Aki már felnőtt volt a kilencvenes években, annak idején Klapka mestertől megtanulhatta, hogy kétféle mosópor van: hagyományos és nem hagyományos. Ugyanis a mosóporreklámok – hogy kerüljék az üzleti hitel rontását – a „hagyományos” tisztítószereket simfelték, míg Klapka úr nem dobta piacra a „Hagyományos mosóport”. És helyből nyert egy kalap pénzt a perekkel.

Ez a Toroczkai László is valami hasonló recept szerint dolgozik, illetve ő még nem emelkedett klapkai magasságokba, egyelőre csak a hagyományos mosóporokat és pártokat akarja kisöpörni a piacról, hogy aztán a sajátját terítse, ami ugyan fikarcnyit sem különbözik a többitől, de ha nem lenne konkurencia, akkor ezt nem venné észre senki. Ez különben minden egyéb politikai párt módszere is. Körülbelül az az érzése az embernek mikor a Mi Hazánk Mozgalom tegnapi zászlóbontását elemezgeti, mintha egy érettségizőt látna ugróiskolázni: oké, érdekes játék volt annak idején, de ebben az életkorban nem kéne már továbblépni? Nem kéne, ugyanis emberünknek utoljára az ugróiskola ment jól életében, abból akar maturálni is, diplomázni is, megélni is élete végéig.

Esetünkben az ugróiskola a Jobbik első, vérnacionalista periódusa.

Meg a tévéostrom.

Az tényleg jól ment Toroczkainak, elhiszem, hogy akkor úgy érezhette: megtalálta a hivatását, csak sajnos a gyakorlatban egy átlagos magyar állampolgár életében maximum harminc-negyven alkalommal vesz részt zavargásokban, ebből azért nem lehet megélni. De hagyjuk a moralizálást, lássuk, miket beszélt a zászlóbontó vezér?

„Valódi megoldást ígért a valódi, más politikai erők által nem kezelt problémákra a bejegyzés alatt álló Mi Hazánk Mozgalom elnöke a szervezet hétfői budapesti rendezvényén, több száz fős hallgatóság előtt.    

Toroczkai László közlése szerint éppúgy kezelik majd a pénzintézetek által sanyargatottak helyzetét, mint a kivándorlás problémáját, az uniós források lehívására létrejött nagybirtokok helyett pedig a tényleges tevékenységet kifejtő magyar gazdákat pártolják.

A gyerekgyilkosok, „megrögzött gonosztevők” esetében ismét bevezetnék a halálbüntetést, nyilvánosságra hoznák az ügynöklistákat, megvonnák a kommunista luxusnyugdíjakat, véget vetnének a voksvásárlásnak és elvennék a szavazati jogot az írni-olvasni nem tudóktól, leállítanák a szerintük felesleges pénzkidobást jelentő cigányügyi programokat.

Céljaik között említette, hogy minden politikai párt legyen köteles a választás előtt világos, egyértelmű programmal fellépni, miniszterelnök-jelöltje pedig nyilvános vitára kiállni.

Ha az Európai Unió nem jól működik, megváltoztatjuk - jelentette ki, hozzátéve, „ha kell, bármilyen tabunak neki fogunk menni”, amihez partnereik is vannak európai politikai színtéren.

A mozgalom megalakulása kapcsán Toroczkai kijelentette, „ha lenne egy jó ellenzék, nekünk semmi dolgunk nem lenne”, de szerinte ez nem mondható el a magukat 21. századinak nevező pártokról. Kifogásolta: eddig még senki nem mondta el, mi ennek a csoportnak az értékrendje. 

Szerinte „ez az ellenzék tolvaj oligarchák, bankházak és külföldi magyarellenes szolgálatok zsebéből lóg ki”, és nem magyar Magyarországot, hanem Európai Egyesült Államokat akar.

Mi ehhez az ellenzékhez nem akarunk tartozni - jelentette ki Toroczkai László, aki szerint támogatóik száma több ezerre rúg, a politikai közösséget pedig „nem a vak hatalomvágy, nem az elvtelenség, nem az öncélú pártérdek, hanem csak és kizárólag a haza érdeke mozgatja”.

Megemlítette, azért támogattak korábban egyes kormányzati intézkedéseket, mert azokat jónak tartották, nem utolsósorban azért, mert azok némelyikét tőlük vette át a kormányoldal.

Dúró Dóra elnökhelyettes beszédében azt ígérte: tabuk és megfelelési kényszer nélkül politizálnak, olyan problémákat is felvetve, amelyekről más pártok nem szólnak.” (MTI)

Aki most azt mondaná, hogy ez végre egy határozott hang a magyar politikai életben, és esélyt adna ennek a rablóbandának, annak fel kell nyitnom a szemét: Toroczkai most gyakorlatilag nem a saját beszédét mondta el, hanem vagy Vona Gábor egy 2012-es eszmefuttatását porolta le, vagy Orbán Viktor valamelyik tavalyi interjúját. Nincsen ebben, kérem, semmi, de semmi új.

Ez csak a (szélső)jobboldal ócska, állott, ezerszer újramelegített, valamikor sikeresnek talált receptjeinek a közönség elé tálalása, igaz, nem sajnálták belőle a borsot, paprikát, köményt, ne érezze senki, hogy maga az étel bizony már romlásnak indult. És hajdan sem volt erős. Meg merném kockáztatni: olyan nagyon magyar sem. Mi magyar volna abban, amit német, olasz, orosz, mindenféle nemzetiszocialista forrásokból lapátoltak össze és adtak neki egy helyi stichet? Tudjuk, hogy a szélsőjobboldaliság egy franchise-rendszer, minden országban helyi fazonra kell igazítani.

És hát az sem túl eredeti benne – ezt már nem az MTI-ből szedem, hanem a 444 helyszíni tudósításából – hogy hadat üzen az ellenzék pártjainak. Én sem rajongok értük, a kormányért meg még kevésbé, de ez már bohózat, békaegérharc, brachomiomachia, tessék már megmondani, azon kívül, hogy „radikális fellépést” ígér minden területen, miben különbözik ez a párt az összes többitől, de legfőképp a kormánytól? Maximum annyiban, hogy kevesebb a tagja meg a pénze. Ne gagyarásszon olyan ember huszonegyedik századról, értékrendről, akinek a politikai bölcsője a tizenegyedik században ringott, az értékrendje meg egyenesen a Neander híres völgyéből származik.

Megoldást kínál, azt tetszik mondani? Igen: a lehető legrosszabb megoldásokat sorolja, amik csak elképzelhetőek. És nem érv, hogy „de legalább megoldások” - nem azok. „Nem fázik meg, nem izzad a lába, hogyha tőből le van amputálva”, tartja a régi pesti mondóka, és ezek is ilyen amputációs megoldások. Szüntessük meg a cigányság minden támogatását, mert akkor az olcsóbb lesz. Most lesz olcsóbb, egy-két évig, utána drágább, ugyanis ezek az emberek nem tűnnek el, csak még munkájuk, szakképzésük sem lesz, csak az elkeseredettséget növeljük bennük az egekig!

Vonjuk meg az írástudatlanok szavazati jogát, mondja Toroczkai a választási győzelem reményében – én az ő helyében jobban bíznék az írástudók szavazati jogának megvonásában, az előnyösebb volna ennek a pártnak. Igaz, a kormány is erre játszik.

Amúgy tessenek elképzelni egy koalíciót.

Szigorítsuk a büntetési tételeket, ordítja, és ha nem tudnánk, hogy Oroszországgal kötendő csererab egyezményre gondol, akkor elméláznánk: hova teszi majd azt a rengeteg elítéltet, mikor a börtöneink már így is túlzsúfoltak, de többszörösen? Szerencsére pár hete kikottyantotta: Szibériába. És ezek az emberek emlegetik a Gulágot, ki sem esik a szájukból...

Ja, lenne halálbüntetés is, ha nem tetszik, kilépünk az Unióból, elvégre tényleg sokkal fontosabb pár kapcabetyár felkötése, mint az, hogy legyen mit ennünk. Az bagatell.

A nemiséget érintő eszméit el is kerülöm, ugyanis attól tartok, hogy ha hozzájuk nyúlok, még elkap a fáraó átka, ezek a gondolatok már II. Ramszesz idejében is túlhaladottnak számítottak, pedig az egészen pontosan háromezerháromszáz éve volt.

Mondott még valamit?

Ja, azt, hogy minden más ellenzéki párt ügynök és hazaáruló. Ez eposzi jelző nála. Ő bezzeg nem, de kicsikét sem.

Mármost, anélkül hogy az ellenzék pártjait olyan nagyon védené az ember, mert ők sem biztos, hogy nyugodtan leülhetnének a Kerek Asztal mellé a Vésztjósló Székbe, mondjuk ki: ezek csak elvtelen senkiháziak és balfácánok, de nem hazaárulók és főként nem neonácik. Ezt azért nagyon lényeges különbségnek találnám.

Miért van az, hogy Toroczkairól és mozgalmáról az embernek a nyolcvanas évek gasztronómiája jut eszébe? Azért, mert pontosan azt is látjuk.

Ez egy üzemi konyha. Egy kicsit csóró, kicsit slampos menza.

Toroczkai vette a kormány összes ötletét, és mindegyikre rátett egy lapát fűszert. Ez tulajdonképpen csak annyiban radikalizmus, amennyiben a kormánypártiság radikalizálását látjuk. Feljavították a NER-t sok-sok Delikáttal, gulyáskrémmel, Piros Arannyal, Erős Pistával, fokhagymakrémmel, és esküdöznek, hogy ennél finomabb nincs is. Aki azt mondja, evett jobbat: áruló.

Hát, ezen a menzán sem biztos, hogy ez a szakácsművészet csúcsa, ugyanis ehetetlen, de általában viszont egészen biztos, hogy mérgező ez a kotyvalék. Biztos, hogy lesz, aki majd teli szájjal zabálja, de az is biztos, hogy senkinek sem tesz majd jót, és jól sem lehet lakni ettől a vegytani laboratóriumban termett lakomától.

Van annak valami bája, hogy most, pont most, mikor a magyar társadalom kezd valamennyire ráébredni, hogy nem szimplán pártpolitikai gondjaink vannak, az alapvető hibák rendszerszintűek, így a hagyományos pártpolitika ki sem vezethet minket a bajból, pont most fedezi fel egy párt, miszerint ha az összes többit hazaárulónak nevezi, akkor ő nem lesz az.

Tuskó Hopkins sem szerepelt a névsoron – hiszen ő olvasta. Most már csak azt az apróságot kell elintéznie Toroczkainak, hogy ő olvashassa a névsort, de ez az, ami nem fog menni.

Az előbb azt írtam, egy párt jött rá, hogy a vetélytársakat kormányoldalról kell árulónak nevezni? Nem adok két napot, és mindegyik rá fog kapni erre a módszerre, tiszta kabaré lesz a magyar belpolitika.

Érdekes idők jönnek, annyit mondhatok, és a kivezető utat nem a politikai pártok mutatják, a rendszer maga beteg, azt kéne átalakítani, és nem valamiféle nemzetiszínű PVC-mennyországgá.

Talán fel lehetne nőni esetleg, kiállni az ugróiskolából és elgondolkodni, mi a baj, hol a baj.

De amíg Toroczkai mester és társai meccsét nézzük, addig erre esély sincs.

Szele Tamás