Kérem, hála a Fennvalónak, nincs ma szenzáció, illetve, ami tegnap volt, azzal okosabb várni holnapig, hogy meglássuk, mi lesz belőle, gondolok itt Angela Merkel loopinggal ékes belpolitikai műrepülésére Németországban. Ilyenkor megnézi az ember, van-e hír közelebb is. Van is, nincs is, ez itt a praxis, ezer apró cikk rajzik a honi sajtóban, de egyiktől sem zendül meg az ég.

Na ja, nyár van, „uborkaszezon”, mondja a magát sajtóügyekben jártasnak vélő olvasó, a sajtómunkás foga meg diszkréten megcsikordul, mert tudja, hogy téma mindig van. Olyan nincs, hogy ne legyen. Maximum nem látjuk vagy rosszul látjuk, ami ma kétfejű borjú egy tanyán, az holnap lehet állattenyésztési válság, ami ma mínuszos hír egy kocsmai verekedésről, az lehet holnap belügyi átszervezés.

Minden lehet.

Akkor nézzük, mink van.

Az Adrián cápát láttak, Makón medvét, a Dunában bombát.

Ebből a harmadik igaz, ne is tessék ma a Belváros környékén mászkálni, vagy ha mégis teszik, gyalog érdemes, a géperejű közlekedési eszközök elől le van zárva. Volt itt ugyanis a második világháborúban egy ostrom, és becslésem szerint még legalább ötven évig fognak előkerülni ezek a kis robbanó mazsolák a főváros különböző pontjain: ez egy olyan dolog, amit nem lehet népmozgalommal vagy aláírásgyűjtéssel megoldani, nem politikai kérdés, szerencsére a tűzszerészeink a világ élvonalában vannak – pont azért, mert sok a dolguk. Kéretik őket nem zavarni.

Apropó Adria, 330 fölött áll az euró.

Hogy mitől? Annak pontosan ezer oka van, a mostani világgazdasági helyzeten nem sokat segített Donald Trump értelmetlen kereskedelmi háborúja, ellenben ártott neki, viszont az is igaz, hogy a forint erejének kedvéért se szállt sorompóba senki, hivatalosan ugyanis tojnak rá. Az ATV megkérdezte a Parlamentben az illetékeseket, ki mit gondol, ki mit tud. Érdekesen reagáltak. (http://hvg.hu/gazdasag/20180703_A_kormany_a_330as_eurorol_a_sajto_fujja_fel_a_lakossag_nem_is_erzekeli)

„A csatornának adott válaszokból azt tűnik ki, hogy a kormány egyáltalán nem aggódik. Volt, aki egyszerűen azt felelte, a 330-as euró az „két sör ára a horvát tengerparton nyaralóknak”. Ez utóbbit mondjuk nem teljesen értjük, tekintve, hogy két sör bizonyára többe kerül Horvátországban, mint amennyi most a forint-euró árfolyam.

Másvalaki azt fejtegette, hogy az ügy egy „médiahack”, az egészet a sajtó tupírozza fel, mert amúgy a lakosság nem különösebben éli meg hátrányosan a helyzetet, így pedig a kormánynak sincs miért aggódnia. Ezért sem vetődött fel eddig semmilyen beavatkozás utáni óhaj.” (HVG)

Hát, érdekelne, melyik lakosságról beszélnek, a horvát lakosság például valóban nem sokat foglalkozik a forint árfolyamával, a magyar meg ezek szerint nem számít, mert sem nem utazik külföldre, sem nincs valutaalapú hitele. Gazdasági mutatók, infláció, jegybanki kamatemelés? Ugyan már, kérem, ezek nem létező fogalmak, a magyar ember az Alföldön járja kanásztáncát, mellette barna kislány pattan tűzről és nem mellesleg eszemadta. Pénzt nem használ, nem is lát. Mit érdekelné a pénzromlás, mikor romlatlanul szánt, vet, terelgeti nyáját, fújja furulyáját. A kedves politikusokat ezúton is kérném, hogy ha találkoznak egy ilyen magyar választópolgárral, ne mulasszanak el értesíteni engem is, mert nagyon megnézném magamnak.

No, de lássuk a köztéri ügyeket. Jelentem, közterületben erősek vagyunk, zajlik az élet, a Kétfarkúakat például kiemelten kell említenem, ugyanis valódi urbanisztikai reformot fognak elérni. Ugyan a hét azzal kezdődött, hogy nagyon megbüntették a Magyar Kétfarkú Kutya Párt székesfehérvári aktivistáit, amiért a Budai úton színes festékkel festettek le egy 10 méteres, tönkrement járdaszakaszt április végén, de ez ne szegje kedvünket. A helyzet az, hogy eddig „szándékos rongálással megvalósított tulajdon elleni szabálysértés” helyett már bűncselekménnyel gyanúsítják őket, ugyanis a kárérték a rendőrség szerint meghaladja az 50 ezer forintot, pontosabban 394 ezer forintra rúg, de az ügy még bírósági szakaszban sincs, ebből akármi lehet. Mondjuk érdekes lehet az a töredezett járda, aminek a repedései majd' négyszázezerbe kerülnek, én esküszöm, megpróbálnék a helyszínen aranyat ásni, mert másképp nem jön ki ez az érték, csak úgy, ha gazdag telér rejtezik alatta. Mindjárt be is fogom a kutyákat a szánba és irány Székesfehérvár.

Nagyobb sikert aratott Orbán Viktor, szintén a Kétfarkúak prezentációjában. Hiába, az ő neve, képmása garancia a tapsviharra, főleg, ha éppen Thomason, a kis gőzmozdonyon lovagol. Nem csak a tapsviharra garancia, hanem a meszelésre is. Ugyanis először a Dob és Rumbach Sebestyén utcák sarkára festették fel a most már örökbecsű műalkotást, ahol aztán szorgos kezek rögvest lemeszelték, bár annyira nem rögvest, hogy ne járja be a fotója az internet összes zugát, ahol magyarul beszélnek. Valószínűleg dühös ellenzékiek lehettek, akik nem bírták elnézni a miniszterelnök ártatlan, gyermeki örömét, arra ugyanis gondolni sem merek, hogy az önkormányzat küldött ki erre a célra közmunkásokat. Az felségsértés volna. De lemeszelték, erre fel megsértődött a graffiti, és átpöfögött Budára, a Szent János kórházba, az ápolási igazgatóság és a humánpolitikai osztály közös bejárata mellé.

Ott is rekordsebességgel meszelték le. Szinte meg sem száradhatott.

Mi ebből a tanulság?

Szent Orbán az omladozó falak védőszentje, ha azt akarjuk, hogy valamit vakoljanak, meszeljenek le, csak fessük rá a kisvonatos ikont, és lássunk csodát, rövid időn belül megindul a karbantartás magától. Megbízhatóan, már kétszer megtörtént, ha harmadik példa is lesz, felterjesztjük az ügyet Rómába, szentté avatás végett, mert ami csoda, az csoda.

Különben ki kéne próbálni szoborral is, van a Baross téren egy üres telek, már százhúsz éve beépítetlenül áll, de mindig készülnek odaemelni vagy ásni valamit, most éppen irodaházat vagy szállodát, de mindenképpen mélygarázzsal. A mélygarázs alapja meg is van, csak az építkezés lenne kellemetlen a térség lakosságának – ne feledjük, nem túl régen építették át a teret teljesen, a négyes metró is itt épült, akkoriban évekig Sztálingrád térnek hívtuk a placcot, most inkább Igorinak, mert majdnem minden fa eltűnt és nyáron nagyjából egyezik emiatt a klíma a szaharai helyőrségekével. Ha nem akarunk még pár év koszt, port, vibrációt, repedező falakat és lármát, adjunk össze egy kis pénzt és állítsunk egy Orbán-szobrot a telekre, titokban, orvul, az éji homályban.

Bontsák le, ha merik.

Ha már szobor: a múltkorában azt írtam Mekk Elek Moszkva Kálmán téri szobrocskájáról, hogy a mai magyar géniusz jelképe. „Soha méltóbb szobrot méltóbb méretben méltóbb helyre – ugyanis ez egy igen kis méretű plasztika, Kolodko Mihály alkotása.” (http://huppa.hu/szele-tamas-medvek-kecskek-csatahajok/)

A jelkép kitejesedett, elérte azt a művészi csúcsot, aminél már nincs tovább, valóban a mai magyar géniusz szimbóluma lett.

Ugyanis ellopták.

Ennél már semmi sem lehet magyarabb.

Ez már a magyarság kvintesszenciája.

Nyár van, ugye, sehol szenzáció.

De hír, az van. Bőven.

Csak meg kell látni.

Szele Tamás