- Jó reggelt, Hacsek, hova-hova így bőrönddel, kivándorol?

 - Azt még fontolgatom, egyelőre csak átszaladok Oroszországba, a foci-vb-re, kaptam egy teljes körű jegyet az Árminkától, tudja, aki a külügyben dolgozik. Érvényes minden mérkőzésre, közlekedési eszközre és jár érte másodosztályú szállás is. Az orosz állam vendége leszek.

 - Pont, mint a Szolzsenyicin. Miért nem az Árminka megy, ha már ő kapta?

 - Ő most futsal-edzésre jár, ez meg szabadtéri labdarúgás, nem venné jól ki magát a dolog.

 - Hát kérem, érezze jól magát.

 - Azt tervezem: végre egy kis felszabadult szabadság, a többi szurkolóval, a gyönyörű Oroszországban, egy kis vodkázás, egy kis sörözés, gyévocskák és csak foci.

 - Jól mondja: csak foci. A többit felejtse el.

 - Hát tán csak nem zárják el a lányokat előlünk?

 - Csak de. Itt olvasom az újságban: „Az Állami Duma családügyi bizottságának elnöke, Tamara Pletnyova felszólította az orosz asszonyokat, hogy ne feküdjenek le külföldiekkel a világbajnokság ideje alatt, mert baj lehet belőle.”

 - Nofene. Nem lesznek gyévocskák?

 - Nem lesznek még bárisnyák sem. Mehetnek a robotokhoz.

 - A hova?

 - A szexrobotokhoz. Ez is az újságban van. „Kifejezetten a foci-vb látogatói számára nyílt Moszkvában egy olyan nyilvánosház, amelynek személyzete robotokból áll. A robotokat Lolitának, Szásának, Natasának, Alise-nak és Isilel-nek hívják, egyik szőke, másik barna, harmadik meg zöld hajú.”

 - Jó Ég! Menjen azokhoz az Izsák.

 - Az Ábrahám fia?

 - Nem, az Asimov, az. Hát, így már kezd elmenni a kedvem az egésztől: ülünk majd és vodkázgatunk?

 - Dehogy vodkázgatnak. Azt maga csak hiszi.

 - Hogyhogy, szesztilalom lesz?

 - Az ám, de még milyen! „Az egész VB alatt összesen tizennyolc napig, Moszkvában egy hétig, június 13-tól június 20-ig nem lehet majd alkoholt venni a boltokban, kocsmákban, vendéglőkben, de semmit sem.” Sört is csak a stadionok szurkolói zónáiban adnak majd, ott se akármennyit.

 - Hát, Oroszország ki fog dőlni a sarkaiból. De semmiféle hangulatkarbantartót nem használhat az ember?

 - Dehogynem. Ha szereti a drogot.

 - Dehogy szeretem, sosem próbáltam.

 - Majd próbálja most. Ugyanis a szurkolók marihuánát, kokaint, de akár még heroint is fogyaszthatnak, tarthatnak maguknál, sőt a stadionba is bevihetik, amíg van róla megfelelő, oroszul írt orvosi papírjuk.

 - Megáll az ész.

 - Majd a herointól, kérem, majd a herointól.

 - És mit mondok majd itthon a Zacher doktornak? Hol szoktam rá a hernyóra? Moszkvában? Ki fog röhögni.

 - Hát, legfeljebb mértékletesen él majd.

 - De hát nincs senki, aki tiltakozna ez ellen? Ez így nem buli, ez gulág.

 - Na, csak próbálna meg valaki tiltakozni, takarékra is állítanák a füleit a kozákok.

 - Ugyan már. Oroszország egy demokrácia.

 - Igen, az. És a tüntetéseket a kozákok biztosítják benne, kancsukával.

 - Mi ellen?

 - Nem mi ellen: miről.

 - Akkor miről?

 - Arról, hogy nincs igazuk, meg arról, hogy ha sokat kiabálnak, tiltakoznak, megmutatják nekik Kolimát, sőt, aki nagyon okoskodik, találkozhat személyesen Lenin elvtárssal is. De a maguk kedvéért felállították a turisztikai rendőrséget is.

 - Az védi a turistákat?

 - Nem, az a lakosságot védi. A turistáktól. Nem is fogja maga sokat gyakorolni Puskin nyelvét az utcán, annyit mondhatok.

 - Pedig úgy belementem volna egy irodalmi elemzésbe a Nyevszkij Proszpekten.

 - Na, az nem lesz. Elemezzen a Dunakorzón.

 - Az ételre már rá sem merek kérdezni...

 - Ne is merjen. Egye meg, és kész.

 - Azért előtte megnézem, mit ír az étteremről a Trip Advisor.

 - Azt nézheti. Egy ottani cég jutányos áron vesztegeti a dicsérő minősítéseket az utolsó halsütőnek is.

 - Hát milyen világbajnokság lesz ez már...

 - Milyen lenne? Egész jó, ha úgy vesszük. Csak olyan oroszos.

 - De hát semmi szórakozás, csak a mérkőzések, előtte-utána meg ülhetek a szállodában.

 - Nézze a jó oldalát: Moszkvában minden közlekedési dolgozó mosolyogni fog magára.

 - Miért fognak mosolyogni, úgy szeretnek?

 - Nem. Azért, mert ukázba kapták, hogy mosolyogni kell, és külön vigyortanfolyamot tartottak nekik.

 - A mindenségit, kezd elmenni a kedvem az egésztől.

 - Már nem akar az orosz állam vendége lenni? Gondolja meg! A Szolzsenyicin tizenegy évig abba sem bírta hagyni a vendégeskedést.

 - Annyira tetszett neki?

 - Nem, annyira szívesen látták. El sem eresztették.

 - Tudja mit? Gondoljuk át. Szesztilalom, robotcsajok, a valódi nők szóba sem állnak az emberrel, gyanús kaják, kábítószer a stadionokban, kozákok az utcán... van nekem ehhez kedvem?

 - Maga tudja.

 - Szerintem jobban járok, ha visszaadom a jegyet és megnézem itthon a tévében.

 - Hát, ahogy gondolja. Ha maga lemond ezekről az egzotikus élményekről...

 - Le én. Itthon egyelőre mégis sok minden más.

 - Ez teljesen biztos?

 - Azt mondtam, egyelőre.

 - Ja, az más.

Szele Tamá