Igaz, hogy honi ügyeink mérhetetlen fontosságúak és az is, hogy mi vagyunk a világ közepe – nem is értem, hogy nem fogja fel ezt az evidens tényt a bolygó többi része, melyet mindközönségesen „világnak” nevezünk - de míg Magyarországon Brüsszel maximum mint ellenség jelenik meg, amely miniszterelnökünk szerint most épp határőrizetünkre akarja rátenni a kezét, azért ott más is történik.

Pöttyet fontosabb dolgok, mint az, hogy ki őrizze Magyarország déli határait. Melyeket úgy mellesleg már jó ideje nem fenyeget senki. És ne mondjuk, hogy „de nekünk ez a fontos”, mert nem így van. A Brexit nagyságrendekkel fontosabb, nekünk is, ahogy mindenki másnak is Európában. Képzeljük csak el, ha hirtelen minden magyar munkavállalónak haza kéne utaznia az Egyesült Királyságból. Erről olyan havonta egyszer megígérik az angol illetékesek, hogy szóba sem kerülhet, de ígértek ők már mást is, amit nem tartottak be – van reális esélye ennek is.

(Fotó: AFP)

Minden a Brexit-tárgyalások kimenetelétől függ, mely tárgyalások most éppen zátonyon állnak és a jelek szerint eszük ágában sincs elmozdulni a homokpadról. Úgy tűnt, a tegnap esti, brüsszeli EU-csúcs előrelépést hozhat a kérdésben, ezzel szemben rántott gombát hozott rombuszhal-filével és Theresa May testbeszédével.

Eredményt nem.

Akkor lássuk, miről is beszélünk. Arról, hogy a Brexit tárgyalásai egyáltalán nem haladnak, kicsit sem, így a legvalószínűbb a jelenlegi helyzetben egy „hard Brexit”, vagy rosszabb esetben egy „no deal-Brexit”, ami egészen egyszerűen megegyezések nélküli kilépést jelentene az Egyesült Királyság számára az Európai Unióból – valami olyan jogállást érnének el, mint mondjuk Algéria vagy Líbia. Tehát teljesen és tökéletesen külfölddé válnának uniós szempontból. Ezt nagyjából senki sem szeretné, kivéve talán a kiválás legelvakultabb híveit, hiszen hatalmas, ha nem halálos csapást mérne például a brit gazdaságra. De a Brexit általános társadalmi támogatottsága sem egyértelmű. Már eleve kis többséggel szavazták meg, és ha Észak-Írországot vagy Skóciát tekintjük, ott bizony az Unió pártolói voltak nagy többségben. Skóciában például 62%-os arányban voksoltak az uniós tagság mellett.

Pedig a megegyezésekre nagyon nagy szükség volna. A Brexit eredeti tervei úgy szóltak, hogy Nagy-Briannia kilép ugyan az Európai Unióból, és leállítja befizetéseit, azonban nem lép ki a vám- és kereskedelmi unióból, és továbbra is élvezni fogja annak előnyeit.

Hogy ez előnytelen volna az Európai Unió számára? Valóban, indeed, my dear, kétségtelenül. Ám ezek kontinentális szempontok. Britannia érdekei mások.

Ha mások is – erősen egyoldalú volna az egyesség, ez a verzió szóba sem került megoldásként, már a legelején elvetették Brüsszelben. Olyan volna, mintha az ember megfizetne valakit, hogy jó alaposan pofozza fel. Brüsszel álláspontja világos: ha kilépés, akkor legyen kilépés, tessék szedni a betyárbútort, összetépjük a babarongyot, fel is út, le is út, legfeljebb arról lehet tárgyalni – de arról kell is – hogy a jövőben miféle egyezmények szabályozzák majd Britannia és az Unió viszonyait. Mert hát azért haragról nincs szó, csak a döntésük olyan, amilyen.

Nos, ez az uniós álláspont bizonyos szintig egybevágott Theresa May érdekeivel, aki a Konzervatív Párt képviselőivel együtt épp ilyen, hard Brexitet ígért és szeretne. Mondjuk ennek is több a hátránya, mint az előnye, de ha ez a kedves a szívüknek és ez garantálja a politikai hatalmuk megtartását, akkor szeressék. Más kérdés, hogy a mostani helyzetben valószínűbb, hogy ebbe a programba inkább Theresa May bukása van kódolva – mindjárt meglátjuk, miért.

Tény, hogy a May-kabinet összes Brexit-programcsomagja elbukott, részben Brüsszel ellenállásán – hiszen elfogadhatatlan feltételeket próbáltak elérni – részint a Konzervatív Párt Brexit-ügyben kőkemény képviselőin, Boris Johnson volt külügyminiszter például azért mondott le, mert elfogadhatatlannak találta az egyezkedést az Unióval. Tehát életképes Brexit-javaslat nincs, csak egy kevéssé támogatott, nem is teljesen kész Theresa May-féle változat, ami senkinek sem tetszik. Egyik félnek ezért nem, másik félnek azért nem.

Ráadásul számolni kell a skót és északír kérdéssel is. Túl azon, hogy az Egyesült Királyság említett részei nem álltak a Brexit mellé, meg sem szavazták, az elszakadás kötelezővé tenné, hogy vámhatárokat állítsanak fel az Ír Köztársaság és Észak-Írország között, hiszen az Ír Köztársaság az Unió része maradna. Ez pedig – hogy finoman és angolosan fogalmazzunk – attól tartok, a legkevésbé sem nyerné el az írek tetszését. És hát kissé türelmetlen, impulzív emberekről van szó, az angolokkal alig pár száz évig harcoltak, béke csak 1998 óta van.

Skócia is mozgolódik: Bruce és Wallace népe elérkezettnek látja az időt, hogy elengedje Anglia kezét (melyet amúgy sem önszántából fogott meg). Érik a skót függetlenség, már nem nacionalista legenda, múltba révedő merengés, hanem – lévén, hogy nagyon is gyakorlati okai lennének egy skót kiválásnak az Egyesült Királyságból – valós lehetőség. E hónap elején húszezer tüntető követelte Edinburgh utcáin a skót kiválást és az önálló csatlakozást az Unióhoz.

A Skót Nemzeti Párt hivatalos álláspontját Nicola Sturgeon első miniszter ismertette két nappal a demonstráció után. Eszerint amennyiben lehetséges, pártja szinte bizonyosan támogatni fog egy második brit népszavazást az európai uniós tagságról. Az SNP brit parlamentbe küldött képviselői támogatni fogják egy újabb uniós népszavazás ötletét. Sőt, garanciát követelnek arra, hogy ha a referendumon Skócia az EU-tagság fenntartása mellett voksolna, miközben az Egyesült Királyság többi része a kilépést erősítené meg, akkor Skóciát ne kötelezzék a többiek óhajának elfogadására. Mi több: akkor egyeznének bele egy második EU-népszavazás ötletébe, ha cserébe Skócia ismét szavazhatna a függetlenségről. Márpedig egy ilyen népszavazás kimenetele a jelenlegi helyzetben kétségtelen volna.

Az SNP harmincöt képviselőjével a harmadik legnagyobb erő a brit parlamentben, de legfrissebb híreink szerint még a tory párt skót tagjai is támogatnák a függetlenséget: Ruth Davidson a skót toryk vezetője visszavonulását fontolgatja. David Mundell, Skócia ügyeinek londoni minisztere pedig jelezte, hogy amennyiben a helyzet nem oldódik meg, lemond pozíciójáról.

És ez könnyen lemondási hullámot indíthat el az angol kormányban, hiszen a Brexit-tárgyalások helyzete egész egyszerűen reménytelen.

Tehát a kilépés bizony Theresa May székébe is kerülhet, így vagy úgy – épp ezért lett volna komoly jelentősége a tegnap esti tárgyalásnak, mely mondhatni az utolsó esély lett volna egy valamelyest rendezett Brexit levezénylésére mindkét fél részéről. A brit miniszterelnök azonban nem állt elő új javaslatokkal, illetve „nyitottnak mutatkozott az országa uniós kilépését követő, eredetileg 2020 végéig tervezett átmeneti időszak további egyéves meghosszabbítására”, amint az MTI írja, és azt hangoztatta beszédében, hogy a feleknek „bátorságot, bizalmat és vezető szerepet” kell mutatniuk a fennmaradó vitás kérdések rendezése érdekében. Méltatta az eddigi eredményeket, illetve az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti köteléket. Ismételten leszögezte, hogy kreatív megoldásra van szükség a tárgyalásokon kialakult patthelyzet feloldásához, olyan „működőképes” biztosítékra, amely garantálja a nyitott határokat Írország és Észak-Írország között.

No igen, csakhogy ez azt jelentené, hogy az Európai Unió nem védené az Ír Köztársaság érdekeit. Melyeket azonban most nagyon is szem előtt tart – és azért koncentrál inkább Írországra, mint Skóciára, mert a szuverén ír állam már létezik, a szuverén Skócia még nem. Igen kreatív kéne legyen az a megoldás, amelybe az uniós fél is, a brit fél is bele képes egyezni.

De végül is mire jutottak a tegnap esti sorsdöntő tárgyalásokon?

Eltalálták. Semmire.

„A bennmaradó országok vezetői közül senki nem szólalt fel a brit miniszterelnök értékelése után, amelyet követően immár Theresa May nélkül, huszonhetes körben folytatódott az ülés Michel Barnier uniós főtárgyaló részvételével.

A résztvevők egy magas rangú uniós tisztségviselő tájékoztatása szerint egyetértettek abban, hogy az intenzív tárgyalások ellenére nem elég az eddigi előrehaladás egy rendkívüli Brexit-ügyi csúcsértekezlet novemberi összehívásához.A névtelenséget kérő diplomata rámutatott: a huszonhetek az egyeztetések folytatására szólítottak fel, azonban egyelőre nem terveznek rendkívüli csúcsot november közepére, erre csak áttörés esetén fog sor kerülni. Michel Barnier-t ugyanakkor támogatásukról biztosították - tette hozzá.

Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke szerint May tartalmilag semmi lényegesen újat nem mondott, a testbeszéde azonban a korábbiaknál pozitívabb volt.” (MTI)

Hát a testbeszéddel ki vagyunk segítve, annyi biztos. Magyarul: semmiféle eredmény nem született, ebből még csak nem is hard Brexit lesz, hanem megegyezés nélküli no-deal Brexit, annak minden hátrányával.

A vacsora különben forrásaink szerint rombuszhal-filé volt rántott gombafejekkel.

Hogy legyen valami jó is az estében.

Valami érik a brit szigeteken, valami, ami nagyon rossz lesz nekik is, nekünk is, mindenkinek: sajnos túl messzire jutott már a helyzet annál, hogy egyszerűen beláthassák, rossz ötlet volt a Brexit, el kéne felejteni.

Pedig az volt: a felelősök majd azt fogják mondani róla, amit legénybúcsú után szokás, mikor megkérdezik a másnapos vendéget, miért ugrott bele meztelenül a kaktuszgyűjteménybe, az üvegház falán keresztül?

„Akkor és ott jó ötletnek tűnt.”

Hát, a Brexit is maximum a szavazás napján tűnhetett jó ötletnek, és csak a propagandától átfűtött agyú voksolóknak.

Különben pedig a következményei vannak olyan fájdalmasak, mint a kaktusznak és az üvegháznak.

Eljöhet még az az idő, nem is sokára, mikor a gazdag skótok vicceket mesélnek a szegény, nyomorgó angolok fukarságáról.

És ahogy ismerem őket: fognak.

Szele Tamás