Általában visszafogott, kissé angolos a modorom, hiszen úri nevelést kaptam, az más kérdés, tisztelt izék, hogy olyan helyen, ami a számotokra Mordor lett volna és nekem is kellett kissé vigyázni. Most viszont utat engedek érzelmeimnek, egy művelt gentlemanhez méltatlanul. Engedem, hogy kitörjön belőlem a bihari paraszt szelleme és Ézsaiás összes átka.

De mivel úriember vagyok – ez egy bonyolult fogalom, amit nehezen tudnék elmagyarázni, túl azon, hogy a kurva életben sem értenétek meg, tulajdonképpen az a lényege, hogy az ember meggondolja, mit tesz, és ok nélkül nem követ el sem aljas, sem kegyetlen dolgokat, ám ezeknek ellenkezőjére törekszik – elmondom átkaim előtt, mi a bajom.

Először is az, hogy románozzatok le keresztbe, hosszába és a hajó alatt is húzzatok át, de én tényleg a világ legkegyetlenebb diktatúrájában születtem és nőttem fel, ahol épp ezért nagyon megbecsültük az emberséget és nagyon megvetettük, aki ezt eldobta magától. Hogy kinevezésért vagy gázpalack-kiutalásért, mindegy is.

Nálunk, Ceausescu idejében tényleg meg lehetett halni egy vicc miatt. Ezért vicceltünk is. Sokat.

Én igenis voltam ipari munkás, elektroműszerész, villanyszerelő, esztergályos, raktáros, rakodómunkás: még később, Magyarországon is voltam telefonszerelő, postás, rám aztán nem mondhatjátok, hogy sosem dolgoztam. Az első farmeremet úgy vettem Pesten, hogy egy haverral kiraktunk két vagont a Nyugatiban.

Ja, de nekem volt gyerekkoromban zongorám. Meg jártam német- és angolórára. Szóval szégyelljem magam, mondta nekem az a kutyabőrös proletár ismerősöm, aki életében nem dolgozott soha a Párt intézményein kívül. Hát, ez egy ilyen kor, seggfejkéim. Zongora van, mert szereti az ember, mert nem adná el, meg nincs is rá vevő, angolóra, németóra van a gyereknek, hátha hasznos lesz majd neki, krumpli és kenyér nem mindig van!

Ja, hogy én később tanultam mindenfélét.

Igen, tanultam, sosem fejeztem be, nem is fogom. De anyádat hívd munkakerülőnek, csak, mert nem krumplikapálásból él.

Ja, és te, Erkölcsi Magaslat, te miből is?

Nem az én dolgom?

Akkor milyen alapon szólsz bele abba, hogy miből él a barátom?

Igen, Konok Péterről beszélek. A kor egyik legszelídebb zsenijéről, az abszurd szürrealista lovagjáról, aki most elveszítette egyetlen fix jövedelmét, ugyanis azt a Hír TV Szabadfogás című műsorától kapta.

Erről az írásról nem tud. Ezt a harag szülte, nem a megfontolás.

Sokan támadják, hogy „minekmentoda”. Talán annak, hogy megpróbálta megvitatni, igen, a legszalonképtelenbb figurákkal is a sto gyélatyot. A kísérlet a jelek szerint nem járt sikerrel, de szeretnék rávilágítani egy apróságra.

Ő legalább odament, basszus, és nem kommentekben játszotta el a fenenagy partizánt, ahogy ti. Kurvára más dolog, öcsém, pacekbe belemondani a nácinak, hogy baromarcú, kamera előtt, és megint más otthonról visszakívánni valamelyik előző rendszert.

Igen, közöttünk van némi ellentét, ő ugyanis anarchista, méghozzá eszmei alapjai inkább 1968-asok, mint korábbiak, én ezzel szemben olyan fajta polgári radikálisként határoznám meg magam, aki 1789-hez nyúlna vissza. Mondanám, hogy a Goose and Irongridig, de minek mondjam? Úgyis mindegy, úgysem értitek. Attól még a barátom, és minden seb, amit rajta vágtok, nekem is fáj.

Mert mit mondtok, ti, világ szégyenei, jobbról és balról?

Igen, balról is!

„Mennyeneldógozni”. Hova, seggfejek? Történész, a Politikatörténeti Intézetből rúgták ki!

Ja, közmunkára? Hátha belérúghattok az útfélen? Hátha nem éri el a keresete a minimálisat, hátha elveszíti a lakását, családját? Melyik világban éltek, nyomorultak?

Nektek van, mindig is volt. Bölcsen sáfárkodtatok. Jellemmel, megalkuvással, ami az én barátomnak sosem volt sajátja.

„Kapájjonkrumplit, énsevagyoklusta”.

Ja, de te nem is vagy való másra. Einstein Albertet meg erkölcsi alapon akarta kiutasíttatni egy korabeli nőjogi szervezet az Egyesült Államokból, mikor menedékjogot kért: ugyanis elvált ember volt. De hát végül is, mit kaptunk mi ezektől az einstenektől, ejzenstejnektől meg lómaiaktól? Tényleg nem sokat, csak az életformánkat, minden műszaki eszközünket, kultúránkat, azt, hogy megszülethettünk: magunkat, ebben a mostani állapotban, Többet tényleg nem.

„Iszik, dohányzik”. Te nem, basszus, te magadtól esel az asztal alá este tízkor, nem a kisüstitől, vagy a politikusok mákonyától, amit lassan jobban imádsz, mint bármilyen maszlagot vagy áfiumot.

„Dögöjjönmegcsaládostul”. Te is, haver, csak gyere ide, megsegítelek benne, én azért keményebb iskolát jártam. Voltam olyan helyen tudósító, amiről írni sem volt érdemes, mert annyira szörnyű dolgok történtek, hogy senki sem közölte. Láttam a Poklot, jártam benne, szóval engem te nem ijesztesz meg.

„Mértneki, mértnemmásnak?” Helyes válasz: neki is, másnak is. Nem milliókról, hanem egy-két rugóról lehetne szó.

„Mitvéded?” Azért védem, mert egy van belőle. A független magyar értelmiség nem dicsekedhet nagyon sok valódi zsenivel. Sokan hiszik magukat annak, még többen tehetségesek is, de igazi, mértéken felül zseni alig akad. Ha a reneszánsz Olaszországban élne, már megtalálták volna a Mediciek. Ez nem a reneszánsz és kurvára nem Olaszhon.

És akkor gondolkodjunk. Ez az ember nem követelt pénzt. Udvariasan, kedvesen szólt, hogy ha esetleg valakinek olyan kedve volna... nem utasítaná el, na... Erre a válasz a gyalázkodás.

Urak és nemes hölgyek, az gyalázkodhatna csak, aki Péterrel egy súlycsoportban van. A többieknek a lovagi törvények szerint kuss. Ahogy a kibicnek is.

Nagy élvezet a segítségre szoruló óriást gúnyolni, törpék?

Persze, tudom, ha pártember lett volna, most már külön mozgalmak támogatnák, csak ő saját maga, ahogy én is, és egyikünk sem lesz soha pártember.

Emlékszem, mikor 1998 és 2002 között teljesen és tökéletesen munkanélküli voltam, nem volt telefonom és internetem, és ki akartak lakoltatni, csak két-három ember szánt meg, de bizony volt, hogy lejártam a villamosmegállóba cigarettacsikkért, a közért kukájához kidobott kenyérért.

Mert nem mindenki segíthetett mindig.

Hát ezért haragszom rátok, ti senkik.

Mert ezt a sorsot én soha másnak nem kívánnám, ti meg nyilvánosan kívánjátok, s még ezerszer rosszabbat is.

Azt mondanám, gondoljatok bele, míg még lehet.

Emlékszem egy perre, ti istentelenek.

Jogilag stimmelt, elsőfok, másodfok jóváhagyta az ítéletet, erkölcsi kifogások is sorakoztak a vádlott ellen.

Végre is hajtották az ítéletet, ma már minden keresztény templomban látható.

Ti, kövező csürhe, jó most Barabbást kiáltani?

Ja, most nem Barabbás.

Most majd megmondjátok.

Még Barabbásból is hiány van.

Aki tud, adjon. Aki nem tud, vagy nem akar: ne adjon.De aki mocskolódik: magát minősíti.

Szele Tamás