Forgókínpad

Forgókínpad

Kis magyar maszkirovka

2018. október 07. - Szele Tamás

Kérem a kedves és nyájas olvasót, valamint a nyájatlanokat is, hogy ezt az írást vagy olvassák végig, vagy itt és most hagyják abba a böngészését: olyasmiről lesz szó, amit nem érdemes csak egy felvezető szöveg és egy illusztráció alapján kommentelni. Nevezetesen a hazugság határait és mibenlétét, valamint célját és politikai szerepét fogjuk boncolgatni.

dezinformacio.jpg

Egyszóval, megint álhír-ügyben fogok átkozódni. Éspedig most egy kifejezetten veszélyes álhír kerül a górcső alá. Akár iskolapélda is lehetne, konkrétan az FSZB-akadémián, a maszkirovka iskolapéldája. De mi az a maszkirovka?

Maszkirovkának nevezzük a hírszerzésben és az elhárításban a megtévesztés és az álcázás ügyes keverékét – a maszkirovkában mindig van igazság, féligazság, hazugság, alaposan összevegyítve, így aztán aki elhiszi a dezinformációt annak valós elemei alapján, az tökéletesen hamis képet kap a helyzetről – hamisat, de valószerűt. A félrevezetés, megtévesztés magasiskolája. De lássuk a példát!

Kezdjük a valós elemeknél. Még idén március 15-én jelent meg egy érdekes írás, a U. S. News & World Reportban, a Reutersre hivatkozva, mely nem mond sem kevesebbet, sem többet, mint azt, miszerint:

Orbán Viktor 2010-ben történt hatalomra kerülése óta barátai és családtagjai egyre sikeresebbek a közbeszerzések elnyerésében – állapította meg a Reuters magyarországi közbeszerzésekről készült elemzése.

Összesen 10 (tíz) üzletember – köztük Orbán gyermekkori barátja, Mészáros Lőrinc, valamint veje. Tiborcz István kezében lévő cégek 2010 óta összesen 7,85 milliárd dollárnak megfelelő 1,975 billió forintértékben nyertek meg tendereket. Ez az adott időszakban kiadott közbeszerzési megrendelések több mint 10 százalékát teszi ki. Ebben közvetlenül, vagy konzorciumok útján, valamint konkrét, illetve keret-megállapodásokban elnyert szerződések egyaránt szerepelnek.

A tíz üzletember részesedése jelentősen megemelkedett tavaly, amikor Magyarországon a közbeszerzések rekordot értek el 3,63 billió forinttal: a tulajdonukban álló cégek ebből az összegből 28 százalékot nyertek el, szemben az Orbán hatalomra jutása előtti 1-2 százalékkal. A jelentés Tóth Jánost, az MTA egyik közgazdászát, a Budapesti Korrupció-kutató Központ igazgatóját idézte, aki azt mondta: a Reuters elemzése új, kemény adatokat tárt fel, és valós összefoglalót adott, amely releváns módon hozzájárul a témához. Az elemzéssel kapcsolatban feltett kérdésekre sem a kormány, sem Orbán Viktor nem válaszolt.”

Ezzel annak idején lapszemlénk is foglalkozott, hát bizony, szép számok röpködnek a légben, ennél kevesebbért is akasztottak már embert – igaz, Kínában, de ha a kínai joggyakorlatot vesszük alapul, ez az 1,975 billió (vagyis 1,975 ezer milliárd) elég volna egy egész kisváros kiirtásához is. No, de Európában vagyunk, itt nem érvényes a kínai jog, itt ezt mindenki tudomásul vette, és – nem történt semmi. Ez – ahogy az olasz mondja - „segreto di Pulcinella”, olyan titok, amit mindenki tud, csak senki sem beszél róla, mert úgy sincs sok értelme.

Mármost azonban vette ezt a mindenegyben.com és a fejezet.com, ez a két igen rosszhírű álhírlap. (Megjegyzem, az általuk 2018. október 5-én világgá röpített kacsában az első néhány bekezdés betűre azonos a márciusi hírrel, úgy, ahogy az akkoriban a valódi sajtóban megjelent. Ez a maszkirovka valós része.) Azonban itt véget is érnek a tények, és következik a dezinformáció:

Eközben egy neve elhallgatását kérő banki alkalmazott kiszivárogtatta, hogy a miniszterelnök 97 éves nagymamája számláján cirka 1,4 billió forint van. Hogy honnan a pénz, hogy került oda, és legfőképp ki tette oda, azt nem lehet tudni, minden le van titkosítva. Aki kérdezősködne, azt valószínűleg 150 évre a börtönbe teszik, szóval senki nem mer egy szót sem szólni.. Ez lenne a demokrácia?

Ossza meg, aki szerint felháborító, hogy a miniszter nagymamájának akkora vagyon pihen a bankszámláján, mint az egész ország költségvetése egy évre..”

Ügyeljünk a részletekre: az álhír lezárásakor a szerző vagy a szerkesztő, amennyiben használhatóak ezek a kifejezések az álhírlapokra, sietett, és elütött a három pontot, csak kettő maradt belőle – viszont érdekes módon ez a kis hiba is azonos az összes helyen, ahol megjelent a nagymamás szamárság. Schmittelték.

Azt mondom, szamárság, mert így is gondolom. Miért? Kérem szépen, az evidencia, hogy a NER vezetősége sikkaszt, nem is szorul bizonyításra, az sem, hogy ekkora tételekben teszik. Nem is ezt vitatom én, hanem a drága nagymami szerepét.

Ami viszont kulcsfontosságú.

Első sorban is, pénzt nem úgy mosunk, hogy betesszük egy családtag nevére a bankba. A mindenféle nemzeti és nemzetközi korrupcióellenes törvények és szervezetek különös figyelmet szentelnek a korrupcióval gyanúsított személyek családtagjainak és vagyonosodásuknak: a Romániában rendszeresen fellángoló tüntetések egyik eredeti oka pont egy olyan rendelet volt, ami többek között a politikusok családtagjainak bankszámláját vette volna ki ebből az ellenőrzött körből (meg általában, legalizálta volna a korrupciót). És ezt ott sem sikerült elfogadtatni, máshol sem: a nagymami számlája körülbelül a legelső, amit az OLAF egy vizsgálat során megnéz. Ez a számlahasználat még egy mezei adócsalást is megbuktatna, nem egy 1,975 billiós sikkasztást. Azon kívül, a bankoknak bizonyos összeghatár felett kötelességük figyelni a pénzmozgásokat és jelentést adni róluk mindenféle szerveknek – ilyen összegek meg nem magánszemélyek vagy politikusok, hanem teljes államok, nemzetgazdaságok esetében szoktak mozogni, szóval kizárt dolog, hogy ez ne kerülne nyilvánosságra percek alatt.

Ez, kérem, úgy néz ki, ahogy Móricka vagy a házmester néni a pénzmosást és a sikkasztást elképzeli. És pont úgy, ahogy nem működik. Persze vannak hatékony módszerek is, léteznek óriási vagyonok, eltűnt kincsek, amiknek bottal ütjük a nyomát – csak a hatékony módszerek egyben bonyolultak is, és a mindenegyben.com szerkesztői, valamint olvasói nehezen fognák fel őket. Azt értik, ha valaki a nagymamája nevén tartja a lovettát, azt már kevésbé, ahogy működne is.

Aztán itt van a jolly joker, vagy inkább jolly roger, a „neve elhallgatását kérő banki alkalmazott”. Értem én, hogy a valódi sajtóban még a törvény is védi az informátort, régebben jobban védte, manapság bizonyos, nagyon indokolt, a nemzetbiztonságot érintő esetekben a sajtómunkás kötelezhető bíróság által az informátor kiadására, csak éppen ilyen eset egy, ha volt, az is évekkel ezelőtt. A magyar bíróságok nagyon ritkán, szinte soha nem folyamodnak ehhez az eszközhöz. De rendben: nem árulja el a nevét a lap, mert „150 évre a börtönbe teszik”. Azt viszont csak megkérdezném már, melyik banknál van a néni számlája? Mikor, hol mondta el az Ismeretlen Alkalmazott ezt a hétpecsétes titkot, kinek, hiszen a mindenegyben.com munkatársainak személyéről sincs fogalmunk: sosem szignálnak semmit, az orgánumnak nincs impresszuma, illetve „impresszum” helyett egy jogi nyilatkozat szerepel az oldalon, melyben saját szerzői jogaikra vigyáznak, az utolsó mondata külön megmosolyogtatott: Másodközlés írásbeli engedélyével és külön díjazás ellenében lehetséges.” Kinek az engedélyével, nem tudni, sehol egy név, egy cím, egy mailcím, egy telefonszám, egy elérhetőség – tiszta csoda, hogy a névtelen banki informátor valahogy eltalált hozzájuk.

Mármint, tiszta csoda lenne, ha a Névtelen Hős egyáltalán létezne. Mit látunk?

Látunk egy hiteles és valós állítást (Orbán Viktor és környezete illegálisan és észbontó mértékben vagyonosodik). Ez tény, tudjuk is.

Látunk egy ellenőrizhetetlen és hihetetlen, feltételezésünk szerint hamis állítást, miszerint az elsikkasztott pénzt a miniszternök a nagymamája számláján tárolná. Ez bizonyosan nem igaz, akkor sem, ha a nagymama életkorát pontosan adták meg, egy pár évvel ezelőtti Blikk-írás alapján.

Ezt volna hivatott bizonyítani egy névtelen, ismeretlen, adatokat sem említő informátor állítólagos tanúvallomása, amit ráadásul nem is mutatnak meg nekünk – csak elmondják, miről beszélt az illető. Sehol egy szám, adat, azonosító, semmi.

A maszkirovka hitelességét a valódi sajtó szakkifejezéseivel próbálják elérni, például nem informált az írásban az alkalmazott, hanem „kiszivárogtatott”- harminc év szakmai tapasztalata mondatja velem, hogy csak az szivárog ki, amit kiszivárogtatnak, a kiszivárgás sohasem véletlen, annak mindig van oka és gazdája is.

Aztán a végén kérik az átejtett olvasót, hogy ossza tovább ezt a maszlagot, a mindenegyben.com-ról már 2122 önkéntes kisbíró dobolta tovább, a fejezet.com-ról – ami külön kéri a megosztást – nem tudjuk, ott csak annyit látunk, hogy legalább ezren lájkolták. (Bár a lájkrobotok korában ez semmit sem jelent).

Akkor térjünk a lényegre: kinek jó ez? Cui prodest, kinek az érdekeit szolgálja?

Orbán Viktorét és klienseiét, akármilyen furcsán is hangzik. Ők maguk is tudják, hogy sikkasztanak – ezt a bűncselekményt igen nehéz öntudatlan vagy beszámíthatatlan állapotban elkövetni – ők is olvasták a Reuters valós vizsgálatának eredményét. A Reutersen nincs hatalmuk, nagyobb az őnáluk, betiltani, letörölni, bezúzni már nem lehet, legfeljebb a hitelességét lehet megtorpedózni. Zavarjuk körbe a hírt a neten – hamis részletekkel! Aztán, ha valaki nagyon feszegeti, indítsunk vizsgálatot az általunk elterjesztett verzió alapján.

A vizsgálat ki fogja mutatni, hogy se számla, se nagymama, se banki alkalmazott – a hír hamis. A sikkasztás innentől kezdve lehet akármennyire valós, nem azt vizsgálták, hanem a hírt. Mi ártatlanok vagyunk, Petőfi szavaival, „mint az izé”. Sőt, nekünk az aljas sorosmédia megrágalmazta a kedves, levendulaillatú nagymamánkat is! Na bumm, mondjuk ebbe belebukik pár névtelen és arctalan álhírlap, de ők sem mennek börtönbe, hiszen se nevük, se impresszumuk. Egyszerűen leveszik magukat a netről, aztán egy hónap múlva visszateszik.

De az eljárás után minden, a sikkasztásokat, pénzmosásokat, vagyonosodásokat kutató tényfeltárás hitelét veszti: hiszen lám, egyszer már bebizonyosodott, hogy „a sajtó hazudik”.

Azt meg nem kell mindenkinek tudnia, hogy a mi kedvünkért hazudott, újabb nyomozás már nem lesz, az ügy tiszta és világos, erről többet szó sem eshet és kész.

Na, tetszik látni, ez a maszkirovka.

Magukat ellenzékinek gondoló emberek osztogatják jó kedvvel, bőséggel, és miközben azt hiszik, ezzel is ütöttek egyet a rezsimen, pont a kormánynak tesznek szívességet.

Csókolom, hazugsággal nem lehet a hazugság ellen harcolni.

Használjuk már a fejünket, ne indulatból adjunk hitelt a híreszteléseknek.

Nem elég, ha valami „jól hangzik” és illik a homályos elképzeléseinkbe.

Igaz is kell legyen.

Sárból nem fonsz ostort, és ha mégis, nem pattogtatsz vele, tartja az orosz közmondás.

Hát ilyen a kis magyar maszkirovka-világ.

 


Szele Tamás

süti beállítások módosítása