Forgókínpad

Forgókínpad

A keleti utazás, avagy a majomkirály története

2018. november 04. - Szele Tamás

Kérem, nemzeti géniuszunk sugárzó napként ragyog fel a napkeleti óceán felett, sárkányok táncolnak a Középső Birodalom kék egén, Orbán Viktor Kínába látogat! Hogy mit keres ott, az egyelőre nem tökéletesen világos, azt próbálom ebben az írásban kideríteni, de a rossz nyelvek szerint a sanghaji párttitkár már felcímkézte az összes ujját, hogy a kézfogás után biztos meglegyen neki mindegyik.

csingming3.jpg

A hír meglehetősen szikár, tekintsük csak tiszta forrásból (http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/orban-viktor-a-sanghaji-expora-utazik):

Orbán Viktor miniszterelnök Kínába utazik a november 5-én Sanghajban megnyíló első Kínai Nemzetközi Import Expo (CIIE) eseményeire - közölte szombaton Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke. Orbán Viktor hétfőn felszólal az Expo helyszínén zajló nemzetközi gazdasági és ipari fórum plenáris ülésén, majd Hszi Csin-ping kínai államfővel és a többi részt vevő ország delegációvezetőjével együtt megtekinti a kiemelt pavilonokat.

A nap folyamán a magyar kormányfő a tervek szerint kétoldalú megbeszélést is folytat a kínai elnökkel - mondta Havasi Bertalan, hozzátéve: kedden Orbán Viktor nyitja meg a magyar országpavilont, majd a legnagyobb kínai vállalatok vezetőivel tárgyal.

A sajtófőnök tájékoztatása szerint a sanghaji expóra utazó magyar kormányzati delegáció tagja Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, valamint Nagy István agrárminiszter is.

A Kínai Nemzetközi Import Expót (CIIE) több mint 130 ország és térség, köztük Magyarország részvételével rendezik meg, a november 10-éig tartó eseményen mintegy 2800 cég állít ki, 12 ország, köztük Magyarország lesz az expo díszvendége.

A sanghaji expo rendezői azzal számolnak, hogy több mint 80 ezer kínai és külföldi cég vesz részt vásárlóként a kiállításon. Az expo külföldi díszvendégei Magyarország mellett Brazília, Kanada, Egyiptom, Németország, Indonézia, Mexikó, Pakisztán, Oroszország, Dél-Afrika, Vietnam és Nagy-Britannia.

A 24 millió lakosú Sanghajban 300 ezer látogatóra számítanak az expo szervezői.” (kormany.hu)

Hát... ha Sanghajban háromszázezer látogatóra számítanak, az ott nem expó, hanem falunap. Orbán Viktornak valószínűleg elég sajátos nézetei lehetnek Kínáról, és azt hiszi, hogy amennyiben fellép ezen a kis, családias rendezvényen, szűk körben, és kártyatrükköket ad elő, esetleg elénekli az „Este a maligánoknál” című népdalciklust, doromb és köcsögduda-kísérettel, az nemzetközi esemény. Pedig hát maximum sanghaji szinten fogja szórakoztatni a nagyérdeműt, és még ott sem mindenki lesz kíváncsi a produkcióra. Akkor sem, ha Hszi Csin-ping is ott lesz: neki munkaköri kötelesség ott lenni, szerintem szívesebben enne húsos táskát a Vangfucsing mellett, egy hutungban (a hutung pekingi sikátor, a Vangfucsing az ottani Andrássy út, a húsos táska meg a Párt Fiának kedvenc étele).

De miért megy Orbán Sanghajba?

Majdnem biztos, hogy nem a nénikéjét látogatja meg, és nem is a gettó maradványait, amit pedig magyar ember, Komor Pál tartott fenn és mentett meg ezzel sok tízezer embert a második világháború alatt. (http://huppa.hu/a-sanghaji-kuldetes/) De akkor mit keres ott?

Megy a jutalomfalatkáért.

Amit nem fog megkapni.

Ugyanis megvédte a nagy Kínát Japántól a Dél-kínai tengeren. Legalább annyira megvédte, mint Ce Hszi anyacsászárnő, aki annak idején a flotta modernizálására szánt pénzből palotát emeltetett a Tiltott Városban, amit a gonosz pekingiek máig „Kőhajónak” neveznek, és minek következtében az erős japán flotta szó szerint ledarálta a császári Kína dzsunkákból álló hajóraját,

Szóval történt pedig, olyan két hete csütörtökön, hogy öt év szünetet követően V4–Japán miniszterelnöki szintű találkozót tartottak, méghozzá Brüsszelben, az ASEM, vagyis az európai és ázsiai országok nagyszabású találkozójának keretében. Az Abe Sindzó japán kormányfő és a magyar kormány által – nem kis részben Brüsszellel szemben – forszírozott visegrádi csoport miniszterelnökeinek találkozóját Orbán külön videóüzenetben harangozta be, azonban az eseményről szokatlan módon egy sajtóközlemény nem sok, annyi sem jelent meg. Nem véletlenül: a tárgyalások ugyanis eredménytelenül zárultak. Éspedig azért, mert diplomáciai források szerint Orbán Viktor személyes óhajára a kibocsátandó közös nyilatkozatból ki kellett volna venni két tételt, melyek közül az egyik a tengerhajózás biztonságára, a másik a Dél-kínai-tengert érintő vitákra utalt volna. Mindkét felvetés burkoltan a kínai törekvéseket intette volna óvatosságra. Csakhogy ezek nélkül a japán fél nem volt hajlandó aláírni a nyilatkozatot – így a tárgyalások a magyar diplomáciának köszönhetően eredménytelenül zárultak.

Világos, hogy a kérés a Kínához való közeledés jegyében született, mert sok egyéb közünk a Dél-kínai tengerhez nincs: de az is világos, hogy ez a sakkhúzás értelmetlen volt. Peking nem fog minket ezért jobban szeretni, ez nem érzelmi kérdés: különben is, a kínai diplomácia nem azt találhatná bennünk érdekesnek, amiben hasonlítunk rájuk vagy egyetértünk velük, hanem pont azt, amiben különbözünk: európaiságunkat, beágyazottságunkat az Unióba. Ameddig még beszélhetünk ilyesmiről. Ez a lépés olyan volt, mintha valaki szoknyában menne lányt kérni: a hasonlóság hangsúlyozása még nem lesz a szimpátia kulcsa.

Ha ehhez még hozzászámítjuk azt, hogy a magyar külügyminisztérium az egész affért „dezinformációnak, tipikus álhírnek” nevezte, ám egyéb, jobb magyarázatot nem adott a történtekre, elmondhatjuk: a magyar diplomácia legsötétebb óráit éli.

Másnak mostanság tényleg nem jó, csak kerékkötőnek.

De arra igen alkalmatos.

Hát körülbelül azért megy most Orbán Sanghajba, hogy ezt a kerékkötést megköszönjék neki, jutalomra számít, csak nem fog kapni semmit. Esetleg elvihetik egy pekingi operába, ami csodálatos szórakozás, ugyanis legalább négy órán keresztül énekelnek benne klasszikus kínai nyelven és még a helyi közönség számára is feliratozni kell, minek következtében ezen a bolygón összesen kétféle ember képes élvezni: a kínaiak és én.

De ne legyünk szűkkeblűek. Hozzuk ki ebből is, amit csak lehet, ne feledjük, a világot lehet, hogy a Mindenható teremtette, de minden egyéb Kínában készül – mutassuk meg a kínaiaknak!

Mit is?

Hát, mondjuk a magyar ipar sikereit nem nagyon tudjuk, magyar ipar híján.

A magyar mezőgazdaság termékeit sem, ugyanezért.

A magyar szellemi élet... izé, náluk is van Zsenmin Zsibao, szóval a Gajdicsot teljesen felesleges lesz elvinni, senki sem lesz rá kíváncsi.

De akkor mit mutassunk meg Kínának?

Megvan.

Azt, hogy nálunk is van Majomkirály!

Na, az menni fog.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása