Mármint abban az értelemben, hogy a hírek őrülnek benne minket. Felőrölnek, finom, porhanyós lisztté, aztán utána még ki is sütnek, hogy aztán az olvasók megegyenek és a fajanszban végezzük, ilyen a sajtómunkás sorsa, addig faragja a híreket, és faragják őt a hírek, míg el nem porlad. Persze, sok függ attól, melyik fél a keményebb.

Lássuk, milyen malomkövek voltak tegnap.

Tegnap különb-különbféle malomköveket vágott hozzák a Fátum, hírek formájában, volt, ami nagyra sikerült, volt, ami épp csak kavics, de idegőrlésre mind alkalmas. Még az aprajába tartozik, hogy a Magyar Idők folytatta tacepao-sorozatát, melyben a magyar kulturális élet ledarálása zajlik, rendszerint hamis vádak alapján. Tényleg nem irigylem Szakács Árpádot, érezni is a stílusán, hogy fárad, régebben hetente többször förmedte a világra a sorozat darabjait, most már jó, ha minden második héten képes kipréselni magából egy vádiratot a rettentő balliberális kultúrdiktatúra ellen. Most igyekezett kitenni magáért, már a címmel magasan kezdi és merészen:

„A BÁBSZÍNHÁZAT IS ELÉRTE A SZEXUÁLIS ABERRÁCIÓ”

- mondja, és ennek ellenére elsőként Palya Beának tesz szemrehányást amiatt, hogy korábban Horn Gyulát nem gyilkolta meg jégcsákánnyal a születésnapján, hanem inkább énekelt. Hát, meg merném kockáztatni, hogy Palya Bea nem egy Ramon Mercader, a boldogult Horn sem volt egy Trockij, és az énekesnő énekelni még mindig jobban tud, mint merényelni, annak érdekében, hogy sok évvel később Szakács mester őt megdicsérje jegyzetében, ahelyett, hogy megszidná. Pedig az mindent megér, sok év börtönt is, legalábbis, amint látom, a szerző így gondolja. Az érthetetlen logikai kitérő után Szakács rátér a mondanivalójára, mely szerint a Budapest Bábszínházban kiskorúak megrontása folyik, Alföldi Róbert vezényletével, színdarabok útján. Mondjuk mivel ez egy színház, az érdekes volna, ha zenés sportünnepélyeket tartanának színielőadások helyett, és azokat nehezebben is rendezné meg akár Alföldi, akár más, de Szakács barátunk abban is találna kivetnivalót. Azonban most – állítása szerint – azt látta, hogy borzalmas perverzió megtekintésére kényszerítettek volna egy középiskolai osztályt. A borzalmas perverzió Molière darabja, a Képzelt beteg, amit kissé sajátosan rendezett meg Alföldi, de hát neki ez a koncepciója. Azonban mit ír Szakács?

„Az elhangzó trágár szavakat idézni sem tudjuk, csak a diákok rémült tekintetén láttuk, hogy nem egészen erre számítottak. Szerencsére a négy-öt tanárnő, aki elvitte az osztályát erre a darabra, jól érezte magát, végigvihogták az előadást.”

Márpedig ezt az előadást kiskorúak nem nézhették meg. Ugyanis mit ír a Budapest Bábszínház honlapja? 

„NAGYÍTÓ - bábszínházi esték kísérőprogrammal felnőtteknek

A Nagyító esteken az előadások megtekintésén túl az előadással kapcsolatos beszélgetésre, a darabban felmerült kérdéseken való közös gondolkodásra, játékra várjuk nézőinket.

Nagyító programokhoz kapcsolódó előadásaink: A vihar, A képzelt beteg, Semmi, A Hétfejű Tündér, A csomótündér.”

Esték, és felnőtteknek. Világosan oda van írva. Szakács azért vizionál tanulókat a nézőtérre, azért ír „diákok rémült tekintetéről”, hogy valamiképpen vádat emelhessen megint ez a kis kultúrvisinszkij, aki befejezésül még aberráltnak nevezi Nyári Krisztiánt és a Magvető kiadót is. Valószínűleg a Gullivert is be akarná tiltatni pedofília miatt, hiszen kétségtelen, hogy Gulliver mindenképpen sokkal nagyobb, mint a lilliputi hercegnő, és sokkal kisebb, mint a brodignagi Glumdalklics. Swift maximum azért úszhatná meg a lefejezést, mert mintegy mellesleg dublini érsek is volt, és az egyházi személyeket néha kímélik a szakácsárpádok. Bár nem mindig.

Menjünk tovább, azon merengve, ez az önkéntes főcenzor mekkora rendet bírna vágni, teszem azt, a népmese-irodalomban, ha történetesen arra szakosodott volna. És milyen érdekes lenne az is, ha középkori irodalmat fordítana, mondjuk a Malleus Maleficarumot, a Boszorkányok Pörölyét, amit két inkvizítor, Institoris és Sprenger írtak, ha a harmadik fordítaná, az volna csak autentikus!

Közben látom a Magyar Időkben, hogy olvasószerkesztőt keresnek, állandó délutáni-esti munkavégzésre, a hirdetésben nem tették hozzá, de erős idegek kívántatnak hozzá, aki ilyesmiket kell szerkesszen, nem lesz hosszú ideig épelméjű. Bárki is vállalja el, javaslom neki a sok-sok nyugtatót és azt, hogy tartózkodjon az alkoholtól, mert az ideiglenesen ugyan segít a hangulaton, de hosszú távon igen káros lehet.

Időközben elhunyt Princz Gábor, a Postabank volt elnök-vezérigazgatója, a magyar sajtó és kultúra sokat vitatott mecénása: az ő szerepéről azért nem érdemes most bővebben írni, mert ha röviden elemeznénk, óhatatlanul hamis lenne a kép, egy hosszabb áttekintés viszont külön anyagot igényelne – talán majd egyszer. Nyugodjon békében.

Közben az álhírek is özönlenek szépen, ahogy a boldogult Kerényi Imre mondta a jó hírekről (bár álhírek voltak azok is). A Hírturi című világvárosi harsona szalagcímben teszi közzé, miszerint mindenkinek jár két és félmillió forint lakásfelújításra. Alanyi jogon. Ez valóban meglepő hír lenne, nekem épp jól is jönne, ugyanis ha tovább romlik nyolcadik kerületi bérleményem állapota a környező építkezések hatására, kiírom rá, hogy „Pompeii” és pénzért fogom mutogatni kevéssé jól értesült japán turistáknak, mint római romvárost.

Persze, lófütty jár, nem támogatás. Akárhogy is bizonykodik az álhírlap:

„Biztosan Ön is hallott már arról, hogy 2018 szeptemberétől 2,5 milliós támogatásra jogosult minden Magyarországon élő, magyar állampolgár. Eddig a pontos részletekről nem esett szó, de most végre kihirdették az igénylés pontos idejét és helyszínét. NEM pályázatról van szó, tehát MINDENKINEK jár. Ezért kérünk szépen minden olvasónkat, hogy egy megosztással értesítsék ismerőseiket a lehetőségről, amiről tényleg mindenkinek tudnia kell.

A Hazai Hatékonyság 2.0 nevet kapó támogatás 2018. szeptember 17-től, hétfőtől igényelhető meg, egy a korábbinál sokkal egyszerűbb formanyomtatvány segítségével a helyi önkormányzatoknál. Mindössze egy személyigazolvány és egy bankszámla szükséges hozzá. A lakóépület korszerűsítésére fordítható támogatás 14 munkanapon belül kiutalásra kerül – nyilatkozta a MEHI szóvivője. A támogatás igénylésének további feltétele, hogy a megvalósítás 2 éven belül megtörténjen – hangsúlyozta ki a sajtóreferens. Minimum 400 ezer lakás korszerűsítésben fog tudni segíteni az állam, az előzetes felmérések alapján. Egyelőre úgy néz ki, hogy minden igénylőnek bőven fog jutni a keretből.” (Hírturi)

Lássuk mit mond erről a Hazai Hatékonyság honlapja? 

„FIGYELEM, ÁLHÍR! Egyes hiteltelen, impresszummal sem rendelkező álhír-oldalakon olyan információk terjednek, amelyek a „Hazai Hatékonyság 2” javaslatcsomag tartalmát meghamisítva, azt egy kihirdetett lakossági energetikai pályázatként mutatják be. Ezzel szemben a Hazai Hatékonyság 2 lakossági épületenergetikai célú javaslatcsomagot a MÉASZ készítette 2016 végén, hogy a kormányzat új megközelítésű, hatékonyan ösztönző intézkedéscsomagot hirdessen meg a lakossági épületenergetikai korszerűsítések átfogó előmozdításáért. A javaslatcsomagról kormányzati döntés egyelőre nem született. A hírt terjesztő internetes oldalak és közösségi profilok tudatosan ferdítik el az eredeti információt, saját olvasottságuk és népszerűségük növelése céljából. A MÉASZ megteszi a szükséges jogi lépéseket. Kérjük jelentsék az illetékes hatóságoknak mind az álhírt terjesztő portálokat, mind a közösségi oldalak profiljait. Fentiekkel összefüggésben kérjük: NE HÍVJON, ÉS NE KÜLDJÖN EMAILT!”

Hát, nem mintha nagyon bíztam volna benne. Annyira azért vagyok tapasztalt álhírek ügyében, hogy tudjam: ezeket az álszenzációkat mind-mind a kattintások és a megosztások érdekében gerjesztik, közük nincs a tényekhez, az olvasót meg pont letojják. Legfeljebb lesz pár kellemetlen pillanata a hivatalban, de az álhírlapok készítői megkapják a pénzüket a megosztások után a reklámdíjból.

Bár azért fogalmazni megtanulhatnának, mert például a Titokterminál című hasonlóan halhatatlan közlöny csodás címmel borzolja az idegeket. 

„Egyre több kisgyermek tűnik el Magyarországról: 84%-uk 18 éven aluli!”

Ezek szerint az eltűnt kisgyermekek tizenhat százaléka viszont tizennyolc éven felüli, nagykorú és szavazóképes.

Érdekes kisgyermekek.

Nagyra nőttek.

A hír maga a szokásos semmitmondó fontoskodás névtelen informátorokról, „bűncselekmény jellegű nyomokról”, sötét furgonokról, sőt, az egyik remekbe szabott mondat szerint „a titokzatos informátor azt is megkockáztatja, hogy állításával a hatóságok felelősségét is meglebegteti”. Nehéz egy nyelv ez a magyar, de tisztelem a kitartást, ahogy tanulják, küzdenek vele – mert azt kizártnak tartom, hogy akinek anyanyelve a magyar, ilyen szörnyszülött mondatokat képes legyen leírni.

Menjünk tovább, hagyjuk az álhíreket: tegnap a Szondi utca és a Teréz körút sarkán kiégett a DK több irodája. Ez sajnos nagyon is valós hír, azonban míg részleteket nem tudunk róla, éspedig hiteles részleteket, kár volna találgatásokba bocsátkozni, sőt, vétek is lenne: meglehet, ebben a helyzetben még ártana is a kellőképpen meg nem alapozott elméletek terjesztése a nyilvánosságban. Várjuk meg a vizsgálat végét.

Tehát, összefoglalva, mi volt tegnap?

Semmi különös. Egy különösen pocsék, ronda őszi nap rossz hírekkel.

És mi lesz ma?

Ma ugyanez várható, esetleg lehet valamivel rosszabb a helyzet.

Fő az optimizmus, kérem.

Szele Tamás