Nem könyvterjesztő. Isten ments. Szóval, kezdjük azon, hogy a magyar állampolgársággal két dolog jár, az egyik, hogy mindenkinél okosabbak vagyunk, a másik meg a tudat, hogy körülöttünk forog a világ. Ezt majdnem mindenkire jellemző, aki nem kapja el, abból még lehet valami, aki elkapja, abból már csak átlagpolgár, de annak igen büszke.

Mellékhatása ennek a kórnak a túltengő önbizalom és a mindent megmondás, amiből viszont az következik, hogy többségünk betegesen naiv, becsapható: ugyanis ha egyszer már elhitt egy marhaságot, élete végéig biztos lesz abban, hogy az igaz, és inkább hal meg a – hamis – elveiért, minthogy azt mondja: „basszus, tévedtem”. Ebből a szép, nemzetinek is mondható vonásunkból él két élősködőfajta is, úgymint a magyar politikus és a magyar szélhámos. Nem beszélhetünk teljesen elkülönült fajokról: van átjárás a kettő között, könnyen keverednek, közös utódjuk a Magyar Helyzet, melynek legfőbb tulajdonsága az, hogy kétségbeejtő és egyre romlik.

Vegyünk egy egyszerű és apolitikus példát.

Még csak nem is én szúrtam ki, hanem az atveros-oldalak.com az egyik írásukban (https://atveros-oldalak.com/2018/07/02/tovabbra-is-tarolnak-a-kamu-oldalak/) a szegény, féllábú cukrászkislányt a kaprazatos.club-ról. (http://www.kaprazatos.club/2018/05/kigunyoltak-lanyomat-az-iskolabanmert.html). Meg köll a szívnek szakadni a történeten, kérem, mutatom is, zsebkendőket elő!

„KIGÚNYOLTÁK LÁNYOMAT AZ ISKOLÁBAN, MERT MOZGÁSSÉRÜLTKÉNT CUKRÁSZ AKAR LENNI! NEM KÉREK MÁST, CSAK NÉZZÉTEK MEG MIT TUD!”

Itt álljunk meg. Mi van? Miért ne lehetne cukrász valaki, aki mozgássérült? Mi akadálya lenne, mi volna ebben nevetséges? A cukrász nem a lábával dolgozik, a nem is olyan kis lánynak keze van, esze van, nagyon is jó cukrász válhat belőle, ahogy bárkiből, akinek mellesleg hiányzik az egyik lába. Nem kritériuma a cukrászatnak a teljes testi épség.

De a névtelen anyuka csak folytatja. Ezek az anyukák mindig névtelenek, ahogy a nénikék, bácsikák és mások is az átverős oldalakon, a sajtóetikának ezt az egy pontját mindig betartják, kérem, a megszólalóknak csak akkor közlik a nevét, ha azok soha nem nyilatkoztak nekik. Ez a hölgy is Névtelenné, született Ismeretlen Katona.

„Mint minden anya én is imádom a gyermekem. 

Sírva jött haza az iskolából, mert cukrász akar lenni. 
Be is adta a jelentkezését a képzésre. 
Ma reggel azt mondta, nem akar tovább élni,mert ŐT folyton kigúnyolják, kinevetik. 
Azt hittem megszakad a szívem. 
Hogy tudnak emberek ilyen kegyetlenek lenni? 
Igaz, hogy balesetben elveszítette egyik lábát, de ez nem akadályozza ŐT abban, hogy azt csinálja, amit szeret! 
Nem akarok dicsekedni, sőt! 
Nem kérek mást tőletek, csak nézzétek meg milyen ügyes és,ha érdemesnek tartjátok rá írjatok neki néhány dicsérő szót! 

Nagyon sokat segítenétek! 
Köszönöm szépen!”

(Megjegyzés: a szöveget javítani kellett, mert vessző után sosem tesz a szerző szóközt, ami azt valószínűsítheti, hogy ezeket a hazugságáradatokat még csak nem is tisztességes számítógépen, hanem egy tableten vagy telefonon követik el. Azért is lehetnek ilyen rövidek, különben.)

Szöveg közben egy csomó torta. Kommentelési lehetőség nincs, maximum a Facebook-oldalon.

Hát, kérem akkor vegyük az alapvetést, a hír kérdéseit. Hír az, ami öt kérdésre válaszol: kivel vagy mivel; hol; mikor; mi történt, vagy mi fog történni és hogyan? Az írásban ezekre nem kapunk választ. Nem mondja kedves Névtelenné Ismeretlen Anyuka, hogy hívják a kislányt, nem mondja, hol történt, mikor történt, hogyan történt, azt mondja csak, hogy szerinte gúnyolódás történt, de minden részlet nélkül – ez kicsit kevés még ahhoz is, hogy bármiről tudomást vegyünk, nem, hogy még meg is írja valaki. Hát hiszen én is mondhatom, hogy tűzokádó sárkány pusztított el egy várost. Hol, mikor? A Hobbit című fantasyben, kérem, egészen pontosan ott. Magam láttam, igaz, film volt. A könyv jobb. Még a sárkány nevét is tudom, Smaugnak hívják, ez már több, mint amit a kaprazatos.club förmedvénye elárul.

Ja, hogy nem igaz, sőt, mese?

Kit érdekel?

A legnagyobb baj, hogy van még egy kérdés.

Igaz-e a hír?

A cukrászkislány legendája bizony nem igaz.

Az atveros-oldalak rákeresett a fotóra, és kiderült, hogy a képen Camille Rodrigues brazil paralimpikon látható (http://blog.conforpes.com.br/historias-de-vida/a-protese-de-camille-rodrigues/), a száz és négyszáz méteres mellúszás bajnoka Guadalajarában (többek között), aki egy genetikai betegség miatt négy évesen vesztette el a lábát és azóta használ protézist, méghozzá virtuóz módon – a Facebook-oldalán egy felvételen még szambázik is, tökéletesen, fölényes eleganciával, ahogy egy valódi brazil hölgyhöz illik.

Világszerte ismert sportoló, nem szegény magyar reménybeli cukrászkisasszony. Iskolába sem nagyon járhat már, inkább egyetemre, ugyanis a wikipédia szerint huszonhat éves. Isten éltesse.

Ez most mi a búbánatos harci francra volt jó az álhírsajtónak?

Mert megjelent, szövegazonosan vagy hét helyen is, persze, mind efféle kamugyár.

Minek kellett ideböfögni ezt a marhaságot? Információt nem tartalmaz, propagandának nem jó, maximum a kattintási-megosztási-hozzászólási rátát növeli, optimalizálja a keresőt és hoz egy kis pénzt a hirdetések miatt. De ennél többre nem alkalmas.

Azért van némi politikai haszna: edzésben, vagyis hülyén tartja a választót. Aki elhiszi ezt az átlátszó hazugságot – amit különben a képre való rákereséssel öt perc alatt saját maga is leleplezhetne – az elhiszi azt is, hogy tejjel-mézzel folyó hazánkat migránshordák fenyegetik, akkor is, ha az egész elmúlt hét folyamán összesen egy, azaz egy illegális határátlépőt fogtak el Magyarország összes határán. Körben. Egyet. És elhiszi a másik oldalnak is, hogy ha ők vezetnék az országot, mindenki gazdag lenne, fiatal és szép, de azonnali hatállyal, központilag mondhatni. Varázsütésre.

Persze, azt nem állítom, hogy pont ez az álhír politikai célokkal született, voltak olyanok is, érdekes ódon ugyanazokban az orgánumokban, a mostaniak inkább tűnnek a Könnygerjesztő Vállalat termékeinek.

Céljuk a butaság általános terjesztése.

Az, hogy véleményünk legyen, ne bizonyosságunk, hinni akarjunk, ne tudni. És ezt a kettőt tekintsük azonosnak.

Mondom én: a magyar politika és a magyar szélhámosság kéz a kézben járnak, mert jegyesek.

Minden külön értesítés helyett.

Szele Tamás