Kérem tisztelettel, én már nagyon szívesen írnék valami másról is, mint a közösségi oldalak rákfenéi, csak az a baj, hogy állandóan zajlik azokon az élet, és mivel az újságíró nem arról ír, amiről akar, hanem arról, ami történik, sajnos hozott anyagból dolgozunk, ma megint ilyesmikről lesz szó. Konkrétan, két különböző témáról, ezt előre le kell szögezzem.

Azért kell leszögeznem, mert utóbbi időben igen sokan aránytalanul nagy energiát szentelnek annak, hogy az írásokat félremagyarázzák, holott sokkal egyszerűbb lenne megérteni azokat, csak talán kevésbé jövedelmező vagy már sokaknak kificamodott az agya, és képtelenek egyenesen gondolkodni. Tehát: a tegnapi Facebook-üzemzavarnak semmi, de semmi köze az oltásellenességhez. Mindkettőnek lehet köze az orosz trollhadsereghez, illetve a másodiknak biztosan, az elsőnek csak vélhetően: de nem magyarázom egyiket a másikkal vagy a másikat az egyikkel.

Akkor vegyük az üzemzavart elsőként. Tegnap komoly Facebook-problémát kellett tapasztalnunk, és ez főként azokat érintette, akiknek a munkája zajlik a közösségi oldalon. Persze, mindenki mást is, ám azért van különbség aközött, hogy magánjellegű posztok szállnak el sóhajként a szélben, vagy egyik-másik online lap nem tud egész nap frissülni, ugyanis a kirakott írások törlődnek, eleinte indoklással (spamnak tűnnek), utána anélkül. Érthető, ha a túrógombóc receptje fontos, megosztani még fontosabb, ám annak is lehet némi fontossága, ha a sajtó nem jelenik meg. A jelek szerint a hibát elhárították, okozhatta összehangolt orosz hackertámadás (nézetem szerint ez a legvalószínűbb), a rendszer átállítása (ezt sem zárnám ki, mert olyan hírmentes lett az idővonal, amilyent Zuckerberg korábban beígért), vagy ki is éghetett egy biztosíték a Menlo Parkban álló központ mosdójában. Jó nagy üzemzavar volt, kiterjedt egész Európára: szerencsére elmúlt, legalábbis úgy tűnik.

Más országokban az emberek tanácsot kértek a downdetector.com-tól (http://downdetector.com/status/facebook), elolvasták egymás tapasztalatait, közösen gondolkodtak a hiba elhárításán, képet alkottak a beérkező panaszok alapján a kiterjedéséről, nálunk egyből megoldotta a közönség azt a műszaki hibát, amivel a világ legjobb szakértői is estig kínlódtak. De már a jelentkezésekor.

Ugyanis pártállástól függően azonnal felzengett mindkét oldalról a kórus: „A büdös libsi véleménydiktátor cenzorok!” „Az átkozott, zsarnok kormány és a TEK!”

Nagyon hízelgő a magyar liberalizmusra nézve éppúgy, mint a magyar kormányra, hogy a nép hangja ekkora hatalmat feltételez róluk, de ha bármelyik fél ezt elő tudná idézni, az földrengést és számumot is képes lenne okozni bármikor. Tessék belegondolni: miért tevékenykedne a magyar kormány vagy a magyar ellenzék Német- Lengyel- vagy Észtországban? És hogyan fogna neki? Itt sokkal inkább arról van szó, hogy az egységsugarú magyar facebook-felhasználó alaposan túlbecsüli a saját jelentőségét, és feltételezi, hogy komoly szolgálatok foglalkoznak kizárólag az ő véleményének megfigyelésével és cenzúrázásával, ő a kormány oszlopa, illetve a forradalom viharmadara, ízlés szerint, és ha ő leír három, helyesírási hibáktól hemzsegő sort, akkor megzendül az ég, valamint Dózsa György kósza népe rettenetes, nagy dühvel özönöl. Kormánypártiak számára Szapolyai kósza népe.

Hát nem, kérem, még mindig nem a mi végtermékünk a pecsétviasz, gondoljunk akármilyen szépeket is magunkról, a passzátszelet sem a mi alfelünknek köszönheti a művelt világ, és a magyar politikai faktorok nem okoznak kontinens-méretű műszaki hibákat, ahogy még a földrengések és a ciklonok előállításán is dolgoznunk kell. Fájó igazság ez, de sajnos tény, amit hiába magyarázok, legfeljebb annyit fogok elérni, hogy minden politikai oldal ellenségének tekint majd. Mert nem hiszek a legendáiban.

Hiszen extra Hungariam non est vita.

Lassan oda jutunk, ahol Tyutcsev Oroszországa tartott, idézném is a legendás négysorost, amit még a cári időkben írt a szerző:

„Oroszországot, ész, nem érted;
méter, sing sose méri fel:
külön úton jár ott az élet –
Oroszországban hinni kell!”

Hát hit dolgában mi is erősen állunk, kérem. Tudás dolgában gyengébben. De apropó Tyutcsev, apropó Oroszhon: mi újság arrafelé?

Semmi jó, szokás szerint, de az orosz nagyszívű, önzetlen nép, ad mindenkinek a maga gondjából szívesen, két marékkal osztják a világnak a bajt.

Most éppen az egyik legérdekesebb helyen bukkantak fel Szásáék, Olginóból (mindig le kell írnom: Szentpétervár Olgino nevű negyedében van az Internetkutatási Intézet, ami az orosz külföldi hírszerzés trollközpontja – volt, most már akkora hadsereget mozgatnak a cybertérben, hogy több centrum is szükséges hozzá). Kérem, sosem fogják elhinni, mi származik tőlük: a manapság járványként terjedő oltásellenesség!

Persze, oltások elleni tiltakozás mindig is volt bizonyos mértékben, de komoly mozgalom csak mára lett belőle. Az oltásellenesek fittyet hánynak arra, hogy a saját gyermekeiket veszélyeztetik (saját magukat már nem is mondom), fittyet a közösségnek, amit szintén komoly bajba sodorhatnak és sodornak is, ők nemet mondanak minden oltásra, mert szerintük 1. az oltás hatástalan, 2. az oltás csak a gyógyszeripart gazdagítja (mit csináljunk, nem készítheti a vakcinát a textilgyár vagy az acélöntőde), 3. az oltás a népirtás eszköze, melyet a világot irányító Háttérhatalom használ az ártatlan, mit sem sejtő tömegek ellen. Tehát, ha valaki belehal a kanyaróba, arról mindenki tehet, csak ők nem, akik nem engedték beoltatni, logikus, ugye? Ja, nem. Nem baj: ennek az őrületnek világszerte tízmilliók hisznek. De csak mostanság, pár éve lett ez ekkora mozgalom, mint említettem – és hát ezt is Olgino erősítette fel.

Úgy derült ki ez a mocskos történet, hogy nemrég elindult egy kommunikációs kutatás Amerikában. (https://ajph.aphapublications.org/doi/10.2105/AJPH.2018.304567) A washingtoni George Washington Egyetem kutatói arra szerettek volna rájönni, hogyan segíthetnék a közegészségügyi dolgozók online kommunikációját, de, mint a CNN beszámol róla (https://edition.cnn.com/2018/08/23/health/russia-trolls-vaccine-debate-study/index.html), minden ilyen jellegű fórumon szinte kizárólag oltáspárti és oltásellenes, viszont vérre menő vitákba ütköztek. És mivel volt rá kapacitásuk, megvizsgálták a vitatkozó „szakértőket”. Honnan jönnek, kik is valójában – érdekes módon az elsöprő többség mindkét oldalon orosz troll volt, olyanok is, akiket már más területről ismertek, olyanok is, akik ennek a témának a kedvéért születtek, mint profil. Gyakorlatilag több ezer fős csoportokban vitatkoztak és vitatkoznak oltásügyekben – egymással, idekapcsolva a politikát is, és vadítva a közéjük keveredő civileket.

De hát ez mire jó?

Nagyon sok mindenre, kérem. Ha én szóba hozom a közösségi oldalon a pásztortarhonyát, mint ételt, az nekem a magánügyem. Tegyük fel pár ismerősöm hozzászól, lesz, aki kedveli, lesz, aki utálja, ez még mindig egy lényegtelen magánbeszélgetés. De ha mindkét oldalon háromezer troll feszül egymásnak, akkor ez már társadalmi vita, szociálpolitikai kérdés, átüti a közönség ingerküszöbét, felkelti a figyelmüket, ennyi ember csak nem lehet hülye (dehogynem), csatlakoznak a vitához, sebeket osztanak és kapnak, már tízezrek vesznek részt a verbális ütközetben, hullanak a harcosok, a trollok meg nyugodtan odébbállnak és röhögve nézik.

Az akció célja a nyugati társadalmak meggyengítése, megosztása, bizalmatlanság keltése, újabb politikai és társadalmi mozgalmak kialakítása, melyek tovább növelik a zűrzavart. A mérések azt mutatták, hogy azok az orosz eredetű álprofilok, amelyek érintettek voltak az elnökválasztás körüli botrány vitáiban, huszonkétszer többet posztoltak oltásellenességről – pro és kontra! - mint az átlagos, létező, civil felhasználók.

Na, és nem működik? Világméretű mozgalmat építettek ki. Még Magyarországon is tombol ez a hisztéria, és minden híve meg van győződve arról, hogy őt nem az orosz propaganda kábította el, hanem megvilágosodott és végre tisztán látja a világot irányító összeesküvést.

Működik ez, kérem. Működni is fog.

Ameddig a véleményünket összetévesztjük a tényekkel, ameddig a világméretű üzemzavarokba is azonnal belelátjuk a magyar kormányt vagy a magyar ellenzéket, ameddig más véleményét is tényként kezeljük, addig miért pont az oltásellenesség ne működne nálunk?

Tényleg kár, hogy gondolkodni annyira fárasztó.

Azért is kerülik sokan ezt az időtöltést.

Szele Tamás