Forgókínpad

Hadd lobogjon a hajunk!

2018. november 03. - Szele Tamás

Fussunk, szaladjunk, mármint. Ezt az ügyet már korábban meg akartam én írni, a hét folyamán, csak zajlott az élet, egyre-másra estek be a fontosabb hírek és hét végére maradt. Nem baj az, most legalább van rá egy kis idő. Szóval, meneküljünk a világhálóról, mondja a közvélekedés, mert a Miniszterelnöki Kabinetiroda kulcsszavak alapján figyelteti, külön céggel, fussunk, szaladjunk!

Én magam inkább csak némi rezignált mosollyal fogadom a hírt. Ennek több oka van. Egyrészt, hogy úgy mondjam, sajtótevékenységem általában sokak figyelmét fel szokta kelteni, ugyanis pont ez a célja, és hát gyakori eset nálam, hogy a számítógépem védelme vagy más eszköz jelzi, miszerint figyelnének, kutakodni akarna valaki az adataim, dokumentumaim között, ilyenkor szoktam azt mondani, hogy várj már holnapig, öcsi, benne lesz az újságban. Újságíró gépét, adatbázisait azért is felesleges feltúrni, mert tényleg megírja, amit megtud, szóval, kedves gumitalpúak, felesleges a munka, pár nap késéssel ugyan, de megkapjátok ingyen, amit kerestek, mindenki mással együtt. Csak hát itt és most nem privát adatok feltöréséről, kibányászásáról van szó. Hanem akkor miről? Az ügyet felkutató Átlátszó megtudta:

Az Átlátszó birtokába került szerződés szerint a Miniszterelnöki Kabinetiroda hírportálok, blogok, a YouTube, a Twitter, a Facebook, és az orosz közösségi oldal, a Vkontakte felületein megjelent cikkeket, posztokat, bejegyzéseket figyeltet egy magáncéggel. A Kormányzati Tájékoztatási Központ azt válaszolta az ezzel kapcsolatos érdeklődésünkre, hogy álhírek terjedése ellen küzdenek.

A propagandaminisztériumként elhíresült Minisztérelnöki Kabinetiroda 2018 szeptemberében aláírt egy érdekes szerződést. A dokumentum értelmében Rogán Antal minisztériuma fél évig egy speciális honlapon 9 felhasználói fiók segítségével figyeléseket állíthat be hírportálok, blogok, valamint a Youtube, a Twitter, a Facebook, és a Vkontakte (a Facebook orosz változata) vonatkozásában.

A Szolgáltatás e-mailen keresztül riasztást küld minden beállított kulcsszó vagy forrás alapján kiválasztott friss bejegyzésről. A Szolgáltatás meghatározott kulcsszavak alapján szűrve bemutatja a Megrendelő által beállított blog, hírportál, YouTube, hivatalos Facebook, Twitter és Vkontakte oldalakról származó bejegyzéseket. (…) Szolgáltató kijelenti, hogy a Szolgáltatással több szavas kifejezések, félmondatok, és mondatok követése is megvalósítható (ezek szintén kulcsszónak számítanak).”

Az internetfigyelő szolgáltatást a Mediaradar Információs Ügynökség Kft. biztosítja a Miniszterelnöki Kabinetirodának a mediaradar.hu oldal segítségével. A szerződés szerint a cég havi nettó 862.900 forintot kap a szolgáltatásért.” (Átlátszó)

mediaradar2.jpg

Aha. Hát akkor ez van olyan csoda, mint a világszenzációnak beharangozott szuper-e-mail pár éve, amiből aztán nem lett semmi, ugyanis kiderült, hogy csak a freemail.hu-ra tettek egy új borítóképet. Lássuk csak, miről van szó?

Elvileg a Miniszterelnöki Kabinetiroda megad egy listát, rajta kulcsszavakkal, olyasmikkel, mint „migráció”, „Soros”, „helikopter”, „geci” meg a teljes kormánynévsor, mondjuk le, helyettes államtitkárokig, a Szolgáltatás meg kifigyeli, hol, milyen blogokban, lapokban, beszélgetésekben kerültek ezek szóba.

Ettől teltek meg orwelles mémekkel a magyar nyelvű közösségi oldalak.

Hát nem mondom, csúnya dolog a spionkodás, csak ezt speciel nem kizárólag ez a szép, nagybetűs Szolgáltatás képes megtenni. Nem is csak ő teszi.

Hanem például maga is, kedves olvasó.

Meg én is, meg mindenki. Ha teszem azt, a levendulaillatú nénike dobostortát akar sütni a kisunokájának, és elfelejtette a receptet, mit csinál? Beírja a gugliba, hogy „dobostorta” és kulcsszó alapján figyeli, hol a recept. Ha engem az érdekel, mit művelt már megint egy politikus, beírom a nevét, és én is kulcsszó alapján kerestem. A Mediaradar írhatott ehhez egy pofonegyszerű keretprogramot, ami kicsit kezeli a naponta beállított kulcsszavakat, be lehet állítani rajta, hol keresgéljen, de azért alapvetően ezt maga a Google és a közösségi oldalak keresői is tudják. Például most, akár ebben a pillanatban kikeresi a Facebook (is) a „dobostorta” szót tartalmazó nyilvános posztokat és beszélgetéseket, videókat, képeket, hivatkozásokat, csak győzzük végignézni. 

Egyszóval, ez a figyelő tevékenység nem valami csúcstechnológiás szuperkémkedés, hanem olyan egyszerű és unalmas kulimunka, amit akármelyik titkár vagy titkárnő képes elvégezni naponta maximum egy órában, lista alapján. Másfélben, ha a találatokat el is küldi e-mail útján: és ha gyakorlatlan a feladatban. Még abban sem vagyok biztos, hogy az ezt végző célszoftver létezik-e, nem találom kizártnak, hogy a feladattal megbízott Médiaradar egyszerűen emberi beosztottal végezteti ezt a munkát.

Az, hogy figyelnek, vegyük tudomásul: természetes, hiszen akár online lapban írjuk le a véleményünket, akár közösségi oldalon, az nyilvános (hacsak nem állítottuk be másként az oldalt). Tulajdonképpen a Médiaradar lufihámozással, látszatmunkával foglalkozik, nyilvános újságcikkek alapján nyomoz, a meleg vizet találja fel, a pecsétviasszal együtt. Monitorozza az online kommunikációt, de mondom, ezt bárki megteheti, akinek van egy számítógépe.

A baj nem az, hogy figyelik a tevékenységünket, hiszen az nyilvános: baj azzal lehet, hogy mit kezdenek a begyűjtött adatokkal? Minden mai újságíró tudja, hogy ha valakit, valamit lenyomozunk, annak meg kell nézni a digitális lábnyomát, azt, hogy „mit tud róla” a kereső, én is így tudtam meg például, hogy a Médiaradar tulajdonosai, dr. Gabai János és dr. Gabai György apa és fia, az atya pszichológus, és egyébiránt az MLSZ-nek is dolgoztak, nekik egy futballdiagnosztikai programot írtak. Ha nagyképű akarnék lenni, azt mondanám: megfigyeltem kicsit a megfigyelőket, de ez erős túlzás volna: rákerestem a nevükre.

Igen, a Google-ben.

Igen, maga is megteheti, nem boszorkányság.

És nem is tilos.

Azt kéne megszokjuk, a saját érdekünkben is, hogy a digitális világban minden nyilvános, amiről nem gondoskodunk, hogy ne legyen az. Tehát igen, előkerülhet az érettségi bizonyítványunk, a húsz évvel ezelőtti szabálysértésünk vagy szó szerint bármi, ami nincs titkosítva: és igen, bárki keresgélhet a velünk kapcsolatos, publikus adatok között, a Médiaradartól kezdve Kukafejű Pistikéig.

Az már más kérdés, hogy szép fegyvertény volt ezért a bárki által végezhető tevékenységért pár milliót leakasztani a kormánytól: ez viszont a kormány szakértelmét minősíti, és nem pusztán az IT, hanem a mindennapi élet területén is. Hiszen az adatvédelem ma már valóban része a mindennapi életünknek.

De egy kis keresgélésért nyolc és fél milla?

Erre mondaná Kohn bácsi: „Ügyes, ügyes...”

Az álhírek ellen pedig egyrészt nem így kell küzdeni, hanem úgy, ahogy én teszem, cáfolattal, másrészt meg ne tessék már röhögtetni, majd pont Rogán vetemedik ilyesmire, mikor Magyarországon az álhírek (főleg az orosz eredetűek) fő forrása a kormány?

Különben is: nekik az az álhír, amit nem szeretnek, de igaz, nekem az az álhír, ami nem igaz és ezért nem szeretem.

Összefoglalva tehát: a kormány drága pénzért nyilvános felületeken keresgéli, hogy mit nevezhetne álhírnek, és aztán a hozzá befutó eredményekkel jól nem csinál semmit.

Nagyon ügyes.

De ne orwellezzünk már emiatt az impotens kísérletezgetés miatt.

Ez nem a Nagy Testvér, hanem a Kis Hülye.



Szele Tamás