Forgókínpad

Tényfeltárás

2018. szeptember 27. - Szele Tamás

Ez, kérem, varázsszó, erre a kifejezésre hol a kapuk nyílnak ki, hol a bicskák, de ez olyan, mint a „tárulj, Szezám!”, ez nyit. Használja is mindenki, jó kedvvel, bőséggel, nyakra és főre, főleg, aki nem tudja, mit jelent, de beépült a köznyelvbe, szóval ideje kicsit megmutatni, főleg a kormánysajtónak, mit jelent, de főleg azt, mit nem. Mert nem értik ám.

Már a múlt héten felkaptam a fejemet, mikor a CÖF egyik beszélgetésén Gajdics Ottó a teljesen hétköznapi dokumentációt „hideg hírszerzésnek” nevezte. Lássuk az illető bekezdést, a 444-től (https://444.hu/2018/09/21/a-magyar-idok-foszerkesztoje-kibokte-hogy-az-egesz-kulturharc-valojaban-csak-a-fideszen-beluli-dulakodas):

A beszélgetés egy másik visszatérő eleme volt, hogy Szakács mennyire sokat dolgozik ezekkel a cikkekkel. Amelyek nagyjából úgy néznek ki, hogy a Magyar Idők szerzője megnézi, hogy egyes állami intézmények mire fordítottak támogatást, kiket hívtak meg a rendezvényeikre, kiknek a köteteit adták ki, majd ezt összeveti azzal, hogy az adott alkotók mennyire fideszesek. Na ezt a teljesítményt nevezte Gajdics 'hideg hírszerzésnek', míg Szakács arról beszélt, hogy brutálisan sok munka van ebben, néha egy-egy mondatban 10-12 munkaóra is benne van.” (444)

Hát, Szakács és Gajdics urak, úgy is, mint a „Kinek a kulturális diktatúrája” sorozat felelősei és komisszárjai, ez egy ilyen szakma. Nekem magamnak is legalább napi nyolc órámat veszi el a dokumentálódás, hivatkozások elolvasása, elmentése, elemzése, van írásom, amihez harminc forrás is kellett, van, amihez több – ez bizony munkával jár. Keresgélünk, kapirgálunk, mint kiskakas a szemétdombon. Én is jobb szeretném, ha azért fizetnének, hogy egymás után igyam a Jack Danielseket vagy még inkább Glenliveteket, de valahogy ilyen típusú szerződést még soha nem akart kötni velem senki. Makacsok ezek a laptulajdonosok, csak a munkáért akarnak fizetni. Mégpedig sok munkáért: bár igaz, azt sem írja elő nekem senki, mennyit dolgozzak, hátterezzek, ha sokat foglalkozom egy írással, azt nem az előírások, hanem az anyag és a szakmai igényesség miatt teszem, mely fogalom lehet új önök előtt, de higgyék el nekem, a sajtóban évszázadok óta ismert.

A dokumentáció nem „hideg hírszerzés”, sőt, nem is hírszerzés, teljesen nyilvános információkat használ fel, más kérdés, hogy ezek szét vannak szórva, össze kell őket gyűjtögetni, mint ősember a bogyókat, nyolc-tíz óra után jön össze annyi, hogy abból egy óra munkával írjak valamit. Mondom: a szakma része, csak maguk ezt eddig nem tudták.

Fel sem emlegetném, ha közismert élclapunk, az Origo nem tényfeltárt volna egy akkorát, de akkorát, hogy egyet mondott és kettő lett belőle. Méghozzá két egyforma!

Az úgy volt, hogy közreadtak egy dolgozatot, melynek címe: „Soros György kormány-közeli szereplőket pilóta nélküli repülőgéppel figyeltet” (http://www.origo.hu/itthon/20180925-soros-gyorgy-magyar-kormany-atlatszo-tamadas.html). Megjelent 2018. szeptember 25-én, délután 16:13-kor. Mielőtt megvádolnak, hogy a CIA ügynökei súgták meg nekem ennyire pontosan a megjelenés időpontját, jelezném: ők maguk tüntették fel ezt, a címsorban. Az ám, de – vagy közkívánatra, vagy a munkáslevelezők nyomására, vagy a nagy közönségsikerre való tekintettel – megjelent másnap, szeptember 26-án, 11:10-kor is, persze némileg javított, bővített kiadásban, „Soros György „oknyomozó” blogja pénzt nem kímélve támadja a magyar kormányt” (http://www.origo.hu/itthon/20180926-atlatszo-soros-penzebol-jarat-le.html) címmel. A két írásban található információtartalom tökéletesen azonos, a bennük szereplő adatok is, legfeljebb a megfogalmazásban térnek el.

Oknyomozzunk kicsit: ez mit jelent?

Ez azt jelenti, hogy az Origo vagy megjelenésre fizet, vagy terjedelemre, és nem átalányban, normarendszerrel. Ezért érhette meg az aranytrollú szerzőnek, a szakma ifjú mesterének, Bordács Bálintnak két bőrt lenyúzni ugyanarról a rókáról. Személyével később még foglalkozunk.

De mit mond?

Azt mondja az ifjú bárd, miszerint:

Honnan van pénze egy alig látogatott, reklámokat alig megjelentető honlapnak komoly összegeket igénybe vevő drónos akcióra, drága külföldi utakra, csúcskategóriás fényképezőgépekre és a legújabb technikai berendezésekre? Amerikából, egyenes Soros György péntárcájából. Az Átlátszó a milliárdos üzletember tengerentúli utalásaiból politikai küldetést teljesít Magyarországon.


...drónokkal (pilóta nélküli repülőgéppel) hosszú időn keresztül megfigyelték a célszemélyeket, hónapokon keresztül bokrokban bujkálva arra vártak, hogy lencsevégre kapják a szabadságukat töltő ellenséges célpontokat.

Az Átlátszó egy alacsony látogatottságú, magát oknyomozónak meghatározó portál, amely száz százalékban a Fidesz, vagy Fidesz-közeli személyek, vagy annak tartott emberek lejáratásával van elfoglalva. 

...egy alig látogatott, reklámokat alig megjelentető honlapnak, honnan van pénze komoly pénzeket igénybe vevő drónos akcióra, drága külföldi utakra, csúcskategóriás fényképezőgépekre, és a legújabb technikai berendezésekre?

Ugyanis a portál bevételeinek több mint harmada a Nyílt Társadalmak Alapítványtól, azaz Soros alapítványától származik.”

Hát kérem, a monoton rendszerességgel visszatérő „alig látogatott” jelző érdekes, erről inkább Bordácsnak lehet fogalma, tekintvén az Origo olvasottsági mutatóit, melyek akkorát zuhantak kormánypárti leigázása óta, mint egy pályáról letért műhold, fogalmazzunk úgy inkább, hogy az Origo törzsolvasói által alig látogatott az Átlátszó.

De vegyük a tényeket. Az anyagi támogatás? Igen, valóban kapott az Átlátszó a Nyílt Társadalom (és nem Társadalmak) Alapítványtól pénzt, ez tavalyi éves bevételének mintegy 34%-a. Ezzel szemben kapott kis adományokat és 1%-okat is, melyek együtt 49%-át teszik ki, a maradék innen-onnan jött össze, például Google hirdetésekből, ami már mutatja, hogy elég látogatott a lap. Lap, kérem, nem blog, ahogy a 444 és a huppa is csak a kormánymédiában blog, mindenhol máshol online lap: ez a lekicsinylő szóhasználat is része a propaganda-hadjáratnak. Mármost, ha Sorost vétkesnek találják az Átlátszó támogatásában, nála még sokkal vétkesebbek azok a magyar adófizetők, akik nála több, jóval több pénzt küldtek a lapnak: őket nem említi a szerző, tán mert sokan vannak, közel vannak, és még fenékbe rúgja valamelyik, ezzel szemben Soros messze van, öreg és nem szokott rugdosódni.

atlatszo_penzugyek.png

Bordács az Átlátszó írásának tartalmát nem cáfolja egy szóval sem.

Akkor vegyük viszont a többi, „mélyen szakmai” kifogásait.

Honnan vannak a fényképezőgépek? Kérem, a mai magyar online sajtóban többnyire mindenki a sajátját használja. Nem nagyon van lap, ami bevásárolna ebből, bár kiváló fotók készülnek már tíz-húszezres készségekkel is.

Na, de a drónok! A drónok! A pilóta nélküli repülőgépek! Fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk! Akkor is látnak, felülről, a levegőégből!

dron.jpg

Na igen, a drónok. Bordács mester a jelek szerint nem csak a sajtószakmához, de a repüléshez is pont annyit ért, mint hajdú a harangöntéshez. Azt mondja, a drón „pilóta nélküli repülőgép”. Persze, hogy ezt mondja, ez hangzik elég félelmetesen. De csak annyiban igaz, hogy valóban nincs benne pilóta – a földről vezeti a tulajdonos, távirányítással. Repül, ez tagadhatatlan, míg le nem száll vagy le nem esik, és gép, mert nem tojásból kel ki és nem csiripel.

Egyébként elektromos meghajtású helikopter. Rendszerint elég kicsi is. Van rajta egy – ártól függően jobb vagy rosszabb minőségű – kamera, tehát a kis kávédaráló tényleg alkalmas légi felvételek készítésére, bár elég rövid ideig képes a levegőben tartózkodni, pár perctől olyan fél óráig, mert lemerülnek az akkumulátorai. Szép segédeszköz, de nem boszorkányság, nem csoda, még csak nem is drága. Mármint persze többe kerül, mint egy tejfölös lángos, de munkára alkalmas drónt kapni akár harmincezerért is. Az a nagy, hosszan lebegő drón, amit sokan tetszettek már látni tüntetések során, a Katasztrófavédelemé, azzal a tömeget számolják, na az kerül mostanság hatszázezer rénusi forintokba, pedig az profi és rendvédelmi testület számára is alkalmas: de az Átlátszónak bőven elég egy kisebb is, szóval ez nem valami méregdrága csúcstechnológia, egyenesen Langleyből vagy James Bondtól.

Honnan lehet tudni, hol jár egy hajó vagy egy repülő? Na, ehhez sem kell CIA vagy NSA. Ehhez a teljesen ingyenes Flightradar nevű oldalt (https://www.flightradar24.com/47.31,18.88/8) használjuk, ami minden és bármely civil repülőgépről megmondja, merre jár, hajókra is van ilyen, én utoljára a Majdan idején lettem figyelmes ennek segítségével egy máig meg nem magyarázott légihídra Kiev és Nyugat-Európa között. Körülbelül öt kisgép rohangált oda-vissza két napig. Mármint ugyanaz az öt, biztos menekítettek valamit. Meg is írtam, el is felejtették. Az Átlátszó munkamódszereit részletesebben pedig maga a lap ismerteti, külön írásban (https://blog.atlatszo.hu/2018/09/egy-tenyfeltaro-cikk-muhelytitkai-honnan-tudjuk-hol-nyaraltak-iden-nyaron-nagyjaink/).

Egyszerű szakmai módszerek ezek, ingyenesek vagy olcsók, nyilvánosak, ismeri is őket mindenki, aki valóban újságíró. Akkor Bordács miért nem tudott ezekről?

Hát csak azért, mert nem sajtómunkás, hanem a Fidelitas ejtőernyőse a lapnál (https://444.hu/2017/09/05/az-origohoz-igazolt-ujsagironak-ket-volt-fidelitas-politikus). Legfőbb érdeme, hogy 2016 telén megverték a Fidelitas disznóvágásán egy érdekes mondat miatt, az hangzott el ugyanis valamelyik résztvevő (nem világos, melyik) szájából a mulatozás közben, miszerint: „Na, itt van a pénz, leszopsz ennyiért?” Annyit biztosan tudunk, hogy a disznóvágáson Kerékgyártó Gábor, valamint Vinkovics Norbert, a szervezet budapesti alelnöke, és Lehoczki Ádám meg Bordács Bálint kezdett dulakodni, utóbbi kettő meg is sérült a verekedésben (https://24.hu/belfold/2016/04/14/nyomoz-a-rendorseg-a-fidelitasos-bunyo-ugyeben/).  Ezek után került sajtóvonalra az ifjú tehetség.

És alig három évvel később már tényfeltár. Tényfeltárja a tényfeltárókat.

Bordács írása csak egy dolgot bizonyít, de azt tökéletesen: a szerző mélységes, megalapozott és tökéletes járatlanságát a sajtószakma dolgaiban.

De azt legalább kétségtelenül. Sikerült egy olyan felfújt lufit írnia, sőt, kétszer is leadnia, amit nem szabad a valóság közelébe engedni, mert azonnal elpukkan.

Jobb lenne, ha inkább böllérnek állt volna.

Ahhoz talán jobban ért.

De megértem, ha fél a disznóvágásoktól: olyankor őt meg szokták verni.

Azért elmehetne pályaválasztási tanácsadásra – mert most nagyon rossz helyen van.

Nem szégyen az, Bordács úr.

Csak nehogy kiderüljön, mire is alkalmas igazából.

 


Szele Tamás