnia a problémával, tibeti átkot mondtam rá, és az fog. Nos, ennyit az atrocitásokról.

Én magam tíz órakor értem a térre, kissé csalódottan, akkor ugyanis már közismert tény volt, hogy mivel nincs kordon, nincs is mit bontani, így sok fontos merény kifordult medribül. Itt jegyezném meg, hogy a Jobbik szisztematikusan félreinformálta a sajtót, ugyanis mindenki a Képviselői Irodaház felől várta őket, korábbi szíves (kiszivárogtatott) információik alapján, erre fel megérkeztek jóval korábban a Bazilika irányából, tehát mintegy 180 fokos eltéréssel. Javaslom, hogy a továbbiakban ne jelentkezzen egyik képviselőjük sem bombázópilótának, mert komoly gondjaik vannak a navigáció terén, és még megbombázzák New Havent.

Tehát reggel tízkor ott tartunk, hogy a hősies Jobbik nem bontott kordont, mert nem volt mit, ellenben hajnalok hajnalán elvitték a tiltakozókat és felmosták a teret, nehogy megzavarják a kórismét. Bocsánat, kórusműt. Kodály: Morbus Hungaricus. Helyesbítek, mi lehet velem... Psalmus Hungaricus. Tisztuljunk, emberek, istentisztelet lészen itt.

Volt, bár fogalmam sincs, ki vezette le, ugyanis Istent tisztelni bárhol lehet magánemberként, de intézményesen azért minimum lelkész kéne hozzá. A Balog nem, az biztos.

Míg a jól fizetett énekkar zsolozsmája zengett az épületben, magam is eljutottam a térre – hangsúlyoznám, reggel tíz óra van, és ötször kérdeztem meg a metrón a jegyellenőrtől, hogy biztos megáll-e a szerelvény a Kossuth téren.

Biztos.

Akkor menjünk, legfeljebb a jó de Ruyter admirális majd kivált a gályáról.

Nos, a közlekedés a korábbi adataink ellenére egyáltalán nem volt lezárva. Láttam én ott kétsoros, igen laza és sűrűn ásítozó rendőrkordont, le is fényképeztem, nem voltak veszélyesebbek, mint egy vízköpő a Parlamenten, körülnéztem, épp mikrofon-próbát tartott egy érdekes csoport, kikről azonban semmit nem sikerült megtudni azon kívül, hogy a Szentkorona-tan hívei, és ha harminc főre becsülöm forradalmi tömegüket, erősen túlzok, láttam emelődarut, palánkot és értetlenkedő turistákat.

Ezt láttam én.

Mivel egyszerűen nem volt miről tudósítanom, ügyeim intézésének láttam, éspedig a szintén állítólag nem közlekedő 78-as trolibuszt igénybe véve.

Mint utólag megtudtam, menet közben, távozásom után pár perccel beengedték a tüntetőket, később kiszorították őket, aki bent volt, az most be van zárva, aki mégsem, ki van zárva és az egész úgy néz ki, mintha felsőbb matematikai mátrixegyenleteket kívánna megoldani a karhatalom csuklógyakorlat és balett útján.

Kérem tisztelettel: be kell vallanom, annak dacára, hogy jártam a helyszínen, fogalmam sincs, mi a fene zajlik ott.

De az nagyon zajlik.

Csak remélhetjük, hogy az esti órákra, a Mi vagyunk a többség 3.0 demonstrációjának idejére letisztul a helyzet, mert ez így, ilyen formában egy bonyolult és tökéletesen értelmetlen társastáncra hasonlít, mármint, ami az épületen kívül zajlik.

Ami épületen belül, az meg szimpla aljasság.

Összegezzük tehát: a helyzet pillanatnyi és a lehetőségekhez képest viszonylag pontos elemzése személyes tapasztalat alapján:
hadak érkeztek a Kossuth térre, kis számban, épületen belülre, valamint kívülre, egyesek egyenruhában, mások civilben, és nincs velük ápoló.

Reméljük, inkább előbb, mint utóbb átláthatóvá válnak a folyamatok.

Ez egyelőre egy értelmezhetetlen örvény.

Turbulencia.

Szele Tamás