Kérem szépen, Magyar Időket olvasni márpedig igenis jó. Üdvös, edzi a lelket és jókedvet ád, a bonyolult világ összegubancolódott folyamatai, melyeken őrülésig töpreng az ember, kisimulnak, és egyből olyan egyszerű lesz minden, mint a faék. Az mondjuk tény, hogy nem igaz, amit olvasunk, de ezzel szemben nagyon megnyugtató és kellemesen egyszerű.

Mondjuk a régi görögök pont ezt hívták demagógiának, de most nekünk (ezt is a Magyar Időkből tanultam) nem a régi görögök a barátaink, hanem a mai törökök, élükön Gül Babával, aki ugyan nem mai, de ezzel szemben kétszer olyan török, mint amilyen baba. És ez akkor is igaz, ha Budapesten Erdogant fogadtuk abból az alkalomból, hogy felújítottuk a sírkápolnáját. Különben rizikós ez a szó: az ember arra gondol önkéntelenül, hogy ha elhagyjuk a feltételes módot, a türbe nem sírkápolna, hanem sír és kápol is.

De ezek veszélyes vizek, olyan viharosak, hogy még az A38 hajó sem merészkedik rájuk, ők már a szabadkőművességről sem merték megtartani a meghirdetett beszélgetésüket – vagy tudnak valamit és félnek, vagy nem tudnak semmit és buzgón meg akarnak felelni, mindenképpen, hagyjuk most a szójátékokat, fordítsuk figyelmünk homlokterének fókuszát a szőnyegen forgó Magyar Idők horizontjának zenitjére, hogy olyan szépen fogalmazzak, ahogy ők szoktak.

És a haza fényre derül.

A haza minden reggel fényre derül, egy napkeltének nevezett jelenség következtében, bár 2010 előtt kevésbé derült fényre, sőt, nem is minden nap volt napkelte, legalábbis illik így emlékezni: egy kutatócsoport most dolgozik annak bizonyításán, hogy magát a napkeltét is a NER vezette be, Orbán Viktor ötlete alapján és javaslatára, hazafényrederítési célokból. Mert mondá: legyen világosság. Vagy nem mondá, esetleg nem ő mondá, majd átírjuk a Bibliát. Is. Meg Galileit is.

Mindegy, kint süt a nap, előttünk párállik a kávé, nyissuk ki a Magyar Időket és tájékozódjunk a világ dolgai felől, mint kiművelt emberfők.

Hát először is vegyük az apraját, aztán jön a Nágyja.

Azt mondja ifj. Lomnici Zoltán okleveles civil és diplomás mindenológus, miszerint (https://magyaridok.hu/velemeny/a-globalis-vilag-hejai-3518414/):

„A FACEBOOK, A YOUTUBE ÉS A GOOGLE INFORMÁLIS HATALMÁVAL NEHÉZ FELVENNI A VERSENYT”

Hát, azt nehéz. Akinek nincs jártassága ebben a művészetben, inkább ne foglalkozzék IT-vel, vagy ha mégis teszi, ne akarjon egyből világcéget alapítani. Ja, most látom, nem erről van szó az írásban. Hanem arról, hogy Nigériában falvak lehetetlenülnek el, Kolumbiában megszűnik a halászat és az állattartás, mivel a Google hírajánlójában akadnak írások az Indexről is. Borzalmas, kérem, be kell tiltani, Google-t is, Indexet is, éljen a környezetvédelem – illetve várjunk, nem azért, hanem azért, mert a környezetszennyező nagyvállalatok is multinacionálisak, meg a Google is az, tehát akkor be kell tiltani a nagyvállalatokat.

Ezt már korábban is feltalálták, további ajánlatokat Vlagyimir Iljics Lenin névre kérünk, Moszkva, Vörös tér, mauzóleum címre, ifj. Lomnici feltalálta a kommunista világállamot.

Hiába, a győzelem napjai jönnek, rabságunknak vége már, csak a múltat töröljük el végképp, senkik voltunk, senkik leszünk. Ez lenne a rezüméje a kultúrharcról szóló sorozatnak, ami már megint nem frissül, vagy két hete, pedig hát a jó Szakács mester (nem szakácsmester, az egy másik foglalkozás, emberünk épp ezért jelzi minden írása alatt láthatóan, hogy újságíró, tetszik tudni, a félreértések elkerülése végett) indignálódva jelezte volt, hogy dolgozik ő, szikra pattan, olthatatlan, ég a munka forr a katlan, nem hagyta abba a kultúrharcot, a kultúrharc szakadatlan és fokozódik.

Ja bocsánat, az az osztályharc.

De mégis a kultúrharc, kérem, most, hogy nem találtam Szakácsot, találtam helyette Káslert, mégpediglen nagyinterjút! (https://magyaridok.hu/belfold/szetvalik-a-magan-es-az-allami-egeszsegugy-3564611/) Maga a nagy hatalmú sündisznócska, bocsánat, emberminiszter mondja, miszerint:

„Magam kultúrharcot nem érzékelek, de az biztos, hogy mindenfajta túlzott befolyást meg kell szüntetni.”

Ezzel csak egyetérteni lehet, mindjárt le is szaladok veszek egy Kurírt, egy Népszabadságot, egy Magyar Nemzetet...

És még mit mond, már azon kívül, hogy szétválik a magán- és az állami egészségügy? Hát, bajok vannak a tehetségek fel- és elismerése körül.

„Az elmúlt évtizedekben gyakorlattá vált, hogy egyesek megmondták, ki a tehetséges és ki nem az. Ezek a minősítések jó néhányszor nem egyeztek a személyes véleményemmel, ízlésemmel. A kultúra területén dolgozóknak és döntéshozóknak feladatuk, hogy a kulturális értékeket juttassák el az emberekhez.”

Ez bizony nem maradhat így. Mert ugyan eddig a téma szakértői mondták el véleményüket a tehetségekről, és ily módon az irodalomkritikus gondolhatta azt, hogy X. vagy Y. egyáltalán nem tud írni, a műkritikusnak lehetett hasonló véleménye egyik vagy másik festőről, a színház világát már elő sem veszem, de most eljött végre közénk az Univerzális Műítész, Kásler személyében, aki mindenkiről meg tudja mondani, tehetséges-e. Személyes véleménye, ízlése alapján, mint olyan.

Szabad idejében meg vízen jár. Vízijártassági nélkül, nincs arra szüksége, a vízen járáshoz legalább olyan jól ért, mint minden máshoz. Van még meglepetés?

Van!

„– Az utóbbi időszakban ismét felélénkült a vita a magyarság eredetéről zajló évszázados polémia. Ebben a témában hogyan lehetne előrelépni?
– Reményeink szerint ebben segít majd minket a Magyarságkutató Intézet, amelynek a létrehozásáról szóló javaslat hamarosan a kormány elé kerül. A történészek, régészek, nyelvészek, néprajzkutatók, antropológusok és más tudományágak képviselői ma elbeszélnek egymás mellett. Amit az egyik tudományág bizonyít, azt a másik nem veszi figyelembe. Egy intézményben, meghatározott célok mentén kellene folytatni a kutatásokat, és a legmagasabb szintű tudományos igényességgel szintetizálni az eredményeket. Ezzel véget vethetnénk a régi türk-finnugor hipotetikus eredet- vagy nyelveredetvitának, és fény derülhet a tudományosan megalapozott valóságra.”

Igen jó hír ez, kérem, nem tudtam, mi hiányzik, de most megvilágosult homályos elmém. Ez a legfontosabb kérdés, nem a kórházak vagy iskolák állapota, amivel a miniszternek foglalkoznia kéne, hanem az, merre kergette a csodaszarvast Hunor és Magor.

Akkor nézzük. Ez az ember hülyének nézi a szaktudósokat, de legalábbis úgy tesz, mintha ő találta volna fel az interdiszciplináris kutatás eszméjét, ami azt jelenti, hogy egy kérdést több tudományág vizsgál. Ugyan, kérem. Régi kutatási módszer ez, mi több, ebben a témában is alkalmazzák.

Mármost két eshetőség van.

A Magyarságkutató Intézet vagy a kérdéskör legkiválóbb szakértőit fogja tömöríteni, és ez esetben pont ugyanarra az eredményre jutnak majd, ahol most tartunk, vagyis, hogy nem beszélhetünk egységes eredetről és a nyelvrokonság nem bizonyít sokat, vagy – hm, szóval nem a legkiválóbb vagy legelismertebb szakértőket tömöríti majd, és ez esetben rövid úton kiderül a magyarság szíriuszi eredete, via Sumer és Folyamköz.

Jó lesz ez a Magyarságkutató Intézet, kell ez a Magyarságkutató Intézet.

Egy dologra mindenképpen különösen alkalmatos lesz.

Az ugyanis a helyzet, hogy, mint olvasom, a kazah Kazguu Egyetem tegnap díszdoktorrá avatta Szíjjártó Pétert, mely címet az érintett személyesen fogadta el, Asztanában, Talgat Narikbajev rektortól. Mármost ez nem csak annyit jelent, hogy Szíjjártó kiváltképpen való okos ember, akit elismernek a kazah tudósok és maguk közé emelik. Ez gesztus is, politikai gesztus, amit illik viszonozni. Valahol díszdoktorrá kell avatni Kairat Abdrahmadovot, a kazah külügyek miniszterét is, különben itt maradunk a szégyenben. A magyar egyetemek viszont nem alkalmasak: hol társadalmi nemekkel foglalkoznak, hol gyíkemberekkkel (majdnem), szóval foltok vannak a múltjukban.

De a Magyarságkutató Intézetnek annyira nincs ilyen foltja, hogy még fel sem állt!

Majd feláll, csak tessenek finoman simogatni a tarkóját...

No, az majd díszdoktorrá avathat bárkit. Mondom én, hogy szükség lesz rá.

Az is igaz, egyéb haszna sem lesz, de ez legalábbis nem elhanyagolható.

Mondom én, Magyar Időket olvasni hasznos és mulatságos időtöltés.

Egyszerűbbé válik tőle az Élet, a Világmindenség meg Minden.

Csak hírlapnak ne tessék olvasni, mert nem az.

Szele Tamás