A részletekben lakik az igazság, mondta valamelyik okos ember, vagy Colombo, vagy Stendhal, de az sincs kizárva, hogy a kocsmáros Zoli, és amilyen igaza volt. Tulajdonképpen ez az egész ország egy nagy mozaik, apró cserepekből összerakva, mert már annyiszor tört össze és ragasztották meg, hogy már csak mozaiknak nevezhető: lássunk pár cserepet belőle.

Mert hát ezekből áll össze az a Nagy, Büdös Magyar Valóság, melyet a világon mindenki jobban ismer mindenki másnál, és ennek hangot is ad. Az apró hírek cserepeiből körvonalazódik valami nagyobb, átfogóbb. Vagy nem: például a mai hírcserepekből semmi sem körvonalazódik, csak az, hogy igen nagy az Isten állatkertje, és nálunk tartja.

Vegyük rögtön azt, hogy a honvédelmi tárca Védelemgazdasági Hivatala – ilyenünk is van, kérem! - 32,7 millió forintért szerez be maximum 300 darab gyalogtiszti szablyát a 2018-2020-as időszakban, a díszfegyverek pedig a tisztavatás és a katonai tisztelgés kellékei lesznek. Aki nem hiszi, járjon utána, itt olvasható szépen, apróra minden részlet a Közbeszerzési Értesítóben. (http://www.kozbeszerzes.hu/ertesito/2018/0/targy/portal_434/megtekint/portal_7556_2018/)

Sőt, mi több: eredetileg 45,2 milliót szántak rá, csak megkapták olcsóbban, panganétját 109 200-ért, ami a bolondnak is megéri. Sőt, neki éri csak meg igazán. Mert mire ez a nagy buzgalom? Az az oka, hogy a következő két évben háromszáz tiszt avatását tervezik. És tisztet avatni kard nélkül, lássuk be, nem lehet. Az más kérdés, hogy valószínűleg nem egyszerre avatják a tiszteket, hanem évente százat, mondjuk két alkalommal egy esztendőben, és ebből következően elegendő lett volna ötven díszkardot, pontosabban „Osztrák-magyar M.1861” gyalogtiszti szablyát rendelni, de nyilvánvaló, hogy a tiszt avatás után megtartja a díszkardot, emlékbe. Ne legyünk szűkkeblűek, kell az neki. Ugyan a harcászati értéke a modern hadviselésben egyszerűen felbecsülhetetlen, mert nincs neki, senki sem hadonászik még valódi kardokkal sem a drónok ellen, nem, hogy kifenhetetlen díszkarddal, de, mint nagyapám mondaná, jó az a háznál. Hogy mire, az rejtély, de jó.

Kardokkal különben csak óvatosan: pár éve kaptam egy szakmai díj mellé egy gurkha szablyát, rendes nevén kukrit. Hát ez nem díszkard, hanem teljesen valódi, legalább százötven éves, hüvellyel, vésetekkel, ezzel ha a szipojlázadásban nem is harcoltak, de a búr háborút bizonyosan megjárta – évente kétszer előveszem, megtisztítom szépen, leszedem a rozsdát, vigyázok a vésetekre, a hüvelyt is lepucolom, másra nem jó. Maximum fejbe vághatnék vele valakit, mert éle sincs már, viszont kiválóan alkalmas a fegyverpucolás gyakorlására.

Na jó, de én ingyen kaptam, illetve munkám elismeréseképpen, a tiszt urakét meg ki kell fizetni.No, mindegy, ugorgyunk, mondaná Pósalaki úr, mi van még?

Emlékév van, idén, egész évben, akkor is, ha nem tetszenek tudni róla. A Zoom fedezte fel, hogy 2018-ban – egy tavaly decemberi kormányhatározat alapján – nem csak választások voltak, lesznek, hanem a Szent Korona éve is. (http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK17216.pdf)

Hogy nem tetszettek észrevenni? Én sem. Ugyan a költségvetés előirányzott az emlékévre valami egymilliárd forintocskát, de abból egyelőre nem rendeztek semmi, kivéve egy filmvetítést, azt is a Magyar Művészeti Akadémia, ahol is bemutatták Jelenczki István „Égi élő igazság – a Szent Korona misztériuma és tana” című, 2008-as dokumentumfilmjét. Ami már készen volt tíz éve, leforgatni nem kellett, az MMA-nak terme van épp elég, egyszóval ez pénzbe nem kerülhetett volna. Mindezek ellenére az illetékesek, vagyis az EMMI, az MMA, az MTA, a Miniszterelnökség és a Külügyminisztérium már elköltöttek háromszáz milliót az egymilliárdból, csak nem láttunk belőle semmit.

Illetve, van erről szép, részletes kimutatás – az EMMI markolta a legtöbbet, ők 237,5 milliót vettek ki közművelődési, köznevelési szakmai célok támogatására és egyházi közösségi célú programok finanszírozása céljából, ezekkel ugyan nem találkoztunk, de ha ők mondják, biztos vannak ilyenek. És különben is, mit kicsinyeskedünk ezzel a pénzecskével, hol van ez egy komolyabb beruházáshoz képest? Kleine Fische, gute Fische, ez villamospénz, vigyék is. Az államkasszában csak zavaró, mikor csörömpöl az apró, vigyétek, gyerekek, fagylaltozzátok el.

Másik figyelemreméltó hír, miszerint Mészáros Lőrinc nemzeti sportruházat gyártásába kezd. A tapasztalt ember felteszi magának a kérdést: miért pont nemzeti sportruházatot ne gyártana? Csak azért, mert ilyesmi nincs? Az mióta akadály?

Hanem csodás márkaneve lesz, tán, hogy betörhessen vele a világpiacra is: „2rule”, angolosan kiolvasva „Turul”. Itt a logója is, nem csalás, nem ámítás.

Hát, sosem lehet kizárni, hogy megbolondulnak az emberek, de zajos sikert nem jósolok a márkának az eddigiek alapján. Mondjuk, mivel szánom ezt a szegény vállalkozót, akinek élete kockázatok és veszteségek között zajlik, besegítek neki ingyen és bérmentve a reklámkampányba. Mert a 2rule logó még csak egy ötlet, ide kéne pár szlogen is. Mondjuk:

Nem mozdul el té, se tova

„Vitézkötés” szuszpenzora!

Labdarúgás? Hagyomány?

Puskás Öcsi-paszomány!

Kinek csukája a „Puli”

annak a rangadó buli

Na, tetszik látni, Mészáros úr, valahogy így kell ezt csinálni. Világhírű brandet hozunk mi össze így kettecskén, mármint Biharkeresztes és Nemesmedves között lesz világhírű, de ott nagyon.

Hát itt fekszenek előttünk a tegnapi nap hírcserepei, hölgyeim és uraim, kedves barátaim, most lépjünk hátrább, és nézzük a nagy egészet – mit látunk?

Semmit se látunk.

Illetve.

Illetve azt látjuk, hogy 2rule melegítőbe öltözött kadét tiszteleg a Szent Koronának, tompa díszkarddal.

Körülbelül ez is a magyar jelen.

A jövőt inkább meg sem mutatom.

Szele Tamás