- Jó napot, Hacsek, hogy néz ki?
- És maga?
- Hát nekem okom van rá.
- Nekem is.
- Na ne mondja. Miféle oka lehet annak, hogy nem vett fel nadrágot?
- Kérem, én vagyok a Török Szultán. Meg vagyon írva, hogy annak nem volt nadrágja.
- Meg vagyon, az igaz, de Rejtőben!
- És ha Rejtőben? Különben meg maga csak ne beszéljen azzal a lapulevéllel a talpán meg azzal a tarisznyával, mi maga?
- Én, kérem a szegény ember legkisebb apja vagyok. Egy népmese. Pont.
- És mondja, ebből meg lehet élni?
- Kérem, csak ahogy a szultánkodásból. De mondja már, mi a fenének akar maga szultán lenni?
- Tudja, én nem is szultán szeretnék lenni, hanem megfigyelő. A Nemzetközi Türk Akadémián. Székhelye Asztanában van, Kazahsztánban.
- És ezért nem vett fel nadrágot.
- Igen, gondoltam, erre jár majd egy jótündér vagy egy besúgó, meglátják, hogy én hétköznap is török szultánnak öltözöm, jelentik a kajmakámnak, aztán kineveznek, érdemeimre való tekintettel.
- Hát, én a Simeknénél is voltam már szultán, ha csak ennyi kell hozzá... de nem gondolja, hogy ez a szultán nem az a szultán? Legalább egy törülközőt kötne fel a fejére, mindjárt törökösebb külseje lenne. Meg hordjon salavárit.
- Mit hordjak, kérem?
- Salavárit.
- Inkább hordok Fehérvárit, vagy Bagamérit.
- Maga szerencsétlen, a salavári egy buggyos török nadrág!
- De jó, hogy megmondta: a következő tippem az lett volna, hogy mesehős. Silisala Salavári Salavér.
- Magát én a Héttoronyig pofozom, ha nem hagyja abba a hülyeségeit. Azonnal vegyen fel valamit, rossz nézni magát!
- Azért magát bámulni sem az a kifejezett kéjmámor...
- De hogy a fenébe bírta kitalálni ezt a marhaságot?
- Tudja, a fiam, az Izidorka mutatta nekem tegnap az újságban, hogy Magyarország megfigyelői státust nyert el a Nemzetközi Türk Akadémián. Erről a hivatalos döntést a türk-nyelvű országok együttműködési tanácsának külügyminiszteri tanácskozásán hozták meg, vasárnap. Gondoltam, jól jöhetek még, mint kádi vagy uléma.
- De hát hogy kerülünk mi oda?
- Mi sehogy: Orbán Viktor szaladt ki a kirgizisztáni Csolpon Atába, a III: Nomád Világjátékokra, őt lepték meg ezzel a kedvességgel. Ha ő lehet nomád világjátékos, én miért ne lehetnék Dervis bég?
- Elmúlt az már réges-rég, mikor itt járt Dervis bég, maga szerencsétlen, hát tényleg azt hiszi, hogy nincs előre kinevezve az a megfigyelő? Még a titkárnője is meg kell legyen mostanra!
- Akkor hiába pucérkodok itt, nem jön kiskakas a gyémánt félkrajcárral?
- De nem ám.
- Pincér, egy nadrág rendel!
- Kérjen félbarnát, úgy stílusos.
- Maga csak hallgasson, maga meg garabonciás diáknak öltözött.
- Nem is. Vándorlegénynek. Fehérlófiának. Fehér fóliának. Hallgasson, mert öreganyámnak szólítom!
- De mondja, mi lelte?
- Én is újságot olvastam. Azt írja, hogy Rétvári Bence megnyitotta a dunaújvárosi NépmesePontot.
- A mit?
- NépmesePontot, én sem tudtam mi az. Azt mondja a Rétvári, hogy a NépmesePontok egyfajta ellenkultúrát erősítenek a fogyasztói társadalom által diktált trendekkel szemben, ugyanis a gyorséttermek és hasonló helyszínek helyett itt is lehet tartani születésnapi zsúrokat, de óvodai és iskolai közösségeket is fogadnak majd. Negyvenet nyitnak, országszerte, lesznek bennük műhelyfoglalkozások, művészeti alkotócsoportok, élőszavas mesemondás, kompetenciafejlesztő táborok, mesemondó, meseíró és meseillusztrációs versenyek, de az egész család részvételét biztosító programok megvalósulását is lehetővé teszik, a projekt támogatja továbbá szakemberek képzését, továbbképzését is.
- Akkor ez egy matyóhímzett óvoda?
- Inkább fonó. Vagy művház. Én azért öltöztem mesehősnek, hogy kinevezzenek ilyent igazgatni.
- Tud maga mesélni?
- Hogyne tudnék, megtanultam a feleségemtől, az bármit bemesél az embernek, ha rákérdez, hogy hová lett a kosztpénz. Valóságos Seherezádé, ezeregy éjszakán keresztül képes mondani!
- Akkor magának is inkább a Türk Akadémián volna a helye.
- De az messze van, és különben is, Asztana vista, baby! Miért ne lehetne itt, a Kazinczy utcában egy ilyen népmesepont?
- Pont itt?
- Pont.
- Hát lehetne, de mit csinál majd benne?
- Megmondta azt is a program. „Mindennap lesz élőszavas mesemondás, emellett 108 előre felmondott mesét is meghallgathatnak a gyermekek. Programjaik középpontjában a néphagyományok állnak ötvözve a népmesét a népdalokkal, néptánccal.”
- Maga biztos abban, hogy Budapest közepén, 2018-ban a gyerekek csűrt akarnak döngölni?
- És ódon paszományokat énekelnek hozzá, sallanggal.
- Maga hülye, a paszományt nem is éneklik!
- Akkor csoroszlyát énekelnek, és csezmicét göröngyölnek a gémeskút tövében, mint eleink.
- Mit göröngyöltek a maga elei? Csezmicét?
- Izé, az én édesapám még a sikkasztás előtt főkönyvelő volt, nem göröngyölt.
- És maga?
- Az én sikkasztásom előtt én is főkönyvelő voltam...
- Na ugye, maga malomalja. Lát itt ösztövér kútágast?
- Dehogy látok.
- Akkor miről beszél?
- Hát mesélni csak lehet róla, nem?
- Majd pont maga fog mesélni.
- Kérem, én a bíróságnak is olyan szép meséket mondtam, hogy a közokirat-hamisítás miatt a három év mellé adtak egy Benedek Elek-díjat!
- Az egy dolog, maga hétszűnyi kaponyányi monyók, de a váci fegyház mégsem kisdedóvó!
- Mondjon, amit akar, akkor is lesz NépmesePont a Kazinczy utcában!
- Az lehet, hogy lesz, de nem maga fog benne mesélni.
- Hát ki?
- Valami megbízható ember a Magyar Időktől, az már több, mint folklór, az már minden napra sok mese.
- Akkor esélyem sincs?
- Nincs bizony.
- Hát Isten áldja, öreganyám.
- Hová megy?
- Megkeresem a kiskakast, hátha nála van még a gyémánt félkrajcár, bevisszük a zaciba a Simekhez.
- Mars ki!
Szele Tamás
